Prépostok.
34Prépostok.
Azon férfiak tekintélyes sorából, kik a «váradi prépost» nevet nemcsak az egyházmegye, hanem hazánk s közmüvelődésünk történetébe is beirták, a püspökség egész első századából
egyet sem tudunk felmutatni. A XII-ik század legvégén tünik fel az első ismeretes váradi prépost III. Incze pápa azon levelében mely az Elvin püspök ellen fellépett váradi kanonokokat s köztök a prépostot is emliti, de nevének csak kezdőbetüjét: B. irja ki.* A B-vel kezdődő keresztnevek melyike lappang ama betü alatt? meg nem határozható, mert e prépostról nincs többé emlékezet. Nevénél még nagyobb homály födi személyiségét s élete körülményeit, ami annál sajnosabb, mert prépostsága egyházmegyénk egyik legérdekesebb korszakába, a püspökség alapitójának szentté avatása korába esik. 1199.
Fejér Gy.: Codex dipl. II. 351. l. – Martirius esztergomi érsek 1156-iki levelén, melylyel esztergomi káptalana számára alapitványt tesz, mint egyik tanu szerepel Primogenitus prépost, kit korábbi kiadások (Fejér Gy.: Codex dipl. II. 140–143. ll.) «Varadiensis Prćpositus»-nak irván, rendszerint váradi prépostnak tartának. (Kereszturi J.: Descript. Epp. et Capituli Varad. I. 34. l.) Azonban Knauz N.: Monumenta Eccl. Strigoniensis. I. 107–108. ll. közli Martirius érsek idézett levelét az eredetiből, hol «Primogenitus urodiensis prepositus» áll, melyből világos, hogy Primogenitus csakugyan prépost volt, de nem váradi, hanem urodi = orodi = aradi, amint a vele együtt ugyanott előforduló prépostok mind társaskáptalanok prépostjai.
Rajnald. Életéből három érdekes mozzanat emléke maradt reánk. Prépost korában folytak Váradon az isten-itéletek. Ily itéleteknél Rajnald prépost is biráskodott s egy alkalommal a vádlottat, ki egy kiütött fog s negyven márka kártétel miatt állt birói széke előtt, 35felmentheté.* Később fordult a koczka. Rajnaldot az erdélyi káptalan püspökévé választá s akkori szokás szerént a metropolitának, Ugrin kalocsai érseknek terjeszté fel megerősités végett. Tudomány, kifogástalan élet, kellő kor, jó származás mind megvalának Rajnald prépostban, de az egyház testi hibátlanságot is követel tagjaitól. Rajnald prépost azonban egyik, ugy látszik bal szemére hibás vala s emiatt az érsek nem merte megerősiteni a választást. Ügye Róma elé került, s az egyház feje nem volt kérlelhetetlenebb biró, mint Rajnald prépost: III. Honorius megerősité a választást.* Husz év mulva ott volt ő is a sajói ütközetben, s ugyanott lelte hősi halálát.*
Váradi regestrum: 195. oklevél.
Fejér Gy.: Codex dipl. III. 1. 385. l.
Rogerius: Siralmas ének. 30. fej.
Prépostsága előtti élete ismeretlen, de bizonyos hogy erdélyi származásu volt* s tekintélyes férfiu, kiért maga a király, a királyné s a püspökök közbenjártak a pápánál, mert, mint mondák, mindenkinél inkább alkalmasabb vala Erdély püspöki székére. 1222.
«de gremio est ecclesić memoratć (Transilvanć)... Rex et – Regina Hungarorum illustris, multiplicatis Prćlatorum terrć intercessionibus pro eodem electo, per quem potius, quam per alium prćdicta speratur ecclesia in temporalibus et spiritualibus recipere incrementa, nobis cum instancia supplicarunt.» A pápa levele. Fejér Gy.: Codex dipl. III. 1. 385. l.
János. Emlékét szintén a Váradi regestrum őrizte meg. Két izben szerepel benne, mint biró, s mindkét alkalommal a középkor oly érdekes alakjai, a torozók (lélekváltók = dusinici) felett lát törvényt.* 1222 után.
Váradi regestrum: 132. 350. okl.
Mihály. Egyszer fordul elő 1260-ban, midőn a váradi káptalan Kis Pósa végrendeletéről függőpecsétes levelet ad. E levél megvan ma is, s a káptalan eddig ismeretes eredeti kiadványainak egyik legrégiebbje.* 1260.
Lásd: I. köt. 136. l.
Batur. Neve kétségkivül: Bátor.* Huszonkét éven át emlitik a káptalan kiadványai, és igy közel egy negyedszázadig viselte a váradi püspökség legősibb méltóságát, a prépostságot: mindemellett életének körülményeivel adósunk maradt a történelem. Kortársa volt Lodomér 36püspöknek, s kétségkivül osztályosa is ama nemes munkában, melylyel Várad e nagy püspöke a tatárpusztitás nyomait eltüntetni s egyházmegyéjét felvirágoztatni igyekezett.* 1262–1284.
Nevének «Batar», «Balt» változatai hibás olvasásból erednek.
Gr. Károlyi oklevéltár: I. 3. és 16. ll. – Hazai okmánytár: VII. 255. és 302. ll. – Fejér Gy.: Codex dipl. IV. 3. 99. – V. 3. 264. – IX. 5. 617. ll. – Wenzel G.: Árpádkori uj okmánytár: VIII. 367. – IX. 365. ll. – Fejér-nél (Codex dipl. V. 3. 145. l.) 1282. évre Mátyás prépost szerepel, de hibás olvasásból Batur helyett (V. ö. Codex dipl. IX. 5. 617. l.), hol az idézett 1282-iki levél szóról-szóra ismét előfordul, s benne csakugyan Batur a prépost, de itt megint a keltezés hibás, 1382 áll 1282 helyett. Hasonlóképen azon állitólag 1260-iki oklevél évszáma (Fejér: Codex dipl. IV. 3. 25. l.), mely Fülöp prépostot emliti, 1360-ra igazitandó ki: Demeter váradi püspök, s Dousa nádor fiai ekkor éltek.
Antal. Szintén csak a káptalan e korbeli kiadványai alatt olvassuk nevét, jeléül annak, hogy, mint elődei, ő is tevékeny részt vett testületének hiteles-helyi müködésében.* 1288–1292.
Fejér-nél (Codex dipl. VII. 3. 40. l.) már 1260-ban prépost, de ez oklevél évszáma téves, s amire Fejér hivatkozik (Szirmay A.: Szatmárvármegye esm. II. 18. l.), azon oklevélnek 1280. évszáma szintén hibás: 1288-nak kell ott állnia. V. ö. Fejér: Codex dipl. V. 3. 424–425. ll. – Gr. Károlyi oklevéltár: I. 19. l. – Wenzel G.: Árpádkori uj okmánytár. X. 93. l.
Demeter. Azon tette, hogy Kozma és Ivánka comesek perét, melyet Várad polgárai ellen a Puk nemzetségbeli Tamás fiának megöletése miatt inditának, – a váradi káptalannal a püspök visszatértéig elhalasztatja, arra mutat, hogy távollevő püspökének helynöke volt.* 1294–1305.
Wenzel G.: Árpádkori uj okmánytár. X. 169. és 248. – V. 137. ll. – Gr. Károlyi oklevéltár: I. 24. l. – Nagy I.: Anjoukori okmánytár. I. 89. l. – Fejér: Codex dipl. VI. 2. 164. l. – Hazai oklevéltár (Dessewffy): 179. l. – Hazai okmánytár: VI. 455. l. – Leleszi országos levéltár: 12.
Ivánka, máskép János. Előbb váradi kanonok, utóbb váradi püspök.* 1306–1313.
Lásd: I. kötet, 166-170. ll.
Chanád. Biharmagye szülötte, ivadéka azon Csanádnak, kit a krónikás Szent-István király rokonának nevez.* E rokonság vagy onnan ered, hogy Szent-István atyja és Csanád atyja, Doboka, két nővért, Gyula erdélyi vezér leányait birták feleségül, vagy hogy Csanád Szent-István valamelyik nagynénje vagy nővérétől származott.
Anonymus: II. fej.
