ALBENI EBERHÁRD. 1407–1409.
225ALBENI EBERHÁRD.
1407–1409.
1407–1409.
ZSIGMOND KIRÁLY VÁRADI NAGY ALAPITVÁNYA. – A SZÉKESEGYHÁZ UJ FŐOLTÁRA ÉS UJ FŐPÁSZTORA. – EBERHÁRD, AZ ELSŐ VÁRADI FŐKORLÁTNOK-PÜSPÖK. – POLITIKAI S FŐPÁSZTORI MÜKÖDÉSÉNEK NYOMAI: – VISSZATÉRÉSE A ZÁGRÁBI PÜSPÖKSÉGRE.
Zsigmond király a Lukács püspök halálára következő őszön Váradra jött, mint maga mondja, vadászat közben.* Ezzel tán feleleveniteni akarta azon legendás vadászat emlékezetét, mely Szent-László királylyal s a váradi püspökség alapitásával függ öszsze s mely nemzetünk kegyelettel őrzött hagyománya volt mindig. Az bizonyos, hogy váradi látogatásának fontos okai valának.
„cum nos .. . quibusdam diebus in venationum solatiis ioconde deductis, mentem nostram salubri et fructuosa affectione movente, ... personaliter Varadinum accessissemus.” FEJÉR GY: Cod. dipl. X. 4. 519. I. – Hogy ez 1406. októberében volt, mingyárt meglátjuk.
Ludányi Tamás egri püspök, kit épen azért, mert Zsigmondot semmi áron sem akarta királyának ismerni, „Vasfejü”-nek neveztek el, – Erdélybe szorult ugyan, de még mindig nem megvetendő erővel rendelkezett, s hivei: Debrői István s különösen a két Jánosi testvér nápolyi László zászlaját a tiszántuli részeken is még sok nép kiséretében hordozák körül s az egyházakban felállitva azt, bálványozó módra tisztelteték.”* Zsigmond váradi utja kétségkivül összefüggött e még mindig fenyegető tiszai állapotokkal. Amit budai 226általános bünbocsánatával még meg nem nyerhetett, azt személyes jelenlétével akarta elérni.
SZIRMAY A: Szathmár vármegye esmérete. I. 44. 1. – Hazai okmánytár: II. 174. l.
Kard helyett most is a kegyességet használta fegyverül, lekötelezni igyekezvén mindenkit, de kivált Várad egyházi férfiait, kiknek tekintélyes befolyását félreismernie nem lehetett.
Szent-László városának ekkor, mint tudjuk, főpásztora nem volt. Zsigmond királyt most épen ugy, mint hajdan a váradi prépostságnak püspökségre emelése előtt Szent-Lászlót, a káptalan tagjai fogadták. Elül Vetési Tamás a prépost, utána Babindali János olvasó-, Jakab éneklő-, Domokos őr-kanonok s jogtudor és a többiek.
A király, mint a következmények megmutatták, kész elhatározással érkezett Váradra. Elöször is elfogadóinak hódolatát viszonozta királyi kegyelmével. Minthogy a káptalan birtoklevelei az emlitett sekrestyebeli tüz alkalmával sok részben megsemmisültek, a király addig is, mig a megsemmisülteket, ünnepélyes kiváltságlevelekkel pótolná, ideiglenes iratával biztositá a káptalan birtokjogait.*
A levél kelt: „Varadini secunda die festi beati Lucae Evangelistae [október 19.] Anno domini MCCCCVI.” Megerősité pedig a király: „portionem Capituli ecclesiae Waradiensis in civitate Waradiensi ipsum Capitulum contingentem cum tributo eiusdem et foro cottidiano in eadem portione celebrari solito cum suo tributo; necnon cum nundinis seu foris annualibus, singalis annis in eadem portione ipsius Capituli Civitate Waradiensi in praedicta celebrari solitis; item possessiones seu villas: Gyan, Rohth, Rewyd, Barakon, Bykad, Nyarzegh, Zekelthelek, Chehy, Abramhaza, Thamasy penes Berekyo et Kykews appellatas in Comitatu Byhoriensi existentes ... in quarum scilicet omnium dominio et possessione a tempore longinquo, cuius contrarium ab humanae recordationis termino procul evolasset, – praefatum Capitulum Waradiense immobiliter perstitisse et nunc pacifice existere dinoscitur: eidem Capitulo novae ... . donationis titulo in perpetuum'' adja s a beiktatást az aradi káptalanra bizza. A nevezett káptalan a beiktatást teljesité is ellenmondás nélkül. Nagyszebeni városi ltr: U. II. 378. Mátyás királynak 1477. Budán máj. 20-án kelt átiratában. – FEJÉR GY: Cod. dipl. X. 4. 518–528. ll. de itt, kivált a helynevekben az érthetetlenségig hibásan. – A közlött névsor mutatja, hogy a káptalan minden iratai nem égtek el, mert a káptalannak e korban már az emlitetteknél számosabb birtoka volt.
