KUSALYI JAKCH DÉNES. 1427–1432.
249KUSALYI JAKCH DÉNES.
1427–1432.
1427–1432.
DÉNES KANONOK. – A KUSALYI JAKCH NEMZETSÉG. – JAKCH DÉNES BOSZNYAI, MAJD VÁRADI PÜSPÖKSÉGE. – A POZSONYI ORSZÁGGYÜLÉS. – UJABB VÁSÁR-VITÁK. – VÉPI PÉTER KANONOK ALAPITVÁNYA. – A PÜSPÖKI NEMESEK LEVELE. – DÉNES PÜSPÖK HALÁLA.
Midőn Zsigmond király az uralkodása elején ellene támadt elégületlenek megfékeztével a hatalmasbakat adományokkal, a kevésbbé veszélyeseket pedig szigorral igyekvék mindenkorra elnémitani, ez utóbbiak közé tartozék Görögmezei Veer László is, kinek javait szintén elkoboztató, s szeghalmi és csökmei részbirtokait 1405-ben hivének, Maróthi János bánnak adományozta, meghagyván a váradi káptalannak, hogy a birtokba iktatást szokott módon teljesitse. A káptalan a királyi parancs teljesitésére Gerlai Ábránffy Dénes király emberével egyik tagját, szintén Dénes kanonokot küldte ki.*
HAAN és ZSILINSZKY: Békésmegyei oklevéltár, 18–20. ll.
E Dénes kanonok a Kusalyi Jakch-ok közől, hazánk egyik legrégibb családjából származott, melynek nemzetségi törzsét még mindig a multak homálya fedi, de amely aligha nem a Gutkeledek oly gazdag hajtásu nemzetségfájáról ágazott ki. Az 1358-ban élt Kusalyi Györgynek czimere ugyanazon három fogat tünteti elő, csakhogy különböző elrendezéssel, mint az ismeretes Gutkeled-féle czimer,* márpedig czimertani tapasztalatok szerént ugyanazon jelvények 250az elrendezés különbözősége mellett is rendesen közös eredetre mutatnak.
Kusalyi György czimere látható a Kállai-család levéltárának egyik 1358-iki oklevelén. Itt a három fog közőI kettő heraldikailag jobbról áll, s e kettő közé ékeli be magát balról a harmadik. A Gutkeled czimeren pedig mind a három fog egymás mellett jobbról áll ékjeivel bal felé. E czimerről még lesz szó.
E nemzetségnek egyik legrégibb s oklevélileg is igazolható őse, Jakab, kiről egy 1300. évi oklevél emliti, hogy a zoványi, ma szilágymegyei klastromot, mely azon vidéknek sokáig egyedüli vigasza s fáklyavivője volt, közel száz év előtt, tehát még az 1241-iki tatárjárást megelőző korban ő épité fel.* Ez esetben a Jakch-ok ős fészke nemzetségi monostoruk közelében, Zoványon lenne, s csak később vonultak volna a rejtettebb helyre eső Kusalyra, melyről azután előnevöket is irták. Vezetéknevöket pedig az imént emlitett Jakabtól vehették, ki talán épen családjának is megalapitója volt. A Jakch vagy amint okleveleinkben szintén s elég gyakran előfordul, a Jakchi (= Jakcsi) név nem egyéb, mint a Jakab-nak kicsinyitett, mondhatni házias alakja épen ugy, mint Jánosból Jank vagy Jancsi.
„monachi claustri in eadem villa [Zovan in comitatu de Karazna] ex eleemozyna Jacobi, olim de Kwsal ante seculum fere exstructi ... . nullum aliud in ipsam villam et eiusdem inhabitatores habuerint ab antea et semper jus, quam sacra Christi fidelibus administrandi, ne populus in tanta itineris distantia absque ulla plane spirituali et quotidiana sacrorum consolatione remaneret.” A váradi káptalan kiadványa. WENZEL G: Árpádkori uj okmánytár. V. 257. l.
