SCOLARI II. ANDRÁS. 1449–1426.
232SCOLARI II. ANDRÁS.
1449–1426.
1449–1426.
A SCOLARI NEMZETSÉG S OZORAI PIPÓ. – ANDRÁS PÜSPÖK FŐPÁSZTORI S FŐURI GONDOSKODÁSA. – VÁRADIAK A KOSZTNICZI ZSINATON. – ZSIGMOND KIRÁLY ISMÉTELVE KITÜNTETI VÁRADOT. – A HAZAFISÁG S POLITIKAI EGYSÉG TÉNYEZŐI. – ANDRÁS PÜSPÖK HALÁLA, PECSÉTJE, CZIMERE.
A Szent-László alapitotta két testvér püspökség, a váradi s a zágrábi a XV-ik század folyamán a szokottnál sürübben érintkezett egymással, különösen e század elején. Ekkor két izben történt meg egymásután, hogy Zágráb ada főpásztort Váradnak; ugyanazon András püspök, ki utódja volt Eberhárdnak a zágrábi széken, utódja lőn Váradon is.
A XIV-ik század utolsó előtti évtizedében egy olasz ifju került Demeter esztergomi érsek udvarába, hol pályáját azzal kezdé, hogy a primási számadásokat rendezte. Különben az ifju Florencznek egyik legelőkelőbb családjából származott s neve Scolari Fülöp vala.
A primás udvarában megismerkedett vele Zsigmond király, ki őt az érsek halála után (1387.) szolgálatába fogadta s a hadi pályán alkalmazá. Itt Fülöp, vagy kortársainak elnevezése szerént, Pipó 1392-től kezdve, midőn a király életét is megmenté, urának a legfontosabb szolgálatokat tette s magának fényes jövőt nyitott.
Kitünt a török, majd a Velencze elleni hadjáratban is. Zsigmondnak jobbkeze volt. A király méltóságok s birtokok adományozásával jutalmazta érdemeit.
Őmaga is igyekezett szaporitani birtokait, feleségül vevén Ozorai 233Borbálát, kinek hozományához tartozott egyebek között a tolnamegyei Ozora, melyről azután Scolari Fülöp is magyarul nevezte magát s ő az, ki Ozorai Pipó név alatt egyik kiválóbb alakja hazai történelmünknek. Követték őt hazánkba: atyja, ki Budán 60 éves korában halt meg, továbbá testvérei s némely rokonai, kik közől Buondelmonte János, előbb pécsváradi apát, 1424-ben pedig kalocsai érsek lőn.*
WENZEL G: Ozorai Pipó. Magyar akademiai értesitő. 1859. évf. III. 172 270. ll. – PRAY GY. szerént [Hierarchia Hung. II. 76. l. b. jegyz.]
1420-ban „Carginanus alias Carmanus [Germanus seu Carnianus] de Scholaribus fit Administrator Ecclesiae Colocensis.”
Egyik testvére volt András püspök is, ki, mint láttuk, Szent-László két egyházmegyéjének viselé egymásután főpapi süvegét, s kit Pipó után el is neveztek szintén Ozorai-nak,* de ki, mint látni fogjuk, holtáig megtartá a Scolari nevet.
BUDAI ORSZÁGOS LEVÉLTÁR KINCST. OSZT: Liber dignitariorum eccl.
András püspök életének első korszakáról eddigelé hiányzanak az adatok. Ifju éveit kétségkivül szülőföldén, Olaszhonban töltötte s annak valamelyik egyetemén nyerhette kiképeztetését. Hazánkba a XIV-ik század utolsó tizedében jöhetett át, mikor már testvérbátyja, Pipó, itt magas állásra emelkedett s befolyásával öcscse képességeinek is termő talajt készithete.