Ami erre következék, nem vala ugyan szokatlan Várad történetében, fejedelmi nagyságával mégis meglepett.
227Ünnepélyesen kijelenté a király, hogy alapitványt kiván tenni. A székesegyház főoltára, mely a bold. Szűz tiszteletére vala szentelve, épen ekkor ujból épült fel, talán azért mert a multkori tüzvész alkalmával megsérült vagy csupán vallásos buzgalomból, s a körülmények oda mutatnak, hogy a felépitő maga Zsigmond vala. A király tehát ugy intézkedett, hogy ez uj oltáron mindennap három szent-mise legyen: két csendes és egy énekes. Amazoknak egyike a bünök bocsánatjáért, másika a megholtakért. Nem mondja, hogy kik ezek a megholtak? de első nejének, Máriának sirja ott volt a főoltár közelében. Ezenfelül rendelé, hogy a misék s a szokott karbeli órák után nem kevesebb, mint, tizennyolcz pap, kiket a káptalan arra kijelöl, felváltva és szakadatlanul énekeljék Szent-Dávid zsoltárait.*
„statuimus et disposuimus, ut praefati Capitulum et Canonici cunctis diebus saeculi in altari sub nomine Praecelsae Dei Genitricis, Virginis Mariae in eadem Ecclesia ex novo constructo ac per nos pie ac celebriter (?) fundato horis debitis et congruentibus unam Missam pro peccatis et aliam pro Defunctis dicere et legere, tertiam vero de die occurenti pulchre et sincera devotione decantare teneantur et debebunt; postquam autem divina officia peracta fuerint ... Psalterium seu Psalmi Davidici alternatis vocibus in medio Ecclesiae praedictae per decem et octo Clericos ... per praefatos Capitulum et Canonicos ad id deputatos et substitutos sine interruptione et intermissione aliquali ... decantentur.” Váradi káptalani levéltár. Másolat Töredékét közli FEJÉR GY: Cod. dipl. X. 4. 613–4. ll.
Hogy pedig – mint alapitó levelében mondja – azok, kik Szent-László egyházában az örök Istennek szolgálnak, amint számukban szaporodnak, ugy vagyonukban is gyarapodjanak: országa főpapjainak s főnemeseinek tanácsából a váradi káptalannak adományozza örökösen Szemere bán fiának birtokait, ki magtalanul elhalván, javai a királyra szálltanak. E birtokok: Szalacs, Aszaló és Zsolcza tartozékaikkal egyetemben.*
Váradi káptalani levéltár, és FEJÉR GY: i. h. – Zsigmond királynak ez oklevele Budán „in festo b. Margarethae V. M. [julius 13.] 1407. kelt; de hogy ez alapitványát emlitett váradi látogatásakor tette, mutatja idézett 1406-iki levele, melyben a váradi egyházat illető intézkedéseiről és adományairól szól, hozzá tevén: „prout in diversis aliis literis nostris lucidius claret.” FEJÉR GY: Cod. dipl. X. 4. 519–520 ll.
