SZENT-JÁNOSI KLASTROM. | Tündérkert

SZENT-JÁNOSI KLASTROM.

AZ APÁCZÁK MENEKÜLÉSE EREDETI HELYÖKRŐL. – SZENT-MARGIT RENDTÁRSAI. – UJABB VISZONTAGSÁGAIK. – UJ KÖLTÖZKÖDÉSÖK.

Szent-Jánosnak a benne létezett egyházi testületek egész kis történelmet szerzének, s hogy régi történetének még folytatása van, azt ismét egy uj egyházi testületnek köszönheti.

Az egykori harczias keresztesek s a későbbi apátok után a szentjánosi monostorban apáczákat találunk, az ugynevezett Dominikánákat, Szent-Margit királyleányunk rendtársait a Nyulak- (most Margit-) szigetéről.

Itt létöknek első nyoma 1549-ben tünik fel,* de kétségtelen, hogy azelőtt már jóval származhattak ide s valószinüleg még 1516-ban, a mohácsi vészre következett általános menekülés napjaiban, egyszerre azon budai és pesti polgárokkal, kik Várad falai közt kerestek menedéket.

«Religiosis dominabus de Insula leporum nunc in claustro S. Ioannis baptistć prope Varadinum constructo degentibus ... 1549.» Budai országos levéltár kincst. oszt. Monial. Poson. 44. 40. – Eszerént téves az a tudósitás, mely a margitszigeti apáczákat valamely váradi klastromba helyezi, mondván: «Sanctimoniales ... de Insula Leporum, nunc vero in claustro ad honorem b. Ioannis Baptistć Varadini fundato degentes.» Uj magyar muzeum. (1860–51.) 134. l.

500És az apáczák nemcsak a monostori épületnek, hanem magának Szent-János községének birtokában is utódjai lőnek az apátoknak;* de Szent-Jánoson kivül legalább Biharmegyében nemis vala több birtokuk, amiből ismét következik, hogy a régi apátsági javak ekkor már ez egy községre olvadtak le.

«Sz. János (possessio) S. Monialium de eadem, 28 portć.» – Váradi székeskáptalani levéltár. In sacristia. 3. 16.

A jámbor szüzek azonban az ohajtott s keresett nyugalmat a Körös partjain sem találhaták fel. János király özvegye, Izabella 1557-ben Szent-János falut Iktári Bethlen Gergelynek s Haraklányi Massay Lászlónak adományozta s a birtokba iktatással a váradelőhegyi káptalant bizta meg. A nevezett káptalan bizonysága, Nagyhalászi Antal kanonok Erdőhegyi Ferencz király emberével meg is jelent Szent-Jánoson s a beiktatást Pázmány Gáspár, Farkas és György, valószinüleg akkori kegyurak, továbbá az apáczák fejedelemasszonya, Spáczay Borbála tiltakozásainak ellenére is végrehajtották.* Igy az apáczák saját birtokukban is zsellérségre jutának.

Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Monial. V. Budens. 4. 38.

Szerencséjökre volt még némi jószáguk Békésmegyében: Királyság, régibb nevén Szeleméres vagy Zileméres, de ennek csak egy részét birták; továbbá Donát vagy Donáttornya, melyet Mátyás királytól nyertenek,* csakhogy ez, még a mohácsi vész óta, pusztán állt.

HAAN L: Békésvármegye hajdana. I. 163. és 218. ll.

Eszerént békési birtokuk legfölebb az éhenhalástól mentheté meg őket, mert a politikai s vallási forrongások e szomoru korszakában az emberek vallásos érzületére már nem igen támaszkodhatának. Pedig még ekkor lehettek körülbelül huszan, s nem jött-ment idegenek, s köztűk bizonyosan olyanok, kiket gyermekkorukban őriztek még a szellőtől is.

Sanyaru helyzetök hire eljutott a királyig, és Ferdinánd 1562-ben, hogy «nagy szegénységökön» enyhitsen; már emlitett Királyság és Donát birtokaikra lakosokat igyekszik édesgetni s evégből igéri az oda telepedőknek, hogy mindenféle, a királyi kincstárba folyni szokott 501adókat elenged.* De ez intézkedésnek, ha volt is eredménye, kevés hasznát vehették az apáczák. Életök drámája Szent-Jánoson ekkor már utolsó jelenetéhez közelitett, s az utolsó jelenet csakugyan drámai, megrázó volt.

«volentes Sanctimonialium de Insula leporum, nunc in claustro S. Johannis prope Varadinum constitutarum paupertatem, qua per vicinos Transsylvanos, rebelles nostros premuntur ... sublevare.» A király eredeti levele. »Datam in arce Pragensi tertia die mensis Octobris. 1562.» – Budai országos levéltár kincst. oszt. Monial. Poson. 47. 23.

1563 őszén még Szent-Jánoson voltak.* Ezentul 1567-ig nincsenek egyenes adataink életök történetére, mindemellett hasonló esetekből tudhatjuk, hogy mi történt velök ez öt év alatt? Küzdöttek a szegénységgel, remegtek éjjel és nappal, könyes szenekkel néztek keletre-nyugatra, várván segélyt s vigaszt; ehelyett jött az ismeretes 1566-iki tordai végzés, mely földönfutókká tette a szent-jánosi apáczákat is.

1663. szept. 17-én a váradi Szent-István-káptalannal átiratták Ferdinánd király levelét, melylyel megtiltá Kerecsenyi László gyulai főkapitánynak, hogy az apáczák jobbágyait vármunkára hajtsa, kétségkivül Királyságról az emlitett királyi felmentés következtében. Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Monial. Poson. 54. 39.

Milyen bus jelenet lehetett az, mikor felolvasák előttök ama száműző végzést! Aki akkor Szent-Jánoson járt, hallhatta tizennyolcz elhagyatott nő zokogását.

Hova menjenek, kihez forduljanak?

Eredeti s tulajdonképeni lakhelyök a Margitsziget már rég török kézen volt. Végre Ferdinánd király jött ismét segitségökre megengedvén, hogy Nagyszombatban a Szent-Domokos-rendüek szintén Keresztelő-Szent-Jánosról czimzett klastromában huzhassák meg magukat, minthogy ott különben is alig van már 3–4 elöregedett szerzetes s ez apáczák rendtársaik, szintén Domokos-rendüek.*

«cum ipsć ... de bonis ipsarum et Monasterio non procul a Varadino sito, violenter pulsć et eiectć fuissent,» mondja a király levele, mely kelt Pozsonyban junius 17-én 1567. – Budai országos levéltár kincst. oszt. Monial. Poson. 47. 24.

Az apáczák, számszerént 18-an, valószinüleg már a királyi levél kelte előtt Nagyszombatban valának, s annak megjelenése után kétfelé oszták a klastromot, egyik felét az emlitett öreg szerzetesek, a másikat a maguk részére, miről osztálylevelet is készitének, melyet egyebek 502közt aláirt két érseki biztos: Telegdy Miklós esztergomi kanonok és káptalanbeli társa, Derecskey János honti főesperes, szintén számüzött váradi kanonok, végül «Margareta Sarkewzzy (Sárközy) pryorissa tulaydon kezzével irta».*

Budai országos levéltár kincst. oszt. Monial. V. Budens. 4. 39.

A szent-jánosi monostor ezután nem népesült meg többé. A régi monostorra már csak az itt-ott előtünedező tégla, darázskő töredékek, emberi csontok emlékeztetnek és a hagyomány.