XXI. Maros-Vásárhely. | Tündérkert

XXI. Maros-Vásárhely.

Németváros, apáczák kolostoráról nevezett Klastrom-utcza. Temetők. A ref. temető. Cinterem. Vér Judith által épitett sin. A négy kőrisfa, több nevezetes ember és püspök sirja. Borsos Tamás sirköve. Borsos Tamás emléke. Sz.-Miklós-utcza, a sz. Miklós-szentegyház. A régi vásárhelyi schola, a sárospataki deákok idejötte. Collegiumalapitás, annak multja, jelene, jövője. Gecse Dániel „Emberszereteti intézete”, Gecse emléke. A collegium könyvtára, régiségtára, mineralogiai gyüjteménye. Állatgyüjteménye.

Ismerjük már Vásárhely fellegvárát, mely a vész perczeiben annyiszor nyujta védelmet e város lakóinak, melynek daczoló falai török, tatár, kurtán, labancz és kurucz ostromokat láttak, s mely e városnak tisztes szentélyét, egyedüli emléképületét, megvédte a semmisüléstől; ismerjük a mult városát, lássuk most a jelen városának részletezett egyes pontjait.

A vár háta mögötti egyik városrészt Német városnak nevezik, és pedig azért, mert a honunkat elnémetesiteni törekvő II. József korszakában oda egy német gyarmat telepittetett le, s csakhamar annyira szaporodtak, hogy 1775-ben gyermekeik számára német iskolát alapitnak*, de ma már a német városban hiába keresünk németet; mert azok egy része visszavándorolt, nagyobb része pedig annyira elszékelyesedett, hogy még eredetének emlékét is elfeledte, s még emliteni sem lenne tanácsos előttük hajdnai eredetüket, mert hamar megszalasztanák az embert. Ezen beolvasztás önkéntes volt, semmi erőszakolás, semmi rászoritás hozzá nem járult. Beolvadtak, mert uj hazájoknak szabadsága a népnek, mely közé települtek, testvériessége megnyerte őket, s feledteté velök őshazájukat. A Német-városban van a görög-egyesültek és nem-egyesültek temploma is, itt e tájat laknak azoknak oláh eredetű hivei, de ezek is annyira elszékelyesedtek, hogy csak magyarul beszélnek, s azért azokat keleti vallású székelyeknek kell néznünk.

A város ez évről való jegyzőkönyve szerint.

Ugyan a vár háta mögött van a Klastrom-utcza, mely ily nevét a reformatio előtt ott volt apáczák kolostoráról nyerte. 1549-ben sz.-annai Lázár János végrendeletében a kisfaludi malom hasznának felét a vásárhelyi barátoknak és apáczáknak hagyományozza, ugy hogy a félrésznek két harmada az apáczáké legyen; ezenkivül ugyancsak Kisfaludról a barátoknak 10, az apáczáknak is 10 kaszaalja füvet rendel évenkint kiadatni, továbbá a tó hasznából is részeltetni rendeli az apáczákat*.

Lásd a végrendeletet gr. Lázár Miklósnak, „A gr. Lázár család“ cz. könyve 50. lapján.

Az 1557-ki tordai országgyülésen még emlités van téve a maros-vásárhelyi apáczákról. 1562-ben a székelyek elől Vásárhelyre vonult Májláth ezen kolostorba szállott. Kunits* emliti, hogy az ő korában még megvoltak ezen kolostor romjai, ma már annak semmi nyoma, sőt a legöreebb emberek sem emlékeznek még csak fekhelyére is. Emléke egyedül ez utcza elnevezésében maradt fenn.

Dacia Sic. 65. lap.

A klastrom utczától célre a Szent-Miklós utcza fölötti magaslaton vannak Vásárhelynek oly szépen tartva bekeritett, s figyelemmel gondozott temetői, minő kevés van honunkban. Lombos fákkal beültetett virágos kert az, mely a halottak csendes lakát megóvja a visszariasztó hatástól; szép kies hely az, mely ha az öröknyugalom helyét nem teszi is vonzóvá, de visszataszitóvá sem a test megsemmisülésének, vagy a halálnak e végzetleges helyét, hová minden születettnek le kell eykor fejét hajtania.

Vásárhelytt a katholikusoknak és protestánsoknak* külön temetője van. Ezen elkülönözés még a mindenkit egyenlősitő halálban is, a türelmetlenség régibb korából származik. Igy találta a jelen ivadék, s ugy is hagyta. Minket azonban leginkább a reformátusok temetője érdekel azért, mert oda legtöbb kegyelet vonz; mert ott találhatunk oly sirokat, melyekre a hála, tisztelet és áldás koszoruját illeszthetjük. E temetőben van egy czinteremnek nevezett elkülönitett hely, a temetkezési szertartások és a kegyeltebb halottaknak temetkezési helye; közepén egy erős cserfa-lábokon nyugvó fedélzet van szószékkel és padokkal. Itt szokták a halotti szónoklatokat tartani. Ezen szinnek nevezett, nyitott szentély maga is egy tisztes régiség, mint azt mestergerendáján levő ezen felirata bizonyitja:

A reformátusok temetőjébe temetik halottaikat az unitáriusok és lutheránusok is.

„Istenünk dicsőségére, tiszteletire, az néhai és boldog emlékezetű Méltoságos Úr. T. N. széki Teleki Mihály özvegye T. N. Vér Judit Aszszony Eclesiánkhoz conferált beneficiumából épitetett Tekintetes Halmágyi Mihály uram biroságában 1698”.

Ezen halotti-szin négy szögleténél négy óriás körisfa állott, melyek 20 évvel ezelőtt elrothadozván, kivágattak, pedig azok ritka nagyságuk mellett kegyeletes emlékeket is őriztek, mert azok a Sárospatakról elűzött, s félszázadon át zaklatott ref. tanulóknak Vásárhelyre való településük emlékére ültettettek 1716-n, miért azok a muzsák diadalának, a nemzeti műveltségnek voltak tenyész-emlékei, melyek a temetőben – az enyészet e helyén – a szellem életének halhatatlanságát jelképezték, s azért azok elpusztultát méltán fájlalhatjuk.

E fák helyén most más emlékek vannak elhelyezve, melyek szintén a szellemi nagyságnak hirdetik égi diadalát, tehát a halhatatlanság jelképei. Igen, mert ott nyugosznak a tudomány, a hazafias érdemek dicső felkentjei, ott domborul sirja Dózsa Gergely, Szász István, Csernátoni Sámuel, Basa István, Kovásznai Sándor, Bojai * tanároknak. Gecse Dániel, Máttyus István (kikről alább), Péterffi Pál orvosoknak, a székely Nyirő család sirboltja*. Antal János, Borosnyai Lukáts János és Bodola Sámuel püspökök sirjai.

Siremléke az általa honositot s annyira kegyelt ponyik-almafa.

E család, melyből Vásárhelynek sok jeles embere került ki, kihalt.

