I. IMRE. 1297–1317.
159I. IMRE.
1297–1317.
1297–1317.
A PÜSPÖKI KAR BUZGALMA III. ENDRE, MAJD A NEMZET KIRÁLYVÁLASZTÓ JOGA MELLETT. – CSALÓDÁS S ENNEK KÖVETKEZTÉBEN POLITIKAI IRÁNYVÁLTOZTATÁS. – KOPASZ NÁDOR BIHARI LÁZADÁSA. – IMRE PÜSPÖK FŐPAPI MÜKÖDÉSE. HALÁLA. DICSÉRETE.
Benedek püspök üresen hagyott székét Imre foglalta el, Várad főpásztorai között e néven az első. Mint a Chartularium megjegyzi, a káptalan választá püspökévé (1297-ben) s még ugyanazon évben fel is szentelteték.*
Batthyány-codex: 13. l. – Leges eccl: 225. l. – Egy állitólag 1297-ben kelt oklevél [FEJÉR GY: Codex dipl. VII. 5. 502. l.] már ez évre püspöknek nevezi, de az emlitett oklevél kelte hibás s 1297-re teendő. Fontes rerum Austriacarum: XV. 181. l.
Egyike azon püspökeinknek, kik legtovább tarták kezökben Szent-László egyházmegyéjének kormányát, de hosszas püspöksége szünni nem akaró küzdelmek lánczolata volt.
Árpád utolsó ivadéka már évtizedek óta viselte Szent-István koronáját, és még mindig küzdenie kellett uralma megmaradásaért. Ellenei, kiket fegyvereinek szerencséje elhallgattatott, ismét felüték fejöket, kivált miután a király hiveinek, e hazafias pártnak vezére, Lodomér érsek elhalt (1288. január) s aki helyét elfoglalá, Gergely mester, a Katpán nemzetség ivadéka határozottan Martell-Károly fiának, Róbert Károlynak pártjára állt.
Erre a többi püspökök, köztök Imre váradi püspök is, az 1298-iki pesti országgyülésen ünnepélyesen kijelenték, sőt első törvényül 160alkoták, hogy hivei maradnak Endrének, a törvényes királynak;* a következő 1299-iki rákosi országgyülésen pedig hatalmas óvást emeltek Gergely választott érsek magatartása s törekvései ellen és annak a szentszékhez való felterjesztésével Imre püspököt bizták meg. A püspök engedelmeskedék, s a király, az egyházi s világi rendek tiltakozását s feljebbezését Váradon az előhegyi konvent, mint hiteles-hely által foglaltatta irásba.*
FEJÉR GY: Codex dipl. VI. 2. 131. 1. – VI. 2. 201, s köv. ll.
FEJÉR GY: Codex dipl. VI. 2. 131. 1. – VI. 2. 201, s köv. ll.
Erre csakhamar még nehezebb napok következének.
III. Endre király egy leányon kivül nem hagyott más gyermeket. Árpád férfi nemzetsége kihalt, s Magyarország a vérszerződés szerént ismét szabad, választó ország lőn, de tapasztalta a választással járó zavarokat is.
Róbert-Károly és pártja előtt most szabad lett a pálya, csakhogy téves irányban indult, mert örökösödés révén igényelte Szent-István koronáját. A nemzet, többsége azonban, köztök Endrének volt hivei, a főpapok makacson ragaszkodtak az ország szabad, királyválasztó jogához; és Venczelt, a cseh király fiát hivták meg a trónra; ki IV. Béla leányának volt unokája, de akit legfőképen ama körülmény ajánlott, hogy az utolsó Árpád árvájának, Erzsébetnek vala jegyese.
Imre püspök egyik tagja volt, ama fényes küldöttségnek, mely Venczelt az országba hozá.*
A küldöttség többi tagjai a világi főurakon kivül: János kalocsai érsek. Endre egri, Haab váczi, Antal csanádi, Miklós bosnyai és Jakab szepesi püspökök. THURKÓCZI J: Chronica Hung. II. 83 fej.
De Venczel személyes hibái, melyek miatt tervezett házassága is elmaradt, kezdék meggyőzni nemzetünket, hogy ily királylyal végre sem állhat ellen Róbert-Károlynak s oly hatalmas szövetségesének, mint a pápa. S e meggyőződéssel merült fel és terjedett az eszme: biztositani a hazának a pápa különben is nélkülözhetetlen védelmét, s megerősiteni a magyar birodalmat az Anjouk kormánya alatt.