Püspökünk nevét, de csak keresztnevét 1408-ban emlitik először történeti forrásaink, midőn Zsigmond király a Váradra áthelyezett Eberhárd helyett őt emelte Zágráb püspöki székébe;* innet azonban alig több, mint egy év mulva, ismét Eberhárd nyomában Szent-László városának lőn püspöke. 1409. aug. 19-én már „választott” váradi püspök,* ez lévén rendes nevök e kortól kezdve mindazon püspököknek, kiket a király kinevezett, de az apostoli szék még meg nem erősite.
PRAY GY: Hierarchia. II. 349. l.
„XIV. Kalend. Septembris.” Liber dignitariorum eccl. – FEJÉR GY Cod. dipl. X. 5. 42. l.
Váraddá jövén, itt megelégedéssel, sőt tán némi meglepetéssel is láta oly várost, melyből nem hiányozának mindazon épületek s 234közmüvelődési intézetek, melyeket egy vidéki püspöki székhelyen keresni lehetett. Várakozásának, ugy látszik, maga a püspöki lak is teljesen megfelelt, legalább ő az első a váradi püspökök közt, ki Váradon kelt leveleiben nemcsak a város nevét emliti, hanem mintegy megelégedéssel azt is hozzá teszi, hogy a levél „püspöki palotánkban” vagy „lakásunk termében” kelt.*
„DatumWarad in nostro episcopali pallatio.” – „Datum Waradini in Sala seu domo nostrae habitationis.” A püspök eredeti levelei az országos levéltárban.
Ennélfogva, mint a reánk maradt történeti emlékek igazolják, főpásztori gondjait nem annyira uj alkotások létesitésére, mint inkább a már meglevők fentartására s ápolására irányozá. Meleg érdeklődéssel karolta fel a várad-velenczei Szent-Klára apáczák, valamint a várad-kápolnai Szent-Pál-rendüek ügyét;* gondoskodott arról is, hogy a püspökség nemeseinek száma meg ne fogyatkozzék s fegyveres szolgálati buzgóságuk s hüségök ujabb ösztönt nyerjen.* Hasonlóképen őrködött a püspökség anyagi érdekei felett,* 235de figyelmét főleg, mint maga mondja, egyházmegyéje egyházai s azok felvirágzására forditá.*
BUDAI ORSZ. LEVÉLTÁR KINCST. OSZT: Monial. Poson. S. Clarae. 41. 27. – Paulini de Kápolna. 1. 7.
Midőn elődjei: János [Czudar] és Lukács püspökök példájára gyepesi vajdáját [ma körül belül tiszttartó a neve] Ilyefalvával s azonfelül tiz szabad telekkel megadományozza „adinstar ceterorum nostrorum Wayvodarum et praedialium seu nobilium dictae ecclesiae nostrae Waradiensis,” hozzá teszi; „Itaque ipse Georgius Wayvoda et alii sui praenotati fratres ac haeredes ... nobis et dictae ecclesiae nostrae Waradiensis, nostrisque successoribus servitia debita impendere debeant et exhibere teneantur, a notaque et labe, per quam contra nos et ecclesiam nostram antefatam infadelitatis maculam possent incurrere, seipsos insontes et immunes studeant conservare; alioquin subito a iure et proprietate dominii dicti praedii cadant et eodem sint privati et destituti, idque praedium seu possessio rursum ad manus nostras et ecclesiae nostrae devolvatur.” 1411. – Pratói János püspöknek 1426-iki átiratából. – Budai orsz. levéltár kincst. osztály: N. R. 944. 13.
Igy a székeskáptalan váradi jobbágyait, nevezetesen Temesvári Jánost „de vico Insulapaulilatronis” [Lator Pál szigetje?] és Merche Lászlót „de vico sancti Martini” meghagyja azon malom felének birtokában [másik fele a Klára-apáczáké volt], mely a „szegények háza mellett állt,” de ugy, hogy mind ők, mind maradékaik fizessenek a váradi püspöknek minden karácsonykor „unum florenum aureum.” 1426. január 1-én kelt eredeti levele a püspöknek. – Budai orsz, levéltár kincst, osztály:S Eccl. 16. 25.