De Csanád prépost bölcsejébe gyermekkorának őrangyala a 37fényes származáson kivül még más két talizmánt is rejte, a nagy vagyon s a magas szellemi képesség adományát. Nemzetsége, mint azt Dobokának emlitett fejedelmi rokonsága igazolja, már e rokonság előtt egyike volt a legtekintélyesebbeknek s legvagyonosabbaknak; Doboka fejedelmi hölgye kétségkivül még fokozta e vagyonosságot. A Várad melléki Mező-Telegd, mely egy másik, szintén fejedelmi hölgygyel, Mén-Marót leányával szállott Szent-István őseire, – aligha nem Doboka nejének menyasszonyi hozománya volt. Sőt a szintén biharmegyei Belényes vidéke is ily uton juthatott a Csanádokra, kiknek ősei között ott találjuk a Belényes nevet.*
Knauz N.: Monumenta Ecclesić Strig. II. 468–469. l. és Wenzel G.: Árpádkori uj okmánytár: VII. 429. L. közlött oklevelekben Belényesnek, a Csanádok ez ősének neve: «Belenik»; de Szabó Károly legujabb közleményében (Anjoukori okmánytár. III. 372. l.) «Belenis».
A roppant kiterjedésü birtokok Bihar, Csanád, Temes, Szerém, Posega, Vasvár, Győr, Mosonmegyékben, a Száván túl a macsoi kerületben s Erdélyben még a XIV-ik században is a Csanádok kezén vannak; ott van Mező-Telegd is, hol Csanád prépost bölcseje ringott, de Belényes már nincs. Csere vagy valamely szerencsétlenség, mint a Vata lázadása vagy a véres emlékü aradi országgyülés kiveheték azt a Csanádok kezéből s a váradi püspökség birtokába juttaták.
Csanád prépost a XIII-ik század utolsó negyedében, 1280 táján született.* Atyja Tamás comes; testvérei, kik között ő a második vala, Lőrincz, Miklós, Pongrácz. De az édes anya, kitől fenkölt szellemét öröklé, ismeretlen. Keresztnevét némelyek Istvánnak,* majd Mátyásnak irják,* de kétségkivül elegendő alap nélkül: egykoru forrásokban neve mindig Csanád, s ezt, mint személynevet, magában a XIII-ik században ő rajta kivül még más két őse is viselé.*
Egy 1299-iki oklevél Csanádot testvéreivel együtt kiskoruaknak «filiis... parvulinis» nevezi. Knauz N.: Monum. Eccl. Strig. II. 468. l.
Szirmay A.: Comitatus Ugochiensis. 96. l.
Magyar történelmi tár: VI. 186. l. – Fejér Gy.: Codex dipl. VIII. 3. 543. l. jegyz.
Nagy I.: Anjoukori okmánytár: III. 372. l.
Nemzetségének, mondhatni, jellemvonása az erősen vallásos érzület: vagyonuk legjavát, de nemzetségök virágait, gyermekeiket is 38áldozatul hozák Istennek.* A XIV-ik századtól kezdve számos püspököt s kanonokot találunk e nemzetség tagjai közől, ami feljogosit hinnünk, hogy azon egyházi férfiak között, kiket kereszténységünk első századai csak szerény keresztnevökön emlitenek, szintén nem egy Csanád vala. E nemzetségi vallásos érzület vezetheté Csanádot is az egyházi pályára, mégpedig nagyon korán, mert már 1295-ben őt, a még félig gyermeket korának szokása szerént a váradi káptalan tagjai között látjuk, mint éneklő-kanonokot.*
Telegden kivül monostoros helyek birtokaikon: Paradamunustura. – Monasterium Kanisa. – Monasterium Kemenche. – Monasterium Orozlanus. – Wenzel G.: Árpádkori VII. 429. l.
Wenzel G.: Árpádkori uj okmánytár. V. 137. l. – Gr Károlyi oklevéltár: I. 24. l.
Eszerént első kiképeztetését Várad iskolájában nyeré, de ama körülmény, hogy 1296–1298. években Iván viseli helyette az éneklő-kanonokságot, melyet 1299-ben ismét Csanádnak enged át,* arra enged következtetnünk, hogy Csanád a jelzett három évi időközben távol volt valamely külföldi egyetemen fensőbb tanulmányai befejezése végett. E feltevés mellett szól jogtudori koszorúja, melyet itthon nem nyerhetett, mert egyetemünk, a veszprémi, épen e korban, Árpádházi királyainkkal egyszerre ért véget, és igy valószinü, hogy Csanád egyik elseje volt azon hazánkfiainak, kik e kortól kezdve Olaszhon főiskoláit egyre sürübben keresék fel.
Wenzel G.: Árpádkori. X. 248. l. – Fejér Gy.: Codex dipl. VI. 2. 164. l. – Knauz N.: Monumenta Eccl. Strig. II. 469. l.
Annyi bizonyos, hogy az ifju jogtudor korán figyelmet kelte maga iránt mind az egyházi körökben, mind magánál a királyi s a római udvarnál. Mig Váradon a káptalani méltóságokban fokozatosan emelkedett: 1306-ban olvasó-kanonok,* 1318-ban pedig a püspökségre lépett Ivánka helyett prépost lőn:* Károly király udvari kápolnája fönökévé s királyi titkárrá, az egyház feje pedig saját káplányává nevezte ki.*
Nagy I.: Anjoukori okmánytár. I. 115. 199. 231. ll. – Budai országos levéltár kincst. oszt.: N. R. 924. 13. – Zichy-okmánytár: I. 143. l.
Nagy I.: Anjoukori okmánytár. I. 457. l.
A királyi kinevezés ideje még ismeretlen, de 1320. január 19-ike előtt történt. Knauz N.: Monumenta Ecclesić Strig. II. 770. l. – «Capellanus domini papć» czime 1321-ben emlittetik. Budai orsz. levéltár kincst. Oszt.: Paulini. Kápolna. 1. 1. – D. L. 2028.
39A trónján még mindig ingadozó király megtalálta a férfiut, ki dinastiájának legbiztosabb támasza leend. És Csanád a legmagasabb körben közelebb jutott sorsa fényes csillagához.
Mennyire ki tudta érdemelni az udvar hajlamait, mutatja Erzsébet királynénak 1321-iki levele, melylyel saját királynéi birtokaiból kettőt, a szatmármegyei Zebunt és Vasadot Csanádnak adományozá.*
Fejér Gy.: Codex dipl. VIII. 2. 298–299. ll.
De hogy Csanád szivére s munkásságára nemcsak a király, hanem a nemzet, az egyház is számolhat, annak sem maradtak el előjelei. Csanádot királyi udvari tiszte elszakasztá Váradtól, s ezentul már csak mint vendég időzhetett a régi társak közt, csak ritkán láthatta viszont Szent-László egyházának ős falait;* emléket akart tehát állitani az egyházban, mely távollétében, sőt idők multával is hirdetné ez egyház, felnevélö dajkája iránti szeretetét s háláját.
«Dominus Chanadinus... ad eiusdem Capituli Varadiensis personaliter accedens prćsentiam», mondja a nevezett káptalan 1336-iki levele. Fejér Gy.: Codex dipl. VIII. 4. 197. l.
Öt oltárt emeltete ugyanott, s korának szokása szerént gazdag alapitványt tőn azok fentartására.* Ezenkivül a várbeli kisebb Mária-egyház szolgálatára egy társaskáptalant alapita egy prépost és hat kanonokkal, kiknek számára ősi és szerzett birtokaiból illő javadalomról gondoskodék.*
Theiner Á.: Monumenta hung, I. 467. l. – Az öt oltárból félszázad mulva a káptalani Chartularium már csak hármat emlit: «sancti videlicet Dominici... sanctć Annć... et sanctć Elenć». Gr. Batthyány I.: Leges eccl. III. 245. l.
Lásd alább: Szűz-Mária kisebb egyházának társaskáptalana.
Ezek valának mintegy zsengéi azon épitkezéseknek s alapitványoknak, melyekkel Csanád később, pályája emelkedtével Egert és Esztergomot gazdagitá. A fényes származásu, s ép oly müvelt, mint bőkezü váradi prépost nevét szárnyaira vette a hir, de mennél magasabbra szállt vele, annál jobban foszladozott a kötelék, mely őt Váradhoz csatolá.
Az egri káptalan elvesztvén főpásztorát, 1322-ben «egy szivvel-lélekkel» 40püspökévé választá.* Felszenteltetése a következő év január 24-én történt Temesvárott, valószinüleg az ott időző királyi udvar kedvéért.* A szentelésnél segédkező főpapok egyike Ivánka váradi püspök volt: Csanád atyai kezek áldásával indulhatott uj pályájára.* 1318–1322.