Imre püspök is hive lőn ez eszmének, s egyike azoknak, kik 161annak megtestesitésén fáradozának. Nevezetesen, levelet irt Albert római királynak, sürgetve, hogy munkálkodnék Róbert-Károly trónjelöltségén s ezáltal az országos zavarok megszüntetésén. Levelét Gergely, talán épen váradi szerzetessel küldé el, ki teljesen birta bizalmát.* Törekvéseiket végre, évek mulva; siker koszoruzta: Róbert-Károly király lett, s Imre püspök egyike volt, azon főpapoknak, kik Tamás esztergomi érseknek segédkezének, midőn Károlyt 1309-ben Budán, Nagyboldogasszony egyházában megkoronázta.*
FEJÉR GY: Codex dipl. VIII. 7. 376. l. – VIII. l. 334. l.
FEJÉR GY: Codex dipl. VIII. 7. 376. l. – VIII. l. 334. l.
Hazánk nyugalma azonban még ekkor sem állott helyre. Csakhamar bekövetkezék Csák Máté kora, mely szövetségesét megtalálta Biharmegyében is. A Tamás-fiak utólsaja, s Károly királynak több éven át nádora; Kopasz nyilt lázadásban tört ki s harczi zajjal tölté meg Várad vidékét. A király személyesen jött megfékezésére. Csatájok Debreczennél volt s Kopasz megveretett,* de várába, Sólyomkőbe menekülve, folytatta ellenállását.*
Zichy-okmánytár: I. 251. l.
NAGY I: Anjoukori okmánytár. II. 217–8. ll.
A belháboru veszélyei között sokat szenvedtek az egyháziak is. Igy, biztos tudósitásunk van róla, hogy Kopasz megostromolta Diószeg mellett az eggedi apátsági monostort, mely már akkor várszerüleg megerősitve vala, de be nem veheté.*
NAGY I: Anjoukori okmánytár. II. 217–8. ll.
A kor tehát, mely Imre püspökségének idejét, felöleli, nagy mértékben hányatott vala, mindamellett nem hiányzanak adatok, azt igazolók, hogy Szent-László egyházmegyéje e korban is emelkedett fejlődése pályáján, mert főpásztora országos gondjai mellett élénk figyelemmel kisérte érdekeit, s nagy áldozatok árán is kész volt előmozditani azokat.
A káptalan, okulva a multon, hogy földesuri jogai feledésbe ne menjenek, azon kérte főpásztorát, hogy BertaIan püspük ama levelét, melylyel a káptalan vásárvám-szedő jogát Várad polgárainak ellenében megitélte, – erősitené meg. Imre püspök helyt adott a kérelemnek s a kérdéses levelet mingyárt püspöksége első évében 162átiratta.* Midőn pedig ugyancsak Várad polgárai panaszkodának előtte, hogy ők szántóföldjeik szük terjedelme miatt nem anynyira földmivelésből, mint inkább kézi munkájok s mesterségök után élnek, és igy annyi termesztménynyel nem adózhatnak, mint a vidékiek: Imre püspök, a káptalannal egyetértve, leszállitá terményadajok mennyiségét, de kötelezé őket, hogy a várost összekötő hidakat a Körösön tartozzanak ezentul is kijavitani s a királyi ház tagjainak látogatása alkalmával élelmi szereket beszolgáltatni.*
GÁNÓCZY A: Episcopi. M. Varadinenses. I. 147. l.
Batthyány-codex: 27. és 29. ll. – Leges eccl: III. 235. és 237. ll.
Igazságossága mellett szeretetének is tanujelét adá. Várad püspökei szivesen időztek Belényesen és vidékén, államférfiui s egyház-kormányzati gondjaik között itten keresve üdülést. Imre püspök szintén örömest vonult ide s 1308-ban is, midőn az erdélyi káptalan s a szász papság ama nagy pere folyt, melybe egyebek közt Imre püspök s Miklós aradi prépost is, mint tanuk, bevonattak, a prépost itt találta a püspököt.* A táj természeti szépségein kivül annak kincsei s az ezek nyomán fakadt munkás élet vonzották ide főpapjainkat. A Lodomér püspök kieszközölte bányajog nem maradt holt betü: Belényes vidékén a püspökségnek jövedelmes ezüst bányái virágozának fel s Imre püspök azok jövedelmének egy harmadát káptalana rendelkezésére bocsátá, hogy amint részese a káptalan a püspök gondjai s munkáinak, ugy jövedelmeinek is legyen osztályosa.*
GR. BATTHYÁNY I: Leges eccl. III. 92–4. ll. hol a püspök s a prépost érdekes vallomásai is olvashatók.
