LUKÁCS. 1397–1406.
217LUKÁCS.
1397–1406.
1397–1406.
AZ Ó-BUDAI EGYETEM S LUKÁCS PRÉPOST. – EGYETEMI KORLÁTNOKSÁGA. – CSANÁDI, MAJD VÁRADI PÜSPÖK. – A KÁPOLNAI KLASTROM. – AZ 1403-IKI ÖSSZEESKÜVÉS SZENT-LÁSZLÓ SIRJÁNÁL. – TÜZ A SZÉKESEGYHÁZBAN. – LUKÁCS HALÁLA. – PECSÉTJÉNEK TÖBB OLDALU ÉRDEKESSÉGE.
Hazánk Nagy-Lajos halálakor a fejlődés oly magas fokán állt, hogy többé nem volt elegendő számára csupán egy tudományos egyetem. A pécsin kivül 1395. körül egy másik egyetem keletkezik az ország szivében, Budán.
Különös azonban, hogy az uj egyetem az ó-budai prépostság mellett alakult meg, cancellárja vagy mai kifejezéssel igazgatója a budai káptalan prépostja, és ami legfőbb, tanárainak fizetése is ugyanazon káptalan préposti s kanonoki javadalmaiból kerül ki. Semmi sem mutat Zsigmond király alapitó kezére.
Valószinü tehát, hogy a budai, már a XIII-ik században is virágzott káptalani iskolát 1395. körül az akkori ó-budai prépost emelte királya helyeslése s az apostoli szék megerősitésével az egyetemek rangjára. Ezt látszik igazolni a pápának ama kegye is, hogy e prépostot, midőn püspökséget nyer élete hosszáiglan meghagyja nemcsak az egyetemi korlátnokságban, hanem prépostsága további birtokában is, és igazolja ama körülmény, hogy az egyetem csak addig áll, mig e püspök-prépost életben van, és csak halála után, 1410. körül kezd Zsigmond király egyetem felállitásáról, illetőleg az elalélt budainak felélesztéséről gondoskodni.*
„pium etiam Sigismundus academiae in Hungaria excitandae conceperat desiderium, ut rem literarum instauraret, quare Joannes [XXIII. pápa. 1410–1415.] internuntio suo ad eum misso iniunxit, ut de loco ad illam commodo et agro cognosceret ... .” ÁBEL J: Egyetemeink. 18. l. – Ugyanitt Ábel J elmésen s aligha nem szerencsésen is fejtegeti, hogy az ugynevezett „Sunda” vagy „Universitas Sundensis” helyesen: „Budensis.”
218Ez ó-budai prépost ujabb jeléül annak, hogy középkori történetünk igénytelen keresztnevei sokszor mennyi érdemet, nagyságot takarnak, – csak az egyszerü Lukács név alatt fordul elő. Családi neve némelyek szerént Szántódi,* mások szerént Jánki.* Atyafiai közül Konrád, Demeter és Jakab ismeretesek s némi történeti nyomok oda utalnak, hogy származása helyét a Dunántul, nevezetesen Baranyamegyében keressük.*
Budai országos levéltár kincst. osztály: Liber dignitariorum eccl. 199. I.
SZIRMAY A: Szathmár vármegye esmérete. II. 213. l.
„Gerardus filius Ladislai et Nicolaus filius Egidii de Zuharcka” maguk és rokonaik nevében „Reverendum in Christo patrem dominum lucam Episcopum Ecclesiae Varadiensis, Conrardum, Demetrium et Jacobum, fratres eiusdem domini Episcopi patrueles Et alios quoslibet ub occupatione, detentione ... . possessionum ipsorum Emmel, Zemel et Thohfalu ac Crako vocatarum in Comitatu de Baranya existentium et habitarum, Item ab indebita ulteriori retentione” letiltják a szekszárdi konvent előtt. 1398. A pécsi káptalannak 1404-iki átiratából. NAGY I: oklevélgyüjteménye.
Mint ó-budai prépost s Mária királynénak titkára 1392-ben tünik fel először.*
FEJÉR GY: Cod. dipl. X. 2. 39. l.
Azon körülmény, hogy czimei között ekkor még nincs ott, mint később mindig, az egyetemi korlátnokság, arra mutat, hogy a budai egyetem keletkezését 1392–1395. évek között keressük, nevezetesen az utóbbi évben, midőn Lukács prépost Mária halálával elvesztvén királynéi titkárságát, az egyetem megalapitásával mintegy maga teremt magának egy uj s nem kevésbbé diszes munkakört.