1322 «in festo S. Ladislai Regis» még váradi prépost. Gr. Vay család levéltára.
Károly király 1322. január 13. s február 26-án Temesvárról keltezi egy-egy levelét. Nagy I.: Anjoukori okmánytár. II. 61. és 64. ll. De különben is tudva van, hogy I. Károly királynak e korban kedvencz lakhelye volt Temesvár.
Péterffy K.: S. Concilia Hung. I. 72–73. ll. – Fejér Gy.: Codex dipl. VIII. 3. 542. l. Amaz állitás, hogy Csanád püspöksége előtt szerzetes volt, minden történelmi alapot nélkülöz.
Miklós. Az egyszerü keresztnév alatt ismét legelső nemzetségeink sarjadéka rejlik. Miklós prépost az Osl nemzetségből származott, melyből a ma is virágzó Viczay és Ostffy, továbbá a már kihalt Kanisay családok ágazának ki.*
Nagy I: Hazai okmánytár. I. 9. l.
E három család melyikének kebelében született Miklós prépost? arra eddigelé biztos adatunk nincs, de a nyomok a Viczay-ak családfája felé vezetnek.*
Nagy Iván: Magyarország családai. XII. 173. l.
Miklós prépostról hasonlithatatlanul kevesebbet tudunk, mint elődjéről, Csanádról, bár ő is, mint ez, prépostsága mellett királyi udvari tisztet is viselt azzal a különbséggel, hogy mig Csanád a király –, Miklós a királyné udvari papja volt.
Mióta viselte e hivatalt? vagy hogy hol szolgált azelőtt? az egészen ismeretlen. Csak Károly királynak egy 1323-iki levele emliti hűséges, tehát már régebbi, szolgálatait, melyekért mind őt, mind testvérét Györgyöt, mind pedig Lőrincz zalamegyei főispánt, rokonukat, három falujok birtokában megerősiti.*
«Karolus... Hungarić... rex... constitutis in nostri prćsentia Nicolao prćposito Waradiensi Comite Capellć dominć Reginć Consortis nostrć carissimć pro se et pro Georgio fratre suo de genere Osl ex una parte, ex altera vero magistro Laurentio filio Emerici Comite Zaladiensi... petierunt... possessiones Garablyan Gyaloka et Dyukch vocatas... Nos itaque servitia meritoria et fidelitates prćclaras sćpedicti Nicolai prćpositi et fratrum suorum ac magistri Laurentii proximi eorundem in memoriam revocantes,» ama birtokokra vonatkozó, már kiadott levelét megerősiti. 1323. Nagy I. gyüjteménye.
41Ezenkivül még csak egyszer van róla emlékezet a váradi káptalannak azon, szintén 1323-iki levele alatt, mely a Sóvári és Szerdahelyi nemeseknek Kövesd várát illető osztályáról szól.* Erre eltünik; valószinüleg elhalt. 1323.
Zichy-okmánytár: I. 226. l.
István. 1325-tól kezdve többször olvasható neve a váradi káptalan hiteles-helyi kiadványain.* Hogy a királyi udvar előtt is tekintélyes férfiu vala, igazolja ama körülmény, hogy midőn Csanád esztergomi érsek az egri káptalannak, jó indulata viszonzása gyanánt bizonyos birtokot adományoz, e birtok átadására királyi biztosul István prépost küldetett ki.* 1332-ben már mint «néhai» említtetik.* 1325–1331.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt.: D. L. 2325. és 2444. – Nagy I.: Anjoukori okmánytár. II. 275. l. – Zichy-okmánytár: I. 309. l.
Fejér Gy.: Cod. dipl. VIII. 3. 542–543. ll.
Theiner Á.: Monumenta Hung. I. 557. l.
István. Az 1332–1337-iki pápai tizedek első évében hat márkát fizetett préposti s kanonoki javadalmától, azontul pedig négyet;* az utolsó évben már nincs róla emlékezet. Befizetett tizedösszege igazolja azon 1318-iki adatot, mely szerént a váradi prépostság évi jövedelmének becsértéke ötven márka.* Ez mindenesetre tekintélyes összeg volt ama korban, midőn az érczpénz felette ritka, s ennélfogva, mint azt már több példából láttuk, nagy értékü vala. De e préposti tizedösszeg érdekes, még összehasonlitva a püspökre rótt tizeddel, mely évenkint száz márka volt, s a megyei papság tizedével, mely a legtöbb esetben nem haladta meg a tiz garast. A mennyire hátra marad a püspök tizede megett a préposté, épen annyira előzi meg emez az alpapság tizedét; jövedelmeik is ily arányban állanak. És az alpapság a nehány garasnyi tizednek megfelelő jövedelemből is tisztességesen megélt. 1332–1336.
Vaticani T. Levéltár: Rationes collectorić Polonić et Hungarić. 1317. 1332–1337. – Ezenkivül Zichy-okmánytár: I. 385. 413. 416. ll.
Theiner Á.: Monumenta Hung. I. 454. l.
Fülöp. Két oklevél emliti: egyik 1337–, a másik 1338-ból;* egy harmadik, mely az utóbbi év augusztus 1-én kelt, a prépostságot már üresnek mondja.*
Budai orsz. levéltár kincst. osztály: D. L. 3039. – Kállay-család levéltára.
Kereszturi J.: Descript. Epp. et Capit. Varad. I. 146. l. – Fejér Gy.: Codex dipl. VIII. 4. 663. l.
42Bertrand. Mint ostiai püspök s apostoli követ már 1330-ban hazánkban volt, amikor ajánlatára XXII. János pápa Micz bán fiát, Miklóst egri kanonokká kinevezte.* Állitólag rokonságban is állt magával az egyház fejével.* Utóbb Szent-Márkról czimzett áldozár-bibornok lőn s kétségkivül mint bullás, egyszersmind váradi prépost. Mint ilyet 1338-tól 1346-ig több oklevél említi.* Báthori András püspök halálával (1345) önkényt lemonda a prépostságról* s Avignonba tért, de régi megyéjével nem szakita meg minden összeköttetést: elvállalván a váradi püspökség ügyeinek közvetitését a pápai udvarnál, amiért Meszesi Demeter, váradi püspök, évenként 450 arany forintot bocsáta rendelkezésére.* Évek mulva, mint apostoli követ, ismét hazánkba küldetett.* 1338–1346.
Theiner Á.: Monumenta Hung. I. 531. l.
Szirmay Á.: Szatmárnegye esmérete. II. 278. l. de állitását nem igazolja.
Gyulafejérvári országos levéltár: Bihar. 2. 5. – Haan és Zsilinszky: Békésmegyei oklevéltár. 7. l. – Budai orsz. levéltár kincst. osztály: Monial. Poson. 61. 10. – Kereszturi J.: Descript. Epp. et Capit. Varad. I. 152. 156. 159. 161. 162. 163. 165. 167. ll. – Gr. Teleky-család levéltára: 1343. – Leleszi országos levéltár: 1344.
«De prćpositura Ecclesić Waradiensis vacante per liberam resignationem domini Bertrandi tit. S. Marci presbyteri Cardinalis factam» providetur. Vatikáni t. levéltár.
Theiner Á.: Monumenta Hung. I. 696–697. és 756. s köv. ll.
Theiner Á.: Monumenta Hung. I. 696–697. és 756. s köv. ll.