A Jakch-ok gazdagsága s hatalmának fénykora a XIV s XV-ik századra esik, midőn az ország legelső méltóságai kezeikben valának, birtokaik pedig Szatmár- és Belső-Szolnokmegyéken kivül kiterjedének Bereg, Bihar, Kraszna, Közép-Szolnok stb. megyékre is. Ez utóbbi helyen Nagy Lajos adományából, melyet Mária királyné is megerősite, birták a nevezetes meszesi apátságot tartozékaival egyetemben.*
GR. KEMÉNY JÓZSEFNEK az erdélyi muzeum könyvtárában levő kézirati gyüjteménye szerént Kusalyi Jakch és fiai 1361-ben nyerték Meszest; Mária királyné pedig Budán Szent-Tamás ap. napján 1385-ben kelt eredeti levelében irja: „magister Georgius miles et Andreas Thesaurarii nostri, necnon Stephanus et Dyonisius ac David filii condam magistri Jakich de Kusal ... in dominium cuiusdam Monasterii abbatialis in monte Mezes constituti in Comitatu de Zonuk existentis Mezesapath vocati et Jus patronatus ac per tinentiarum eiusdem ... necnon possessionum Nyirsed, Maygrad, Warteleke, Kerykapatak, Beryd et Munusturpatak vocatarum in dicto Cornitatu de Zonuk existentium, ad idem Monasterium pertinentium vellent introire ... .” Br. Bánffy-család levéltára. Ez oklevél azért is figyelmet érdemel, mert az abban megnevezett Dénes és Dávid eddigelé hiányzanak a Jakch-ok családfájáról. V. ö. WENZEL G: Árpádkori uj okmánytár. XII. 81. l. és SZEREDAY A: Series Episcoporum Transilvaniae. 138. l.
251A család e szerencsés korszakában született a már emlitett Dénes is. Atyja György főtárnokmester s beregi, majd szabolcsi főispán,* kétségkivül ugyanaz, kinek pecsétjéről már fentebb szóltunk s ki az imént emlitett meszesi adományt, nyeré. György urnak Dénesen kivül még három fia volt: László, János és Mihály, s e négy fiu mindegyike a legmagasabb méltóságokra volt hivatva; László erdélyi vajda, János és Mihály székelyek ispánjai lőnek, Dénes pedig az egyházi pályán érte el a legfényesebb rangok egyikét.
NAGY IVÁN: Magyarország családjai. V. 292. l. – Gr. Zichy-család levéltára. –
Hol nyerte neveltetését, itthon-e, a budai vagy valamely külföldi egyetemen? erről, valamint általában életének első feléről hiányzanak a tudósitások.
Még 1405. után is, midőn már, mint láttuk, váradi kanonok, – közel huszonkét éven át hallgatnak róla történeti emlékeink.* Ekkor 1427-ben ismét feltünik, mint éneklő-kanonok, és azután életének folyása, mintha ki akarta volna pótolni hosszas lassuságát, meglepő fordulatokkal és gyorsasággal siet előre, s ép oly hirtelen ér véget is.
1416-ban emlités van ugyan egy Dénes, váradi karbeli papról [FEJÉR: Cod. dipl. X. 5. 737. l.], de valószinü; hogy ez nem Jakch Dénes.
Még ugyanazon 1427. év elején Zsigmond király a bosznyai, ekkor a magyar koronához tartozó püspökségre nevezte ki s e kinevezés april 11-én már Rómában is megerősitést nyert;* de valószinü, 252hogy még mielőtt püspöki székére eltávozott volna, jó csillaga ugy akarta, hogy itthon maradjon s azon egyházmegyének álljon élére, melynek papja volt.
PRAY Gy: Hierarchia Hung. II. 433. l. a. jegyz. hol a Jakch nevet „Lakcz”-ra igyekszik magyarázni, de tévesen.
Pratói János püspöknek Kusalyi Jakch Dénes lett utódja Váradon; 1427. május 20-án már „választott” váradi püspök,* julius 23-án pedig Róma is aláirta a megerősitést.*
FEJÉR GY: Cad. dipl. X. 6. 895. l.
PRAY GY: Hierarchia Hung. II. 180. 1. a. jegyz.
A Kusalyi Jakchok büszke családfája megelégedéssel tüzhette fel az ősök zászlai mellé Dénes püspök apostoli keresztjét.
Alig történt meg azonban a Pratói Jánosénál bizonyosan nem kevésbbé fényes püspöki beiktatás, Dénes püspöknek csakhamar távoznia kellett Váradról. Hazánk püspökei nemcsak főpapok, hanem államférfiak, törvényhozók, sőt hadvezérek is valának, s e kor, Zsigmond uralkodásának végszaka bőven adott gondot és dolgot államférfiaknak, hadvezéreknek s főpapjainknak egyaránt.
A kosztniczi máglya lángjaiból szenvedélyes erővel támadtak fel Huss János tanai, elnyeléssel fenyegetve az akkori világ vallási s társadalmi szervezetét.* Romboló hatásuk tünetei mutatkozni kezdének nálunk is, kivált a felvidékeken s orvoslásuk végett a király 1429. tavaszán Pozsonyban országgyülést tarta. Itt a vallási kérdéseket a legközelebb tartandó bázeli zsinatra halaszták, de azon nagy horderejü honvédelmi intézkedések, melyek később (1435) a nemesség táborozási módját törvény alakjában szabályozák, már ekkor szőnyegre kerültek.