Künn a temetőben fekszik enyedi tanár és halhatatlan szónok id. Szász Károly, Csipkés Boldizsár, Dr. Szotyori, Hegedüs Lajos, vadadi Filep József (kiről fennebb Vajánál szóltunk), Erszényesi józsef főbiró, több országgyülésen Vásárhely követe, a két Molnár tanár (apa és fiu) Ercsei János tanár, Dr. Bélteki, az 1867. évben elhalt Dózsa Elek, s sok más jelesei e városnak és hazának, kiknek élete áldásos volt a korra és körre, melyben éltek, kiknek emléke az utódokra szent hagyományként maradt hátra, kiknek sirjain a dicsőség babérkoszoruja csüng, szentesitvén a poraikkal vegyült hantokat.

Ennyi jelesnek emléke is kiérdemlené az e temetőt megillető tiszteletet és kegyeletet, s pedig ezek mellett ott található még a multnak egy másik legbecsesebb maradványa is, mely Vásárhely legnagyobb emberének, a fejedelmi kor egyik legjelesebb diplomatájának, a vásárhelyi vár épitőjének, e város királyi városát tevőjének és a jeles irónak, a valójában nagy Borsos Tamásnak siremléke. Azonban mielőtt ezt észlelnők, lássuk pár vonásban a nagy és szép szerepet játszott Borsos Tamásnak életét, hogy ennek ismeretéből meritett méltánylat és tisztelettel közelithessük meg eddig feledve rejtőzködött sirját. Borsos Tamás 1566-ban jun. 14-én született Vásárhelytt. Atyja Borsos Sebestyén krónikairó* és a város főbirája; anyja kolozsvári Hosszu Krisztina. Tamásunk 1595-ben e város polgárává választatott, s mint ilyen a szombatoságra tért át több polgártársaival; mi egy Szinán Pashához irt, de Báthori Zs. kezébe került levél által kitudódván, Fehérvárra vitetett börtönbe; honnan kiszökvén, 3 hónapig bolygott, míg bántalanul visszatérhetett szülővárosába, hol 1597-ben jegyzővé, 1599-ben főbiróvá választatott. – 1602-ben épittette a vásárhelyi várat, ugyanez évben a dézsi országgyülésre, 1606-ban Bocskaihoz küldetett Kassára követségbe. Visszatértével ugyanazon országgyülés, mely Bocskait fejedelemnek választotta, Borsost is megválasztotta a fejedelmi tábla ülnökévé. Itt nyer az eddig csak szülővárosában szerepelt Borsos országos fontosságot, s hogy szép észtehetsége s érdemei méltányolva voltak, mutatja az, hogy 1612-ben Báthori Gábor rendes követül (continuus orátor) küldötte Konstantinápolyba, hová következő év aprilisében a főkövet Ballási Ferenczczel el is ment, s ott volt 1614. aug. 13-ig. Ő ezen követsége történetét és útinaplóját leirva hagyta hátra*. Hogy Borsos ezen küldetése alatt mennyi diplomatikai ügyességet fejtett ki, tanusitja az is, hogy bár mint Báthori követe a portára menekült Bethlen Gábor ellen hathatósan föllépett, ez, midőn fejedelemmé lett, Borsost több követségekre alkalmazta; igy 1615-ben május 6-án Nagy-Szombatba Mátyás királylyal egyezkedni küldött követségnek Borsos is tagja. 1618. márcz. 25-én másodszor küldetett állandó követül a pártára, s ott volt egészen 1620. apr. 28-ig. Ez alatt irta meg II. Portára való járásának historiáját, mely a mellett, hogy nemzeti irodalmunknak egyik kiváló temréke, egyszermind azon kor történelmére becses adatokat nyujtó munkálat*. 1625-ben Kamuti és Toldalagival Borsos ujból Bécsbe küldetett a II. Ferdinánd és szultán közt kötendő béke eszközlésére. 1626-ban harmadszor ment az adóval a Portára. Hogy 5-szöri követsége mily tekintélyt szerzett neki, mutatja az is, miként az 1630-ki medgyesi országgyülésen, midőn a rendek csaknem egybevagdalták egymást, csakis Borsos és Toldalagi tekintélye tudta a zajgókat csendre birni*. Hogy ennyi érdemei, s a közügynek tett szolgálatai nem maradtak jutalmazatlanúl, kitetszik abból, miszerint 1607-ben Rákóczi Zsigmond Borsos Tamásnak hű szolgálataiért Mező-Bándon és Mező-Madarason házat ad, s ezekre, ugy minden más marosszéki birotkaira nézve kiveszi minden rendes és rendkivüli adók alól*. 1614-en Bethlen Gábor Mező-Madarason, Koolpoiy (Kölpény) és Kisfaludban, a Makai János utód nélküli kihaltával fejedelmi rendelkezésre visszaszállott részjószágokat adományozza Borsos Tamásnak* és ugyan Bethlen Gábor, midőn második portai útja után Borsos 1620-ban jan. 14-én Kassára a fejedelemhez felment, hű szolgálatai jutalmául Kővár vidékén Szelnicse faluban 16 ház-jobbágyot adományozott, 100 frt költségébe, s évi 50 ft nyugdíjt a sófalvi bányákról*. Az ennyi szolgálatot tett, az ennyi kitüntetésben részesült Borsos Tamás elhalt, miként sirírata bizonyitja, 1631 april 18-án 69 éves korában. Borsos György birtokában van egy családi leszármaztatás; e szerint Tamásnak két fia volt: István, ki atyjának és anyjának sirkövet emelt a vásárhelyi temetőben, s ki 1635-ben Marosszék részéről országgyülési képviselőnek választatott*, ez deficiált; másik fia Bálint, ennek fia János, ki 1661-ben több Kemény-pártiakkal a szamos-ujvári várba vonult Ali Pasha elől; ennek több fiai közül György nevezetesebb, ki Apafi fejedelem udvari papja volt a kővári várban, később dézsaknai lelkész. Most élő egyedüli utódja az emlitettem Borsos György. De Borsos életének e rövid vázlatban nyert ismeretével induljunk siremléke felkeresésére.

”A világnak lett dolgairól“ czímen irt jeles krónikát.

Közölve van. „Erdélyország tört. tára“ 15–43. és 233–250. lapjain.

Közölve van „Erd. Tört. Adat.“ I. köt.

Lásd életleirását részletesebben „Erd. tört. tára“ 3–15. lap.

Ez okmány megvan eredetiben most Vásárhelyt élő utódja Borsos Györgynél.

Ez okmány kelt 1614. nov. 15-én a nagyváradi várban a fejedelem és Bölöny Gáspár aláirásával, eredetiben Borsos Györgynél Vásárhelyt.

Lásd Erd. Tört. Adat. II. k. 284. lap.

Lásd Benkő Kár. Marosszék ismert. 102. lap.

