A káptalan.*
3A káptalan.*
E czikk első részét lásd e munka I. kötete 116–138. ll.
Prépost. – Olvasó-, éneklő-, őr-kanonokok. – Főesperesek. – Dékán. – Kötelmeik s jogaik. – A kanonokok száma. – Karbeli papok, kápolna- s oltárigazgatók. – Bullás kanonokok. – Kanonoki kellékek. – Eskü, lakás, öltözet.
Mig a közös élet püspök és káptalan közt fennállt, püspök és káptalan együtt képezének egy testületet; a közös élet megszüntével a káptalan külön testületté alakult, mely a püspök hatósága alatt maradt ugyan, de saját körében a maga által alkotott s a püspök által helybenhagyott statutumok szerént intézte ügyeit.
Feje a prépost volt. A Chartularium szerént őt illeté az első hely a székesegyház karában jobbkéz felől s káptalani gyülések alkalmával az első szó. De amint megelőze rangban mindenkit, ugy kötelessége volt mindenben, kivált jámbor, istenes életben jó példával járni elül; ápolni a testületi szellemet s fegyelmet; őrködni a káptalan jogai s birtokai felett; gyülésre híni a káptalani tagokat; a gyülésen mint elnök okosan s tapintatosan vezetni a tanácskozásokat, s különösen ügyelni, hogy a kanonokok közől csak a felszentelt papok szavazzanak, mert csak ezeket illeté a szavazati jog; végre pedig akár a püspök, akár más tett is inditványt, a szavazatok többsége szerént mondani ki a végzést.*
«inter tractatus subtiliter, bono zelo consilia requirere ex canonicis, quibus expedit, quoniam canonici in sacris constituti ordinibus tantum in capitulo voces habent.» -«nec praepositis, nec aliis dignitatibus, personatibus vel officiis canonia sit annexa.» Batthyány-codex: II. 7. rubr. – Leges eccl. III. 253. l.
4A prépostság azonban, valamint a többi káptalani méltóságok, rangok és hivatalok nem valának összekötve lényegesen a kanonoksággal; önálló javadalmat képeztek mindannyian, és azért ha a prépost egyuttal kanonok is vala, akkor a préposti javadalmon felül egy rendes kanonoki jövedelem is illeté őt.*
Miből állt e jövedelem? erről, valamint általában a káptalani birtoklásról lásd alább: A káptalan birtokai.
A prépost után az olvasó-kanonok következett, kinek állása, mint a Chartularium megjegyzi, nem annyira méltóság, mint inkább rang.* Övé az első hely a kar bal oldalán s az első szó a prépost után, kinek távollétében egyszersmind helyettese s a préposti teendők végrehajtója. Ő hozzá tartozott az isteni tisztelet alatt felügyelni az énekesekre s felolvasókra, s ha valaki a helyes kiejtés vagy hangsulyozás ellen hibázott, azt figyelmeztetni, és igy mintegy folytatni az egyházban az iskolai tanitást,* mert az olvasó-kanonok egyszersmind a káptalani iskola igazgató-tanára volt s azért iskolás kanonoknak is neveztetett.* Ezenfelül hacsak a káptalan kivételesen máskép nem intézkedett, az olvasó-kanonok tisztéhez tartozott a hiteles-helyi leveleket fogalmazni, szépen, olvashatólag megírni, azokhoz a papirost «ingyen» adni, de nem egyszersmind a hártyát. Minthogy pedig sok oldalu teendőinek egymaga alig lett volna képes megfelelni, rendesen, de saját költségén segédet tartott, ki al-olvasó czimet viselt.*
«est dignitas vel potius personatus.» Batthyány-codex: II. 8. rubr. – Leges eccl. III. 254. l.
«attendere et corrigere in accentibus errantes ac male et contraria proferentes, qui prius in iis per ipsum vel sublectorem instrui debuerunt.» Batthyány-codex: i. h.
Lásd: A káptalani iskola.
Lásd: A káptalani iskola.
Harmadik vala a káptalanban az éneklő-kanonok. Helye a jobb oldali karban a prépost után következett s szóhoz az olvasó-kanonok után juthatott. Hivatása az isteni tisztelet pontos és épületes rendezése s vezetésében állt. Hatósága alatt állottak a székesegyház néha nagy számu harangozói; ő ügyelt rá, hogy a harangok kellő időben szólaljanak meg s ezek elnémultával azonnal vegye kezdetét az isteni tisztelet azon része, amelyre jel adaték. Az ő kötelessége volt a misékre, processiókra a szolgákat, papokat kirendelni, kinek-kinek 5szolgálatát, teendőit kijelölni; az egyházi ruhákat, edényeket az isteni tisztelet s az ünnepélyek minősége szerént előre kikésziteni s a székesegyház ének- és zenekarát tanitani.