Huss talajdonképeni követői, az ugynevezett kelyhesek tanának e négy főpontja volt: 1. az Ur vacsorája két szin alatt; 2. az isteni tanok szabad hirdetése a szentirás nyomán és papok által; 3. a felesleges egyházi javak saecularisatiója; 4. a törvény előtti egyenlőség, bucsuk megszüntetése. – A taboriták és orebiták Huss tanait már politikai s nemzetiségi czélokra is felhasználták s 12 ponttal állottak elő, ezek között, hogy valamennyi egyházi vagyon a népé stb. – Az adamiták végre már vagyonközösséget is követeltek.
Az országgyülésen megjelent Dénes püspök is, s ugyanott találjuk Pestesi János kiskáptalani prépostot, továbbá Márton, Antal 253és Péter kanonokokat is, mint a váradi káptalan küldötteit. Ez utóbbiak megjelenése a káptalan magánügyében történik.
Váradnak országos hirü vásárait, mint e munka elején már némileg jelezve is volt, nem a püspök, hanem a káptalan városrészében tartották. E vásárokhoz, mint okleveleink mondják, „a régi szent királyok” adományából ugynevezett áru-megállitó s jelentékeny vámszedési jogok valának csatolva, melyeknek haszonélvezete ismét nem a püspököt, hanem a káptalant illeté.
E jogokat legujabban érzékeny veszteség fenyegette, Dénes püspök olyan szabadalmat nyervén Zsigmond királytól, hogy Váradnak Olaszi és Vadkert nevü külvárosaiban, melyek püspöki birtokok valának, szintén tarthasson évenként két vásárt, amott Mindszent napján, itt pedig hushagyó kedden.*
„duas nundinas seu dua fora annualia ad duos vicos episcopales in ipsa Civitate Varadiensi habitos, videlicet Olazy et Vadkerth vocatos, in duobus terminis, puta in festo Omnium Sanctorum et circa carnisprivium celebrandas.” Nagyszebeni városi levéltár: U. II. 381. – V. ö. GÁNÓCZY A; Diapunctio Diatribae. 572. l.
A prépost s a kanonokok tehát azért jelenének meg az országgyülésen, hogy a káptalan nevében panaszt emeljenek mind a vásárok, mind pedig Dénes püspök tisztjei ellen, kik a káptalan városrészeiben lakó mesteremberek áruczikkeit, ha e vásárok alkalmával „szokás szerint ablakaikba közszemlére kitevék” s ha azoktól vámot fizetni nem akartak – elkobozták.*
„res Mechanicorum Jobagionum ipsius Capituli ad fenestras eorum, uti moris esset, causa venditionis positas auferri faceret.” Nagyszebeni városi levéltár: i. h.
Nyert-e a panasz kivánt orvoslást? arról hallgatnak forrásaink; de aligha, mert a későbbi korban csakugyan találunk mind Olasziban, mind Vadkerten országos vásárokat, s nevezetesen ez utóbbi helyen, mint fentebb emlitve volt, épen hushagyó kedden.*
Budai orsz. levéltár kincst. osztály: Paulini. Kápolna. 1. 12.
Ez ügynek különben nem annyira személyes, mint inkább a dolgok természetéből fejlődött indokai valának. Városaink emelése 254körül e korban Zsigmond királynak érintett kezdeményezésére élénk mozgalom indult meg, minthogy pedig a középkori városok emelkedésének egyik főtényezője épen vásáraikban rejlett, ezeknek szaporitása első sorban maguknak a polgároknak álla érdekében. Más oldalról Várad már ekkor sem volt többé a régi; a százados intézményeket módositani kellett a kereskedelmében, forgalma és iparában nagy lendületet nyert város igényeihez képest.
Maguk a jótékony intézetek, melyeknek pedig eddig sem vala szükében Várad, szintén nem voltanak már elegendők. – Vépi Péter, kit a gondviselés távoli, vasmegyei hazájából Váraddá vezérelt és itt a káptalan olvasó-kanonoki székére emelt, mintegy hálaáldozatul s a kor igényeinek kielégitésére uj intézetet alapit. Az oklevél középkori kifejezéssel csak annyit mond, hogy ez intézet „ispotály” vala, de ez egyebet is jelentett, nemcsak szegények vagy betegek házát, s azon körülmény, hogy Vépi a váradi „iskolák mellett” állitá fel intézetét,* s hogy, mint olvasó-kanonok, ez állásánál fogva az iskolák élén állt, arra mutat, hogy azt szintén szegények, de szegény tanulók ápolására s tápintézete gyanánt emelé, indittatva azon tanuló ifjak sanyaru sorsa által, kik kéregetésből tarták fenn magukat, s kiknek, valamint a rájok forditott kegyeletes gondnak nyomaival Váradon is találkozunk.*
„honorabilis vir dominus Petrus de Wep [Lector] et Canonicus Ecclesie Waradiensis ac fundator hospitalis Sancti Spiritus iuxta Scolas dicte Civitatis Waradiensis fundati.” A kolozsvári unitarius kollegiom könyvtára. Nagy-Ajtai Kovács István gyüjteményében.