Kis-Tárkányi Fülöp. Előkelő zemplénmegyei család szülötte. Atyja Boda, anyja Báthori András váradi püspök nővére volt. 1316 táján született,* s anyai nagybátyjának révén jutott Váradra, hol magasabb müveltségre s tekintélyes állásra emelkedék. 1341-ben, tehát 25 éves korában éneklő-kanonok s négy év mulva már váradi prépost lőn. Nem lehetetlen azonban, hogy a fentebb emlitett Fülöp prépost is 43nem más mint ő: Báthori András püspök kinevezte őt prépostnak, de helyét a hatalmasabb Bertrandnak kellett átadnia. Nagybátyja utódjának, Demeter püspöknek szintén birta bizalmát; 1354–1360-ban még általános helynöke volt,* de utóbb meghasonlás támadt közöttök elannyira, hogy a püspök 1367-ben prépostságától is fölfüggeszté vagy épen megfosztá. Ebből hosszas per keletkezett, mely a római szentszék előtt is megfordult. A per, mint láttuk, azon időben is felemészté a vagyont, s Fülöp prépost, ki ügyének szorgalmazása végett több izben utazott Rómába és ott huzamosabban is tartózkodék, pénzzavarokba jutott. Helyzetén unokatestvére, Kis-Tárkányi László igyekezett segiteni hol pénzt, hol lovakat juttatva hozzája, nevezetesen egy alkalommal hogy haza jöhessen, két lovat, melyeket harmincz forintért vásárolt. Egy más alkalommal küldött ló ára csak nyolcz forint volt, s a pénz mindig aranyokban ment számára. Testvére szivességeit azzal viszonzá, hogy atyai örökét, a zemplénmegyei Kis-Tárkány, Marásza s Rozvágy falvakban létezett részbirtokait, mint zálogot, átengedé neki.*
Egy 1321-iki oklevél öt évesnek mondja. Budai országos levéltár kincst. oszt.: D. L. 2036. – Családfája az imént idézett s egyéb kiadatlan oklevelek, továbbá Fejér Gy.: Codex dip1. IX. 3. 134–135. – Nagy I.: Anjoukori okmánytár. II. 163. l. – Zichy-okmánytár: II. 441. – III. 140. ll. szerént a következő:
Boda; Konrád de Kis-Tárkány; Mátyus 1315 neje Báthory leány.; Boda 1315.; Tamás 1324.; Miklós 1324.; László 1359–1370.; Zebegeneu 1324.; Fülöp vár. prép.; Domokos1356.; András.; Máté litter.; Bene.; Miklós.; Bertalan.; László.
Gr. Károlyi oklevéltár: I. 221. l. – Fejér Gy.: Codex dipl. IV. 3. 25. l. Ez utóbbi oklevél kelte javitandó ki 1260-ról 1360-ra.
«dominus philippus prćpositus ecclesić Waradiensis ad nostram personaliter accedendo prćsentiam, confessus est viva voce, quod... Demetrius episcopus prćscriptć ecclesić ipsum non suis meritis exigentibus, imo pofiul prćtextu executionis iurium suorum suis calumpniosis perturbationibus in tantum affecisset et aggravasset, ut omnibus bonis suis, rebus mobilibus et immobilibus in defensione sua in curia romana habita consumptis, ad ultimum propter defectum expensarum portiones suas possessionarias ipsum in possessionibus Kystarkan, Maraza et Rozvagh vocatis continentes pignori obligare... opportuisset, et nunc viceversa ipse ex parte ipsius domini episcopi angariaretur et perturbaretur, propter quod ipse hiis inopportunatis casibus obsessus semel, secundario, imo et quam pluries in dicta romana curia residentiam faciendo... Ladislaus (frater eius patruelis) fraternali cum favore cupiens sibi occurrere, semel et secundario, imo et quam pluries pecunias centum et triginta florenorum cum uno in prompto auro et unum equum octo florenos valentem sibi transmisisset, et demum dum ipse de curia romana ad propria remeasset, idem Ladislaus frater suus sibi iterum duos equos triginta florenis promptis emptos dedisset»: ezekért nevezett birtokait három évre leköti. A leleszi konvent 1370-iki kiadványa. Budai országos levéltár kincstári osztálya: N. R. 861. 29. és 27.
A per végkifejlődése ép oly ismeretlen, mint tulajdonképeni tárgya; de bizonyos hogy a püspök vagy kibékült Fülöp préposttal vagy pedig ez utóbbi kedvező itéletet nyert s hogy ő az a Fülöp, ki 441369-től kezdve ismét viseli a préposti méltóságot. E per Demeter püspöknek is sokat ártott s nagyot szolgált arra, hogy a Chartularium, mely épen e korban készült, oly setét szinekkel festi e püspököt. 1346–1366.*
Fülöp prépostot 1346–1366. évek közt még a következő helyek emlitik: Budai országos levéltár kincst. oszt.: Paulini. Kápolna. 3. 3. – D. L. 3877. Monial. Poson. 41. 15. – N. R. 830. 5. – D. L. 2036. – Hazai okmánytár: IV. 175. l. – Zichy-okmánytár: II. III. IV. kötet számos helye. – Haan és Zsilinszky: Békésmegyei oklevéltár. 13. l. – Fejér Gy.: Codex dipl. IV. 3. 25. l. stb.
Péter. 1367 február 5-én már előfordul;* Fülöp prépost elmozditatásának tehát ez idő előtt kellett történnie. Ezenkivül Péter prépost neve még csak egyszer tünik fel a váradi káptalannak egy másik, ugyanazon év május 14-én kelt kiadványán.* Nem lehetetlen, hogy Fülöp prépost visszahelyezésével az épen üresedésbe jött olvasó-kanonokságot nyerte el, melyet 1369-ben csakugyan Péter birtokában látunk.* Kiléte bizonytalan, egy személynek látszik azon Péterrel, ki budai éneklő-kanonoksága mellé 1361 táján Váradon is nyert kanonoki javadalmat.* 1367.
Fejér Gy.: Codex dipl. IX. 4. 84. l.
Gr. Károlyi oklevéltár: I. 289. l.
Zichy-okmánytár: IV. 633. l.
Lásd alább: Kanonok és karbeli papok 1361. évre.
Fülöp. 1369. márczius 29-én emlittetik ismét először,* s hogy csakugyan a fentebbi Kis-Tárkányi Fülöp, igazolja a leleszi konventnek idézett 1370-iki levele, mely őt határozottan váradi prépostnak nevezi. Különben prépostságát visszanyerhette már 1368-ban, de ez évről még nem került elő a váradi káptalannak jeles alakban kiállitott levele, mely a prépostot a három főkanonokkal emliteni szokta.
Zichy-okmánytár: IV. 633. l.
Fülöp prépost a nyert elégtétellel, bár ekkor már hajlott kora vala, visszanyerte életkedvét s érdeklődését családja jövője iránt. Még ugyanazon 1369. évben visszaváltotta amaz ősi jószágokat, melyeket öcscsei: Tamás és Miklós elidegenitének;* de napjai már megszámlálva valának. Tulélte ugyan püspökét, Demetert, de csak egy évvel. 1373 junius 29-én még életben van, de 45a következő év junius 25-én már gondoskodnak Avignonban préposti utódjáról.* 1369–1373.
Fejér Gy.: Codex dipl. IX. 3. 134–135. ll. – IX. 4. 681. l. – Budai országos levéltár kincst. oszt.: D. L. 5854.
Lásd fentebb: I. kötet 208. l. 4.
Pál. Fülöp halálával a római udvar Zudar Jánost, a későbbi váradi püspököt, szándékozott Várad préposti székére emelni, de ez időközben más méltóságot nyert. Ekkor a választás Pálra, Péter fiára esék, mindamellett, hogy Avignonban már ekkor, mint engedetlen, kemény embert, gyanus szemmel kisérték.* Kétségkivül hatalmas befolyás működött mellette. Ki volt e Pál? határozott adatunk arra nincs, de a fentebbi bármily rövid jellemzés az oly viharos életü Horváthy Pál, zágrábi püspökre emlékeztet. Annyi bizonyos, hogy Pál prépost 1378-ban eltünik a váradi prépostok sorából,* a következő évben pedig Zágráb püspöki székén megjelenik Horváthy Pál.* Az is figyelemre méltó, hogy a Horváthy-ak családfájának XIV-ik századi ágain mind a Pál, mind a Péter nevek nem ismeretlenek.* 1374–1378.
Collatio et provisio... Paulo Petri de prćpositura Ecclesić Waradiensis vacante per obitum Philippi Boddć. Obtinuit (prćposituram) et promisit solvere (taxam); sed non timet excommunicationem, quia etiam pro aliis debitis camerć est excommunicatus.» Vatikáni titkos levéltár: Rationes collectorić Polonić. 1372–1375. folio 90. – Sajnos, nincs megjelölve, hogy miféle javadalmakért maradt adós?
Br. Vesselényi-család levéltára. – Emlités van róla 1376-ban is. Budai országos levéltár kincst. oszt.: Monial. Poson. 61. 22.
Kercselich B. A.: Historia Ecclesić Zagrabiensis. 137. l.
Pesty Fr. szives tudósitása.
