KIRÁLYI. (KRALI. KYRALI. KYLEDI.)
KIRÁLYI.
(KRALI. KYRALI. KYLEDI.)
(KRALI. KYRALI. KYLEDI.)
Eredetileg kétségkivül királyi birtok volt, s csak később lőn nemzetségi birtokká. Első ismeretes birtokosai a Hunt-Pázmánok, nevezetesen ezek közől az ugynevezett Endrédiek és Verbőcziek. Ezek családja azonban egészen más volt attól, melyből a hires törvénytudó s 1525–26-ban nádor Verbőczy István származott, mert ennek ősei Kerepeczy-eknek hivatának, s csak azután vevék fel a hangzatosabb Verbőczy nevet, hogy Barla és János deák 1429-ben megvevék Zovárd Lászlónak örököseitől azok verbőczi birtokát.*
FRAKNÓI V: Werbőczy István. Századok. 1876. évf. 438. 1.
252Egyik birtokosa volt királyinak 1416-ban Verbőczi Mihály feketeardai plébános, ki azt két testvérével és három Endrédivel, tehát hatodmagával birta. A községnek akkoron csak kilencz háznépe volt, mert tizenhét telekből állt ugyan, de abból nyolcz üresen állt. Lakosai ekkor: Csát, Tót, Nyakas, Csontos, Darázs, Tolvaj stb. nevüek.
Ugyancsak 1416-ban emlittetik egyháza is, mely Szent-György tiszteletére volt szentelve, benn a községben állt,* s jelentékeny épület lehetett, legalább Királyi a XIII-ik század végével mint derék község tünik fel; püspöki tizede harminczkét kepe s lelkészének szeretetadománya egy fertó. Emlitett sanyaru állapota később, a XIV-ik század elejének zavaraiban vehette kezdetét, mert lelkésze, Ivánka az 1332–1334. években már csak három garas pápai tizedet fizetett évenként.
FEJÉR GY: Codex dipl. X. 5. 737. s köv. 11.