Ugyanis a budai egyetem első határozott nyoma Mária királyné halála után egy félévvel merül fel IX. Bonifácz pápa azon levelében, melylyel Lukács prépostot, s már egyetemi korlátnokot érdemeinek 219jutalmazása s tán még inkább az egyetem fentartásának czéljából 1395. október 6-án Csanádi püspökké nevezi ki, meghagyván nála az egyetemi korlátnoksággal együtt az ó-budai prépostságot is, az egyetem e tulajdonképeni alapját.*
FEJÉR GY: Codex dipl. X. 2. 315–6. ll.
De Szent-Gellért egyházmegyéje másfél évig sem mondhatá őt magáénak: 1397. márczius 4-én már Várad püspöki székén találjuk.* És itt tölté el élete utolsó szakát munkában, mint azelőtt mindig, de izgalmak között, mint még soha.
„1397. quarto nonas Marcii ... Luca episcopo electo Waradiensi.” Budai orsz. levéltár kincst. osztály: N. R. 593. l.
Első tettéül történeti emlékeink azon klastrom megujitását emlitik, mely Szent-Pál remetéi áhitata s munkásságának volt tanyája s mely rendesen „kápolnai klastrom” név alatt fordul elő.* Ez Várad felett, püspökségi birtokon, az ugynevezett Szent-László szőleje mellett emelkedett.
PÉTERFFY K: S. Concilia. II. 282. l, mely helyet SZIRMAY A: Szathmár vármegye esmérete. 49. 1. tévesen magyarázott a kaploni monostorra. – Kaplon nem Kápolna.
Miben állt tulajdonképen e klastromnak megujitása? arról nincs bővebb tudósitásunk; de a klastrom helyén látható ma is egy-két tagozott kő-töredék, mely kétségtelenül az ott állott egyház romja s a csúcsives épitészet jellegét viseli. Ez épitészet virágzó kora hazánkban épen Lukács püspök korába esik, ennélfogva hihető, hogy történeti emlékeink a „megujitás” alatt e klastrom egyházának felépitését értik, mely egyház eredetileg, mint a „kápolna” név is mutatja, eléggé szerény lehetett, de fenmaradt köveinek tanusága szerént emlékszerüleg épült fel.
Különben, hogy Lukács püspök e klastrom iránt csakugyan érdeklődött, azt igazolja ama tette is, hogy épen az idézett 1398. évben Kálmánnak, a kápolnai klastrom főnökének kérelmére, e klastromnak adá azon darab szántóföldet, mely a püspökség imént emlitett szőleje alatt terült el.*
„quandam particulam terrae nostrae arabilis sub vinea nostra Episcopali immediate penes domum torcularis in eadem vinea nostra habitam a parte eiusdem claustri adiacentem eidem claustro et per consequens dictis fratribus Eremitis pro eorum comodosiori sustentatione ... Datum Varadini in festo S. Joannis ante portam latinam. 1398.” Budai orsz. levéltár kincst. oszt: Paulini de Kápolna. 1. 3.
220És eféle munkás gondoskodása egyházmegyéjének kétségkivül egyéb helyein is hozott gyümölcsöket, bár csakhamar országos és lázas események vették igénybe egész figyelmét.
Ismeretes, hogy Zsigmond királytól uralkodása elején idegenkedett nemzetünk. Sokan hitték, hogy Mária királyné halálával Zsigmondnak minden joga elveszett Szent-István birodalmára. Végre Zsigmond személyes gyengéin kivül a Nikápolynál szenvedett nagy vereség, a pécsi s budai vérengzések, de legkivált azon tapasztalás, hogy szenvedett fogsága sem javitott rajta: elidegeniték tőle hazai főpapságunkat is. Igy a forrongás, mely a szerencsétlen Kis-Károly fiának, nápolyi Lászlónak érdekében szittaték, de elejéntén csak a birodalom déli részeire szoritkozott, lángot vete az anyaország belsejében is. Az 1402-iki pozsonyi országgyülés nevezetes végzése, melyet Lukács váradi, sőt Ludányi Tamás egri püspök is aláirt, feledve lőn, mert, mint a történetiró megjegyzi, nem volt őszinte.*
FEJÉR GY: Cod. dipl. X. 4. 136–140. ll.
Váradon, mint már láttuk, a vallás a magyar nemzetiség palástját ölté magára; Szent-László sirja fajunk vallási s nemzetiségi egységének központja volt. E sirtól indultak ki királyaink uralkodói pályájokra; e sirhoz gyültek országunk nagyjai most, midőn hitték, hogy apáik szabad királyi választás joga ismét kezökben van.