„licet ex debito Pastoralis officii de singulari Ecclesiarum nostrae Jurisdictioni subiectarum provisione simus solliciti ...” KERESZTURY J: Descript. Epp. et Capit. M. Varad. I. 200. l.
E tekintetben érdekes történeti emlékek maradtak reánk tőle Belényes városát illetőleg, melyet e korban a váradi püspökhöz kettős kötelék csatolt, a püspök levén e városkának földesura is. Scolari szintén kettős tekintetben gondoskodott róla, mint főpásztor és mint földesur.
Mióta ugyanis az 1405-iki budai országgyülés a szabad királyi városokat országos rendi méltóságra emelte, s ezáltal a polgári elem fontosságát elismeré, azóta városaink fejlesztése s emelése körül lelkesen folyt a mozgalom hazaszerte. Kétségkivül ennek hatása alatt adta ki Scolari püspök is azon két levelét, melyeknek egyikével (1413.) megerősiti a belényesi plebánosnak azon, ugy látszik, addig irásba nem foglalt kiváltságát, hogy a nevezett plebános is, mint más, tekintélyes városok lelkészei, ne a főesperes, hanem egyenesen a püspök joghatósága alá tartozzék; másik levelével pedig (1422.) egyenesen e város anyagi felvirágzását igyekvék előmozditani, midőn ama vidék gazdászatának s kereskedelmének két fontos ágát, a méh- és sertéstenyésztést nevezetes kedvezményekben részesité.* E tettei kétségkivül nem álltak magokban; ha nem kitünőbb, legalább hasonló gondoskodással viselteték hihetőleg székhelye, Várad iránt is, s csak történeti emlékeink fogyatékos voltának tudható be, hogy több, ilyes intézkedését nem ismerjük.
Lásd: HOMOROGI FŐESPERESSÉG – BELÉNYES.
De csakhamar jött oly alkalom mely képességeinek uj munkakört jelölt ki az egyházmegye, sőt a haza határain is tul. Zsigmond király törekvéseinek sikerült végre létrehozni a kosztniczi zsinatot, melynek czélja volt. az egyházban történt nagy szakadást (1378–1410.) megszüntetni s a husszita eretnekség terjedésének elejét venni. A zsinaton 1414. deczember 25-én Zsigmond király is megjelent s vele hazánk legelső egyházi s világi méltóságai. 236De Zsigmond királynak a zsinattal magán czéljai is valának, ennélfogva gondoskodott róla, hogy megjelenésének ne csak fénye, hanem sulya is legyen a zsinat atyái előtt. Igy lőn, hogy kiséretének fényes lovagjai mellől a tudomány férfiai sem hiányozának, s mig a negyven tanárral is rendelkező bécsi egyetem csak két követet külde a zsinatra, a budainak hat-hét tanára jelent meg ott. Nem maradhatott el Zsigmondnak régi hü embere, Scolari püspök sem, kinek tanácsával a király különben is gyakorta élt.
Várad püspökének ez utja egész eseményt képezett, mely mozgásba hozta nemcsak a székvárost, hanem az egyházmegyét is. A középkorban a közlekedési, kényelmi, de legkivált közbiztonsági eszközöknek csaknem teljes hiánya miatt, ha egy-egy nagy ur hoszszabb utra kelt, mondhatni, egész város indult meg vele; magával kelle vinnie mindent, ha nélkülözni nem akart semmit. Ehez járult, hogy Kosztniczban Zsigmond királyon kivül a királyné, az ifju, szépségben ragyogó s fényszerető Borbála is megjelenendő vala, s ez alkalomra volt kitüzve Zsigmondnak német királylyá koronáztatása is. Most tehát zászlósuraink a szokottnál is nagyobb és fényesebb kisérettel indultak el.