Ennyi teendő szintén meghaladta egyetlen ember munkaerejét s azért az éneklő-kanonok hasonlóképen, mint az olvasó, segédet tartott, ki al-éneklő nevet viselt,* s aki az ének- és zenetanitásban, de legkivált az egyházi szolgálat rendje feletti őrködésben nyujtott főnökének segédkezet.
«succentor», mely szó a «sub-cantor»-nak felel meg.
Midőn a Báthori püspök kezdette székesegyház felépült s teljesen felszerelve lőn, gondoskodtak, hogy abban az isteni szolgálat pontossága se szenvedjen fogyatkozást. A székesegyház befejezőjének, Meszesi Demeternek utódja, I. Domokos mindjárt püspöksége kezdetén rendeletet adott ki, mely mindazokat, kik az isteni tisztelet, vagy épen a halotti misék megtartásában hanyagok lennének, birságfizetésre – sőt ha háromszori megintés után is hanyagok maradnának, javadalomvesztésre itélte. E rendelet szintén a püspök parancsára a székesegyház sekrestyéjében állt kifüggesztve, s az al-éneklőnek vala kötelessége, hogy annak pontos megtartása felett őrködjék s az ellene vétkezőktől a birságokat minden szombaton beszedje.*
«Statuimus... ut is, qui ex vobis... matutinali missć majoris et vesperis officio non interfuerit, pro omissione cuiuslibet semper ad solutionem unius grossi monetć usualis, – is vero, qui vigiliis mortuorum primć, tertić, sextć, nonć et completorii officiis non interfuerit, singulis diebus ad solutionem singulorum quatuor denariorum usualium sit adstrictus, nisi fuerit prćpeditione canonica prćpeditus. Ebdomadarius autem missć majoris et magister missć beatć Virginis et missć defunctorum pro singulis vicibus, quibus missam in sua ebdomada per se vel per alium celebrare omiserit, poenam decem denariorum incurrat eo facto, nec in his casibus sua excusatio qualiscunque admittatur... prćterea qui ex dictis prćbendariis, capellarum et altarium tam intra, quam etiam extra ecclesiam nostram prćdictam consistentium magistris vel etiam ex fratribus de capitulo ad mandatum cantoris vel etiam succentoris quotiescunque opportunum fuerit ad missam se prćparare, aut pro diacono, subdiacono vel acolito induere aut lectiones legere, responsoria seu versiculos cantare, chorum regere vel in his similibus, quć ad divinum spectant officium, – non curaverint contumaciter adimplere: pro singulis vicibus ad solutionem duorum grossorum obligentur, quorum omnium prćmissorum solutionem quilibet negligens pro tota ebdomada facere teneatur die sabbati ad manus succentoris, prout in scriptis vel aliter sibi constare poterit de prćmissis, quć a modo decernimus ad suum officium pertinere.» Batthyány-codex: 44. l. – Leges eccl. III. 247. l.
6Negyedik vala a káptalanban az őr-kanonok, kinek helye a karban a jobb oldalon az éneklő-kanonok után következett: az ő felelősségére valának bizva a káptalani pecsétek, a székesegyház összes szerelvényei, kincsei s ezek közt a legdrágább: Szent-László sírja is. Ő viselte gondját az egyházi öltönyöknek, különösen a fehérnemüeknek, hogy mindig tiszták, Isten házához s az Ur asztalához méltók legyenek. Ő szellőztette, takarittatta, javittatta azokat s ha valami ujjal pótlandó vala, ő tett jelentést felőle a püspöknek s a káptalannak. Ő gondoskodott az oltárok s az egész egyház kivilágitásáról, s e végre ő szedte be a viaszgyertyákat, melyeket a vidéki lelkészek a szent olajok átvétele alkalmával a székesegyháznak küldöttek. Ezenfelül gondoskodnia kellett, hogy a különféle templomi könyvek szakadozottak ne legyenek s a harangokról a kötelek ne hiányozzanak.
Hogy az őr-kanonokság Szent-László váradi egyházában mennyire kitünő állás vala, mutatja Ferdinánd király amaz intézkedése, hogy midőn a váradi püspököt feljogositja a székes és társaskáptalani tagok kinevezésére, a nagyprépost s az őr-kanonok kinevezését magának tartá fenn.*
Budai országos levéltár kincst. oszt.: Királyi könyvek. I. 30. l.