1493. nyarán, Szent-László király ünnepe táján szokatlanul megnépesült Várad: főpapok, országnagyok, főnemesek jöttek egymásután. A város népe azt hitte, hogy országos ünnep készül megint, de örömet nem láthatott az érkezők arczain. Komoly, sőt mondhatni, aggódó vala mindenki.
Hányan s kik valának az érkezők, azt az oklevél, mely csak legujabban került napfényre s ez eseményt először emliti, nem sorolja fel, de, ugy látszik, jelen volt Kanizsai János primás is a kalocsai érsekkel, továbbá az egri, erdélyi püspökök, s a világiak 221élén Bebek Detre nádor, a két erdélyi vajda, a székelyek ispánja stb. És az egybegyültek előleges tanácskozás s megegyezés után Szent-László sirjához mentek és ott megesküvének a szent király fej-ereklyéjére, hogy Zsigmondot többé nem ismerik királyul s helyébe nápolyi Lászlót ültetik.*
„dum in ... Regnum Bohemie in subsidium ... . Venceslai fratris nostri ... . laborassemus, quidam prelati et Barones, necnon proceres, maior scilicet para dicti Regni nostri Hungarie in opprobrium nostre celsitudinis iniquo freti consilio in unum conspirantes Waradinum convenerunt, ubi prestito iuramento super capite sancti Regis Ladislai corporaliter facto nos dyademate, Regnisque Hungarie etc ... que fere annis sedecim gubernavimus ... privare ... ac ignotum eis alium Regem, scilicet ... Ladislaum filium condam Karuli de Duracio inducere ... conati extiterant.” Hazai okmánytár. VII. 439–440. ll.
„Fratres carissimi. Scire velint vestrae fraternitates, quod serenissimus princeps, dominus noster, dominus Ladislaus rex una cum dominis Strigoniensis et Colocensis Ecclesiae Archiepiscopis, detrico palatino, ceterisque fratribus nostris cum sua maiestate existentibus iam de Jadrya iter arripiendo, gressus ipsorum pacifice versus Ambam [igy] – Regalem dirigunt, et ecce nos hodie una cum nonnullis fratribus nostris hic praevie conveniendo disposuimus, ut cum tolis nostris gentibus et viribus nos promptuando in Kereskez feria quarta proxime ventura [julius 25.] in campum descendamus. Ideo vestras fraternitates requirimus, quatenus et vestrae fraternitates cum ceteris ipsorum fratribus in illis partibus existentibus cum gentibus et viribus se promptuando, domino nostro ladislao regi ad serviendum versus nos gressus vestros dirigere velitis. Datum Varadini sabbato ante festum beatae mariae magdalenae. Lucas Varadiensis et Stephanus Transilvaniensis Episcopi uterque Nicolaus Voyvodae Transilvanienses, Georgius de Chaak Comes Siculorum et Michael filius Pauli de Kerekeghaz fratres vestri.” Kivül; „Egregiis viris magistris Stephano filio Petri et Georgio Cholnok fratribus nostris carissimis.” Eredeti papir, hátán vörös és zöld viaszba nyomott zárpecsétek nyomaival. A zöld Marczaly Miklós pecsétje – Kállay-család levéltára. – A kelet éve a tollban maradt, de a jádrai ut s koronázás, továbbá Zsigmond csehországi hadjárata [1402. novemb. - 1403. augusztus] és uralkodásának 16-ik éve 1403-ra esnek; ez évben kelt tehát e levél is.
Innet indult azután a primás az érsekkel, a nádorral s a jelenlevők egy részével László elé, s a visszamaradottak főbbjei, nevezetesen Lukács váradi, István erdélyi püspök, továbbá Csáki Miklós és Marczali Miklós erdélyi vajdák, Csáki György székelyek ispánja és Kerekegyházi Mihály Váradon, julius 21-én irják meg s küldik szét levelöket, melyben fegyverre szólitják hiveiket s találkozó helyül a Körösközét tüzik ki, hogy onnat seregestül mehessenek uj királyuk elé s együtt kisérhessék fel Székesfejérvárra. És 222ebből az következik, hogy a jádrai koronázás (auguszt. 5.) tervökben nem volt s csak a körülmények kényszeritő hatalma alatt következett be.