Igy, az egykoru feljegyzés szerént, a nádor, Gara Miklós kiséretében háromszáz ló volt, t. i. hintai, társzekereiben s fegyveres szolgái alatt; a primás Kanizsai János 160, püspökünk bátyja, Ozorai Pipó 150 lovas kisérettel indultak a nagy utra, és igy tovább a többi főurak rangjok s tehetségök szerént.
A váradi püspök, Scolari András kisérete sem lehetett kevésbbé fényes a többieknél. A püspöki udvar szokott személyzetén kivül ott volt a püspök nemeseinek szine-java, ott voltak az ész és tudomány fegyverhordozói is, kiszemelve a káptalan s a megyei papság tagjai közől.
Valóban mi sem igazolja inkább a váradi egyházmegye akkori szellemi s anyagi gazdagságát, mint azon rideg számok, melyek a kosztniczi zsinatról reánk maradtak.
A zsinat atyái között a két érseken kivül volt három hazai püspök s ezek egyike a váradi. A tizennégy praelátus között az egyik: Henrik váradi prépost; az öt hittudós közől kettő: Domokos 237és Mode (?) János váradi kanonokok s az utóbbi valószinüleg egyszersmind budai egyetemi tanár; végre a széptudományok hét tudora közt egy: Belényesi Péter, szintén tagja a váradi egyházmegyének.* Szóval azon harmincz s egynehány egyházi férfiu közől, kik hazánkat a zsinaton képviselék, öt a váradi püspökségből került ki.
FEJÉR GY: Cod. dipl. X. 8. 558. 1. – RICHENTAL G . Concilium ze (zu) Contenz 1414. 1418. 393. l. – DACHER G: Historia magnatum in Constantiensi Concilio. Kiadta HARDT H: Corpus Actorum et Decretorum magni Constantiensia Concilii. [Lipcse és Frankfurt. 1699.] V. 10. s köv. ll. – MÜNSTER: Cosmographia. 559. 1. De mindenütt kivált a nevekben sok hibával. Fejér Gy. ki ugy látszik, a Cosmographiát használta, Domokost a prépostok közé sorolja, de bizonyos, hogy ekkor Vetési Tamás volt a váradi prépost, Domokos pedig, mint Dacher is [23. l] helyesen közli, decretorum do tor és váradi őr-kanonok vala, Richental [393. l.] szintén szerepeltet váradi prépostot, de Heinrichnek nevezi, és igy valószinü, hogy csakugyan volt Kosztniczban váradi prépost, de nem székes-, hanem vagy kis-káptalani vagy épen előhegyi. – Péter mester neve is hol „Pulonis” hol „Pulloris”; Fejérnél: Belényes. Magának Scolari püspöknek nevében, mint látni fogjuk, szintén hiba van.
Minthogy Zsigmond király már azelőtt jóval Olaszországba távozott s onnat ment Kosztniczba, honmaradt egyházi s világi főuraink a királyné köré gyülekeztek s az ő kiséretében indultak a királyhoz először Aachenbe a koronázásra s innet a zsinatra.
Mily magatartást követett András püspök és környezete a zsinaton? arról hiányzanak a tudósitások. Annyit tudunk, hogy egyik nevezetes kisérője, Mode János tagja volt azon küldöttségnek, mely Zsigmond királynak átadá ama végzést, melylyel a zsinat a lemondott XXIII. János pápának hazánk tized-ügyére vonatkozó rendeletét felfüggeszté,* ami kétségkivül arra mutat, hogy azon bizottságnak is tagja vala, mely ama rendelet tárgyalásával foglalkozott.
GÁNÓCZY A: Episcopi M. Varadinenses. I. 295. l.