Báti Gábor előleges figyelmeztetése nyomán indultam el* felkeresni ezen nemzeti emléket; a temetőőr megjelölte nekem a Borsos-család temetkező helyét; de az ott levő siremlékek mind ujabb keletüek voltak; már szomoruan távozni készültem, midőn egy felső felével földnek forditott, s az által csaknem egészen elnyelt kőkoporsónak pillantám meg keiálló szögletét. Egy titkos előérzet sugallá, hogy talán az a keresett emlékkő, s azt a ref. tanulóifjuság segitségével* nem kis erőlködéssel felemeltük a földből, s miként a kőtábláknak Mózes általi felmutatásakor, ugy itt is a villámlás és dörgés nem hiányzott, mert egy hirtelen fergeteg keletkezett, melynek zápora lemosta a föld által elnyelt, a feledékenységtől lefoglalt, de azoktól visszahóditott emlékkőről a rárakódott szennyet, a feledésnek porát. S mily nagy volt elragadtatásunk*, s mily nagy fölfedezési örömünk, midőn vihart követett derűben, midőn a sötét fenyegető felhők elvonultával kiragyogó nap sugaraitól elöntött köven Borsos Tamás nevét kibetüzhettük; de én ezzel nem elégedtem meg, én az egész feliratot ismerni ohajtám, s miután a rárakódott mohát savany segélyével eltávolitám, több órai észlelés és tanulmányozás után – kevés kivétellel – sikerült is megfejtése, a mint itt következik.

Ki, miként mondá, tanuló korában azt látta, s azon Borsos Tamás nevét olvasta.

Kiket a szintén csatlakozott ref. tanárok egész készséggel segitségemre rendeltek.

Minőt a szenvedélyes kutató szokott érezni s csak az tudja kellőleg felfogni.

A kőkoporsó egyik lapjának szögletében van egy díszes paizsban Borsos Tamás czímere (korona alatt szájában nyilvesszőt tartó madár), mellette e felirat: „Arma seu insignia nobilitaris Thomae Borsos de M. Vásárhely”. A czímertől jobbra az egész kő hosszát betöltő hosszú sorokba – összeillesztett egymásba irt és igy bajosan olvasható – latin betükkel e feirat.

(Felső sora – a kőkoporsó felső orma letöredezve levén – egészen hiányzik; de ott kétségtelenül Borsos T., Báthori és Bethlen Gábor fejedelmek nevei lehettek, mint azt a szöveg értelme is jelöli; a második sorstól kezdve a felirat igy folytatódik:)

Serenissimorum Illustrissimorum Dominorum Principum
Transilvaniae Tabulae Sedis Judicia-
rie Assesoris, tribus vicibus in Fulgida Porta Ottomanica
Oratoris continui, ac illis et etiam muniis et legationibus
tam Domino-
rum Principum et Regni Transilvaniae, quam etiam
Patriae suae
Maros Vásárhely fidelissimi Servitoris; dolores peregri-
nationi finem
facientes (?) in domo paterno quiete ex hac vita emi-
gravit, Anno Jes Christi
1631 die XVIII Mensis Aprilis. Aetatis vero suae Anno
LXVIIII. Nec non
Generosae quondam Dominae Dorotheae Marosi, praeno-
tati Generosi
Olim Domini Thomae Borsos relictae viduae q. (quae)
posteris tris-
tissimum desideratissimi sui conjugis ornavit (?) nimio
dolore ac fletu cordis
et anxietatibus labefactae, exantlatis viribus annorum
saturata
longitudine, sine ullo membrorum cruciatu et mortis
horrore placide in Domino
Obdormivit Anno Domini 1637 die XXV mensis Julii.
Aetatis vero suae Anno LXIII.*

Betüről betűre hűn másolva, csakis azon értelemkönnyitő változtatással, hogy a feliratban az U-k helyén levő V-ket U-ra igazitottam; de a kő nagyon kopott, s e kopottság miatt az egymással összefoglalt, egymásba beleirt betük bajosan levén olvashatók, egy helyt, nevezetesen a 10. sorban értelemzavar fordul elő, azonban a mi leglényegesebb, Borsosnak – eddig ismeretlen – halála ideje határozottan meg van ott jelölve.

A kőkoporsó túllapján levő felirat teljesen olvashatatlan, de mivel azon oldalon rendszerint csak bibliai idézések szoktak lenni, nem éppen lényeges. A kőkoporsó egyik bütüjén semmi felirat, de másikán az emlékkő keletkezési idejét jelző ezen felirat van bevésve:

„Positum – B. Egregio Stephano Borsos de Maros Vásárhely filio tristissimo in parentum suorum Defunctorum carissimum debitum honorem et felicem memoriam Anno 1637.”

De ideje, hogy a holtak városából az élők városába visszatérjünk, és pedig mindenek előtt a felső város főutczájában, a Sz.-Miklós-utczában folytatjuk vizsgálódásunkat, hol Vásárhelynek ismté több nevezetessége van csoportositva.

Ezen, Vásárhelynek legtekintélyesebb, szép, széels utczája célről északnak irányul. Nevét nem arról vette, mint némelyek vélik, hogy Káposztás-Sz.-Miklós nevű falu ez irányban fekszik, hanem vette ezen utcza északi végében a mostani collegium helyén feküdt sz. Miklósnak szentelt templomról, melynek neve is mutatja, miszerint az a reformatio előtt már létezett; hogy pedig az nem volt valami kis imola, kitetszik abból, hogy a 16. század végeig az volt Vásárhelynek emgyés szentegyháza*. Ugy látszik, hogy ezt is Basta járása semmisité meg, mert 1602-ben a vár épitésekor a várbeli templom befedésére a sz. Miklósról szedték a cserepet*. Fedél nélkül maradván, az idő megemészté falait, romjaiból helyére épült a reformátusok collegiuma, s ekként a szentegyház nem semmisült meg, csak a muzsák templomává alakult át. Lássuk röviden e collegium alapulása és fejlődésének történelmét.

Erd. Tört. Adat. I. k. 76. lap.

Ugyanott.

Vásárhelytt a reformatio jókor elterjedt, s ezzel kapcsolatosan a tanulási vágy és műveltségre törekvés, melynek addig a kolostorok büzhödt köre nem előmozditója, hanem akadályozója volt. A vallási forrongás, az eszmének és a józan észnek a reformatióval kivívott győzelme, az emberiséget egy üdvös irányú mozgalomra buzditá, a megállapodás, a sötétben való tapogatódzás helyett az előrehaladás, a felvilágosodás felé való törekvés szelleme lelkesité az emberiség józanabb rétegeit. A tudomány, mely addig papi monopolium volt, kezdett általánosittatni, a rejtegetett világosság üdvhozó sugarai szétáradoztak s eloszlatván a századok sötétjét, megvilágiták az emberiség küzdterét. Miként mindenütt, ugy Vásárhelyt is fellobbant az eszme szövétnekének szent Vestalángja, s már a 16. században a reformátusoknak tisztességes iskolája van itt, mely particularé-nak neveztetett, s mely 1562-ben már fejedelmi és orzságos pártolásban részesül, midőn János Zsigmond a kolozsvári és vásárhelyi iskolák számára évenkint 250 frtot rendel, mit az 1565-ki kolozsvári, és következő évben a tordai országgyülés a székelyek dézmájából rendel kiadatni*.