Batthyány-codex: 13. l. – Leges eccl: III. 225. l.
Eközben mint saját papjainak s népének, ugy püspöktársainak sorsa és jogai melegen érdekelték. 1299-ben főeszköz volt benne, hogy Péter erdélyi püspök az egyházmegyéjétől jogtalanul elszakitott Mármarosmegyét visszanyerte.* 1313-ban pedig hat püspöktársa élén kéri a pápát, hogy Csák Máté hatalmaskodásai ellenében vegye oltalmába Esztergom érsekét.*
FEJÉR GY: Codex dipl. VI. 2. 193. és VIII. 1. 504. ll.
FEJÉR GY: Codex dipl. VI. 2. 193. és VIII. 1. 504. ll.
163De buzgalma s áldozatkészsége egyik legszebb emlékét Debreczen falai között állitotta fel. Az alföld e városa már e korban méltó büszkesége volt a váradi egyházmegyének. Régi egyháza a város főterén emelkedett, de vagy azért, hogy többé már nem állt arányban a megnépesedett város lakosainak számával, vagy pedig, hogy az elmult kor viharai közben valamely nagyobb szerencsétlenség érte – ujra kelle azt épiteni. A város birtokosa e korban a Káta nemzetség vala; gazdag, hatalmas faj, melynek egyik tagja a történeti nevü Dósa, Imre püspök kortársa, s a lázadó Kopasznak a nádori széken utódja volt. E nemzetség viselte Debreczen egyházának kegyuraságát, mindemellett az egyházat nem a Káták, hanem Imre váradi püspök épité.
Az épités, mint az egyháznak reánk maradt rajza mutatja, csúcsives izlésben történt, s minthogy az eféle épitkezés nemcsak költséges vala, hanem több időt is igényelt; más oldalról pedig biztos tudósitásunk van róla, hogy Imre püspök az egyház befejezését is megérte, mert azt felszentelé: ennélfogva bizvást feltehetjük, hogy az épitést még püspökségének első felében, a XIV-ik századnak már elején megkezdeté.* Ennek meghatározása azért érdekes, mert igy tájékozva leszünk aziránt, hogy a csúcsives épitészet az idézett század elején már meghóditá a tiszai részeket is; más egyházunk, melynek keletkezése idejét csak ennyire is igazolhatnók, különben sincs e korból.
Lásd: BIHARI FŐESPERESSÉG - DEBRECZEN.
De miért épittetett Imre, a váradi püspök Debreczennek egyházat? E kérdés mintha püspökünk származásával függne össze, mely különben is eddig egészen ismeretlen, de amely teljesen meg lenne oldva a felelettel, hogy azért épittetett, mert tagja volt a Káták nemzetségének. Egy rokona, vagy testvére ismeretes: Lukács, ki birtokait a váradi egyházra hagyá,* de akiről még csak annyit tudunk, hogy hontmegyei faluját, Százdot Ikur fiainak, István és Herbord comeseknek zálogba adá s 1299-ben kellett volna azt kiváltania, de a kiváltást elmulasztá.*
Batthyány-codex 24. l. – Leges eccl. III. 233. l.
Az esztergomi káptalan kiadványa. NAGY I. gyüjteménye. - Kézirati gyüjtemények egy kihalt Almásy-család tagjai közé sorozzák Imre püspököt, a Tropheum Estoras pedig Arady nevet ruház reá; de mindkét állitást alaptalannak bélyegzi NAGY Iván: Magyarország családai. I. 18. és 63. ll.