Hasonlóképen nem jöhetett létre Scolari püspöknek s hozzátartozóinak részvéte nélkül a zsinat azon másik s hazánkat oly közelről érdeklő határozata, melylyel a magyar királyok apostoli jogait az egyházi javadalmak adományozására nézve, melyeket a király, mint láttuk, már különben is visszavett és gyakorolt, – most elismeré s megerősité.* E határozat a zsinatnak már utóbbi 238felében kelt ugyan, de Scolari püspök nem tért vissza mindjárt a királynéval, hanem Zsigmonddal maradt a zsinat végeig (1418.); legalább honn létének semmi nyoma, sőt ez időből ismerjük helynökét is, László olvasó-kanonokot, ki püspöke távollétében kormányozá a megyét.*
VERBŐCZY I: Hármas könyv. I. ll. czim.
HAAN és ZSILINSZKY: Békésmegyei oklevéltár. 30. l.
Különben is a király, ahol csak lehetett, nem nélkülözte Scolari püspököt. Egy évtized alatt, melynek pedig több, mint felét (1413–1419.) külföldön töltötte, háromszor látjuk időzni Váradon. 1413-ban Ulászló lengyel királylyal tizenöt napot tölte itt s a husvétet is itt ünnepelte meg.* 1419. elején pedig, midőn nejét az „ekebontót” számüzi, a királynénak leányával, Erzsébettel együtt Váraddá, kétségkivül Scolari püspök felügyelete alá kellett vonulnia,* honnat ismét csak akkor kisérik Budára, majd Holicsra, midőn Zsigmond ugyanazon év őszén a Tiszántulra jön s október 1-én ismét Váradon terem.*
PODHRADCZKY J: Szent-László király tetemeinek históriája. 40. l.
FEJÉR GY; Cod. dipl. X. 6, 182. l. jegyz. és 213. I. jegyz.
FEJÉR GY: Cod. dipl. X. 6. 953. I.
A következő évben Zsigmond még több jelét adja Várad iránti vonzalmának. 1422. tavaszán Váradra gyüjti országa rendjeit s itt velök országgyülést tart;* midőn pedig a csehországi husszita mozgalom fenyegetőbb alakot kezde ölteni, ősének, Szent-Zsigmond királyi vértanunak ereklyéjét elhozatja Prágából, és – Várad székesegyházába helyezi el.* Hogy mily drága ajándék volt ez, s mennyire emelte Váradot ama kor szemeiben, eléggé mutatja azon hasonló körülmény, hogy Konstantinápoly meghóditója II. Mohammed 239császár is nagyot, kincseket érőt akarván ajándékozni Mátyás királynak, Alamizsnás-Szent-János ereklyéjét küldé Budára.
„nunc waradinum, quo universos Prelatos, Barones ac Proceres Regni nostri pro habendis certis tractatibus fecimus accersiri” irja a király Keresszegen 1422. pünkösd harmadnapján [junius 2.] kelt levelében. Hazai okmánytár. II. 233–4. ll. Eszerént a gyülés még pünkösd előtt, májusban tartatott, s a király az ünnepeket valószinüleg Váradon tölté. Innet rándulhatott ki a szomszéd Keresszegre a Csáki-ak látogatására; nyolcz nap mulva, junius 10-én már Debreczenből keltezi egy más levelét. – FEJÉR GY: Codex dipl. X. 6. 458.
PRAY GY: Epistolae exegeticae. 116. l. b. jegyz.
S mindezek koronájául a király, mint már láttuk, temetőhelyét is Várad székesegyházában választá, s e választását nem mulasztá el több izben leveleiben is kifejezni.
Valóban meglepő, hogy Zsigmond, annyi fényes császári s királyi koronák ura, a prágai magas Hradsin mellett előnyt ad az egyszerü magyar alföldi városnak, Váradnak.
Hasonló tüneményt észlelünk Scolari püspöknél s családjánál is. Testvérbátyja Pipó, felvett magyar nevével mint láttuk, magyar családot alapitott s haláláig e haza fiának tartá magát; maga a püspök viszont azon volt, hogy nővérének leányát magyar emberhez adja feleségül.*
WENZEL G: Ozorai Pipó. i. h.