Mint ezt a ref. egyh. község levéltárában lévő okmány bizonyítja. A kolozsvári országgyülés végzéseit lásd Erdélyország Tört. Tára I. k. 56. lapján.

A m.-vásárhelyi ref. collegium látképe. (Rajz. Greguss Ján.)

1587-ben Báthori Zsigmond az előbb ugyan általa rendelt 50 frt mellé még 100 frtot rendel évenként a vásárhelyi iskola tanonczainak növelésére*. Bethlen Gábor 200 frtot, Rákóczi György 40 veder bort* rendel évenkint, mit Apafi is 1662-ben helybenhagy*.

Ez okmány is eredetiben az egyh. község levelei közt.

A város dézmájából ezen 1632-ben a fejedelem és Márkosfalvi Márton aláirásával kelt okmány megvan a vásárhelyi ref. egyházköz. levéltárában.

Ugyanott.

De mindenezeknél nagyobb áldozatot hozott ez iskola felvirágoztatására a nagy Bethlen János, az udvarhelyi collegiumnak nagylelkű alapitója, ki a vásárhelyi iskolának 2000 forintot adományozott, melyet Nagy Szabó Péter s más városi polgárok 2715 frtra növeltek, mihez még a Teleki Mihály által kiadatni rendelt gernyeszegi dézmának fele járult. Az ily nagyobb mérvű adakozások által fölsegitett s országos pártolásban részesülő iskola csakhamar annyira felvirágzott, hogy a togátus deákok száma meghaladta a 40-et, s azok közül sok jeles lelkész és mester került ki.

Ez iskola helyisége a sz. Miklós egyház mellett volt; később azonban ugy látszik, a várban költöztetett be, mert a ref. egyházközség levéltárában egy 1597-ről kelt okmány van, mely szerint a város és ecclesia képében Köpeczi (Keopeczi) Tamás, Kötélgyártó István Zékel-Vásárhelytt lakó nemes személyek, Pischolti Fabritius Mátyás predicátor és Kováts Pál főbiró a tanács akaratjából Décsi János scholamesternek, ki sok éveken át becsületesen forgódott a város scholájában, mely régtől fogva volt a sz. Miklós-egyházhoz fundálva és rendelve, azt a scholaházat ex singulari benevolentia, udvarával, kertjével Décsi Jánosnak és posteritásainak jure perpetuo conferálják oly kikötés alatt, hogy ha ő vagy utódai el karnák adni, a város megtéritve a reátett melioratiókat, magához válthassa*. Ez az eset be is következett, mert midőn – a mint a vár leirásánál is látók – a vásárhelyi vár épülni kezdett, a református ecclesia óvást tett a szentegyház telkének befoglalása ellen; az ügy végre ugy intéztetett el, miszerint a ávors megigérte, hogy a városon künn fog iskolát épiteni, s e czélra a régi schola helyét Décsi Dánieltől (a fenn emlitett Décsi János fiától) más házon és pénzen visszaszerezték, s oda épitettek iskolaházat; de e mellett a várban is volt a templom közelében iskolahelyiség, hol háborus időkben folytathatták a tanitást*. Ez a vásárhelyi iskola történetének első phásisa.

Ez okmány meg van eredetiben az egyh. község levéltárában, honnan kevés kihagyással egészen közlém, mint egy igen nevezetes magyar szövegű okmányt, mely egyszersmind czáfolata Nagy Szabó Ferencz azon állitásának, hogy ezen iskolahelyet Báthori Zsigmond a város akarata ellen inscribálta volna Décsi Jánosnak; mert azt maga a város adata érdemei jutalmául.

Erd. Tört. A. I. k. 90. l.

Nagyobb mérvű fejlődést, s collegiummá való átalakitást az a XVIII. század kezdetén nyert az által, hogy 1672-ben Báthori Zsófia Sárospatakról elüzvén a ref. tanulókat, azok egy része Gönczre, más része Erdéylbe, a vallásszabadság földjére jött tanáraik Buzinkai Mihály és Posaházi jános vezetése alatt. Az üldözöttek itt szivélyes fogadásban részesültek, s I. Apafi engedelméből Fehérvárra települve, ott nyiták meg a tudományok csarnokát, melyben Erdély fiataljai közül is számosan megjelentek. De vándorlásuknak még nem volt vége. A tudományok e zaklatott fiai itt se nyugodhattak sokáig; mert Erdély az osztrák ház uralma alá kerülvén, lassankint és nem mindig szelid módokkal a kath. suprematia felülemelkedett, s Fehérvár az ujból beállitott katholikus püspökség székhelyévé tétetvén, a szegény tanulók ujból üldözőbe vétettek; ujból el kellett hagyniok Fehrévárt, s Nagy-Enyedre, Bethlen Gábor romladozott iskolájába vonulniok. Sőt még a romok között sem nyughattak meg, mert Steinville István osztrák tábornok 1716-ban onnan is elzavarta őket, mikor a tudományok ezen vértanui zászlókkal, szent zsolozsmákat énekelve vándoroltak Krakkóba (Fehérvár közelébe), onnan egy részük visszatért Sárospatakra, más részük (vagy 30-an) tanáraikkal gr. Teleki László és gr. Székely Ádám udvaraiba oszlottak szét, honnan Szászvárost kérték letelepedésök helyéül. Steinville M-.Vásárhelyre rendelte őket, hová ez év (1716) dec. 2-án vagy 50-en meg is érkeztek.

A városi polgárok az üldözötteket szivélyesen fogadták, s magok házaiknál elszállásolva, tanulmányaikat Borbély György házánál* folytatták, míg a Consistorium kérelmezésére III. Károly ezen bolygó collegiumnak a vásárhelyi iskolával való egybeolvasztását elrendelte. Az egyesitési ünnepély Toldalagi János iskolai gondnok vezetése alatt tartatott meg. Volt tehát annyi hányattatás után végre megállapodási helye e fiatalságnak; de nem volt helyisége, mert a vásárhelyi régi iskola épülete szűk volt a felszaporodott tanulók befogadására, s azért Sebess And. tanáruk épitéshez fogott. Ezt végrehajtani nagy segitséggel volt akkori alkirálybiró ákosfalvi Szilágyi János és makkfalvi Dózsa Ábráhám, kik a székelyekkel a szükséges fát hordatták meg, gr. Kornis Zsigmond – kinek a tanulók medgyesfalvi kastélyát tüztől megvédték hálából – követ szállittatott, s igy 1718. septemberre elkészült a collegium épülete, melybe midőn bkeöltöztek, Szöts Dániel (ki az épitésben is segélyezte) az egész fiatalságot megvendégelte.