János. Szent-Marczellról czimzett áldozár-bibornok. Egy kelet nélküli oklevéltöredék emliti Péter olvasó, István éneklő és Jakab őrkanonokok társaságában.* E három kanonok együtt két időközben fordul elő: 1369- és 1380–1383. években. Az előbbeni évben Szent-László egyháza, mint láttuk, nem állott prépost nélkül; de az utóbbi időközben csakugyan nem tudunk váradi prépostot felmutatni, ennélfogva János bibornok helye a váradi prépostok sorában egyedül a fentebbi Pál után lehet 1380 táján. Egyéb körülményei még ismeretlenek; csak az bizonyos, hogy legfeljebb három évig viselhette Szent-László váradi káptalanának első méltóságát.
Fejér Gy.: Codex dipl. III. 2. 133. l. jegyz.
György. Eddigelé négy oklevél ismeretes, melyek alatt neve 46előfordul; ezek hárma 1382-ben, negyedike pedig a következő évben kelt.* Életének további adatai még lappanganak. 1382–1383.
Budai országos levéltár kincst. oszt.: N. R. 840. 14. és 1206. 35. – Gr. Károlyi oklevéltár: I. 382. l. – Nagyszebeni városi levéltár.
Cykó István. A Czikók a volt Dobokamegyében ma is népes családot képeznek; Czikó vára volt itt eredeti fészkök s innét származtak el Nógrád, Pilismegyébe, a Székelyföldre stb.* A XIV-ik században mind Doboka-, mind Biharmegyében találkozunk velök. 1318-ban Cykó fiának, Péter comesnek özvegye, Margit s leánya, Erzsébet eladják dobokamegyei birtokukat, Bogácsot Kopusi István fiának, Jánosnak ötven finom márkáért;* ugyancsak 1318-ban Chaaz comes unokái, Jákó és Cykó testvérek szintén eladják biharmegyei Tobol, Tartsa, Remete birtokukat Ivánka váradi püspöknek, ki azokat öcscsei számára szerzé meg.* És ismét Cykó, talán épen az előbbeni, 1344-ben várnagy Keresszegen, Biharmegyében.* Volt-e ezekkel Cykó István prépostnak összeköttetése? most még meg nem határozható, de az apránként összeszedett nyomok idővel felderithetik a valót. Azon Cykou, ki 1346-ban a királyi udvarnál előadó,* nyolcz év mulva pedig már mint tárnokmester szerepel,* aligha közel nem állott hozzája.
Hodor K.: Dobokavármegye esmértetése. 260. l. – Episcopatus Nitr. 305. l.
Gr. Bánffy-család levéltára: F. 16.
Váradi székeskáptalani levéltár: 407. F.
Hazai okmánytár: III. 150. l.
Zichy-okmánytár: II. 194. 195. 201. ll.
Fejér Gy.: Codex dipl. IX. 2. 311. l. – 1336-ban Chiko mester borsodi szolgabiró (Fejér: Codes dipl. IX. 6. 73. l.) tán ép a későbbi tárnok?
Cykó István, mint váradi prépost, csupán egyszer fordul elő a káptalannak egy 1386-iki kiadványa alatt;* a következő évben már Eger tisztelte benne főpásztorát. 1386.
«Stephanus Cyko Prćpositus. (Varadiensis Ecclesić). Br. Vesselényi-család levéltára. Eredeti.
Maternus.* Prépostsága, mint két elődjeé, szintén csak rövid időre terjedt. Három évben van róla emlékezet.* Váradi stallumából 47Veszprém püspöki trónjára lépett, valószinüleg még 1392-ben,* mert már ez évben a váradi prépostság üres.* Életét mint Erdély püspöke fejezte be. 1388–1390.
Neve, mint már Pray is megjegyzé (Hierarchia Hung. I. 298. l. e) jegyz.) hol Martinus, hol Maternus, de például egy 1389-ben «feria sexta proxima ante festum b. Valentini martiris» kelt eredeti oklevelen (Kállay-család levéltára) határozottan «Maternus» áll.
Kállay- és Br. Vesselényi-család levéltára. – Fejér Gy.: Codex dipl. X. 1. 636. l. ez utóbbi helyen (másolat) tollhibából «Martinus» áll.
Pray Gy.: Hierarchia Hung. I. 298. l. veszprémi püspökségét 1393. april 28-ára teszi, de kétségkivül püspöki megerősittetését.
Erdélyi muzeumi kézirattár. – Üres 1393 elején is. Nagy Imre gyüjteménye. – Budai orsz. levéltár kincst. oszt.: N. R. 840. 15.
László. Mária és Zsigmond királyok korának izgalmait mintegy visszatükrözi a váradi prépostság története is. A prépostságnak sincs nyugodalma; birtokosai rövid időközökben egyre-másra változnak. László prépost is alig foglalja el váradi székét 1393-ban,* a következő évben már ismét üresen hagyja azt,* s a háborgó események hullámai ugy összecsapnak felette, hogy végkép eltünik szemeink elől. 1393–1394.
Révay-család levéltára.
Fejér Gy.: Codex dipl. X. 2. 239. l. Itt fordul elő utoljára.
Philippus de Alenconio, ostiai bibornok-püspök. Egyik utolsaja azon idegeneknek, leginkább olaszoknak, kik előtt a római udvar kegye nyitott utat hazánk jelesebb egyházi javadalmaihoz. Három év mulva távozik ez is,* s helyét a legjobb hangzásu nevek egyikének birtokosa foglalja el. 1395–1397.
1395. és 1397. évre: ifj. Bölöni S. levéltára. – 1396-ra Gr. Károlyi oklevéltár: I. 479. l. – Fejér Gy.: Codex dipl. X. 2. 382. l. – 1398. «Dominica reminiscere» (márcz. 3.) a prépostság üres. Gr. Vay-család levéltára: 118. és Budai orsz. levéltár kincst. oszt.: Paulini. Kápolna. 4. l.
Vetési Tamás. Családja, mely a Kaplony nemből eredt, kihalt, de egy másik testvér-ága a gróf Károlyi-akban ma is virágzik. Életének első szaka ismeretlen; 1398-ban tünik fel először s épen a váradi káptalan előtt, midőn Miklós, Lőrincz és Ambrus rokonaival egyetemben 250 arany forintért megvásárolja Kállai Miklós Sempjén, Kér és Filep szatmármegyei birtokait.* Ekkor már a nevezett káptalan prépostja. Ez időtől kezdve két évtizeden át folyton találkozunk nevével, de csak birtokügyekben.* 1407-ben Kis Jenei Demetertől megveszi háromszáz 48forintért Váradon, a Körösön, a szegények háza mellett egy malom egy kerekének három részét, mely malom másik kerekét már a váradvelenczei Klára-apáczák birták.* Aligha nem ama kereket is az apáczák számára igyekezett megszerezni. 1415-ben pedig János és Orbán kanonokokkal a káptalan uj birtok-levelének megerösitését kérte és nyerte meg Zsigmond királytól.* Utolszor 1419. jul 19-én találkozunk vele.* 1398–1419.
Kállay-család levéltára.
Budai országos levéltár kincst. oszt.: N. R. 856. 12. – Paulini. Kápolna. 4. 20. – Monial. Budens. 4. 37. – Paulini. Kápolna. 1. 4. – Monial. Poson. 61. 29. – N. R. 840. 15. – D. L. 9703. – N. R. 396. 39. – 950. 2. – 958. 33. – 689. 2. – 744. 36. – 840. 17. – Haan és Zsilinszky: Békésmegyei oklevéltár. 20. 31. 33. ll. – Gr. Károlyi oklevéltár: I. 552. 561. ll. – Szirmay A.: Szatmárvármegye esm.: II. 136. 323. ll. – Fejér Gy.: Codex dipl.: X. 4. 622. l.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt.: Monial. Poson. 61. 29.
Fejér Gy.: Codex dipl. X. 5. 570. l.
Haan és Zsilinszky: Békésmegyei oklevéltár. 33. l. – Szirmay A.: (Szatmármegye esm. II. 239. l.) még 1429-re is mint váradi prépostot emliti, de ez legalább a prépostságra nézve nyilván tévedés; az idézett évben, mint mingyárt látni fogjuk, már évek óta más ült a préposti széken. – Fejér Gy.: Codex dipl. X. 8. 558. l. Domokos emlittetik, mint 1415-ben váradi prépost, de székeskáptalani prépost semmi esetre sem vala: ez az idézett évben Tamás volt (Békésmegyei oklevéltár: 31. l.), valamint az előbbeni s következő években is.
Conradus de Cardinis de Florentia, Péter fia. A szintén flórenczi származásu Scolari András püspök hozta Váradra, kihez rokoni kötelékek is füzék s ki mindjárt püspöksége kezdetén, 1411-ben a váradi káptalan egyik legkitünőbb javadalmára, az olvasó-kanonokságra emelte.* E javadalom birtokában látjuk egy évtizeden át azon különbséggel, hogy 1413 és 1415-ben László, Scolari püspöknek helynöke szerepel helyette, mint olvasó-kanonok.* Lehet egyébaránt, hogy az idézett két évet külföldön, talán épen valamely egyetemen töltötte. 1418-ban V. Márton pápa acolitusává, s hazánk részére apostoli követté s tizedszedővé nevezte ki.* Midőn pedig a váradi prépostság 1419-ben megüresedék, alig foroghatott fenn kétség aziránt, hogy azt Konrád, a pápának s püspöknek egyaránt kedves embere fogja elnyerni. A dolog azonban még sem mehetett könnyen; a prépostság 1420-, 1421-ben is üres,* s Konrád csak 1424-ben tünik fel a préposti 49széken.* Evvel elérte szerencséje tetőpontját. A politikai szerep, melyre őt Zsigmond király kiszemelte, épen nem termett kellemes gyümölcsöket számára. Mint a király követe több izben járt Olaszországban. Egy ily alkalommal kelleténél tovább időzött szülővárosában, ami által magára is vonta a király haragját.* 1430 táján Zsigmond parancsára fogságba is került, de annak oka még ismeretlen.* Szabadságát a pápa s a flórenczi köztársaság közbelépésére nyerte vissza, s még egy évtizeden át volt első tagja Szent-László káptalanának. Utoljára egy 1440-iki oklevél emliti nevét.* 1424–1440.
Leleszi országos levéltár.
Szirmay A.: Szatmárvármegye esm. II. 323. l. – Haan és Zsilinszky: Békésmegyei oklevéltár. 30. 31. l. – Budai orsz. levéltár kincst. oszt.: N. R. 847. 31.
Theiner Á.: Monumenta Hung. II. 199. l.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt.: Paulini. Kápolna. 3. l. – Csanád-egyházmegyei adattár: II. 359–360. ll.
Fejér Gy.: X. 6. 637. l.
Fraknói V.: Vitéz János élete. 18. l.
Lásd fentebb: I. köt. 248. l.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt.: D. L. 13573. – Prépostságára vonatkozó, további adatok: Budai orsz. levéltár kincst. oszt.: N. R. 856. 7. – 689. 23. – 689. 10. – 955. 26. – 522. 46. – Fejér Gy.: Codex dipl. X. 7. 306. l. – Hazai okmánytár: VII. 459. l. – 1425-re és 1431-re Vesselényi-levéltár. – 1429-re Bölöni-levéltár. – 1439-re Kállay-család levéltára.
Vitéz János. A későbbi nagynevü váradi püspök. Mint prépost 1442. nov. 28-án fordul elő először.* 1442–1445.
Lásd: I. kötet 271. l.
Tapolczai János, 1436-ban a bécsi egyetemen tanult s az egyházi jogból tudori koszorut nyert. Kétségkivül ugyanaz a János, ki 1440–1443. években, mint váradi őr-kanonok s egyházi jogtudor szerepel.* Eszerént magából a káptalan kebeléből lépett ugyanannak élére. 1446-ban már prépost,* s ez évtől kezdve másfél évtizeden át gyakran olvassuk nevét, olykor vezetéknevét is.* 1457-ben már komoly gondolatokat forgat elméjében, megkeresi a halál emlékezete is. Biharmegyében Sal-Septely falu Andocz és Kereksziget tartozékaival együtt az övé volt; értékes egy birtok, és ő azt az idézett évben a Várad melléki kápolnai pálosoknak engedte át háromszáz magyar arany forintban oly feltét alatt, hogy a szerzetesek mondjanak érette évenként egy-egy misét.* De vallásos érzülete s tudományos képzettségével 50egyéb jeles tulajdonok is egyesültek, különösen olyanok, melyek kényesebb természetü ügyek rendezésére is képesiték. Hangácsi Albert egri prépost s királyi al-korlátnokot (később csanádi püspök) midőn László király s Hunyadi János özvegye ügyében Nagyszebenben járna, a szebeni szászok megtámadták, szolgáit részént megölték, részént megsebesiték, őt pedig többed magával fogságra veték. Az ügy Róma elé került s II. Pius pápa 1459-ben a váradi püspököt (Vitéz János), továbbá ugyancsak a váradi székes- és kiskáptalan prépostjait bizta meg, hogy ők hárman, vagy legalább közőlök egy az ügyet megvizsgálja s elintézze.* A terhes feladat teljesitése Tapolczai vállaira nehezedett s kétségkivül ezért van, hogy épen Szeben városa e korbeli, 1462-iki irataiban Tapolczai prépost apostoli kiküldöttnek neveztetik.* És itt van utolsó nyoma. 1446–1462.
Lásd alább: Kanonokok s karbeliek.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt.: Paulini. Kápolna. 1. 7.
Az imént idézett helyen kivül u. o. 1. 8. – 3. 4. és 5., továbbá N. R. 856. 9. – 856. 10. – Nemzeti muzeum: Ilésházy-félék. – Gr. Teleky J.: Hunyadiak kora X. 217. l. – Fraknói V.: Magyarországiak a bécsi egyetemen. 46. l.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt.: Paulini. Kápolna. Septele. 3. 5.
Gr. Batthyány I.: Series Episcoporum Chanadiensium. 101. l.
«delegatus apostolicus.» Városi levéltár. 1462. év.
De Tapolczai eltünésével egy ép oly érdekes, mint homályos kérdés előtt állunk. A Szent-Pál-rendüek hagyományai ugyanis emlitik, hogy a XV. század közepén, szeréntök 1444-ben, volt szerzetőknek egy Bereczk nevü tagja, buzgó, szent életü, tudományosan képzett férfiu, egyházi jogtudor, ki egykor váradi prépost vala, de letéve e méltóságát, az ő szerzetökbe lépett.* Ki volt e prépost? Bereczk nevü váradi prépostot nem ismernek történeti forrásaink, de különben is, akit Bereczknek hittak a szerzetben, mert az idézett helyek kétségkivül a szerzetbeli nevet emlitik, – annak a váradi préposti széken más neve volt; a szerzetesek beöltözésökkor leteszik régi nevöket. Ennélfogva a Bereczk névnek a váradi prépostok sorában nincs helye, hanem ellenkezőleg a más név alatt ismeretes prépostok valamelyikére kell ruháznunk e nevet. Hogy melyikre? arra határozott adatunk nincs, de ha a Tapolczairól fenmaradt történeti vonásokat a pálosok Bereczkjének jellemzésével összehasonlitjuk, a kettő közt az évek némi különbsége mellett is meglepő hasonlatosságot találunk. Jogtudor mind a kettő s Tapolczai már emlitett 511457-iki alapitványával mutatja, hogy vonzódik a pálosok monostora felé.
«primos adolescentić annos in ludo literario Lacy transacto eggressus, sine mora iuris Canonici magisterium consecutus est, inde ad prćposituram Varad. evectus.» Budai orsz. levéltár kincst. oszt.: Paulini. Kápolna. Miscellanea. 6. Suppl. – Orosz: Synopsis Annal. Ord. S. Pauli. 87. l.
Balázs. Minden valószinüség szerént Vasvári Balázs, ki 1457–1459. években mint váradi őr-kanonok szerepel.* Balázs 1465-ben január 4-én tünik fel mint prépost,* eszerént még Vitéz János püspök emelte fel a hozzája különben is közel álló férfiut. Ezenkivül még csak egyszer, 1466-ban van róla emlékezet;* azontul eltünik. 1465–1466.
Lásd alább: Kanonokok s karbeliek.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt.: N. R. 1526. l. – D. L. 16151.
Szirmay A.: Szatmárvármegye esm. II. 323. l.
Vitéz János, az ifjabb. Életéről eddigelé csak töredékes ismereteink vannak. Unokaöcscse volt a hasonnevü, hirneves püspök, majd primásnak, kinek gondjai alatt nevekedett, mint unokatestvére, Csezmiczei János, Olaszországban. Itt s valószinüleg Ferrarában tanulta a humaniorákat s az ugyanott tartózkodott Galeottoval szoros baráti viszonyba lépett. A hazába mint jogtudor tért vissza s mint egykor nagybátyja, a váradi prépostságot nyerte. A préposti méltóságban 1471-ben találkozunk vele először,* de valószinü hogy már előbb, nagybátyjának 1471-iki kegyvesztése előtt prépost volt. Ugyancsak 1472-ben viselte Keresztelő-Szent-János váradi társaskáptalanának prépostságát is.*
Budai orsz. levéltár kincst. oszt.: N. R. 856. 13. és 1018. 43.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt.: N. R. 856. 13. és 1018. 43.
Volt-e részes a Mátyás király ellen szőtt összeesküvésben, melynek élén nagybátyja, az érsek, s unokatestvére, Csezmiczei János pécsi püspök álltanak? határozottan ki nem mutatható; de bizonyos, hogy 1472-ben még Váradon volt,* sőt 1476-ban is.* És igy midőn a következő évben Rómában van, hol barátjának Galeottonak lényeges szolgálatokat tesz, Mátyás király e kegyenczét, mondhatni, a haláltól mentvén meg,* – okunk van hinni, hogy e távolléte a hazából nem 52kényszerüségből, nem az 1471-ki események következtében történt, és Galeottonak amaz előadása, hogy Mátyás királyt Vitézzel kibékélteté, aligha arra értendő, hogy ez utóbbi számára megnyitá a haza kapuit, hanem inkább, hogy a királyt, ki a Vitézek iránt könnyen érthetőleg idegenkedéssel viselteték, megnyerte számára.
«Johannes Wythez decretorum doctor, prćpositus dictć majoris ecclesić, necnon Paulus de Dombro similiter prćpositus minoris ecclesić beatć Marić Virginis… nostri e medio exurgentes, sponte sunt confessi» etc. A váradi káptalan levele. Datum in festo apparitionis b. Michaelis Arch. (május. 8.) 1472. Budai orsz. levéltár kincst. oszt.: Monial. S. Clarć Poson. 44. 9.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt.: N. R. 513. 2.
Martius Galeotto: Mátyás király mondásai és tetteiről. Forditotta Kazinczy G. 51. l.
Annyi bizonyos, hogy Vitéz 1478-ban már Váradon volt* s csakhamar megnyeré királyának kegyeit s bizalmát annyira, hogy ez őt két év mulva, 1480-ban mint követét a római szentszékhez küldötte. Hogy követi müködésével igazolta a belé helyezett bizalmat, mutatja a király iránta való kegyelmének ujabb nyilatkozása. 1481. junius 2-án még prépost,* de még ugyanazon évben szerémi püspök lett.* Politikai érdemei később már több kitüntetést is szereztek számára; tudományossága s a humanismus hiveinek tisztelete pedig 1497-ben a dunai tudós társaság elnöki székébe emelte.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt.: Paulini. Kápolna. 2. 3. és 4.
«Sabbatho proximo post festum Ascensionis Domini» (jun. 2.). A váradi káptalan levele. Budai orsz. levéltár kincst. oszt.: N. R. 761. 1.
Pray Gy.: Hierarchia Hung. II. 388. l.
Az egykoru feljegyzés mint szálas és széptermetü, gyors elméjü, de korán megőszült férfiut emliti.* 1472–1481.
Martius Galeotto: i. m. 50. l.
János. A váradi káptalannak egy 1483-iki oklevelén fordul elő.* Neve mellett nem áll a «jogtudor» czim és igy kétségtelen, hogy nem Vitéz János. Életéről azonban további tudósitásaink eddigelé nincsenek. 1483.
«Datum sextodecimo die diei introductionis et statutionis» (feria sexta proxima ante festum b. Francisci confessoris = octóber 3); tehát október 18-án. Kállay-család levéltára. 1291.
Farkas Bálint. Később váradi püspök.* 1487–1489.
Lásd: I. kötet 325–331. ll.
Alattyáni Miklós.* Felszentelt püspök (Sebastiensis) s Pruisz János váradi püspök helynöke, ki mint ilyen, már 1481-ben működik, midőn Váradi Forgách Györgyöt a váradi székesegyház Szent-Háromság oltárának igazgatójává kinevezi.* Ez időtől kezdve egyéb hivatali 53müködésének is akadunk nyomaira. Igy 1489-ben a várad-velenczei apáczákat védi Illés, Várad-Péntekhelyen lakó polgár ellen, ki az apáczák Dorongos nevü szőlejét hatalmasul elfoglalá. Midőn pedig Illés Alattyáni itéletének ellenére is makacsul vonakodék kibocsátani kezeiből ama szőlőt: Alattyáni megparancsolja Várad összes lelkészeinek, hogy minden egyházban, mindennap miseközben huzassák meg a harangokat, gyujtassák meg az oltárok gyertyáit, majd Isten haragjának rettenetes jeléül hányják azokat le a földre s aztán nevezett Illést nyilvánitsák kiátkozottnak mindaddig, mig a kérdéses szőlőt vissza nem adja.*
Neve eddigelé közönségesen Alaghy-nak iratott, de ez hibás olvasásból eredt; e név egy 1495-ki oklevelen határozottan «Nicolaus de Alathyan»-nak iratik. Leleszi országos levéltár: Actor. 1495. 16.
Leleszi országos levéltár: Actor. 1481. 16.
Budai orsz. Ievéltár kincst. oszt.: Monial. Poson. S. Clarć. 41. 36. és 37.
Püspökének bizalmát birta egészen annak lemondásáig, ki is őt ez alkalommal utódjának, Farkas Bálintnak, helyébe a váradi prépostságra emelte.*
Budai orsz. Ievéltár kincst. oszt.: Monial. Poson. S. Clarć. 41. 36. és 37.
Hasonló bizalomra méltatá az uj püspök, Farkas Bálint. Helynöke volt ennek is, tőle nyerte szolgálatai jutalmául a várad-előhegyi premontrei monostor prépostságát; midőn pedig négy év mulva Bálint püspök halálra vált, őt jelelte ki végrendelete egyik végrehajtójául.*
Kereszturi J.: Descript. Epp. d Capit. Varad. I. 257. l.
Jött a harmadik püspök, Kálmáncsehi Domokos, de Alattyáni, a már ekkor agg férfiu, nem helyettesiti többé főpásztorát; érzi végpercze közeledését s készül a halálra. 1498-ban háromszáz magyar arany forint alapitványt tesz a várad-velenczei apáczáknál, hogy ezek mindennap, térden állva, lelkök alázatosságával mondjanak el öt Miatyánkot urunk öt szent sebének, s öt Üdvözlégyet Miasszonyunk öt fájdalmának emlékezetére; minden ebéd s minden vacsora után pedig, midőn a szokott hála’dásra az egyházba térnek, imádkozzanak el egy Miatyánkot az ő, az alapitványozó lelkének nyugalmáért.* Ezentul többé semmi nyoma; erre csakhamar visszaadhatta lelkét teremtőjének.
Gánóczy A.: Episcopi Varad. I. 467–469. ll.
A székesegyház helyén 1881-ben felszinre került egy különben eléggé szerény emlékkő-részlet, melyen a «Sebastensis» szó vala olvasható. Alattyáni, mint láttuk, épen e püspöki czimet viselte; nem lehetetlen, 54hogy ama feliratos töredék az ő sirkövéből jutott el hozzánk. 1481–1498.
Kálmáncsehi László. Valószinüleg ugyanaz, ki 1489-ben a bécsi egyetem tanulói közt fordul elő.* Azon körülmény pedig, hogy Váradon nyilik számára fényes pálya épen akkor, midőn itt szintén egy Kálmáncsehi a püspök, feljogosit hinnünk, hogy közte és a püspök közt szorosabb összeköttetés vala a puszta névrokonságnál. Mint váradi prépost, eddig ismeretes adataink szerént, 1503-ban tünik fel,* de több, mint valószinü, hogy e káptalani méltóságot előbb, még Kálmáncsehi Domokos püspöknek Váradról való távozása (1501) előtt, nyerte el. Még 1513-ban is ő ül a préposti széken,* de ezután elvesztjük szemeink elől. 1503–1513.
Fraknói V.: Magyarországi tanárok és tanulók. 84. l.