A nemzet, mely hadi dicsőséget, fényes állást s nagy birtokot képes nyujtani, assimiláló erejét, nem veszti el, s a legkülönfélébb nemzetiségek között is fenn tudja tartani a politikai egységet. Ezt tartva szem előtt, sokat veszt homályosságából Szent-István király ama mondása, hogy az egy nyelvü ország gyenge. „Vendégeink”-kel, mint okleveleink a hozzánk költözötteket nevezik, tagadhatatlanul sokat nyerénk, de aránylag ugyanannyit nyertek ők is. És csak az egyháziakról szólva, hogy e honnak minden papja, még ha idegen föld szülötte volt is, e haza fiának érezte magát, s a haza emelése vagy védelmére vagyonát, eszét, sőt életét is feláldozá: az sok részben, szintén ama birtok s kitünő politikai állásnak köszönhető, melyet e hon az egyháznak biztosita.
András püspök életének utolsó éveiről nincsenek adataink. Annyit tudunk csupán, hogy 1426. január 1-én még türhető egészségben lehetett, mert e napon adta ki azon levelét, melylyel két váradi polgár malom-birtoklását szabályozá;* de ugyanazon hó 24-én már visszaadta lelkét teremtőjének.*
Budai országos levéltár kincst. osztály: Eccl. 16. 25.
WENZEL G: Ozorai Pipó. i. h. 234. l.
240Zsigmond királynak 1426. ápril 20-án kelt levele csakugyan már mint „néhai” püspököt emliti őt, s egyéb nem épen érdektelen dolgot is hoz fel róla. A levél ugyanis Ozorai Pipó temesi grófnak szól s előre bocsátván, hogy Ozorai testvére, András püspök Váradon a Hévjó folyását más mederbe származtatá s ezáltal, mint a várad-velenczei Klára-apáczák panaszolják, ezeknek malmától elvette a vizet: meghagyja tehát Ozorainak, hogy ha az apáczák panasza jogos, sérelmöket orvosolja.* Az oklevél közelebbi körülményeket nem emlit, de András püspöknek mind egyházi magas állása, mind pedig a kérdéses apáczák iránt máskor mutatott nemes gondoskodása arra utal, hogy a püspök panaszolt intézkedésének alapját a köznapinál magasabb érdekekben keressük. E tekintetben pedig aligha nem helyes ösvényre vezet ama körülmény, hogy a király az érintett ügyet épen Ozorai Pipóra bizta, ki pedig sem ország-biró, sem bihari főispán nem volt, hanem müvelt hadvezér vala.
Budai orsz. levéltár kincst. osztály: D. L. 11783.
A Hévjó ugyanis a váradi vár és város erőditményeinek egyik főtényezőjét képezé, de eme rendeltetésétől az apáczák malmának épitésekor, mint az ily esetben gyakran megtörténik, elvonatott. Ez a mult békés éveiben megtörténhetett s maradhatott bántatlanul, de a XV-ik század elején a láthatáron fekete pontok kezdtek mutatkozni, s a törökök, majd a hussziták mozgalmaival mind közelebb-közelebb jövének. A két Scolari kétségkivül tudatával birt a fenyegető helyzetnek s András püspök igyekezett megtenni óv-intézkedéseit, ezek közt talán épen a nála meg-megfordult Pipónak tanácsa s utmutatásai szerént a váradi várnak és a városnak megerősitését. Igy történhetett, hogy a Hévjót is visszaadák eredeti, s kellő védelmi rendeltetésének, s épen azért, mert stratégiai kérdésről volt szó, bizta meg a király annak eldöntésével Pipót, a hadvezért.
Az elhunyt püspöktől három emléket birunk ma is.