A Sz.-György és Sz.-Királyutcza összeütközésénél való szögletházban.

Míg Apafi élt, addig 100 véka gabonát, s 600 ftot kapott ez iskola, a Bethlen család 12 ifju ellátására Petrás falu dézmáját adományozta, s sok más magányosok pénz- és gabona-segélylyel járultak; de elgtöbbet tett ezen collegium emelésére és szellemi fejlődésére makkfalvi Dózsa Gergely, ki 1794-ben jogtanárrá, 1802-ben igazgató tanárrá választatván, életét és tevékenységét ezen collegium fölemelésére forditotta. Ő alatta épült a most is meglevő két emletes épület, melynek képét melléklem. (Lásd a 135. lapon).

Dózsa áldozatkészsége, szellemi ereje és csüggedhetlen tevékenységének lehet köszönni, miszerint ezen collegium oda emelkedett, hogy Erdély bármely collegiumával kiállotta a versenyt, s annyira látogatott volt, hogy 1848-ban ezeret meghaladta a tanulók száma.

A 48-ki mozgalmakat követett elnyomatás szerencsétlen korszakában, – midőn irtóharczot inditottak a magyar minden intézményei ellen, midőn nemzeti nyelvünk, s a műveltség-terjesztő községek is üldözőbe vétettek – ez iskola is bezáratott, tanárai bebörtönöztettek, a tanitás eltiltatott, s csak hosszas utánjárással és kérelmezésekkel lehetett annak ujbóli megnyitását kieszközölni, de ekkor is – talán, hogy a magyar kebléből a jogérzetet is kiirthatni hitték – a jogi tanszék betiltatott, s az csak 1861-ben állittatott vissza. Most lassankint kezd a muzsáknak csarnoka ujból emelkedni, a tanulók száma ma már 600-ra megy; van 6 rendes, 5 segédtanár, kik az iskola megfogyott tőkéjéből nem igen nagy fieztést nyerve, szent buzgalommal folytatják a fiatalság nevelését.

Ez rövid vázlatban multja ezen collegiumnak. Hogy az jövőben emelkedni fog, s hogy az – miként szükséges – egy reál-iskolával egybekötött székely egyetemmé fog kifejlődni, azt azért remélhetjük, mert ezen iskolára nagy örökség néz. Ugyanis 1818-ban junius 28-án nay ünnepélyességgel ülték meg a vásárhelyi collegium megalapitásának százados ünnepét, mikor Antal János püspök a várbeli templomban jeles egyházi szónoklatot tartott. E beszéd alatt szülemlett meg az eszme szárazajtai Gecse Dánielnél, hogy ezen vagyonilag szegény iskola fölemelésére mily nagy lendületet adna, ha csak 100 ft alapitvány tétetnék ugy, hogy az 100 évi kamatoztatás után vétessen igénybe. Közölte másokkal is ez eszmét, s kiszámiták az eredményt. A nemes emberbarát e percztől fogva egész élete tevékenységét és törekvését arra szentelte, hogy ezen eszmét a lehető legnagyobb mérvben létesitse.

Gecse Dániel bizonynyal századunknak legnagyobb és legjótékonyabb embere, kinek életmelege, s szellemnagysága csak a jövőben fog teljes dicsőségében feltünni. Én, ki e munkában a hazafias érdemek kiemelése és örökitésére mindenütt tért engedék; én, ki a haza, az emberiség jóltevőinek, a nemzeti emelkedés szorgalmas munkásainak emlékét mindenütt felkeresém; én, ki igyekeztem az érdemnek meghozni az elismerés adóját: bevallott elvemhez hűtelen lennék, s következetlen önmagamhoz, ha itt Gecse emlékének és áldásos intézkedéseinek néhány sort nem áldoznék.

Gecse Dániel 1768-ban márcz. 7-ik napján K. Szolnok vármegye Czigányi nevű falujában született, Tétsi krisztinától, Tétsi Sámuel vásárhelyi hittanárnak árván maradt leányától. Az ujszülött Gecse Benjamin joggyakornok, szerelem gyermeke volt, ki a szegény, de szép leányt házassággal biztatva megcsalta, s azután elhagyta. A szegény megcsalatott, elhagyatott nő inség és nyomor közt nevelte szülöttjét, ő e lénynek élt, éjjel, nappal varrt, dolgozott, s mit szerezhetett, – önmagától a legszükségesebbet is megvonva – gyermekének nevelésére forditotta, ki már kis korában szép tehetségeinek jelét adta, s osztályában, mint kitünő tanuló mindig első volt. Az anya, ki ennyit áldozott, ki a legszentebb érzelem által volt ihletve, ki a magasztos anyai szeretet szenvedő angyala volt, megérdemli, hogy nevét a dicső honleányok koszorujába foglaljuk, mert ki botlását ily magasztosan hozta helyre, az Isten és ember előtt szeplőtelenné tette emlékét; áldásossá és szentté nevét.

Fia a m.-vásárhelyi collegiumban tanulmányait végezvén, 1791-ben osztálytanitóvá lett, s mivel orvosi pályára szánta magát, az egyházi tanács által engedélyezett peregrinátióban gyüjtött csekély összeggel 1792 őszén a pesti egyetemre ment, hol gr. Teleki József nemes pártolása könnyité tanulmányainak bevégezhetését. 1798-ban kapta ki orvosi diplomáját, s egykorulag szárazajtai Gecse Benjámintól való származásának törvényesitését. 1799-ben anyja látogatására és segélyezésére Vásárhelyre jött; de tanulmányainak tökéletesitése végett még ez évben Bécsbe, onnan Olaszországba utazott, hol a nagy hadi kórházban alkalmaztatván, csaknem áldozatává lett a kórházi láznak (typhus nosocomialis). Felgyógyultával Vásárhelyre visszatérvén, rendes városi orvossá lett, s mivel még künnlétében elhalt atyja végrendeletében fiának mitsem hagyott, ő azt hamisitottnak vélvén, az örökösöket perbe idézte. E per miatt Hunyad vármegyében sokat kelletvén lerándulni, mivel az 1807-ben uralgott ragály az ottani orvosokat mind elragadta, Gecse saját veszélyeztetésével mindent megtett a járvány kiküszöbölésére. – 1809-ben az insurrectio főorvosi állását fizetés nélkül vállalta el. Ezután, hol csak veszély mutatkozott, Gecsét mindenütt ott találjuk; 1813-ban Brassóban. 1814-ben Fogarasban állomásozott, hogy a dunai fejedelemségekben pusztitó pestis behozatalát meggátolja. 1817-ben szülővárosában neveztetett főorvossá, s azt 1823-ig a legnagyobb buzgalommal folytatta. Ez év nov. 1-én vérhányás következtében annyira elgyengült, hogy azon 6 hónap, mit még ezután élt, csak kín és gyötrelem volt; de beteg csak a test volt, nagyratörő lelkülete megtartá továbbra is minden éberségét, s ez idejét végintézkedések, s főként kedvencz eszméje „Ember szereteti (Philantrophicum inst.) egyletének” létesitésére forditotta. Eleinte 6000 vftot hagyott e czélra; de végperczeit közelegni érezvén, összes vagyonát rendelte azon kikötéssel, hogy annak kamatját anyja, míg él, használja, ennek halálával az egész tőkésitett összeg az „ember szereteti egylet” alapjára fordittassék*. Ez pedig anyja elhaltával – ki fiát hamar követte a sirba – tett 32,479 vftot és 8 denárt.

