KESERÜ. (KESERES. KEZEREV. KESEREV.)
KESERÜ.
(KESERES. KEZEREV. KESEREV.)
(KESERES. KEZEREV. KESEREV.)
Mint falu, s Lőrincz poroszló lakhelye előfordul már a XIII-ik század elején.* Ugyanekkor, nevezetesen 1236-ban az elidegenített várjavak visszaszerzésére alakult biharmegyei bizottság egyik tagja, Keserüi Péter, valószinűleg e községtől, mint birtokától vette nevét.* E Keserüi Péter az oly nevezetes Osl nemzetségnek lehetett tagja s közel rokona az ugyanazon nemzetségből származott váradi püspöknek, Benedeknek (1231–1242); legalább Keserüt még 1307-ben is e 251nemzetségnek, nevezetesen Keserüi Andrásnak kezén találjuk,* s alig tehető fel, hogy e nemzetség tagjai a nevezett püspöknek Váradról való távozása után származtak volna ősi fészkökből, a Dunántulról Biharba.
Váradi regestrum: 194. okl.
KUBINYI F: Árpádkori oklevelek. 13. 1.
Budai országos levéltár kincst. oszt: N. R. 1860. 68. pag. 105.
Később, a XV-ik század második felében Keserü már a váradi püspök birtoka, kinek, nevezetesen Pruisz János püspöknek 1481-ben itt tisztje lakott,* s e birtoklás, bár Keserü 1552-ben ismét világi birtok,* mégis állandó nyomot hagyott maga után, aminek jele, hogy benn a községben egy telek ma is «püspök-udvar», a községen kivül pedig egy magaslat «püspök-domb» nevet visel.* Ez utóbbi helyen a népmonda szerént klastrom állt egykor, de maga a domb neve megczáfolja ez állitást s történeti emlékeink sem ismernek keserüi klastromot; valószinübb, hogy püspöki épület emelkedett ott s a hely kellemes fekvésénél fogva talán épen Várad valamelyik püspökének nyaralója.
E munka II. kötete 253. 1.
E munka II. kötete 253. 1.
FÉNYES E: Magyarország leirása. (1860.) I. Éjszak-Biharvármegye. 447. 1.
Különben Keserü, mint hitközség, igénytelen hely volt: a XIII-ik század végén püspöki tizede csak iz kepe, s ismeretes lelkészei: Péter 1333-ban, s Mátyás 1336–1337-ben csak hat garas pápai tizedet fizettek évenként. Egyházának nyugati része, mely ma a helv. vallásuak birtokában van, kivéve az ujabb kori tornyot, még a réginek maradványa.
