Kenéz. (Kenez. Kenes. Kynes, Kiniz. Kinis.)
Kenéz.
(Kenez. Kenes. Kynes, Kiniz. Kinis.)
(Kenez. Kenes. Kynes, Kiniz. Kinis.)
Egyházmegyénk határai között hajdan két Kenéz létezett: egyik a Sárréten,* másik a Nyirségen, Bagamér mellett. Amannak egyházi multjából csak annyit tudunk, hogy a XIII-ik század végén hét kepe püspöki tizedet fizetett; emezzel már ismételve találkozunk püspökségünk történelmének lapjain. Midőn ugyanis IV. László király 1279-ben meghagyta a váradi káptalannak, hogy a szabolcsmegyei Ábrány, Bátor és Kis-Bátord községek határait járassa fel s azok birtokába a 244Gutkeled nembeli Hodos comest és testvéreit iktassa be: a káptalan «saját emberét» : Marczel kenézi lelkészt küldte ki.* Más püspökség papját aligha nevezhette volna sajátjának. Néhány évvel utóbb ismét olvassuk, hogy Kenéz hitközség püspöki tizede egy évben huszonnyolcz, más évben pedig tizenhét kepe volt, papjának szeretetadománya pedig egy uncia. Ugyanekkor birtokosául Serefil comes említtetik, ki ha egy személy azon Serefillel, ki ez időben a szomszéd Nagymihályt birta, akkor Kenéz is a Turul nemzetség egyik birtokát képezte.
Váradi regestrum: 117. okl.
Wenzel G: Árpádkori uj okmánytár. IV. 178. l.
Egyháza Szent-Miklós tiszteletére volt szentelve s lelkészei közől 1332–1334-ben Péter, 1335–1336-ban János és 1337-ben Tamás négy garas pápai tizedet fizettek évenként. Ezek s a fentebbiek szerént Kenéz csekély község volt.