164Dósa nádor s bihari és szabolcsi főispán 1317. julius havában Bihar, Szabolcs, Szatmár, Szolnok és Krasznamegyék nemeseivel Szalacson gyülést tarta. Megjelent ott Imre püspök is, mint az egykoru tudósitás mondja, káptalana kiséretében, s élénk részt vőn a közügyek, a megzavart birtokviszonyok rendezésében.* És ez utolsó ismeretes cselekménye. A hosszu pálya közeledett végéhez. Károly királynak egy ugyanazon évi november 12-én kelt levele még mint élőt emliti,* de harmadnapra, november 14-én már halott.* Hamvai valószinüleg nem a váradi székesegyházban, hanem Debreczen földében, az általa épitett egyház alatt nyugszanak. Nevénél a Chartularium megemliti, hogy „jeles férfiu” vala.*. E dicséretet, mint életéből vagy inkább életének csak fenmaradt töredék adataiból láttuk, teljesen megérdemelte.
FEJÉR GY: Codex dipl. VIII. 2. 52. és 75. ll.
FEJÉR GY: Codex dipl. VIII. 2. 52. és 75. ll.
„Obiit autem [Emericus] anno domini millesimo CCC. decimo septimo die XIIII. Novembris.” „electus et consecratus est Emericus vir vitae laudabilis.” Batthyány-codex: 13. I. – Leges eccl: III. 225. l. – Az aranybulla azon Róbert-Károly korabeli hiteles másolatán, melyről szokott alaposságával értekezett KNAUZ N. [Magyar történelmi tár. X. 205 218. ll.l a negyedik pecsét, mely álló püspököt ábrázol főpapi ornatusában, a körirat fogyatékossága miatt meg nem határozható; de ha e másolat kelte 1217-re tehető lenne, akkor e pecsét Imre püspöké, a körirat egyes betüi is ilyet gyanittatnak, s Imre multja is amellett szól.
„Obiit autem [Emericus] anno domini millesimo CCC. decimo septimo die XIIII. Novembris.” „electus et consecratus est Emericus vir vitae laudabilis.” Batthyány-codex: 13. I. – Leges eccl: III. 225. l. – Az aranybulla azon Róbert-Károly korabeli hiteles másolatán, melyről szokott alaposságával értekezett KNAUZ N. [Magyar történelmi tár. X. 205 218. ll.l a negyedik pecsét, mely álló püspököt ábrázol főpapi ornatusában, a körirat fogyatékossága miatt meg nem határozható; de ha e másolat kelte 1217-re tehető lenne, akkor e pecsét Imre püspöké, a körirat egyes betüi is ilyet gyanittatnak, s Imre multja is amellett szól.
Imre püspök már rég az Urban elhunytak közt pihent midőn emléke ismét felmerült s nevével sokat foglalkozának. A Hernád völgyén, közel Közép-Németihez egy kápolna állt soká elhagyottan romokban. E kápolna 1319-ben egyszerre szépen felépült, érdeklődni kezdtek iránta a magasabb körök is, s gazdagok, szegények seregestül jártak hozzája bucsura. A vonzerőt Szent-László király egyik ujjának csontja gyakorlá, mely gazdag ereklyetartóba foglalva, a kápolna oltárát ékesité.
Ez ereklyét évek előtt Imre váradi püspök vitte fel Budára 165vagy azért, hogy azzal valakinek kedveskedjék, ily ajándék királyok szemeiben is becses vala; vagy pedig, mert ősi jámbor szokás szerént kebelén hordozá Budán azonban elvesztette azt, s mint a későbbi hivatalos vizsgálat kiderité, egy jámbor szerzetes, Egyed atya találta meg, ki azután egy másik szerzetestársa kiséretében az emlitett kápolnában helyezte el.
Imre püspök utódja, vagy a váradi káptalan nem követelte vissza a ritka becsü ereklyét. Ama kor még az isten-itéletek hatása alatt állt; az ereklye elveszitésében épen ugy, mint annak megtalálásában Isten ujját látta, s Isten rendelésén keresztényi türelemmel megnyugodott. Igy fogták fel a dolgot hazánk főpapjai is. Márton, Egernek püspöke, kinek joghatósága alá tartozék ama kápolna, Fülöp szepesi főispán kérésére a szent ereklye látogatóinak főpásztori hatalma teljéből negyven napi-, Tamás esztergomi érsek pedig egy évi s negyven napi búcsút engedének.*
„frater Egidius Heremita divina Clemencia interveniente invenisset” mondja a megtalálásra vonatkozólag az érsek. NAGY I: Anjoukori okmánytár. I. 53 . és 540–2. ll.