Ezek elseje végrendelete, az első, mely váradi püspökről reánk maradt, s melyet Zsigmond király 1426. deczember 31-én 241Brassóban megerősitett.* Ebben általános örökösévé Pipót tette, de megemlékezett Váradról is, lelkére kötvén Pipónak, hogy emeltessen e város határai között a kamalduli remete-rendnek egy klastromot.* E szigoru, mondhatni sanyaru rendnek bölcseje András püspök szülőhazája, Olaszország, s e körülmény fejti meg e rend iránti rokonszenvét.* De a kérdéses klastrom felállitása kétségkivül Pipónak még azon évben, 1426. deczember 27-én közbejött halálán megtört. Pipóval pedig maga e család is, amily gyorsan felemelkedett, oly hamar el is tünt.
„commitando alla sua fede di fabricare nella sua possessione di Vecchio Maggio [Várad??] un monastero di Camaldolensi.” WENZEL G: Ozorai Pipó. M. akad. értesitő. [1859. évf.] 234. l.
„commitando alla sua fede di fabricare nella sua possessione di Vecchio Maggio [Várad??] un monastero di Camaldolensi.” WENZEL G: Ozorai Pipó. M. akad. értesitő. [1859. évf.] 234. l.
E rend tagjai hust sohasem ettek, rendes táplálékuk kenyér és viz vala, csak vasárnap és csütörtökön kaptak kevés zöldséget kenyerök mellé s mint élelmök, oly szegényes volt ruházatuk is.
A másik valóban becses emlék tőle püspöki nagy pecsétje, melynek hü hasonmása itt látható, s melynek egyetlen ismeretes példányát 242a budai országos levéltár őrzé meg.* E pecsét már magában véve is, mint a hazai metszőmüvészet remeke, figyelemré méltó, és ha semmi, egy sor, egy betü történeti emlék sem maradt volna reánk e korból, e pecsét ép oly müvészi,mint vallásilag magasztos előállitása elegendőkép tanuskodnék e kor magas müveltségi állapotáról. De még fokozza e pecsét érdekességét azon körülmény, hogy minden valószinüség szerént a váradi székesegyház főoltárát tünteti elénk.
Kincstári osztály: Paulini de Kápolna. 1. 7.
A főalak rajta a székesegyház védszentje, hazánk Nagyasszonya, két oldalán szent királyaink ketteje: balról Szent-László jelvényével a bárddal; jobbról a, sajnos, elmosódott alak valószinüleg Szent-István. Szüz-Mária felett mennyezet alatt a szenvedő Megváltó töviskoronával, összekötözött kezekkel; mellette két oldalt két térdelő, őt imádó alak, hihetőleg angyalok. Legalul főpapi ruhájában s jelvényeivel maga a püspök, Scolari.
A két, Lukács és Scolari pecsétjei közt létező, mondhatni csak müvészi különbség nem zárja ki a lehetőséget, hogy az is, ez is az emlitett főoltár után készült. Ez oltár ugyanis, mint láttuk, épen Scolari püspöksége előtt pár évvel épült ujra s kétségkivül a már akkor virágzása tetőpontján állott csúcsives izlés leggazdagabb ékitményeivel: ennélfogva Lukács püspök egyszerübb pecsétje a régi, András püspöké pedig az uj főoltár képét tüntetheti fel.
De e pecsét még azért is rendkivül érdekes, mert magán viseli a legbiztosabb adatot, mely András püspök családi származásának nyomára vezete. A pecsét körirata ugyanis ez:
Utolsó, nem kevésbbé érdekes emlékünk tőle, czimere, mely 243egészen elüt Ozorai Pipónak ismeretes czimerétől, s ugy látszik, hogy Scolari Andrásnak főpapi méltóságához választott czimere vala.
Ennek paizsán a felső bal szegleten szabad negyed (canton) látható, alatta bal-kar, mely püspöki botot tart. A paizs felett püspöksüveg.*
RICHENTAL G: Concilium ze Constenz. 1414–1418. = 353-ik hasáb, 1018-ik, helyesebben 118-ik rajz. Alatta: „Dnus Johannes [hibásan Andreas helyett] Varadiensis Eps.”