Az őr-kanonoknak szintén volt segéde, az al-őr. Ez zárta be és nyitá ki a székesegyház ajtait;* s a miséhez szükséges bort s az ostyához szükséges lisztet átvette a püspök udvarából; a szentkutakhoz s a nagycsütörtöki lábmosáshoz vizet hozatott; a székesegyház tisztán tartásáról gondoskodék, a szőnyegeket kiteritteté, az oltárokat fölékesité; ünnepek, processiók alkalmával az égő gyertyákat, ereklyetartókat ő osztotta szét; nagyhéten a szentsírt ő hozta rendbe s gondoskodott róla, hogy a körül mindig legyenek papok, kik a zsoltárokat énekeljék.
«succustos... clausa sacristia ad refectionem exiit» mondja Ivanich P. a székesegyház tornyának ledőlése alkalmából. Schwandtner J. Gy.: Scriptores rerum hung. II. 23. l. jegyz. – De egyéb adatok is kétségtelenűl igazolják, hogy a váradi székesegyháznál szintén vala al-őr, kinek, valamint főnökének, az őrkanonoknak teendőit is az esztergomi káptalan 1397. évi látogatási jegyzőkönyvéből ismertetjük, mert az ide vonatkozó rész a Chartulariumból már hiányzik, de a többi kanonokok hivatalának körvonalozása mind itt, mind az esztergomi jegyzőkönyvben különösen a lényegesekre nézve annyira összevág, hogy a többi kanonokok teendőinek öszhangzásáról sem kételkedhetünk.
7Az őr-kanonok után következtek a főesperesek, számszerént heten, először a székesegyházi, s ezután a bihari, homorogi, kalotai, köleséri, békési, végre a szeghalmi. Kötelességök volt kerületöket minden évben egyszer meglátogatni, ily alkalommal az egyházi pályára jelentkezőket összeirni s az egyes plebániákon «tanitva és vizsgálva» mind a lelkészek, mind a hivek érdekeinek szolgálni. Nevezetesen tudomást kelle szerezniök arról, vajjon a lelkész predikál-e? kiszolgáltatja-e a szentségeket? nem halt-e meg valaki szentség nélkül? a nép között pedig nincsenek-e kuruzslók, bűbájosok, vad házasságban élők? stb. Ezenfelül hivatalkörükhöz tartozott az egymást becstelen szavakkal illető asszonyok perének elintézése is.*
«Archidiaconi infra metas Archidiaconatuum suorum de consvetudine verba contumeliosa inter mulieres prolata iudicare habent.» Az 1397-iki esztergomi jegyzőkönyv. Gr. Batthyány I.: Leges eccl. III. 317. l.
Főesperesi látogatásuk dijjául a kerületökbeli lelkészek ugynevezett székpénzt (cathedraticum) fizettek, az 1498. évi 53-ik törv.-czikk szerént egész egyháztól egy-, fél egyháztól félforintot.*
Magyar Sion: IV. 168. l. – L. Bihari főesperesség – Félegyháza.
A főesperesek után jöttek az ugynevezett «ifjabb kanonokok»,* kik között a legtekintélyesebbek egyike vala a dékán, kiről már fentebb szólottunk,* de akinek állását a XIV-ik századi Chartularium már közelebbről ismerteti.
«canonici iuniores.» Batthyány-codex: II. 9. rubr.– Leges ecc1. III. 257. l.
I. kötet, 130. l.
Eszerént a dékán a káptalannak mintegy bizalmi férfia vala, azért a dékánságot sem közvetve, sem közvetlenül keresni nem volt szabad; aki maga vagy kanonoktársa számára kereste, az, valamint pártfogoltja ez állomásra teljesen alkalmatlanná lőn, s ha megválasztatott is, választása semmisnek nyilvánittaték.
A dékánválasztás évenként böjt második vasárnapján történt; elegendő volt a szavazatok többsége, s a választás egy évre szólt. A volt dékán nem vala megválasztható a jövő évre, vagy ha megválasztaték is, tilos volt a választást elfogadnia, kivéve azon esetet, ha közakarattal, egyetlen tiltakozó szavazat nélkül választaték meg. A megválasztott esküt tett a káptalan kezébe, hogy a székesegyház s a káptalan ügyeit, s mindazt, mit rája biznak, hiven, törvény szerént fogja elvégezni.
8Főkötelessége volt, a káptalan birtokait igazgatni, emellett a káptalant minden ügyben s perben képviselni, ezeknek költségeit sajátjából fedezni, kivéve a jeles alaku levelek kiváltását. De a káptalan birtokain csak a szükséges személyzettel volt szabad utaznia, hogy a káptalan embereinek terhökre ne legyen.
