A monostoros-ábrányi prépostság.
Keletkezése s korai enyészete. – Egyházának alap-, és felrajza. – A torony és hajó épitési módjából vont következtetések.
Biharmegyének azon éjszak-keleti szögletén, hol a Bisztra a Berettyóba szakad, egy terjedelmesebb nemzetségi birtok foglalt helyet, melynek. községei Margita, mint központ körül csoportosultak. Hozzájok tartozott a mai Felső-, de középkori nevén Monostoros-Ábrány is. Ez előnév már maga egy szép történeti emlék, melyhez kiegészitésül csak annyit kell tennünk, hogy az ábrányi monostor a premontrei rend egyik prépostságáé volt.
Alapitója ismeretlen s eddig ismeretes adataink mellett nemis sejthető, mert Ábrány legrégibb ismert birtokosa, Csáky Ferencz, csak 1451-ben tünik fel s a Csákyak e vidéki birtoklása csupán;1421-ben, kezdődik. Ekkor nyerték Zsigmond királytól csereképen Margitát és tartozékait, melyeket a király koronai birtokoknak nevez, de megjegyzi, hogy előbb nemzetségi birtokok valának. Hogy melyik nemzetségé? 405arról sem a király leveléből, sem történeti forrásainkból nem értesülünk.
Annyi bizonyos, hogy az ismeretlen alapitó főur tekintetbe vette a premontrei rend amaz ős hajlamát, hogy monostorait bérczes vagy erdős, de mindig magányos helyeken épité fel, és azért midőn e rend számára szintén monostort emelt, annak alapjait nem a népes Margitán, hanem azon felül, a Berettyó és Bisztra közt elterült s részben ma is meglevő erdőségben tette le.
A monostor első szerzetesei kétségkivül a közel várad-előhegyi prépostságból származtak ki s ennek vezérlete s fenhatósága alatt haladtak pályájokon, mint ezt a dolog természetén kivül igazolja ama körülmény is, hogy az ábrányi prépostság megszünése után ennek birtoka legalább részben a várad-előhegyi monostorra ment át.
De a Berettyó völgyének ez uj prépostságát további történetében mély homály takarja; forrásaink puszta nevén kivül egyéb emlékét nem őrzötték meg számunkra, még fennállásának korát sem ismerjük; birtokviszonyáiról is csupán annyit tudunk, hogy birta Ábrányt legalább ama harmadrészben, melyet utóbb a várad-előhegyi prépostság, majd társaskáptalan kezén találunk. Elenyésztének oka, valamint kora is teljesen ismeretlen.
406Történetének e nagy hézagosságát egésziti ki némileg reánk maradt egyháza, melyet alaprajzával együtt a mellékelt képek tüntetnek fel.
Az épület belül félkörives diadalivével, kivül pedig felfutó falszalagjai s kerekzáródásu, kajácsos ablakaival még a román épitészet korára vall, de szentélye, mely a nyolczszög három oldalával záródik, már az átmeneti kort juttatja eszünkbe. És igy az egyház mindenesetre XIII. századi épület s mint alaprajza mutatja, csakugyan emlékszerü, monostori egyházat terveztek itt, de a kiépitést valamely közbejött nagy esemény megakadályozta. Ily esemény az emlitett század közepén, a félkörives épitészet végszakában a tatárjárás.
Eredetileg itt egy ikertornyos, három hajós egyházat terveztek, most csak egy tornyot s egy hajót látunk. A torony, mely a hajó délnyugati szegletfalától 0. 3. 90 c/m távolságra áll, a hajó magasságát sem 408éri el; ablakai nincsenek, mert ezeket csak a még következő emeleteken helyezték volna el, ellenben keleti s nyugati oldalain, hol falszalagok sincsenek, magas boltiveket látunk, melyek alatt a torony e két oldala egészen nyitva áll. Itt kétségkivül az épitést még folytatni szándékoztak: éjszak felé egy másik toronyig, kelet felé pedig egy, a tervbe felvett, déli oldalhajóig. Mindezt pedig igazolja először azon körülmény, hogy egy éjszak-nyugati toronynak alapfalai, a hajótól megfelelő távolságban, a helybeli hagyomány szerént csakugyan állottak; továbbá a hajónak nyugati fala láthatólag elvált a déli s éjszaki oldalaktól, jeléül annak, hogy a nyugati falat csak később emelték fel, miután már letettek arról, hogy a hajót a tornyokig kiépithessék; végre a torony éjszak-keleti s a hajó délnyugati szegletfala egy vonalon áll, egymásnak mintegy kezet nyujtva, a torony szélessége pedig a meglevő hajó szélességének csak felét éri el és igy a tornyokból kiinduló két oldalhajó az elfogadott épitészeti szabályok szerént együtt lett volna oly széles, mint maga a főhajó.
Valószinü, hogy kevéssel a tatárjárás elött itt a prépostságnak uj egyházat kezdtek épiteni, de az országos veszedelemben az épitő kegyur elhalt, talán családja is tönkre jutott, vagy mi még valószinübb, a prépostság 1241 után, bármi okból, nem állt többé helyre, és igy később a félben maradt egyházat mérsékeltebb arányokban egyszerü községi egyházzá alakitották át. Hogy az átalakitás egy teljesen befejezett, de feldult egyházból történt volna, az fel nem tehető, mert a még álló torony falain semmi nyoma annak, hogy valaha egy másik toronynyal vagy a hajóval össze lett volna kötve.
Különben a felette érdekes, kis egyház keletelve van, egészen téglaépület s a hajó téglái a torony alsó téglasoraival tökéletesen egyezők. Tégláinak mérete: 30. 15. 5. c/m, de a torony felső részeiben már csak 26. 15. 4.
A szerzetesek lakhelye teljesen elpusztult, de az egyháztól éjszakra épületek nyomai látszanak. A néphagyomány itt is, mint annyi más helyen, azt tartja, hogy «veres barátok» laktak ott.