Gyapoly. (Dyapal. Gapol. Gapul.)
Gyapoly.
(Dyapal. Gapol. Gapul.)
(Dyapal. Gapol. Gapul.)
Gyapoly ős személynév, mely a Rákóczy-ak ősei, a Bogáth-Radvánok családfáján is előfordul. Ezek közől valók-e ezen Gyopol-ok, kik a XIII-ik század elején mint biharmegyei birtokosok s előkelő férfiak szerepelnek?* oklevélileg nem igazolható ugyan, de valószinü, s birhatták Gyapolyt is, mert egy más birtokot a Berettyó mellett szereznek meg talán épen a szomszédság miatt.
Váradi regestrum: 345. 389. oklevelek. – ifj. Kubinyi F: Árpádkori oklevelek. 13. l.
Később, a XV-ik században Gyapoly a történeti nevü Kismarjay-aké,* s e nemzetségből Lukács leányával, Ágotával, kit Thorday Benedek vett el, ennek fiára, Thorday Zsigmondra szállt, kit Ulászló király parancsára a várad-előhegyi társas-káptalan bizonysága, Kanisay Osvát kanonok 1507-ben iktatott be Gyapoly birtokába.*
Budai orsz. levéltár kincst. oszt: N. R. 513. 2.
A király iktató parancsa kelt Budán, feria quarta proxima post festum b.Georgii M. (april 27.) 1507. – Kolosmonostori országos levéltár: Bihar. T. 18.
Egyházilag csekély jelentőségü hely lehetett, legalább lelkészeinek évi tizede egyszer sem haladta meg az öt garast. E lelkészek 1332–1334-ben Péter, 1336-ben Márk.
