A székeskáptalani hiteles-hely.
27A székeskáptalani hiteles-hely.
Uj pecsétnyomók. – Pecsétdijak. – A hiteles-helyi teendők kiterjedése. – Papiron kelt oklevelek. – A hiteles-helyi levéltár.
A váradi székeskáptalan fennállása harmadik századának kezdetétől nevezetes változásokon ment keresztül, de amelyek e testület emelkedését s gyarapodását, valamint munkaköre s hatása terjedését egyaránt jelezik.
Az első változás mindjárt 1291-ben hiteles-helyi minőségét érinté. Régente – mondja a káptalani Chartularium – csak egy pecsétnyomónk vala, de miután ez a hosszas használatban elkopott, 1291 elején két uj s hitelesitett pecsétnyomót nyerénk.* A Chartularium előadását igazolva látjuk ismét történeti emlékeinkben. A fenjelölt évtől kezdve kétféle pecsétet találunk a káptalan számtalan kiadványain, legkisebb részleteikben is épen olyanokat, mint a milyeneknek azokat a Chartularium leirja s mint a rólok vett s mellékelt hű metszetek itt feltüntetik.
«isto (a régi pecsét) vetustate consumpto, data et authenticata fuerunt inter festum S. Valentini et die medii quadragesimć Anno Domini MCC nonagesimo primo alia duo sigilla, quorum unum est rotundum ad privilegia, aliud vero oblongum ad causas. Rotundum autem habet in medio imaginem S. Regis Ladislai dimidiam quasi usque ad umbiculum, habentem coronam in capite et in dextra bipennem, in sinistra vero pomum cum cruce desuper erecta; in subscriptione vero istas literas: † S. majus Capituli Waradiensis Ecclesić ad Privilegia. Oblongum autem habet figuram imaginis beatć Virginis sedentis in trono et tenentis puerum erectum sive stantem super genu sinistro et habentem figuram pomi in manu dextra, continentem in subscriptione has figuras: † S. minus Capituli Waradiensis Ecclesić ad causas.» Batthyány-codex: I. 7. rubr. – Leges eccl. III. 228. l.
28A nagyobb pecsét kerek alaku, s mint «függő» pecsét használtatott oly okleveleknél, melyek örökös jogról szólanak. Mezejében a püspökség alapitója s védszentje Szent-László király emelkedik, fején koronával, vállain palásttal, testén egyszerü, bő, derekához szoritott zekében. Jobbja a történeti nevezetességü csata-bárdot tartja, balja pedig szive táján a keresztes országalmát. A körirat balról jobbra (heraldice) folyólag:
(Sigillum maius Capituli Waradiensis Ecclesiae ad Privilegia.)*
E pecsétet kiadta már Koller J.: Prolegomena. I. tábla, 2. rajz; továbbá Kereszturi J.: Descript. Epp. et Capit. Varad. czimlap, és legujabban Jerney J. Tört. tár. II. 57. ábra, de mindenütt tökéletlenül.
29A kisebb pecsét tojásdad alaku, s hát-, vagy zárpecsét gyanánt alkalmazák oly levelekre, melyek ideiglenes intézkedésről szóltak. Mezejében a székesegyház védszentjének, Szűz-Máriának ülő alakja, bal karjával a bal térdén álló kis Jézust fogja, jobbjában a világot jelentő teke kereszttel. Körirata körives, kettős gyöngysor között:
(Sigillum minus Capituli Waradiensis Ecclesiae ad causas.)*
E pecsét lenyomatai felettébb roncsoltak; az itt közlött metszet meglehetősen ép eredetije egy 1384-iki oklevelen. Budai orsz. levéltár kincst. osztály: N. R. 658. 25. – E pecsétet akarná feltüntetni azon metszet, mely «Cerographia Hungarić a quodam sacerdote S. I. 117. l. II. t. 8. fig. látható, de szintén nagyon tökéletlen. «Natum divinum – ugymond – porrecto ubere beatissimo lactantem exhibet.» (!)
E pecsét csekély eltéréssel, mintegy megujitása a káptalan első pecsétjének, ami a kettőnek összehasonlitásánál azonnal szembetünik.
E két pecsétet használta a káptalan 1557-ig, s e több, mint harmadfél századnyi időben csupán egyszer fordul elő a káptalannak egy más, s eszerént harmadik pecsétje egy 1436-iki levelén.* Ez zöld 30viaszba volt nyomva, mig amazok mindig sárgába, de viaszából már csak egy kis részecske van meg, mely a mező közepét elfoglaló valamely szentnek derekát s karjait mutatja. A pecsétre hajtott papiroson azonban megvan annak egész lenyomata, mely, mint a mellékelt metszet, noha megforditva, feltünteti, köriratos, kerek pecsét vala, mezejében koronás, bárdos szenttel, kétségkivül Szent-Lászlóval. A pecsétviasz zöld színe s a levél magánügyi tartalma arra mutat, hogy e pecsét nem hiteles-helyi, hanem magán pecsét volt, melyet a káptalan saját ügyeiben használt.
A levél «in die festi b. Jacobi ap.» (julius 25.) kelt s benne a káptalan biztositja Báthori Tamást, János fiát, hogy mindazon hatalmaskodást: emberölést, sebesitést, kártételeket, miket szolgáival a káptalan jobbágyain s birtokain elkövetett, megbocsátja, ha a káptalannak száz arany forintot s tizenegy ökröt ad. Budai országos levéltár kincst. osztály: N. R. 52. 50. – D. L. 12938.
Hova lettek a káptalan pecsétjei 1557 után? e kérdést felelet nélkül hagyják történeti forrásaink; csak az bizonyos, hogy az idézett év után többé nem fordulnak elő. Ekkor ugyanis a hiteles-helyi teendőket a Szent-István-hegyi társaskáptalan vette át s a leveleket saját pecsétje alatt adta ki.
Az oklevelek kiállitásáért a káptalannak váltságdíj járt; igy egy jeles alakban kiállitott, ugynevezett privilegialis levélért egy arany forint; nyilt levélért hátpecséttel 24 denár; zárt levélért 12 denár; a káptalanban letett esküért 40 denár.* Ez árak megmaradtak még 31a XVI. században is azzal a különbséggel, hogy ekkor már a hártya, a pecsétviasz és a selyemzsinór árát is meg kelle fizetni.*
Batthyány-codex: I. 7. rubr. – Leges eccl. III. 229. l. – Az idézett árak mérsékelt volta azonban még nem jelenti azt, hogy a középkorban a perköltségek a mainál csekélyebbek valának. Igy midőn 1470-ben Kállai Lőkös János anyjának, Álmosdi Chyre Péter leányának leányi negyede s hozományáért a Chyre- testvérekkel a váradi szentszék előtt perelt: perköltsége egykoru feljegyzés szerént meghaladta a háromszáz arany forintot. Ez nagy összeg volt oly korban, midőn például Mátyás királynak némely utazása sem került többe hatvan forintnál. De álljon itt maga, a különben is érdekes feljegyzés: «Notantur expensć Egregii Johannis de Kallo factć in causa contra Stephanum, Christophorum et Thomam Chyre alias mota et per sententiam terminata. – Item in anno Domini Millesimo Quadringentesimo Septvagesimo post resurrectionem domini sedecimo die fait determinata per condam dominum Valentinum Cantorem. Expensć fuerunt taxatć ad centum et octo fl. auri. – Post taxationem Sententia diffinitiva fuit redempta triginta duobus fl. auri. – Sententia interlocutoria quatuor fl. – Item in anno Domini Septvagesimo primo fuit citatus Eggregius Johannes Lewkws de Kallo coram Judices videlicet Gregorium Hando et Georgium prćpositum cum citatione, inhibitione auctoritate apostolica; tenorem redemi fl. auri X. procuratori fl. auri 1. Causa fuit prorogata ad octavam diem festi S. Georgii. Veniens de Kallo exposui cum duobus equis fl. auri II. (2) – Item causa prorogata fuit ad octavam diem festi Corporis Christi cum uno equo exposui fl. 1. – Item iterum ab octava die Corporis Christi prorogata fuit ad octavam diem sancti Johannis Baptistć; exposui cum uno equo fl. 1. – Item abinde fuit prolongata ad quindecimum diem sancti Michalis, et exposui fl. 1. – Item... procurator venit Waradinum vicibus viginti duobus, et idem procurator exposuit fl. auri quinquaginta unum. – Item Egregius Johannes Lewkws de Kallo venit septies et exposuit fl. auri quinquaginta. – Item... causa fuit determinata per Egregium Georgium prćpositum ante Ascensionem domini feria quarta. – Sententiam diffinitivam redemi quadraginta quinqu? fl. auri. – Causa fuit appellata secundario, tenorem appellationis redemi fl. auri 1. – Item protestationem fl. 1. – Item Notarium portavi ad ćstimandum et videndum pro fl. auri decem. – Item ad expensas exposui fl. auri quator. – Item pro inobedientia partis adversć Judex decrevit excommunicatoriam litteram; redemi pro fl. 1. – Item Summa in toto faciunt fl. auri CCC et octo.» – Eredetije a Kállay-család levéltárában: X V. század, 420. sz.
Szilágyi S.: Erdélyi országgyülési emlékek. II. 358–359. ll.
A káptalannak, mint hiteles-helynek, teendői idők multával folyvást szaporodtak, kivált miután az első foglalásu földek közös birtoklása megszünt s a birtokok feldarabolásával előtérbe léptek az osztály-, a határkérdések, a különféle perek. E korban már a káptalan tagjainak egy része örökösen uton van, és pedig nemcsak magának a püspökségnek területén, melyre a káptalan hiteleshelyi joga leginkább szoritkozott, hanem a szomszéd tiszai megyékben, sőt a Királyhágón s a Tiszán túl is.
A káptalan rendszerént a király vagy a nádor vagy valamely országos biróság irásban kiadott parancsára küldte ki tagjait, az ügy 32kisebb-nagyobb fontosságához képest, a kanonokok vagy pedig csak a karbeli papok közől. A kiküldött, ki «a káptalan bizonyságának» neveztetett* s kivált a régibb időkben lóháton utazott rendeltetése helyére,* nem ment egyedül vagy legalább a kiküldetés helyén találkozott a «király emberével», ki többnyire egyike vala a vidék ama nemes birtokosainak, kiket a királyi levél hasonló czélból előre kijelölt. De a megbizatás teljesitése nem járt mindig veszély nélkül: az emberek összeütköző érdekei közé jutva a kiküldöttek, számtalanszor megtörtént rajtok kivált határjárások, idézések, birtokba iktatások alkalmával, hogy «kivont karddal fogadák» őket,* s tettlegességekkel illeték annyira, hogy végre országgyülésileg kellett gondoskodni védelmökről.* A káptalan bizonysága s a király embere együtt végezék megbizatásukat s eljárásukról együtt tőnek a káptalan előtt jelentést, melyet az mindjárt irásba foglalt.*
Karolus... rex... capitulo ecclesie Waradiensis... fidelitati vestre... mandamus, quatenus vestrum mittatis hominem pro testimonio fidedignum» stb. 1325. Nagy I.: Anjoukori okmánytár. II. 224. l.
«Ibitis tamen in Equo» az egri püspöki helynök iktató parancsa a kaposi s munkácsi lelkészekhez 1356-ban. Zichy-okmánytár: III. 17. l.
Mint Kálmáncsehi Mátyás várad-előhegyi kanonokot s Gúthi Tamás királyné emberét 1559-ben a biharmegyei Mihályfalván. Budai országos levéltár kincst. osztály: N. R. 830. 62.
Gr. Batthyány I.: Leges eccl. I. 540. l. 2.
«Viris discretis et honestis, amicis suis Capitulo ecclesie Waradiensis Dousa Woyuoda, Judex per quinque comitatus a domino Rege deputatus, amiciciam paratam debito cum honore... vestre discrecionis amiciciam petimus diligenter, quatenus detis testimonium vestrum cum homine nostro magistro Laurentio filio Gregorii de Bylle, qui sciant et inquirant de premissis veritatem, et post hec quemadmodum idem homo vester et noster vobis retulerint, facti seriem vestri gracioso domino nostro Regi rescribatis.» Nagy I.: Anjoukori okmánytár. I. 632. l.
Az okiratok anyaga a XIV-ik század elejével változáson megy keresztül; használatba jő a papir s fokonként szoritja mindinkább háttérbe a sokkalta drágább hártyát, de a jelentékenyebb, függőpecsétes leveleknél ez utóbbi még azután is nélkülözhetetlen.
A honnmaradt káptalani tagoknak szintén volt elég teendőjök részént a folyó ügyekkel, részént a századok alatt felszaporodott irathalmaz rendezésével. Mily rend, mily pontosan készült jegyzőkönyvek, 33tárgymutatók valának szükségesek, hogy megtaláljanak egy-egy királyi levelet, bevallást stb., melyet talán még századok előtt helyeztek a levéltárba. Nyilvános és családi, kivált tiszavidéki levéltárainkban pedig annyi század, annyi balszerencse után még ma is tömegesen fordulnak elő a váradi káptalan középkori kiadványai, melyek élő bizonyságai ez egyházi testület munkásságának épen ugy, mint kiterjedt munkakörének. Emellett szól ama körülmény is, hogy midőn a XIV-ik századtól kezdve uj, társaskáptalanok keletkeznek Váradon, azokat összekötik a székeskáptalannal s tagjaik müködését nemcsak az isteni tisztelet, hanem a hiteles-helyi teendők végzésénél is igénybe veszik.
A káptalani levéltár e korban is a székesegyház egyik mellékhelyiségében, a sekrestyében volt elhelyezve, hol a romboló kezektől megőrizék, de nem az elemek pusztitásaitól. 1241-ben a felgyujtott székesegyházzal együtt a levéltár is elhamvadt;* 1400 táján pedig a sekrestyebeli tűz alkalmával nagy veszteségeket szenvedett.* Az erre következő másfél század alatt nem értesülünk, hogy valamely csapás érte volna. 1557-ben az előhegyi káptalan kezelése alá jutott; 1566-ban pedig midőn az előhegyi káptalan is kénytelen volt elhagyni Váradot, a szebeni országgyülés Kanisay János és Fóris váradi papok őrizetére bizta a levéltárt; hozzájok adván még «egy jámbor, tudós és tökéletes nemes embert az vármegye notáriusával egyetemben», hogy «minden levélkeresésnek, kiadásnak és törvény szerént való executióknak az ő felsége parancsolatjára gondját viseljék és önnön pecsétjek alatt ő felségének minden dolgokat hiven megirjanak».*
«instrumenta in facto dictarum possessionum eiusdem Capituli (Waradiensis) confecta eo tempore, quo Tartarica gens prima vice regnum hungaricć nationis invasisset, in ecclesia eorum combusta forent.» 1338-iki oklevél. Báró Bánffy-család levéltára. III. 219. l. – Hasonlóképen szól a Chartularium: I. 1. rubr. – Leges eccl. III. 219. l.
Lásd: I. kötet, 222. l.
Szilágyi S.: Erdélyi országgyülési emlékek. II. 327. l.