Ez intézet mellett magán-jótéteményekre is kiterjeszkedett. Két adósának 6000 frtot engedett el. Kereskedő adósainak az adósság negyedrészét, adót fizető adósainak a tőke felét, anyja két testvérének 3000 frtot rendelt, a kis templom épitésére 150 frtot, egy felfogadott fiucska nevelésére 500 frtot, barátainak 1450 frtot, végrendelete végrehajtóinak 600 forintot, mind váltópénzben.

Hogy pedig ezen összeg hogyan gyarapittassék, miként kezeltessék, s annak jövedéke majdan hova fordittassék, azt önmaga irta meg végrendeletében*.

E végrendelet hiteles formában az erd. kir. tábla itélőmestere Pávai Vajna Elek aláirásával állittatott ki 5 példányban, melyből egyet magának, egyet a vásárhelyi collegiumnak, egyet a városi tanácsnak, egyet az egyházi tanácsnak, egyet a főkormányszéknek adott át. Megjelent az nyomtatásban Vásárhelytt, 1840-ben, 8-ad rétben, Gecse Dániel életrajzával együtt, honnan én is rövid kivonatban közlöm.

E végrendelet pedig egy nagyszerű socialis érdekű munka, mely mind irányát, mind irályát tekintve, emelkedett eszmekörben forog, melynek minden sorát a hazáját és az emberiséget magasztosan szerető lénynek emelkedett szelleme lengi át; oly munkálat, mely a jótékonyság e példányképének emlékét dícskörrel övezi körül. E munka korlátolt tere nem engedi, hogy azt – miként megérdemelné – egész terjedelmében közöljem; de annak legalább rövid kivonati ismertetését mellőznöm hazafias bűn lenne. Rendelkezését igy kezdi:

„Az emberi nemzet nagy familiájában a boldogságra vezető első lépcső az erkölcsi tökéletességre való törekedés, mely szükségképpen felteszi az értelem megvilágositását, és a mi ettől elválhatlan: az akaratnak megjobbitását. Innen buzognak ki a társasági élet boldogságának minden egyéb forrásai, ez az a mozdithatlan alap, melyen vagyon fundálva a közönséges emberi szeretet és minden társaságbeli kölcsönös kötelességek. Az elme megvilágositása és a sziv megjobbitása nemes munkáit egyedül a jó neveléstől lehet várni” stb.

Tehát a nevelésügy és a jótékonyság volt az alapeszme, mely Gecsét rendelkezéseiben vezérelte, s hogy az – ha később is – de kívánt nagy mérvben éressék el, akként intézkedett, hogy a letéteményezett összeg egy századig (1920-ig) kamatoztatva, egy millió forintra szaporittassék. Rendelkezésében még a pénzkezelésnek aprólékos műtételeire is kiterjedt figyelme. Egy 9-tagu választmányt tett felügyelővé, mely választmánynak elnöke a m.-vásárhelyi collegium főgondnoka, tagjai az erre választott tanárok, 2 városi tanácsos és a kath. gymnasium részéről erre kinevezett tanár; ezek vezetése és ellenőrködése alatt egy ismert becsületességű, cautionatus és fizetéssel ellátott pénztárnok kezeli a tőkét, ki csak biztositék mellett adhatja ki kisebb vagy nagyobb összegekben a pénzt, és évenkint számadásait a választmány vizsgálata alá bocsátja. Hogy pedig ezen alapitvány czélja evidentiában legyen, meghagyta, hogy minden iskolai év kezdetével az ifjuság előtt felolvastassanak annak törvényei, ugy olvastassanak fel a centumviratusok gyüléseiben, s a városi nemes communitás előtt is minden biróválasztásnál, hogy igy mindenki ismerje ez intézkedés czélját, s egyszersmind ezáltal a nyilvánosság ellenőrzése alatt álljon.

Mikor ily kezeléssel az a kikötött 1 millió forintra felszaporodik, a kamat egy negyedrésze a m.-vásárhelyi ref. collegiumnak, másik negyede a ref. főegyházi tanács rendelkezése alá bocsáttatik, hogy azt a nevelésügy* és szegény református egyházközségek felsegélésére, falusi iskolák állitására, tanitók dijazására stb. forditsák, akként, hogy: „A közjó előmozditása, az értelem fejlesztése, a haza boldogitása minél inkább eszközölhető legyen”*.

Hogy a vásárhelyi collegium mely irányban használja fel e jövedelmet, arra nézve is irányeszméket tűz ki. Abból a collegiumot és tanári lakok épületeit jó karban kell tartani, könyvtárt állitani, uj tanszékeket szervezni, a tanárokat, azok özvegyeit nyugdijazni, a szegény fiatalokat segélyezni, ösztöndíjak által a tanulási kedvet fokozni, zene, gymnastika, rajz s más testet erősitő, lelket emelő, szivet nemesitő mulatságokat szervezni. A collegium a maga járulékából 1500 frtot ad évenkint a vásárhelyi ref. ecclesiának; a kamat fel nem használt részét pedig jószágokba fekteti; a kezelésről pontos jegyzőkönyvet vezetvén, minden évben számadásait a fő egyházi tanácsnak megvizsgálás és ellenőrzésre benyujtja stb. A végrendelet 7. és 8. pontja megengedi, hogy 50 év mulva (tehát 1870-ben) a vásárhelyi ref. collegium nagyobb szükségeire a kamat egy százaléka igénybe vétethessék, s ekként a collegium rövid időn élvezni fogja ez alapitány jótékonyságát.

Megjelöli, hogy a főegyházi tanács is a rendelkezése alatti kamatjárulékból a b.-madarasi, sz.-benedeki, ákosfalvi ref. egyházközségnek minden évben egyenkint száz-száz forintot adjon, segélyezzék a szegény ref. egyházközségeket, agg papokat, özvegy papnékat s azok gyermekeit, iskolákat állitsanak stb.

A másik félmillió kamatját az erd. gubernium kezelésére bizza, ugy hogy a fele kamatot mindig M.-Vásárhely városának adja ki, másik felét pedig országos jótékony intézetek alapitására, hasznos polgári intézetek fölsegéllésére, jutalmazásokra s egyéb a közjót, a haza üdvét előmozditó teendőkre forditsa.