A végkifejlődés ismeretes. Zsigmond győzött, de győzelme nem szédité el. Fegyvereinek sikeréhez a bocsánat, sőt a királyi adományok varázsát csatolta. Megbocsátott a primásnak is, és csak a főkorlátnokságot vette el tőle. Lukács püspököt szintén háboritlanul látjuk ezentul is püspöksége birtokában.
Mig a haza belsejét igy pártharczok emészték, a váradi székesegyház osztozik a haza sorsában: az ő belsejét is nagy romlás éri. A sekrestyéjében égve feledett gyertya – mondja az eseményről Zsigmond királynak egy 1406-iki, épen Váradon kelt levele – tüzet vetett a ruhanemüek s a faszekrényekbe, s az igy keletkezett lángok elhamvaszták a káptalan legféltőbb kiváltságleveleit is; arany-ezüst kelyhei, keresztjei, ereklyetartói megolvadtak; himzett, irott képekkel, gyöngyökkel ékes ruhái, könyvei megsemmisültek. Hogy mikor történt ez? az emlitett oklevél határozottan nem jelöli meg, csupán annyit mond, hogy „nehány év elött”,* s történelmünk egyéb lapjai sem emlitik a sajnálatos esemény napját. Alig szenvedhet azonban kétséget, hogy ez Lukács püspök éveiben történt.
„qualiter ante annos quosdam elapsos sacristia seu conservatorium eiusdem Ecclesiae Varadiensis ... . inopinati casus eventu, quadam candela ardente in eadem sacristia per oblivionem remanente et tandem inter vestimenta et asserias tabulas inflammata, validus ignis excrevit et cum praedictis universis thesauris – videlicet crucibus, calicibus, thecis aureis et argenteis, libris, imaginibus, gemmis et paramentis, ornatibus et vocalibus – etiam ... privilegia et literalia munimenta ... . combusta et in cineres redacta fuere.” FEJÉR GY: Cod. dipl. X. 4. 522–3. ll.
A pusztulás, ugy látszik; nem terjedt a sekrestyénél tovább, legalább az egyház tulajdonképeni belsejének romlásáról semmi tudósitásunk sincs; de a veszteség igy is érzékeny volt, mert az egyházat legbecsesebb tárgyaiban, valóságos kincsei, s müremekeiben érte.
223Lukács püspöknek már nem sok ideje volt arra, hogy székesegyháza veszteségeit csak némileg is pótolja, valamint annak sem örülhetett soká, hogy az országos bonyodalmakból kibontakozhatott. 1403. őszén tul müködésének már semmi nyoma, csak a királyi levelek emlitik nevét a többi főpapok között. Ezek szerént 1406. február 26-án még él,* de a következő május 28-án püspöki széke már üres.* Tehát ez év tavaszán, mikor minden ujra éledt, ő akkor hunyt el.
GR. TELEKY J: Hunyadiak kora. XII. 311. l.
FEJÉR GY: Cod. dipl. X. 4. 484. l.
Egyetlen emlékünk tőle függő pecsétjének lenyomata, melyet a mellékelt hasonmás tüntet fel.*
Budai orsz. levéltár kincst. osztály: Paulini de Kápolna. 1. 3.
224E pecsét több tekintetben érdekes. Alant a püspök alakja látható rajta, főpapi diszben, előtte szivalaku paizson czimere: egymásra fektetett két strucztoll. Ez tudvalevőleg a Czobor-Szent-Mihályi Czobor család czimere. Ha igazolható lesz, hogy e család ama czimert már Zsigmond király korában is használta, akkor Lukács püspök származásának kérdése is több világosságot nyer. – A püspök felett a pecséten csucsives, gazdag tagozatu mennyezetek alatt középütt a székesegyház védasszonya, Szüz-Mária, karján a kis Jézussal, jobbján a püspökség alapitója Szent-László, balján Szent-István vagy Szent-Imre, mert amit ez alak jobbjában tart, a pecsét fogyatékossága miatt meg nem határozható, hogy királyi bot-e vagy liliom? Nagyon valószinü, hogy e pecsét a váradi székesegyház főoltárának képét mutatja, amint az Báthori vagy Meszesi püspökök korából a XV-ik század első tizedeig állt. E korbeli oltáraink valóban ilyenek, s székesegyházunk főoltárán ez alakok, védszentjeink e szobrai állhattak.
A pecsét körirata: 
(† Sigillum Luce Episcopi Waradiensis, Cancellarii Studii, Commendatoris Prepositure Veteris Budensis.)
(† Sigillum Luce Episcopi Waradiensis, Cancellarii Studii, Commendatoris Prepositure Veteris Budensis.)