Hivatali terheiért rendes kanonoki jövedelmén felül ép oly sajátságos, mint jellemző hasznokban is részesült. Igy minden hajótól, mely Péntekszeren a pénteki vásár alkalmával halat árult, kapott egy halat, két denár értékűt, szombaton minden mészárostól egy adag hust, két denár érőt s a pénteken leölt marhák nyelvét; minden fazekasszekértől egy fazekat; a birságokból egy harmadot. Vásárok alkalmával a birói hatalom őt illeté még oly esetekben is, melyek különben a város biráihoz tartozának; ilyenkor – mondja a Chartularium – városunk biráinak hatósága szünetel, mint a nagyobb fény elhalványitja a kisebbet. Ezenfelül, aki csak egy éjet is a börtönben tölte, kiszabadulásakor négy garast fizetett a dékánnak; de aki még napvilágon kiszabadult, semmit.
Az év leteltével nyolcz nap alatt számolni tartozott a káptalannak mindenről, s ugyanakkor ellene való panaszát előadhatá mindenki.*
Batthyány-codex: I. 31–37. rubr. – Leges eccl. III. 241–244. ll.
A dékán állása tehát, mint az előadottakból látható, nehéz vala, főleg azon körülménynél fogva, hogy joghatósága s a káptalan érdekeinek védelme gyakran összeütközésbe hozta őt a társadalom kevésbbé müvelt elemeivel, s neve a legsulyosabb bűnperekbe, mint vádlotté is, nem egyszer belé vonatott.*
Lásd: Kanonokok és káptalanbeliek: Jenei Balázs dékán 1472. évnél és Szebeni Péter dékán 1501. évnél.
A kanonokok száma a XIV. század végével is huszonnégy vala. Alapitottak ugyan időközben uj kanonoki állomásokat, de ezek mindenikére már nem egy, hanem két személyt neveztek ki, s a kinevezetteket nem kanonokoknak, hanem javadalmasoknak nevezék.* Kötelességök volt a kanonokokat akadályoztatásuk esetében helyettesiteni, felszentelt papoknak kelle lenniök s helyben lakni tartozának.
«postmodum ultra numerum constitutum (Canonicorum 24.) ad unam prćbendam canonicalem per nos de novo creatam duos noscimus recepisse, qui ex sua institutione et consvetudine hactenus observata prćbendarii seu portionarii vocati, sacerdotes esse debent et in nostra ecclesia continue residere ita, ut... divina officia in defectu ebdomadariorum et aliorum, qui ad aliquod dictorum officiorum more solito inscripti fuerunt, peragere obligantur.» Batthyány-codex: II. 38. rubr. – Leges eccl. III. 244. l.
9Hányan voltak e javadalmasok Szent-László váradi egyházában? irott emlékeink hallgatnak róla; az esztergomi székesegyháznál számuk tizenkettőre ment.*
Gr. Battyány I.: Leges eccl. III. 316. l.
A káptalanbeliek sorát végre a karbeli papok zárták be. Keletkezésökre a középkornak egy, ma már feledésbe ment szokása szolgáltatott alkalmat. A középkorban a temetők az egyházak körül, azoknak udvarán, az ugynevezett czinteremben valának.* Magában az egyházban temetkezhetni, kiváló kegyelemnek tartaték, melyben csak az egyház kitünőbb szolgái, alapitói vagy jóltevői részesülhettek. Hogy a váradi székesegyház falain kivül valakit eltemettek volna, annak semmi nyoma; de hogy benn az egyházban hazánkfiai Szent-István koronájának örököseivel együtt mint ohajták sirjokat találni és sokan fel is találták: azt e munka folyamában többször volt alkalmunk láthatni. És akik e szerencsében részesültek, vagy még maguk vagy örököseik többnyire gondoskodtak arról is, hogy emlékök rnegörökitve legyen e szent helyen. Igy népesültek meg a középkori egyházak sírkövekekkel, melyek közt a talajba vagy oldalfalakba illesztett egyszerűbb kőlapok mellett nem hiányozának a drágább, sokszor müvészi márvány vagy ércz szobrok, a dombormüves és gyakran egész élettörténetet előtüntető ravatalok, milyenek régi egyházainkban ma is találhatók, s mint láttuk, Várad székesegyházából sem hiányozának.
A czinterem szó régi egyházaink bekerített udvarára ma is használtatik; kétségkivül a latin coemeterium = temető szótól származik.
De a középkor vallásossága saját, vagy elhunyt kedveseinek emlékén kivül áldozni akart Istennek s a kereszténység kiválóbb szent alakjainak, és halottjainak sírjai felett oltárokat emelt, néha külön kápolnával együtt. De mert a székes-, vagy egyszerü egyházak rendszerénti papjait saját teendőik elfoglalák, hogy tehát az ujon alapitott oltárok szolgálat nélkül ne álljanak: alapitóik gondoskodtak arról is, hogy ez oltároknak külön papjaik legyenek, kik az elhunytakról 10megemlékezzenek s örök nyugalmokért a vérnélküli áldozatot bemutassák. E papokat nevezék oltárigazgatóknak vagy ha az oltár kápolnában állt, kápolnaigazgatóknak, nem ritkán oltár- vagy kápolnamestereknek.
Rendszerént az egyházmegye papjainak sorából kerültek ki; az oltáralapitó bőkezüségéből külön javadalommal birtak, s kinevezésöket majd a püspök, majd a káptalantól, olykor az alapitótól vagy annak örököseitől nyerék.
Ily oltár- s kápolnaigazgatók a váradi székesegyházban is valának már a XIV-ik században mintegy tizennégyen,* később azonban számuk még magasabbra emelkedett. Maguk között egy testületet képezének, melynek feje «az oltárosok dékánja» volt.*
Batthyány codex: I. 39. rubr. – Leges eccl. III. 244–246. ll.
Alatthyány Miklós váradi püspöki helynök, midőn 1481-ben váradi Forgách Györgyöt a székesegyházban Szent-Háromság oltárának igazgatójává kinevezi, mondja egyebek közt: «mandando Decano Altaristarum Ecclesić Waradiensis... quatenus recepto a te primitus debitć fidelitatis et obedientić solito juramento, quod tu prefato domino nostro (Episcopo)... Vicariis... fidelis eris et obediens, quodve res et bona ac iura dicti Altaris non dissipabis... Te in ipsius Altaris... possesionem inducat... tueatur... tibi de omnibus et singulis eiusdem Altaris fructibus, redditibus et proventibus universis respondeat et responderi faciat cum efficacia.» Leleszi orsz. levéltár: Actorum. 1481. 16.
A kápolna- s oltárigazgatók tehát már eredeti rendeltetésöknél fogva a székesegyház személyzetéhez tartozának, de a káptalan saját, testületi kötelékébe is felvette őket azáltal, hogy osztályosaivá tette nemcsak hiteles-helyi teendőinek, hanem székesegyházi szolgálatának is, helyet adván számukra a káptalani karban, amiért azután a kápolna- s oltárigazgatók karbeli papoknak is neveztetének.*
«capellarum, altarium rectores sacerdotes chori, alias assisi seu mansionarii dicuntur et ex definitione nominum eorum prćsentes et coadjutores nostri esse debent et omnibus horis divinis singulis diebus... debent interesse.» Batthyány-codex: I. 39. rubr. – Leges eccl. III. 246. l. – Hogy a hiteles helyi teendőkben mennyire vettek részt, igazolja az alább következő névsor számtalan helye. Lásd: Kanonokok s káptalanbeliek.
Minthogy pedig magának Zsigmond királynak emlitett nagy alapitványa nem kevesebb, mint tizennyolcz karbeli papot vett igénybe, eszerént a székesegyház személyzete a kanonokok s javadalmasokkal együtt a XV-ik század elején 50–60 főre emelkedett, kikhez ha hozzá 11veszszük a társaskáptalanok s a váradi szerzetesrendek tagjait, nemkülönben a városi lelkészkedő papságot: Várad püspöke körül oly egyházi testületet látunk sorakozni, mely számarányánál fogva is tekintélyes vala.
A kanonok kinevezése eredetileg, mint láttuk, a püspök joghatóságához tartozott; de a XIII-ik század elejétől már fordultak elő esetek, midőn a pápa, mint az egyház feje adományozott egyeseknek kanonoki javadalmat. Valószinüleg az olasz Rogerius mester is ily pápai kinevezés utján nyert Váradon kanonoki széket.* Az ily kinevezések később, egyre gyakoriabbak lőnek, s a XIV. században, kivált az Avignonban székelt pápáktól mind sürübben érkeztek oly bullás levelek, melyek már nemcsak a megüresedett, hanem a még ezután, talán évek mulva megüresedő kanonokságokra is kinevezést tartalmaztak. Az ily levelek birtokába jutott férfiakat nevezék magáról a pápai levélről bullásoknak.* A váradi káptalannak is nagy számmal jutott ama bullásokból, amint ez az alább következő préposti s kanonoki névsornak kivált XIV-ik századi folyamából látható.
Knauz N.: Uj magyar Sion. 1880. évf. 729. l.
Knauz N.: A bullások. Magyar Sion. I. 411–431. és 635. ll.
A bullások nagy része idegenekből állván, kineveztetésök amellett, hogy a hazafiakat a mellőztetés keserüségével tölté el, még számtalan zavarnak is okozója lőn. Az idegenek minthogy nem ismerék sem hazánk nyelvét, sem jogszokásait s törvényeit, a káptalant hiteleshelyi müködésében nem gyámolithaták, sőt ez egyházi testület békéjét is elégszer megzavarák, mert megtörtént nem egyszer, hogy ugyanazon javadalomra mind itthon, mind a pápai udvarnál neveztek ki különböző egyéneket.
Másfelől azonban kétségtelen, hogy a külföldi papok a magasabb müveltség terjesztésére jótékony befolyást gyakorlának.
Amint kisiklott a püspökök kezéből a kanonoki kinevezés joga, ugy veszték el a káptalanok ugyanezen korban püspökválasztó jogukat.
IX. Gergely pápa még sikertelenül törekedett az apostoli magyar király s a váradi káptalan többségének ellenére saját jelöltjét, Primogenitust Várad püspöki székébe emelni;* de utódjai Anjouházi királyaink alatt már kevesebb ellenállással találkozának.
E munka I. köt. 99. és köv. ll.
12Imre váradi püspököt 1297-ben még szabadon választá a káptalan, de 1325-ben XXII. János pápa már kijelenté, hogy üresedés esetében Várad püspöki székének betöltését magának tartja fenn.* A váradi káptalannak sikerült ugyan még ez egyszer régi püspökválasztó jogát a pápai fenntartás mellett is megőriznie s 1329-ben Báthori Andrást régi kanonoktársainak választása emelte fel Várad főpapi székébe, de utóljára. Báthori utódjai már mind kinevezett püspökök azzal a különbséggel, hogy Zsigmond királyig a pápa nevezte ki őket, Zsigmondtól kezdve pedig maga a király.
«districtius inhibentes Venerabili fratri Archiepiscopo Colocensi et dilectis filiis Capitulo et Canonicis ecclesie Varadiensis et quibuslibet sive cuilibet eorundem ac illi vel illis, ad quem vel ad quos ecclesie ipsius electio, postulatio, provisio seu quevis dispositio alia de iure vel consvetudine communiter aut divisim pertinet, seu quovis modo spectare dinoscitur, ne ipsi ad electionem, postulationem, provisionem seu quamvis aliam dispositionem ipsius procedere quoquomodo presumerent; ac decernentes exnunc irritum et inane, si secus a quoquam super hiis scienter vel ignoranter contigerit attemptari» etc. XXII. János pápa 1325. okt. 8-án kelt levele. Ugyanezen nap hasonlóképen intézkedik a győri, továbbá a pécsi s az erdélyi püspöki székek betöltéséről. Theiner Á.: Monumenta hung. I. 502–503. ll.
Ugyancsak Zsigmond király erélyesen működött a bullások megszüntetésén is, de csak korlátolt sikerrel; számuk kevesbedett ugyan, de még a XV-ik század végén is találkozunk velök. Ezentul Várad püspökei a kanonoki kinevezés jogának birtokába már csak esetről esetre jutottak királyi felhatalmazás vagy jog-átruházás utján.*
Az 1498-iki törvények szerént (Decret. minus. 67. §. 2.) a kinevezés érvényességéhez királyi jóváhagyás kivántatott; de Ferdinánd király már a kinevezés jogát magának igényelte.
A Chartularium nem emliti, hogy a kanonokságra kinevezettnek minő kellékekkel kellett birnia? de midőn ismételve intézkedik afelől, hogy akik az egyházi rendeket még fel nem vevék, az első évben a kanonoki osztalékoknak csak felét kapják, ha pedig egy év alatt sem szenteltetnék fel magukat, még e fele részből is kizárassanak:* ez 13intézkedése nyilván mutatja, hogy középkori kanonokjaink kineveztetésök alkalmával nem mindig birtak a napjainkban megkivántató kellékekkel, amint csakugyan az alább következő préposti s kanonoki névsor mutat fel oly neveket, melyeknek birtokosaik még a legelső kellékkel, az előirt életkorral sem rendelkeztek. A kosztniczi zsinat (1418) alkalmából értesülünk ama határozatról, hogy székesegyházaknál a kanonokság egy hatod része oly férfiakkal töltessék be, kik hit- vagy jogtudorok vagy theologiae baccalaurei formati vagy akik az orvostan és müvészetek mesterei, de két, illetőleg öt éven át theologiát vagy jogot hallgattak; hogy továbbá a társasegyházi kanonokságok csak egyetemi rangfokkal biró, graduált egyéneknek adassanak.*
«ut... ad suscipiendum sacros ordines propensius inducantur: statuimus, ut quotidiać distributiones et alia etiam beneficia seu victualia... canonicis in sacris solummodo constitutis... tribuantur. – Illis tamen, qui dicta ecclesić nostrć beneficia obtinent, quibus certi ordines sunt annexi... infra annum, donec ad eos promoti fuerint, omnium distributionum prćdictarum pars dimidia subtrahatur.» Batthyány-codex: II. 5. rubr.- Leges eccl. III. 251–2. ll.
Ábel J.: Egyetemeink a középkorban. 24. l.
A kinevezett kanonok mindenekelőtt hűségi s engedelmességi esküt tett a káptalan előtt,* és azután iktatá be őt ünnepélyesen kanonoki székébe az al-éneklő, kinek hatásköréhez tartozott az uj tagok beiktatása.* Erre az uj kanonok ünnepélyes ebédet adott, melynek 14legilletékesebb vendégei kanonoktársai valának.* Ezzel élvezetébe jutott állása minden jogának, de egyszersmind elvállalta kötelmeit, melyeknek elseje vala az állandó helybenlakás, annyira szigoru, hogy igazolatlan távolléte esetében kanonoki jövedelmeit egészen elveszité.*
Várad középkori kanonokjainak esküje: «Ego N. juro per hćc sancta dei evangelia primo domino et prćlato meo hujus almć Ecclesić Waradiensis pro tempore existenti et in futurum constituendo; necnon Dominis meis de Capitulo dictć Ecclesić similiter nunc existentibus et in posterum constituendis in omnibus licitis et honestis semper obedire, discordias inter ipsos nunquam seminare; bona Ecclesić conservare, perdita vero seu indebite alienata juxta posse recuperare. Item constitutiones, statuta et consvetudines laudabiles et laudabiliter ab antiquo in hac Ecclesia Waradiensi observatas, approbatas et in antea observanda et approbanda servabo sine contradictione diligenter. Item quod secreta Ecclesić, tenores privilegiorum, et aliarum litterarum sensum et intellectum, quć in dampnum Ecclesić verisimiliter vergere possent, directe vel indirecte, occulte et manifeste per me vel alium seu alios quoscunque non pandam aliquomodo. Item Consilia Dominorum de Capitulo prćnotatae Ecclesić et tractatus pro utilitate Capituli in loco Capitulari vel extra factos et habitos non manifestabo cuiquam. Item quod utilitatem huius Ecclesić prćfatć">prćfatć consilio, favore, et auxilio juxta meum posse procurabo in isto statu vel in quemcunque alium devenero: ita me Deus adjuvet et gloriosissima dei genitrix Virgo Maria et hćc sancta Dei Evangelia et Sanctissimus Rex Ladislaus.» Batthyány-codex: 1. l. – Leges eccl. III. 258–259. ll.
«qui de novo in nostra ecclesia canonias vel dignitates obtinent... per ipsum (succentor) more solito installantur.» Batthyány-codex: II. 9. rubr. – Leges eccl. III. 258. l.
«de prandio, quod investitus facere tenetur nihil derivetur Decano partialiter.» A szebeni káptalan statutumainak 4-ik pontja. Archiv für die Kenntniss von Siebenbürgen: I. 293. l.
Batthyány-codex: II. 5. rubr. – Leges eccl. III. 251–252. ll.
A kanonokok lakásai, mindeniknek külön háza, a vár falain kivül, a város különböző részeiben valának, mint például Velenczén kettő, Szent-Jakab-utczában ugyanannyi stb.; de hivatalos kötelmeik mindennap egyesiték őket a székesegyházban az isteni tiszteletnél s a karbeli imáknál, vagy a sekrestyében a szentszéki, hiteles-helyi tárgyalásoknál és gazdasági s belügyeik elintézésénél.
Hogy pedig hivatalos müködésök mellett a tudományoknak s művészeteknek ápolói, sőt sokan közőlök lelkes munkásai is valának, azt igazolja az alább következő préposti s kanonoki névsor, melyben királyi vagy állami hivatalt s követségeket viselt férfiak mellett látunk tudósokat, költőket, irókat; és igazolja a Chartularium amaz intézkedése, hogy a kanonok halála után hagyatékából hiánytalanul kiadassék örököseinek mindaz, mit az elhunyt örökölt, ajándékképen nyert s tudományával vagy művészetével szerzett.*
«nec non illis, quae in hćreditate vel artificio aut doctrina seu dono consangvineorum aut amicorum proveniunt vel alio modo intuitu personć acquiruntur, distributis pro arbitrio decedentis.» Batthyány-codex: II. 6. rubr. – Leges eccl. III. 253. l.