„de pauperibus scholaribus, qui mendicant vel mendicarent, si ab aliis pietatis intuitu non subveniretur eisdem, directe vel indirecte, etiam praetextu laboris vel servitii sui nihil petat.” A Chartularium szavai az iskolák vezetésével megbizott olvasó-kanonokhoz. Batthyány-codex: 53. l. – Leges eccl. III. 255. l. de itt értelemzavaró sajtóhibákkal.
Az uj honvédelmi szervezkedés e korszakában értesülést nyerünk a püspökség nemeseiről is. Ezek egyszer kinyert adománylevelöket nem zárták el a bevégzett tény nyugalmával levelesládájok fiókjába, hanem jónak láták azt minden püspök-változáskor előkeresni s az uj főpásztorral mindannyiszor megerősittetni. Igy tettek Belényes városa polgárai, igy egyebek között a már Scolari 255püspöknél emlitett gyepesi vajda fiai, nevezetesen Miklós, aki az öregebb testvérnek, Péternek, ugy látszik, elhunytával Dénes püspökkel is átiratta s megerősitette, most már ötödször, atyjának adománylevelét 1431-ben.*
Budai országos levéltár kincst. osztály: N. R. 944. 13.
És ez az egyedüli levél, mely Dénes püspökről reánk maradt. Eléggé finom, szép hártyára van irva, korának megfelelőleg ugynevezett gót betükkel s a püspöki iroda becsületére való gonddal. Itt a püspök magát is „Jakch”-nak irja, ami azért is figyelemre méltó, mert nevét, mint láttuk, irták Jakchi-nak, sőt ujabban bizonyos körökben Jakcic-nak is, tehát szlávnak.* Az oklevél főnevezetessége azonban pecsétjében rejlik, mely zöld selyemzsinóron függ s csaknem teljesen ép.
A diakovári püspökség névkönyve.
Ez ugynevezett fészkes pecsét, melynek fészkében, veres viaszba nyomva, látható a püspök köriratos, czimeres gyürüpecsétje, épen ugy, mint a mellékelt metszet feltünteti.
Körirata:
256A közbeeső paizson a czimer, ugy látszik. hogy liliom, s ezt akarja föltüntetni a rajz is, de csak bizonytalanul, mert a lenyomat nem sikerült tökéletesen vagy már elkopott, s a vélt liliom két szarv is lehet épen ugy, mint az a Zichy-czimeren látható. A Zichy-ek és Jakch-ok különben is, rokonok valának s ezenfelül létezik Dénes püspök atyjának, Györgynek egy pecsét lenyomata, mely négy mezőre van osztva s ezek egyike szivalaku paizson koronából kiemelkedő két szarvat mutat.
A következő 1432. évben Dénes püspökkel a január 20-án tartott budai országgyülésen utoljára találkozunk.* Ezentul eltünik szemeink elől, noha bizonyos, hogy ez évnek, sőt talán még a következőnek is megérte végét.* Eszerént halálának napja, valamint. körülményei ismeretlenek. Lehet, hogy nemis Váradon, hanem családja temetőhelyén, a kusalyi egyházban helyezték el hamvait. Ez egyház főrészeiben (torony, kapuzat,) áll ma is, s csúcsives idomaival mutatja keletkezése idejét: Dénes püspök korát; de hogy valóban ő épittette-e, s hozta ide Szent-Ferencz fiait talán épen Zoványról? az még megerősitésre vár.*
FEJÉR GY: Cod. dipl. X. 7. 428 432. ll.
„1433. hoc anno vel initio sequentis obiit.” Országos levéltár kincst. osztály: Liber dignitariorum eccl. 199. l.
Ez egyház, vagy tán helyesebben az, mely annak helyén létezett, 1411-ben még plebánia volt és Szüz Mária tiszteletére vala szentelve. SZEREDAY A: Series Episcoporum Transilvaniae. 136–137. ll. De hogy a ma is álló egyház már klastromnak épült, mutatja azon körülmény, hogy tornya nem, mint rendesen, nyugati, hanem délkeleti oldalán emelkedik. Ez oldalon állott, tehát a klastrom is, és ott, mint értesülésem szól, ma is vannak romok.