228Utoljára hagyá a király még egy intézkedését; melynek hátásában leginkább bizhatott. Ünnepélyesen kijelenté ugyanis, hogy ahol a nemzetnek oly drága halottja nyugszik: Várad székesegyházában, Szent-László hamvai mellett akar ő is sirjába szállani.*
„locum illum tam gloriosi Corporis [S. Ladislai] iugi praesentia radiantem ... visitationis nostrae participem facientes, concupitum quondam cordis nostri propositum sequente monstraremus effectu, facta nempe electione nostrae sepulturae in Basilica Cathedrali Varadiensi.” FEJÉR GY: Cod. dipl. X. 4. 519. l.
Ezekután már csak az üres püspöki szék betöltése vala hátra. Hogy Zsigmond király a tiszai részek politikai hangulatát még mindig nem látta eléggé megnyugtatónak s ennélfogva váradi utja teljesen indokolt vala: semmi sem mutatja inkább, mint az épen oly szokatlan, mint amily fogásos mód, melylyel ama betöltést eszközlé.
Nem volt titok Zsigmond előtt, hogy a római udvar nápolyi László pártját támogatta. Ezt a király azzal torolta meg, hogy először a főpapi javadalmakat, mondhatni, a félországban mind üresen hagyta, éspedig saját kincstára előnyére;* továbbá, hogy attól kezdve nem engedett meg sem pápai kinevezést, sem káptalani választást, hanem hivatkozva a magyar királyok ős, apostoli jogaira, maga nevezte ki a püspököket.
1407-ben nem kevesebb, mint tizenöt érseki s püspöki szék volt üres Szent-István koronája alatt. FEJÉR GY: Cod. dipl. X. 4. 581. l.
Igy lőn, hogy Zsigmond a mindig fontos, de kivált most az ő ügyeire nézve döntő hatásu váradi püspökségre tanácsosnak látta saját sógorát, Eberhárd zágrábi püspökök áthelyezni s önhatalmulag át is helyezé.
Eberhárd, Cilley Borbála, Zsigmond második neje népes rokonságához tartozott, mely a királyné befolyásával csakhamar birtokába kerité hazánk legelső méltóságait. Egyik, 1410-ben kelt levelében maga emliti, mint atyafiait, Jánost, a pécsi, majd zágrábi püspököt, továbbá Pétert és Rudolfot s Albeni-eknek (de Alben) 229nevezi őket.* E családi nevet adják magának Eberhárdnak is történetiróink.*
Hazai okmánytár: IV. 264-5. 11.
KERCSELICH B. A: Hist. Eccl. Zagrabiensis. 148. 1. – GÁNÓCZY A: Episcopi Varadinenses. I. 247. l. stb.
A müvelt s kiváló képességgel felruházott férfiuban Zsigmond király érdekeinek egyik erős támaszát ismerte fel, s 1379-ben épen azon pontra helyezé, honnat trónját leginkább fenyegette veszély, Zágráb püspöki székébe.*
FEJÉR GY: Codex dipl. X. 2. 474. l.– X. 4. 174, és 366. ll
Itt még a király fegyvereinek sikerei előtt érvényesiteni tudta tekintélyét s befolyását: 1442-ben tótországi bánnak „választatott;”* két év mulva pedig maga a király adá meg „okos” és hü szolgálatainak jutalmát, a legkitünöbb méltóságok egyikét, a főkorlátnokságot Kanizsai János primásról az ő vállaira ruházván.*
FEJÉR GY: Codex dipl. X. 2. 474. l.– X. 4. 174, és 366. ll
FEJÉR GY: Codex dipl. X. 2. 474. l.– X. 4. 174, és 366. ll
És midőn ismét két év mulva, 1406-ban a király érdekeire nézve oly fontos váradi püspökség megüresedett, mingyárt Lukács püspöknek halála után először e püspökség kormányzójává,* a következő 1407-ben pedig, miután Zsigmond, mint láttuk, személyesen körülnézett Váradon, valóságos váradi püspökké nevezte ki.*
FEJÉR GY: Cod. dipl. X. 4. 555. és 592. ll. – Hogy váradi püspöki kormányzó korában csakugyan nem tekinték váradi püspöknek, igazolja Zsigmond király 1407. IV. Idus May [május 12.] kelt levele, melyben a váradi püspöki szék „üres”-nek iratik. FEJÉR: Cod. dipl. X. 4. 581. l.