A városnak rendelt kamatjárulék iránt a legnagyobb részletességgel megjelölte a teendőket, s éppen ezen intézkedéseiből tünik ki Gecsének a kor előitéletei, s szűkkörű felekezetiesség fölé emelkedett szelleme, ezekből tünik ki leginkább azon magas emelkedett nézpont, melyről ő a jósnak ihlettségével beletekintett a jövőbe oly intézkedések tétele által, melyek egy század mulva sem lesznek túlszárnyalva, mit leginkább feltüntetnek a város osztályrészébe jutatandó kamatokra nézve kifejtett irányeszméi. Ezek szerint a város járulékából évenkint 1500 frtot rendelt a vásárhelyi ref. egyházközségnek, az egész kamatjárulék egy ötödét pedig a vásárhelyi kathol. gymnasiumnak, hogy ottan bölcsészeti tanszék állittassék, s csak azt köti ki, hogy ezen tanoda szigorlataira a ref. tanárok is meghivassanak, hogy ezáltal összesimulás, bizalom és rokonhajlam gyarapodjék, hogy ezáltal az emberiség eljusson azon eszmefejlettségre, miszerint minden vallási felekezetesség elenyészve, egy vallásban, a szeretet vallásában egyesüljön a haza minden fia. A megmaradó részt a tanács akként használja, hogy az értelem világosittassék, az akarat jobbittassék, azért egy oly előiskolát állitson a polgárok számára, hol irni, olvasni, számolni stb. tanittasson minden gyermek, s senki czéhbe, polgárok számába ne vétessék, ki ezen előiskolában legalább két véet nem töltött; a tanulókat szelid bánásmód s ösztöndijak által édesgessék oda. Ily szervezetű leányiskola is legyen, mindkettőnek tanitóit egy kilenczes bizottság válaszsza, s minden vallásfelekezetesség ki legyen zárva. A kórházban ingyen ágyakat s azzal egybekötve szüldét szervezzenek, hogy a szerencsétlen megesett személyek ott ingyen ápolást s táplálékot nyerjenek. A város szegényeinek, árváinak, tüzvész által károsultaknak, szegény utasoknak segélyt nyujtson a tanács. Hogy mesterség, ipar fejlődhessék, a fiatal házasoknak – hogy segély nélkül ne kezdjenek az élethez – a tanács kölcösnözzön 300 frtig, mit aztán részletenkint fizessenek vissza; de ebből legyenek kizárva a korhelyek, azok, kiket bármily erkölcsi hiba bélyegzett. Ezen hitelintézet pénze tőkésitendő, hogy ha elein kevesen is, de később annál többen részesülhessenek annak jótékonyságában. A polgárok közül azoknak, kik a haza szolgálatában érdemeket szereztek, kik sa közjóra valamely nevezetes szolgálatot tettek, kik uj találmányok által e város és hazára becsületet hoztak, külön jutalmakat osszon a tanács, s azt a jórvaló serkentés tekintetéből ünnepélyesen és nyilvánosan adassa ki. Mi ezek után fennmarad, az a város szépitésére, kövezet, sétahelyek, középületek s más szükségesekre fordittassék. Ez intézet felügyelője mindig a legfiatalabb senator, a tanács pedig minden év végén számadásait és jelentéseit a kormányszékhez felterjeszteni el ne mulassza stb.

A tőke állandólag Vásárhelytt kezeltessék, onnan semmi szin alatt elmozditható ne legyen, s csak a kamatok menjenek a hagyományosok kezébe; azonban, ha a főconsistorium a státus javára hasznosabbnak látná, hogy a kezelésére bizott negyed millió különválasztassék, azt megtehesse, de akkor is azt Vásárhelyről el ne szállithassa. – Ha közbejött szerencsétlenségek, hadakozás vagy más országcsapás miatt az alap a megjelölt időbne a kikötött millióra ki nem nőné magát, akkor azt kell követni, hogy a kamat felerésze tőkésittetik, míg a millió kilesz, a kamat másik fele a collegium és város közt oszolván a megirtak szerinti használatra. Ez esetben a gubernium és consistorium a maguk részét csak akkor kapján ki, mikor a tőke az egy milliót elérte.

Végre ötven akkor élt egyént (haláluk esetében fiait) nevezett ki, kik 50 év elteltével (1870-ben) a vásárhelyi collegium főgondnokának elnöksége alatt a kir. tábla, a szék tisztsége, és a városi tanács kiküldötteivel az intézetet megvizsgálják, s arról a felsőbbséget tudósitsák. Ugyanekkor választassék közjó mellett buzgó egyénekből egy kilencz tagú bizottság*, mely az intézet felett őrködjék, de a melynek tagjai az intézet tőkéjéből ne kölcsönözhessenek. – Ezek határozzanak az intézet kezelésének módozatairól, ugy ezen bizottság határoz a felett is, ha az intézet tervezetében változtatás vagy más elintézendő lesz; az alap kezelését pedig a főconsistorium által megerősitendő cautionatus s csak kizárólag ezzel foglalkozó pénztárnoknak s mellé választott subalternusoknak adják át.

E bizottsághoz nevez a kormáynszék 1 tagot, a ref. főconsistorium 2 tagot, a kath. seminarium 1 tagot, a m.-vásárhelyi tanács 2 tagot, a vásárhelyi collegium 2 tagot (a rectort egy tanárral.) Elnöke a vásárhelyi collegium főcurátora vagy ennek személyese.

E rövid vázlat is elégséges annak megitélésére, hogy Gecse valójában egyike volt azon önzetlen lelkű hazafiaknak, kik hazájoknak éltek-haltak; egyike azon dicsőknek, kiknek nevét csak áldólag mondhatjuk ki. Nevének azért a nemzeti Pantheonban kellene tündökölnie, de mig ilyennel a nemzet rendelkezhetik, addig nagyság dicskörébe foglaltan a hazafi emlékezetnek kell szentül megóvnia a feledékenységtől.

E rövid vázlatból megitélhetjük, hogy Gecse „Emberszereteti intézete” mily szép jövőt készit elő e városnak és az e városba helyezett collegiumnak, melynek most, midőn már multját, alapulását, fejlődését ismerjük s szebb reményekre jogositó jövőjét sejtjük, tekintsük meg falai közt levő nevezetességeit is.

Ezek közt legelsőbben is megemlitést érdemel a könyvtár, melynek 20,000 kötete nagyrészt magánosok adakozásából gyült egybe*.

Ez adományozók következők: Szilágyi, Dr. Mátyus, Rhédei, Mos István, Szász István, Ercsei József, a volt casinó.

A m.-vásárhelyi collegium régiségtárában levő Rákóczi-pohár. (Rajz. Bicsérdy J.)

E könyvek közt néhány unicum s más igen ritka példány található. Nevezetesebb kéziratok és könyvek:

1. A Sárospatakról 1672-ben elhozott iskolai jegyzőkönyv, melybe az iskolai törvények, tanárok és tanitványok nevei bejegyezvék.