Nemzeti muzeumi levéltár. Rédey.
Gr. Károlyi-család levéltára. 2. 287.
Homorogdi Miklós. Perényi Ferencz, az ifju váradi püspök hozta magával Erdélyből, hol kanonok s hunyadi főesperes volt;* Váradon prépostságra emelte, s a helynöki tisztet is reá ruházta.* 1516–1524.
Szeredai A.: Notitia Capituli Transilvaniae. 138. l.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt.: Paulini Kápolna. 1. 10. és 15. – N. R. 1715. 16. §. 2. – Gr. Vay-család levéltára. – Csanád-egyházmegyei adattár. III. 87. l. – Kolosmonostori orsz. levéltár: Bihar. A. 7.
Bonzagno János, tudor. Egyike azon olasz tudósoknak, kiket Estei Hyppolit esztergomi érsek, majd egri püspök udvara vonzott hazánkba. 1512-ben már itt volt, s a tudományok müvelésén kivül az egri püspökség kormányzását vezette; de a magasabb politikával is foglalkozott: 1528-ban a magyar király követe a velenczei köztársaságnál.* Tudományos, és még inkább politikai érdemeinek jutalma a váradi prépostság lőn, melynek birtokában találjuk már 1529-ben.* Tiz év mulva Brodarich István váczi püspök végrendelete már ugy emliti, mint «néhai» csanádi püspököt.* 1529.
«Joannes bapt. Bonzagnus doctor ac Serenissimi Regis Ungarić apud Illustrissimum Dominium Venetorum Orator.» – 1516. «gubernator episcopatus Agriensis.» Gr. Károlyi levéltár.
Kállay-család levéltára.
«Alexandro de Bonzagnio de Regio, quod est inter Mutinam et Parmam, pro Argeate (?) fratris sui Reverendi condam Joannis de Bonzagnio episcopi Chanadiensis fl. centum in auro... restituantur per exequutores.» Ezek: «frater meus dominus Mathias Broderyth de Polanya aulatus regius, item rev. et. ven. Thomas prćpositus quinqueecclesiensis, custos Agriensis, Secretarius regius; Stephanus de Buda, Joannes similiter de Buda et Ambrosius Zedelyn provisores, Archidiaconi et Canonici Ecclesić Wachyensis.» Datum 1539. «in mense Junio». Leleszi országos levéltár: Actor. 1539. 41. Felette hanyag másolat.
55Ilméri Imre.* Neve a mai «Ürményi»-nek régi alakja, de hogy az Ürményi nemzetség ős családfáján jogosan kereshetünk-e számára helyet? az még eldöntésre vár. Figyelembe veendő azonban, hogy ama családfán 1520-ban, tehát épen a kérdéses korban előfordul csakugyan egy Imre, mint Ilméri András és Zomor Veron legidősb fia, kinek unokaöcscse, István, viseli először a XVII-ik században a mai Ürményi nevet.*
Nevének egykoru változatai: de Ilmer, Ilmeri, Irmëry, Irminy.
Nagy I.: Magyarország családai. XI. 428. l.
Imre Várad középkori egyházi férfiainak sorában 1529-ben merül fel először mint őr-kanonok,* ez állásából lép 1531-ben Bonzagno üresen hagyott helyére, a préposti székbe, itt látjuk 1543–49. években, és utoljára 1550-ben.* 1531–1550.
Kállay-család levéltára.
Kállay-család levéltára. – Budai orsz. levéltár kincst. oszt.: N. R. 1049. 4. §. 17. – Fraknói V.: Verbőczy István a mohácsi vész előtt. Századok. 1876. 634. l. 2. j.
Ilosvai István. Egyházi jogtudor. Pályáját Várad mellett egy szerény községben, Mező-Telegden, kezdte meg, hol 1524-ben még csak igazgatója a Szentlélek Isten oltárának, mely a plébániai egyházban állt, később ugyanezen egyháznak lelkésze. Szorgalma s gondoskodása jeléül telegdi hivei még évtizedek mulva is emlegetik «István pap molnát» (malmát), melyet ő épitett, a gyümölcsöst, melyet ő ültetett.* Itt érdemelte ki helybeli kegyurainak, a Telegdyeknek becsülését s bizalmát, mely a legszebben nyilatkozék iránta azáltal is, hogy Telegdy Miklós árvájának, az 1514-ben felkonczolt István unokájának egyik gyámjául őt rendelték.*
Lásd: Kalotai főesperesség: Mező-Telegd.
Ifj. Bölöni S. levéltára: 1552-iki oklevél; a másik gyám Varkocs Tamás, akkor bihari főispán vala.
A telegdi szerény lelkészi lakból azonban a gondviselés keze tovább s magasabbra vezette. 1539-ben mint egri kanonok, 1544-ben 56pedig, mint ugyancsak egri prépost tünik fel.* Frangepán Ferencz, Egernek ekkori püspöke az 1539-iki váradi békét megelőzött tárgyalások alkalmával gyakran időzött János király váradi udvarában és igy elég alkalma lehetett, hogy felismerje Ilosvaiban a magasabb hivatásu férfiut. Hihető azonban, hogy Ilosvai az egyházi javadalmak csoportositásának ama korában egri stallumja mellett anyamegyéjének, a váradinak káptalanából sem maradt ki, és csakugyan 1547-ben mint váradi kanonokot látjuk, de már ekkor a káptalanban nagyon elül jár, a második méltóságot, az olvasó-kanonokságot viseli. Ugyanekkor püspöke, az állami ügyekkel annyira elhalmozott Frater György, Ilosvait püspökké (Imeriensis) szentelteti, s őt az egyházmegye multjával, személyei s ügyeivel ismerőst helynökévé nevezi ki.*
Batthyány I.: Leges eccl. I. 10. – Schematismus Cleri A. D. Agriensis. 1868. 33. 37. ll. Ez egri kanonokság s prépostság indokolására ohajtandók lennének még kétségtelenebbb adatok.
Pray Gy.: Hierarchia Hung. II. 187. l. c) jegyz. és 200. l. – Kállay-család levéltára. 1549. év.
A viszonynak, mely Frater Györgyöt s helynökét egymáshoz füzé, bensőbb alapja is volt. Ilosvai évek óta gyüjté s irta össze hazai törvényeinket. Evégett szorgalmasan kutatta át a levéltárakat, kétségkivül a váradi káptalanét is. Aligha nem ő volt, ki első tette figyelmessé Fráter György püspököt e levéltár gyöngyére, a Váradi regestrum kéziratára. A két férfiu megérté egymást; mindketten egyért lelkesedtek, nemzetünk boldogulásaért. Mig Ilosvai a magyar közjog alapjainak kiszélesitésén fáradott, Frater György sajtó alá adta a Váradi regestrum kéziratát, hogy gazdagitsa történeti irodalmunk forrásait. Ilosvai kézirata kevésbbé volt szerencsés. Frater György a Regestrum megjelenése után egy évre elhalt, s azután jöttek a válságos idők, melyek Várad tudományos irodalmának további fejlődését meggátolák.
Ilosvai az 1552–1555. évek közt váradi prépost lett, ez utóbbi évben már mint Ilméri utódja tünik fel.* Két év mulva azonban tudjuk mi történt? Ilosvai is többi kanonok-társaival vándorbotot vett elaggott kezeibe, hogy távozzék a helyről, mely fáradt tagjainak már sirt sem ad. Nagyszombatba jutott, hol 1559-ben az esztergomi főkáptalan préposti székébe emelék, de már két hónap mulva szive megszünt 57dobogni és fájni.* Kéziratát, mely hazai törvényeink első gyüjteménye, Telegdy Miklós esztergomi kanonok (1561) vette magához és saját nyomdájában 1583-ban kinyomatta.* 1555–1557.
Leleszi országos levéltár: Protocoll. XIII. 96. l.
Memoria Basilicć Strigoniensis. 143. l. hol csak váradi prépostságáról van szó.
Batthyány I.: Leges eccl. I. 9–10. ll. – A kiadók, Telegdy és Mossóczy – mint Batthyány megjegyzi -«sunt autem tam strenue illo (Ilosvai kéziratával) usi, ut totum exscripserint, alieni itaque laboris fructus decerpsere.» Ilosvai kéziratát jelenleg a bécsi császári udvari könyvtárban őrzik 8496. szám alatt. Wenzel G.: Árpádkori uj okmánytár. I. 14. l. jegyz.