FEJÉR GY: Cod. dipl. X. 4. 555. és 592. ll. – Hogy váradi püspöki kormányzó korában csakugyan nem tekinték váradi püspöknek, igazolja Zsigmond király 1407. IV. Idus May [május 12.] kelt levele, melyben a váradi püspöki szék „üres”-nek iratik. FEJÉR: Cod. dipl. X. 4. 581. l.
De hogy e kinevezés pusztán állami tekintetekből történt s maga Eberhárd is mihelyt politikai küldetésének eleget tesz, Váradtól megválni szándékozék: ezt ha nem teszi is kétségtelenné, de legalább sejteti ama kőrülmény, hogy váradi püspökségének második évében is, zágrábi pecsét-gyürüjét használja s váradi püspökségének megfelelőt metszetni nem siet.
E pecsétgyürü körirata ugyanis a következő
230Különben Eberhárd amint államférfiui müködése mellett gondos főpásztornak is bizonyult már Zágrábban, hol mind a zágrábi, mind a császmai káptalanok tapasztalák kezeinek jótékony, rendező hatását:* kétségkivül Váradon is maradandóbb emlékeket hagy maga után, ha oly korán nem teljesül ama számitása, hogy mielőbb el fogja hagyni Váradot.
KERCSELICH B. A: Hist. Eccl. Zagrab. 149–151 ll.
Még mint váradi püspöki kormányzó a volt László-párti erdélyi püspökkel, Istvánnal együtt, egy levelen bucsut engedének mindazoknak, kik a Garan-melléki szent-benedeki egyház épitését elősegitik.* E levél azért is érdekes, hogy Erdélyben, Zalatnán kelt, és igy nemcsak azt mutatja, hogy ama korban, midőn az utazás még nők részéről is leginkább lóháton történt, – a közlekedés Várad és Gyulafejérvár közt Belényesen s az erdélyi bányavárosokon keresztül folyt; hanem az is, hogy az erdélyi püspök nagy 231darabon visszakisérte magas vendégét, kinek ily hosszu utra a barátságos látogatáson kivül bizonyosan egyéb okai is lehettek.
FEJÉR GY: Cod. dipl. X. 4. 555. és 695. ll. – Ez oklevelet egész terjedelmében közlötte már GÁNÓCZY A: Episcopi M. Varad. I. 278. l. de forrását nem jelölte meg; hanem annak eredeti példánya megvan a budai országos levéltárban a kincst. oszt: Monial. Poson. 59. 24.
Még érdekesebb reánk nézve egy másik levele, melyet már mint váradi püspök 1408. junius 26-án Váradon adott ki, s melyben mint mondja, a várad-velenczei Szent-Klára apáczák szegénysége által indittatva, ez apáczáknak adja saját és püspökelődjei lelki üdveért minden jövedelmét ama teleknek, mely az apáczák Körös-parti fürdeje mellett áll.
Ez oklevélről függ barna czérnazsinóron Eberhárd püspöknek ama fészkes pecsétje, mely veres viasz lenyomatán a püspök czimerét: koronás oroszlányt mutat, s melynek hasonmása fentebb látható. –
Eberhárd váradi püspök korában is viselte a főkorlátnoki méltóságot, s mint ilyen irta meg a Sárkány – ez első magyar lovagrend alapitó levelét, melylyel Zsigmond király hazánk legbefolyásosabb férfiait kivánta szintén mennél szorosabban füzni érdekeihez. Az uj rend első lovagjai közt találjuk Biharmegye egyik legtekintélyesebb férfiát, Csáki Miklóst is,* ki, mint láttuk, 1403-ban erdélyi vajda volt és Zsigmond királyságának Lukács püspökkel és a többiekkel egyik ellenese.
FEJÉR GY; Cod. dipl. X. 4. 682–624. ll. és 798. l.
Eberhárd 1409. julius 13. s augusztus 18-ika közt hagyta el Váradot s tért vissza zágrábi székébe,* jeleül annak, hogy már ekkor Zsigmond trónjának megszilárdulásával Erdély s a tiszai részek belnyugalma visszatért.
FEJÉR GY; Cod. dipl. X. 4. 682–624. ll. és 798. l.