2. A vásárhelyi ref. iskola 1702-ben leirt régibb törvényei.

3. Apáczai Logicája. Unicum. (Ismertetve a „Buda-pesti Szemle” 17. kötetében.)

4. Egy Herodotus, melyben apáczai Cséri Jánosnak sajátkezű névirata van meg.

5. Appianus egy gyönyörű példánya, mely Velenczében 1477-ben nyomatott. Quart.

6. Plautus comediája. Nyomatott 1499-ben Velenczében. Negyedrét.

7. Heltai Gáspár cancionaléja 1574-ből. Harmadik ismeretes példány, kiegészitve az erd. muzeum példányából Török Ferencz által.

8. Bonfinius. Nyomatott Heltai Gáspárnénál Kolozsvárt 1575-ben. Nevezetes főleg azon bejegyzésekért, melyeket Bánffi László tett; ezek közt azt is emliti, hogy atyjától, Bánffi Kristóftól csak is ez egyetlen könyvet örökölte.

9. A karinthiai herczegségnek 1562-ben pergamentre diszesen irt rendszabályai, melyekbe molnárok, sütők törvényei, súly-, hossz- és űrmértékszabályzatok stb. vannak bejegyezve.

Ezen főkönyvtárnak kiegészitője az ifjusági könyvtár, mely 1200 kötet tudományos szakmunkát és jelesebb szépirodalmi műveket tartalmaz, s melynek folytonos gyarapodására évenkint részvénydijból gyülő 300 frt o. é. fordittatik*.

E könyvtár a kisterem alatti szobába van elhelyezve, itt van az ifjuság „Gazdálkodó Társulatának“ 1863-ban alapitott azon pénztára, mely olcsó öltözködésre alapult. A társulat pénztára gyárból hozatja olcsó áron a kelmét s szerződőtt szabója által csináltat szintén jutányosan, mit a fiatalság aztán részletfizetés mellett kap.

A főkönyvtár egy nagy teremben és két mellékszobában van elhelyezve. A teremben függnek az iskola jótevőinek arczképei. Dr. Gecse Dánielé, Dr. Mátyus Istváné*, dr. Szotyorié* Ercsei Józsefé, továbbá báró Szentkereszti Zsigmond tábornok* és Antal János ref. püspök* arczképei.

Ez II. József korában volt az egyesitett Marosszék és Küküllő vármegye főorvosa, jeles könyvtárával gyarapitotta a collegium könyvtárát, és állitotta sajtá költségén az iskola nyomdáját.

Szotyori egy házat hagyományozott a vásárhelyi collegiumnak oly feltétellel, hogy annak jövedelme tőkésittetvén, midőn évi kamatja 320 ezüst forintra növekedik, abból két orvosnövendék küldessék egyetemekre; e növendékek egyikét a vásárhelyi, másikát a nagy-enyedi collegium fiatalságából válaszszák.

Szentkereszti tábornok az angoloktól nyert emlékkardját hagyta a collegiumnak, ugy ez iskolának hagyta volt Ebháti (egy utcza Vásárhelyt) házát is, de végrendelete eltünt, s az iskola elesett e hagyománytól, valamint ily okból esett el azon másik háztól is, melyet Dr. Péterffy hagyott volt ugyanezen collegiumnak.

Ezen jeles püspök olajfestvényű arczképe N.-Enyeden volt, hol 1848-ban az oláhok összevagdalták; megmaradt darabjaiból egyberagasztatva tartatott meg gyászos emlékeként e szomorú napoknak.

A könyvtár egyik mellékszobájában* egy szekrényben az iskola szerény régiségtára van elhelyezve. Az ott levő lovag-sarkantyuk, néhány bronz és vaskorból való fegyver s Bastakori (emberhuzta) ekevas mellett találunk egy valódi műremeket, egy több darabokra szétszedhető zománczos ezüst serleget, mely a hagyományok szerint I. Rákóczi György utazóserlege volt. – Hogy miként került ez iskola birtokába, arra semmi adat nincsen; de az kétségtelenül egyike a 15. század remekebb és izletesebb műalkotásainak, melynél ugy az alakszépség, mint a részletek finomsága, valamint a zománczozás élénk szinezete méltán meglepi a műértő szemlélőt. Képét melléklem. (Lásd a 139. lapon.)

Mely a folyosó elrekesztése által keletkezett, a hol is a Mos és Szász István által adományozott könyvek vannak elhelyezve.

Van még egy másik poháridomú ezüst serleg, mely 1629-ben készült, s melyet 1747-ben Szőts István ajándékozott a collegiumnak, és egy harmadik faserleg, melyet a hires Bolyai Farkas tanár saját kezével metszett; egyik oldalára e verset vésve:

„Si paululum a summo discessit vergit ad imum.”

Másik oldalára pedig e szót: „Poesis.” – És e pohár hamvvedre Bolyai költészetének, a mennyiben az, sajátkezűleg elégetett, költeményeinek hamvát tartalmazza.

A könyvtárban van az iskolának szintén szerény érem-gyüjteménye*, melynek alapját Fekete Sámuel és neje Kendi Kandia vetette meg 1861-ben. Ez áll 138, mind Székelyföldön talált igen becses régi éremből, ebből 91 darab római ezüst, 3 db Nagy Sándor ezüst, hazai mindenféle 37, idegen 7. Ezen első adományozást pár év előtt (1868-ban) még egy nagyobb gyüjteménynyel gyarapitotta ugyan fennemlitett Fekete tanácsos; mit előnyösen egészit ki a hagymás-bodoni lelet (1865.), mely 145 darab ezüst éremből áll, mind nagyon épen megmaradt ritka szép példányok, melyek közt 100 teljesen különböző, mintegy 60-féle családi névvel jegyezve. – Korukra nézve Róma épitése 500–750. éveiből. Legujabb Augustus hétféle pénze.

Lásd leirásukat Szabó Sámuel tanártól. Növendékek lapja. 9. szám. 1865. évf.

E mellett van még egy igen érdekes mineralogiai gyüjteménye is a collegiumnak* a régi iskolai börtönben (carcer) elhelyezve. Ide való elhelyezését pedig Ercsei József kivánta, ki egy páratlanul szép gyüjteménynyel ajándékozta meg a collegiumot. Hogy az idővel nagyra fog fejlődni, onnan remélhető, hogy a nagylelkű Ercsei kinyilatkoztatta, miszerint összes vagyonát egy róla nevezendő s a vásárhelyi collegiumhoz csatolt muzeum alapitására fogja szentelni*.

Ennek alapját képezi Zeyk Dániel tekintélyes gyüjteménye, melynek lelhelyei megnevezve nem levén, inkább csak a tanitásnál használható.

Ercsei lelhelyezett s igen érdekes gyüjteménye mellett még mérnöki eszközeit s könyvtárát is a collegiumnak ajándékozta. Becses példányokkal gyarapitották e gyüjteményt gr. Toldalagi Victor és Péterffi Pál.

Van végül egy keletkező állatgyüjteménye is, melynek gyarapitására Szász István tanár 400 frt alapitványt tett.

Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem