A káptalani iskola.
17A káptalani iskola.
Helyisége. – Tanárai és tantárgyai. – Az iskolázás elősegitése. – Tandijak. – A szegény tanulók segélyforrásai. – Külföldi iskolázás. – Papneveldék keletkezése.
Papjainkat a középkorban egészen más módon nevelték, mint jelenleg; papneveldék a tridenti zsinat előtt nem valának. Már maga azon egyházi törvény, mely a főespereseknek kötelességökké tette, hogy kerületökben az egyházi pályára jelentkezőket összeirják s megvizsgáltatásuk, illetőleg tanulmányaik kiegészitése végett a püspöki székhelyen bemutassák, – azt igazolja, hogy az egyházi pálya jelöltjeit legalább részben a szerényebb vidéki iskolák szolgáltaták. Midőn pedig olvassuk, hogy XV. s XVI-ik századi hazai zsinatok azoktól, kik az egyházi rendeket fel akarják venni, a kellő életkoron, jó erkölcsön s törvényes származáson kivül csak annyit kivánnak, hogy «jól tudjanak olvasni, énekelni s az elemi ismeretekben némiképen jártasak legyenek»*: el kell ismernünk, hogy ezek oly szerény igények, melyeknek az olyan tanuló is megfelelhetett, ki csak valamely vidéki, de ügyesebb tanitó vagy lelkész vezetése alatt szerezte ismereteit.
«ad sacros ordines promovendi... tales, qui sunt legitimes ćtatis et honestes vitć ac de legitimo matrimonio nati et qui bene sciant legere et cantare et in primitivis sint aliqualiter instructi.» Az 1493-iki esztergomi zsinat végzése. Péterffy K.: S. Concilia Hung. I. 214. l.
Az érintett főesperesi kötelmet azonban leggyakrabban teljesiték a székesegyházi főesperesek, mert a szerzetesek monostorain kivül a székesegyházak káptalanaiban léteztek ama középiskolák, melyeknek főhivatásuk vala, hogy az egyházi rendnek uj tagokat képezzenek.
18Ilyen iskolával rendelkezett a váradi káptalan is, de melyről a már emlitett gyér adatokon kivül egész a XIV-ik század utolsó negyedeig nincsenek bővebb tudósitásaink; ekkor azonban a Chartularium e tekintetben is oly világot gyujt, melynél mélyebb pillantást vethetünk ez intézet multjába.
Az iskola helyiségeül külön épület szolgált, mely a kanonoki lakások egyike mellett emelkedett,* s minthogy e lakások kettő kivételével káptalani területen álltak: ugyanitt még pedig a káptalani birtokrészek legjelentékenyebbikén, Hétközhelyen (a mai vásártér) kellett állnia az iskolának, s későbbi nyomok is ide utasitanak.*
«tertiam (kanonoki ház), quć est prope scholas.» Batthyány-codex: I. 4. rubr. – Leges eccl. III. 227. l.
«a városnak (Váradnak) a váron alól való nagy darab része, melyben a derekasabb épületü házak is vagynak az elpusztult iskolával.» Szalárdi J.: Siralmas krónika. Újabb nemzeti könyvtár. (1853.) 365. l.
Az iskola igazgató-tanára az olvasó-kanonok vala, mellette müködtek az al-olvasó s éneklő-kanonok vagy ennek helyettese, az aléneklő, az utóbbi mint az ének s illetőleg a zene tanára. Ennélfogva a váradi iskola tanárai gyanánt tekinthetők mindazok, kik a következő káptalani névsorban mint olvasó – és éneklő-kanonokok vagy mint ezeknek helyettesei fordúlnak elő.
Tantárgyak valának: reggel nyelvtan, déltájban: szónoklat- és gondolkodástan, délután: szavalás, hogy a tanulók a latin nyelv helyes kiejtését elsajátitsák. A költészet rendkivüli tantárgy vala.* Szombaton pedig, vagy ha szombatra ünnep esett, akkor pénteken, továbbá karácsony és husvét előtt egy hétig s a nagyobb ünnepeket megelőző napokon ének, illetőleg zene tanittatott.*
«de mane legat gramaticalia pro capacitate universitatis studentium scholarium; in antea et postea inmediate, si fieri potest, vel in meridie adultis et ducilibus logicalia, alias de regulis gramaticalibus exponendo et intellectui audientium diligenter imprimendo; inter nonam vero et vesperas, vel dum sibi opportunius videbitur insistat declamationibus (?), ut pueri reddantur habiles ad intelligendum, recteque latinum proferendum. Poeticalis vero non videntur esse legenda ordinarie.» Batthyány-codex: II. 8. rubr. – Leges eccl. III. 255. l.
«clericos chorum frequentantes instruat ad artem musicam et peritiam cantandi in divino officio, quamvis hoc per succentorem consveverit exerceri ex ordinatione et commissione cantoris. Dies autem musicć artis prćdictć instruendi deputati sunt: 1-mo ante festum nativitatis domini dies octo immediati; item ante diem resurrectionis domini similiter octo immediati... item una dies prćcedens singula quinque festa B. Virginis, utriusque festa exaltationis sanctć crucis, B. Joannis Baptistć, dedicationis sancti Michćlis Archangeli, omnium sanctorum, beatorum Petri et Pauli apostolorum, sancti Stephani regis et translationis sancti Ladislai regis; item singuli dies prćcedentes festa proprias habentes historias et dies sabbathi semper pro diebus Dominicis nisi tunc festum occurrat, pro quo feria sexta cedat cantori... vocabuntur scholares... ad cantum scribendum pro die vel diebus futuris.» Batthyány-codex: II. 9. rubr. – Leges ecc1. III. 257. l.
19Feltünő, hogy a tantárgyak között a hittanról szó sincs, pedig ez s legalább még a lelkipásztorkodástan semmi esetre sem hiányozhatott oly iskolából, mint a váradi, melynek első sorban az egyházmegye jövőbeli papjainak képezése volt hivatása. Hogy a Chartularium erre vonatkozó tudósitása hiányos lenne, alig tehető fel; inkább hihető, hogy az emlitett tantárgyak előadása, s általában a papjelöltek nevelése sem az olvasó-, sem az őr-kanonokhoz vagy ezek helyetteseihez nem tartozott, hanem oly egyházi férfiakhoz, kik nem a káptalan, hanem egyenesen a püspök hatósága s rendelkezése alatt állottak, s ez okból nincs rólok és hivatalukról emlités a Chartulariumban.
A megjelölt tudomány-ágak azonban a XV-ik század közepén elveszték kizárólagos uralmukat székesegyházi iskoláinkban is. Konstantinápoly bevétele után a keleti birodalom hontalanná lett tudósai elhozák magukkal a nyugati világba a klassicismus szeretetét s előidézék ama mozgalmat, mely renaissance-nak, a tudományok ujjászületésének neveztetik. Ezentúl a régi scholasticus rendszer megszünik, a történelem, szónoklat és költészet müvelése mellett «a tanitás egyik legfőbb feladatául tekintik a klassikai nyelvek és müvek beható ismeretét. Róma és Hellasz nyelvén csinnal irni és beszélni, a remekirókat érteni és idézni: ez volt a magasabb müveltség lényeges tulajdonsága, tanitók és tanulók ambitiója.»*
Fraknói V.: A hazai s külföldi iskolázás a XVI. században. 18–19 ll. Knauz N.: Balbi Jeromos. Magyar Sion. IV. 23. l.
A renaissance nem téveszté el hatását, mint fentebb Vitéz János püspöknél láttuk, Várad püspöki udvarára s a káptalan tagjaira sem; ennélfogva befolyással volt kétségkivül a váradi iskolákra is. E befolyás határait azonban közvetlen adatok hiányában kimutatnunk nem lehet; csak az bizonyos, hogy mint egyéb középiskolákban, ugy Váradon 20is a tanrendszer, lényeges módositáson ment keresztül s már Vitéz János püspök s az Olaszhon iskoláiból hazatért Csezmiczei János intézkedése s hatása következtében a költészet a rendes tantárgyak közé vétetett fel, a latin nyelv mellett a görög nyelvtannak is előkelő hely jutott, ápolásra talált a csillagászat segédtudományaival, a szám és mértannal, s valószinüleg a gyógytan is, a mely ismét a természeti tudományok legalább egy részének előadását feltételezi.
Igy a Szent-Ágoston-rendüek sárospataki iskolájában, mely a váradival legfeljebb egy szinvonalon állhatott, a XV-ik század végén tanittatott a latin és görög nyelvtan, a szónoklattan, költészet, csillagászat, gyógytan és zene.* S Oláh Miklósnak, utóbb esztergomi érseknek Gerendi Miklós erdélyi püspökhöz intézett leveléből látszik, hogy midőn együtt jártak Váradon iskolában – Thurzó Zsigmond váradi püspök korában 1505–1512 – görög tanulmányokkal is foglalkodának.* És midőn ugyancsak Oláh Miklós, már mint érsek, 1554-ben kiadá ama szabályzatot, melylyel a nagyszombati érseki iskolát szervezé, e szabályzat kétségkivül visszatükrözi legalább elemeit ama tanrendszernek, melyben maga az érsek nevelkedett.
Fraknói V.: A hazai s külföldi iskolázás a XVI. században. 19. l.
«Dum una olim Varadini litteris operam daremus, memini me legisse τον απολογοϖ του ησοπου de cassia, de qua et Aulus Gellius mentionem facit... 1533.» Ipolyi A.: Nicolai Oláh codex epistolaris 544. l.
E szabályzat szerént az iskola igazgatója az olvasó-kanonok. Ez választja meg a tanitót (al-olvasó), ki tudós, katholikus férfiú, s a menynyire lehetséges, a szabad müvészetek mestere legyen. A megerősités az érsek joga. A tanitó tiszte: vasárnaponként az evangeliomot magyarázni s a hittanból előadást tartani; köznapokon magyarázza a latin-nyelvtant; olvassa a költők közől: Virgilt, Horáczot, Ovidiust, Terentiust; a szónokok közől: Cicerót és Quintiliánt; a történetirók közől: Liviust, Sallustiust, Caesart. Ezenkivül tanitja a dialektikát, rhetorikát, számtant «és a többi szabad müvészeteket». Hetenként legalább egy irásbeli feladványt ad a tanulóknak, hogy magukat a költészetben és prózában is gyakorolják: szónoklati és vitatkozási gyakorlatokat is rendez.
Ünnepeken s vasárnapokon egyházi öltönyben jelenik meg az 21isteni tiszteleten az egész tanuló ifjusággal; köznapokon felváltva az ifjuság negyedrészét vezeti misére.
Segédtanitóit az idősebb s jelesebb tanulók közől választja, kik között a kisebb tanulókat felosztja; ezeknek előadásokat tartanak s velök a tanár előadásait ismétlik. Külön énekmester (succentor) tanitja az egyházi éneket.*
Fraknói V.: A hazai s külföldi iskolázás a XVI. században. 19–20. ll.
Alig kételkedhetünk, hogy oly püspökök, mint Kálmáncsehi, Szatmári, Thurzó, Perényi, kik Vitéz János püspöki székével tudományos hajlamait is öröklék, a mint igyekeztek a jelesebb humanisták barátságát megnyerni, ugy azok tanait s tanrendszerét Várad iskoláiba is átülteték.
De a középkori iskolák szervezői, mint mindenütt, ugy Váradon is, arról sem feledkezének meg, hogy tanulóik lehetőleg számosak legyenek s a magasabb tudományokat is megáhitsák, mely czélt a szelid bánásmódon, s az ismeretek fokozatos előadásán kivül még azáltal igyekeztek elérni, hogy a szegény tanulók segélyezéséről is gondoskodának.*
«per hćc enim nostrć Ecclesić statui multum consulitur et honori, dum discipuli huiusmodi proficiunt et ad majores etiam acquirendas scientias redduntur habiles... Ut autem ad scholas nostras discipuli facilius invitentur, neque formident se per lectorem sive per eius sublectorem inordinatis vel indebitis solutionibus aggravari»: következik a tandij meghatározása. Batthyány-codex: II. 8. rubr. – Leges eccl. III. 254. l.
Az iskola igazgatója olvasó-kanonoki javadalmából nyerte jövedelmét s a tanulók részéről semmi jutalmazásban sem részesült, sőt részben ő fizette kanonoki javadalmából az iskola tanitóját, az al-olvasót, megosztani tartozván vele egyenlő részben mindazon jövedelmét, melyek őt nem mint kanonokot, hanem mint olvasót a tizedek s földbérekből, nem különben a székesegyházban felajánlott ajándékokból illeték.*
«illam tamen portionem, quae sibi ex decimis frugum, terragiis et oblationibus prćdictis ratione lectoratus provenit, cum suo ćquailter dividet sublectore, qui sublector... integram habet portionem unius prćbendć canonicalis.» Batthyány-codex: II. 8. rubr. – Leges eccl. III. 256. l.
Az al-olvasó a most említetteken kivül egy rendes kanonoki javadalommal s avval járó lakással rendelkezett, ehhez járult még a 22tanulók által fizetendő tandij, de a melynél a Chartularium szigoruan meghagyja, hogy a szegényektől, kik kéregetésből tartják fenn magukat vagy kéregetni volnának kénytelenek, ha mások nem könyörülnének rajtok, – hogy az ilyenektől semmit se kivánjon, s a tehetősebbektől is mérsékelt tandij vételére hatalmazza fel.
Eszerént a váradi tanulók, vidékiek épen ugy, mint a helybeli származásuak adtak évenként karácsonyra egy kappant és két kenyeret; husvétra szintén két kenyeret, egy sajtot s nyolcz tojást; Szent-Gál napjára pedig egy kakast vagy tyukot. Ennél többet a tanitó semmi szin alatt sem követelhetett; de ajándékot elfogadhatott. A klerikusokat azonban, ha mingyárt oltárigazgatók vagy épen kanonokok voltak is, nemkülönben a káptalanbeliek rokonait vagy azokat, kiket ők taníttatának, mig az isteni tiszteletben részt vettek, minden dij nélkül tartozott tanitani.* Ha e szabályzatnak nem engedelmeskedett vagy tanitványait kivétel nélkül egyenlő gonddal s felfogásukhoz mérten nem oktatta, mint hivatalára képtelen, elmozdíttatott s helyébe más, nálánál alkalmasabb neveztetett ki.*
«Clericos autem Ecclesić intelligimus esse non solum canonicos vel prćbendarios aut altarium seu capellarum rectores Ecclesić nostrć, sed et nostros nepotes et etiam alios scholares, qui ubicunque versentur, ex nostris vel alterius ex nobis expensis seu victualibus sustentantur, dummodo divina frequentent.» Batthyány-codex: II. 8. rubr. – Leges eccl. III. 255. l.
Batthyány-codex: II. 8. rubr. – Leges eccl. 255. l.
Az iskolának volt szolgája is (curator), kinek fáradságaért a tandijköteles tanulók mindenike havonként egy-egy denárt fizetett.
Az ének- és zenemesternek (succentor) amint hivatala kevésbbé terhes, ugy jövedelme is szerényebb vala. Ez már nem volt kanonok, hanem csak az éneklő-kanonoknak felfogadott segéde, mert, mint a Chartularium megjegyzi, az éneklő-kanonok tiszte lenne mind a zene, mind az énektanítás, de azt rendszerént a succentor által végezteti, akit ennélfogva fizetni is tartozik. E fizetés mennyisége ismeretlen, csak annyit tudhatunk, hogy a succentor rendelkezésére állt egy lakház fele mely a várban az éjszaki kapu mellett emelkedett; továbbá, ha a székesegyházban ünnepek vagy temetések alkalmával a misét ő végezte, az ajándékok őt illeték. Ezenkivül a nagyobb, de nem szegény tanulóktól advent első vasárnapján vehetett tizenkét denárt, a kisebbektől 23ellenben csak négyet; a klerikusok s mindazoktól, kiket az al-olvasó ingyen, tanitani tartozott, ő sem követelhetett semmit.*
«Debetur etiam succentori dimidia pars domus lapideć, quć est in Castro retro minorem Ecclesiam Beatć Virginis a porta septemtrionali consistens, nam alia pars eiusdem, quć est a meridie iuxta curiam episcopalem debetur subcustodi; ad usum succentoris et subcustodis ab initio domus illa est constructa.» Batthyány-codex: II. 9. rubr. – Leges eccl. 258. l.
A szegény tanulók tehát, mint látjuk, ingyen oktatásban részesültek s amellett önfentartásuk végett sokféle segédforrásra számithattak. A Chartularium ismételve is említi az oly tanulókat, kik kéregetésből éltek, vagy kéregetni lettek volna kénytelenek, ha mások nem könyörülnek rajtok,* a miből világos, hogy a középkor e szegény tanulói (mendicansok), kikről XVI-ik századi irott emlékek oly gyakran s körülményesen szólanak, léteztek Váradon is már a XIV-ik században, s a későbbi, rájok vonatkozó intézkedések nem ujak, hanem századokkal régibb alapokon keletkeztek.
«de pauperibus scholaribus, qui mendicant vel mendicarent, si ab aliis pietatis intuitu non subveniretur eisdem, directe vel indirecte... nihil petat sublector.» Batthyány-codex: II. 8. 9. rubr. – Leges eccl. 255. és 258. ll., de itt hibásan; továbbá: I. 520. l.
A szegény tanulóknak először is lakásra volt szükségök s ezért a középkori iskolák mellett rendszerént találunk oly külön álló hajlékot, mely a szegény tanulók befogadására szolgált vagy pedig magában az iskolaépületben készítettek lakásokat számukra. E czélra szolgáló épület lehetett Váradon az, melyet Vépi Péter olvasó-kanonok «az iskola mellett» emeltetett s melyről már fentebb szólottunk,* vagy még jóval előbb ama másik, melyről a Chartularium mondja, hogy eredetileg kanonoki lakásnak épült, de szegények házává alakittatott.* A közönséges szegények háza rendszerént félreeső helyen, a városok végén állt; de a kérdéses épület, mint kanonoki lakás, a város központjától, a székesegyháztól távol nem eshetett. Annyi bizonyos, hogy Váradon voltak oly tanulók, kik a kanonokok költségén vagy élelmezésén folytaták iskolájokat.*
I. kötet 154. lap.
«ex dictis viginti quatuor curiis (Canonicalibus)... in quarta curia constructum est Hospitale.» Batthyány-codex: I. 4. rubr. – Leges eccl. III. 227. l.
Batthyány-codex: II. 8. rubr. – Leges eccl. III. 255. l.
24Az együtt lakó tanulók házi szabályok szerént s külön elüljáró alatt (Decanus mendicantum) éltek. Élelmöket vagy a városban nyerék naponként más-más háznál sorjában,* vagy pedig az összekéregetett alamizsnából otthon étkeztek. E korban koldulni arra a czélra, hogy szellemi kincseket gyüjthessenek, nem tarták lealázónak; a szegény tanulók énekelve bejárták a vagyonosabb házakat anélkül, hogy emiatt pirulniok kellett volna szerencsésebb társaik előtt.*
A váradi tanulók ilyes élelmezését említi Szántó István Jézus-társasági atya 1600-iki emlékiratában (FraknóI V.: Hazai s külföldi iskolázás 53. l.), de e szokás, mint egyházi s iskolai szokásaink legtöbbje, kétségkivül sokkal régibb keleti s a mendicansokkal egykoru.
Fraknói V.: A hazai s külföldi iskolázás. 65. l.
Jövedelmi forrásul szolgáltak továbbá az ugynevezett recordatiók. A szegény tanulók vagy maguk vagy tanitóik vezetése alatt ünnepeken, vagy előkelőbb vendégek érkezésekor megjelentek az illetők köszöntésére s a házaknál szent énekeket énekeltek, amiért jutalomban részesültek. Igy tisztelkedtek az egri tanulók Farkas Bálint váradi püspöknél, midőn ez Eger főpapjának, Bakócs Tamásnak vendége volt, amiért 2 ft. jutalomban részesültek.*
Fraknói V.: Adalékok a hazai s külföldi iskolázás történetéhez. Századok. 1875. évf. 668. l.
Jövedelmök volt a temetésekből is, melyekre több-kevesebb számmal rendszerént megjelentek s a halott felett zsoltárokat éneklének. Szerémi György irja, hogy midőn Gyulán (Békésmegye) Corvin János herczeg leánya, majd neje meghalt, mindkét esetben ő énekelte nyolcz-tiz tanulóval a halotti zsoltárokat, s ezért azonkivül, hogy gazdagon megvendégelték őket, 8–10 márka jutalmat is nyertek.*
Szerémi Gy.: Emlékirata. 44–45. ll.
Ily körülmények közt nevekedtek középkori papjaink, mert a tanulók legtöbbje mint egyebütt, ugy Váradon is, itt befejezte tanulmányait, mely után azonnal pappá szenteltetett, hogy megkezdje ama pályát, mely ritka kivétellel valamely falusi lelkészség igénytelen határai közt érte végét.
Némely tanulók előtt azonban saját képességök s szüleik vagyonossága vagy pártfogóik bőkezüsége megnyitá a magasabb tanintézeteket is. Az Árpádok korában Páris, később Krakkó, Bécs s a renaissance 25keletkezése óta kivált Olaszhon főiskolái gyakran láttak falaik között magyar tanulókat s ezek sorában váradiakat vagy váradmegyeieket is.
Igy a krakkai egyetemen 1417-től 1462-ig 15 váradi ifjuval találkozunk, ezenkivül vannak Debreczenből, Gyuláról, Székelyhidról, Diószegről, sőt Henczhidáról is.* Általában e korban a külföldi iskolázás oly gyakori vala, hogy azt a hazai törvényhozás sem hagyhatá tekinteten kivül, de gyámolitani is akarván, végzést hoza, hogy a tanulás miatt távollevőket azért, hogy a birói idézésre meg nem jelennek, el ne marasztalják.
Fraknói Vilmos közleménye. – Ahol a jegyzék nem a mai Nagyváradot érti, azt meg is jelöli, például: de Varadino petri = Pétervárad.
A XVI-ik század első felében a külföldi iskolázás némileg csökken ugyan, de még mindig kielégitő számokat mutat. E korban ugyancsak a krakkai egyetemen találunk Váradról hatot, Debreczenből ugyanannyit, ezenkivül Gyula, Békés, Székelyhid, Diószeg, Bihar stb. városok szintén képviselvék tanulóik által.* Hasonló eredményre akadunk a bécsi s olaszhoni egyetemek XV. s XVI. századi anyakönyveiben, sőt olykor nemcsak a tanulók, hanem a tanárok s egyetemi tisztviselők között is látunk váradiakat.*
Fraknói V.: A hazai s külföldi iskolázás. 260-267. ll.
A bécsi egyetem bölcsészeti karának tanárai között 1412-ben «Magister Benedictus de Baradino Parva Naturalia» adta elő, a következő évben pedig «Primam partem doctrinalem Alexandri.» – 1429-ben «M. Albertus de Waradino de anima», a következő évben «Parva Naturalia», 1432-ben «Computum» (ecclesiasticum). – 1470-ben «M. Blasius de Baradino Obligatoria». – 1431-ben «M. Albertus de Waradino» a bölcsészeti kar tanácsosa; 1424-ben «M. Benedictus de Waradino» ugyanazon kar vizsgálója stb. Fraknói V.: Magyarországi tanárok és tanulók a bécsi egyetemen a XIV. és XV. században. 24. s köv. ll.
A külföldi tanintézetek látogatóira itthon is rendszerént fontosabb hivatás s fényesebb jövő várakozott. Őket alkalmazák a hazai tanintézetek élére s az egyházmegyei kormányhivatalokba; ők valának első sorban hivatva, hogy mint kanonokok befolyjanak az egyházmegyék kormányzására s mint püspöki helynökök vagy épen püspökök személyesen is kormányozzák a megyéket.
Az alább következő préposti s kanonoki névsor, de az egyszerü lelkészek névsora is több oly nevet tüntet fel, melyeknek tulajdonosai külföldi tanintézeteken nyerék magasabb kiképeztetésöket.
26Az Oláh Miklós, esztergomi érsek által 1567-ben megalapított első hazai papnövelde Váradon is szerencsés hatást gyakorolt volna papságunk nevelésére, de a nemes példa Váradra nézve már későn érkezett. Várad iskolája kétségkivül osztozott a gyulafejérvárinak sorsában, melyről az 1557-iki szintén gyulafejérvári gyülés emliti panaszkodva, hogy elpusztult. Ekkor ért véget a váradi székeskáptalan is, mely ez iskolát létrehozta s egy félezred éven át fentartá; együtt enyésztek is el. Utolsó ismeretes igazgatója a jeles képzettségű s a tanuló ifjuság iránt haláláig érdeklődő Mindszenty András vala.*
Lásd alább: Kanonokok s karbeli papok 1556. évre.