A kanonokok öltözete általában, mint a középkori papoké, bokáig érő reverenda, de melynek szine különböző vala s legfeljebb egyes káptalanok tagjainál lehetett egyenlő. A sujtásos és tarka öltözet tilos volt, de már maga e tilalom mutatja, hogy viseltek ilyet is; igy a martyánczi falfestmény papi alakja zöld ruhát s veres köpenyt hord.* Legkedveltebb szinek a setétzöld, setétszürke és fahéj-szin valának, de kiváltképen a kék s ünnepélyes alkalmakkor a veres. Igy Márk krónikást munkája czimlapján sarkig érő skarlát reverendában látjuk 15lefestve; Hyppolit esztergomi érsek udvari káplánja s nevelője pedig szintén skarlát vagy viola és rózsaszinben járnak.* A reverenda felett ünnepélyes alkalmakkor kappát viseltek, mely hátul csuklyát képezett s kékszinü volt.*
Rómer F. F.: Régi falképek Magyarországon. 42. l. VIII, tábla.
Br. Nyáry A.: Hypyolit-codexek. Századok. 1872. évf. 367. l.
«cappam meam kek coloris existentem... Item unam Reverendam nostram Chermelech dictam... Item unum aliam Reverendam meam Grisei coloris habitam cum mardurina subductam... Item aliam nostram Reverendam harnaz dictam... Item unam aliam meam Reverendam, cuius pars superior est de panno kek… lego» etc. Tót-Kállai Göböl István papnak, az egri püspök káplánjának végrendelete 1400-ból. Hazai oklevéltár. (Dessewffy.) 399. l.- «Patres Societatis Jesu antehac nonnisi transvestiti in cerulea, Hungaricis parochis propria veste Albć-Julić operari potuerunt», mondja egy 1701-iki tudósitás Erdélyi muzeumi könyvtár: Gr. Kemény J. gyüjt. XXII. 9. 7. l. az itt megjelölt öltözethez tökéletesen hasonlóban járnak napjainkban is a gör. kel. egyh. papjai.
Fejükről nem hiányozhatott a tonsura, régi nevén: pilis, melyet kapuczium fedett; a nyak szabadon állt, a haj fülön alul ért s körbe vágott vala; a szakáll és bajusz viselés a XVI-ik század elején s valószinüleg a renaissance hatása következtében már nem általános, legalább e korból több oly kép és emlékkő ismeretes, mely simára borotvált arczu egyháziakat tüntet fel.* De a magán életben, kivált a középkorban szokásos lovaglás miatt kalappal s rövid ruhában is járhattak.*
Ipolyi A.: Archćlogiai Értesitő. I. 1. tábla, 8. sz. – Nagy-Szebenben a régi préposti lak (?) ajtaja felett létező emléktábla 1502-ből.
«Clerici, singulćque personć ecclesiasticć... tonsuram et habitum deferant clericales ordini suo ac statui competentes, vestes virgatas seu diversi coloris minime deferentes... omnes, tam dignitates in Ecclesia nostra habentes, quam Canonici seu sacerdotes nostrć Dioecesis et Clerici absque tabardis aut clamidibus, aut detecta corona publice non incedant; aliter autem curialiter incedere poterunt, ut cum eos exegerit equitare extra loca sua.» Gr. Batthyány I.: Leges eccl. III. 480. l. – Péterffy K.: S. Concilia Hung. I. 47–48., 106., 196. ll.
Végre mit az esztergomi kanonokok a XIV-ik század végével emlegetnek, hogy t. i. hajdan a magyar királyok az esztergomi egyház iránti tiszteletből ez egyház kanonokjainak czimét viselék:* ugyanaz 16áll valószinüleg Váradra nézve is. A Chartularium ama helye, hol e királyi szokásról szó lehetne, már hiányzik; de azon tisztelet, melyet királyaink Szent-László sírjának őre, a váradi egyház iránt annyiszor s oly meghatólag nyilvánitának, mintegy feljogosit hinnünk, hogy ez egyház kanonoki czimét is viselék.
«Domini de Capitulo dixerunt, se audivisse a senioribus suis, quod Regia et Reginalis Majestas ex ferventi devotione, quam habuerunt ad istam Ecclesiam et eius canonicos et servientes, voluerunt denominari Canonici Ecclesić Strigoniensis sine prćbendis tamen.» Gr. Batthyány I.: Leges eccl. III. 316. l.
