Tizedek, vámok s egyéb jövedelmi források.
Tizedek, vámok s egyéb jövedelmi források.
A középkorban maga az állam fentartása eszközeit leginkább termesztményekben s szolgálmányokban nyerte a lakosoktól; hasonlóképen az egyház. Szent-István király az egyháznak országa terményei tizedét ajánlotta fel; ur, nemes, polgár és jobbágy, bor, buza, köles, árpa, zab terméséből, nemkülönben méhei s bárányaiból tizedet tartozott adni; mely törvény alól csak némely monostori birtokok valának kivéve s a keleti egyház hivei. Vegyesházi királyaink korában már több kivétel történt. A tizedszedés joga a püspököt illette, aki ameddig főpásztori hatalma ért, érvényesité e jogát.* És ez oly szigoru szabály gyanánt tartatott, hogy például, ha valamely községről tudjuk, hogy melyik püspöknek fizette tizedét? egyházmegyei illetőségéről azonnal tisztában lehetünk.
«Decimć sunt consectarium iuris Diścesani.» KOLLER J.: Historia Episcopatus Quinqueecclesiarum. I. 56. l.
A váradi püspök tizedjoga kiterjedett Bihar- és Békésmegyék egész területére s kétségkivül Zarándmegye azon éjszaki részeire is, melyek a váradi püspökséghez tartoztak s talán épen a tizedjog nagyobb biztositása végett is befolyásosabb püspökeink, mint Fráter György idejében Biharmegyéhez csatoltattak.
A váradi püspök tizedjövedelmeiről már korán, a XIII-ik század végső éveiből maradt reánk egy jegyzék, mely helyrajzi tekintetben 261felette fontos s egyes községek, sőt vidékek culturalis állapotát is megvilágitja és azért alább még egész terjedelmében közölni fogjuk; de mert e jegyzék nem teljes s amellett még az általa használt terménymérték is ma már alig határozható meg: a tizedek összes mennyiségéről kellő tájékozást nem merithetünk belőle. Az bizonyos, hogy miután egyes községek, mint az érintett jegyzékből látható, nagy mennyiségü szemes életet szolgáltattak be, igy Szőlős 30, Szent-Miklós 36, Olaszi 75, Csatár 90, Püspöki pedig már 184 köblöt, – bizonyos, hogy különösen buza és bor jó termés idején óriási mértékben gyűlhetett egybe s megtölté a váradi vár magtárait s pinczéit.* Nagy összeget azonban a termények bármily tekintélyes mennyisége sem képviselt, mert a közlekedési eszközök akkori hiányossága miatt csak a helybeli s közel vidéki piaczokra voltak szoritva, bőség idején pedig alig valának értékesithetők.
«Domus farinć ... item secunda, tertia, quarta domus una cum domibus Avenć et Bladorum, necnon Arvinć» mondja a váradi várról 1600-ban szerkesztett leltár. És ismét: «Ordo vinorum Suć Maiestatis in arce Varadiensi: In cellario Stabuli 50 vasa. – ln cellario Caulium 9 vasa. – In cellario Uj-pincze 17. vasa. – In cellario Steppan U (Ur?) 62 vasa. – Ibidem Kis-Pokol 14 vasa. – Nagy-Pokol 29 vasa. – Cellarium Csatár 53 vasa. – Cellarium annonare sub domo Provisoris 6 vasa. – Cellarium aceti 60 vasa. Csak a teli hordók vannak felemlitve. Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Urbariarum et Conscript. 36. 34. – A tizedeknek különféle nemei s módozatai valának, mint például az egri püspökség 1561. és 1271-iki szabadalomlevelei szerént (FEJÉR GY.: Codex dipl. IV. 3. 42. és V. 1. 156. ll.) a zsellérek, kiknek t. i. külső telkök nem volt, egy ezüst pondust fizettek vagy az ugynevezett kis-tizedet, mely a főzelékek, len, kender tizedéből állt; továbbá minden nemes csűrétől egy fertő, minden jobbágytelektől egy csirke, minden ludnyájtól egy liba járt; a tizedeket Szent-István napján kezdék szedni a már csűrökbe hordott életből és Szent-Márton napjáig mindenki tartozott eleget tenni, különben közigazgatásilag hajtaték be rajta, de a tized pénzen is megváltható vala stb. stb. Mindezekről azonban a váradi püspökség irataiban semmi emlékezet, azért azok taglalásába nem is bocsátkozunk.
Későbbi időből, nevezetesen 1561-ből már biztosabb tudósitásunk van a begyült tizedekről, de ismét nem teljes, a mennyiben csupán az egyházmegye egy szerényebb részének, Békésmegyének tizedfizetéseiről értesülünk. E megyéből az idézett évben összesen bejött buza 420 simándi köböl s 1 véka, árpa 108 köböl s 3 véka, bárány 1116 darab, méh 47 kas. Bort még ekkor a megyében, ugy látszik nem termesztettek, különben szólna róla a kérdéses tizedjegyzék, mint a 262szomszéd Zarándmegyéről irja, hogy ott ugyanazon évben az egri püspök számára tized fejében 1987 köböl s 3 pint bor gyült be.*
«Comitatus Bekes decimć Episcopi Waradiensis: Az dezma buza cubuli symandienses 420. quarta 1. – dezma arpa cubuli symandienses 108. quartć 3. – dezma baran 1116. – dezma meh 47.» Kerechenyi László 1562 junius 21-ikén Gyulavárában kelt levelének melléklete. – «Comitatus Zarand decimć Episcopi Agriensis: Az dezma buza cubuli Symandienses 411. quartć 3. – dezma arpa cub. symand. 87 1/2 quarta 1. – dezma baran 545. – dezma meh 4. – dezma bor cubuli 1987. pintć 3. Budai országos levéltár kincst. oszt.
De a tizedek beszedése sok bajjal járt még a korábbi századokban is,* annál inkább a középkor végével, midőn a régi egyházi s állami rend bomlásnak indult, s azért gyakran megtörtént, hogy a püspökök tizedjövedelmeiket egyes világi uraknak adák bérbe, megelégedvén inkább a csekélyebb, de nyugodalmasabb bérösszeggel. Igy Zabardy Mátyás püspök békésmegyei tizedeit Mágocsy Gáspár gyulai kapitány vette ki, de a bérösszegről nincs határozott tudósitásunk, csak maga Mágocsy emlit annyit, hogy «fő lovat s egyebet is» adott a püspöknek; de Zabardy utódjának, Forgách Ferencznek már négyszáz forint bért fizetett évenként.* A bérlet, ugy látszik, nem volt háladatlan és azért Gyula kapitányai mintegy örökségképen szállíták azt egymásra; legalább nyoma van, hogy Mágocsy távozta után Kerecsenyi László folytatta a bérletet s évi ötszáz forintban s egy ötven forint áru szőnyegben már meg is egyezett Forgách Ferencz püspökkel.*
1459-ben Vitéz János váradi, s Héderváry László egri püspök emberei közt Csepe ugocsamegyei falunál a tizedek miatt véres verekedés történt. SZIRMAY A: Comitatus Ugochiensis. 29. l.
Mágochy Gáspár tornai főispánnak Torna várában 1563. nagy-pénteken kelt levele. Budai orsz. levéltár kincst. oszt.
«pro florenis quingentis et tapeto uno valoris florenos quinquaginta» Kerecsenyi Lászlónak kelet nélküli levele a királyhoz, melyben még ő felsége kérdésére jelenti, hogy a dézma értéke előre meg nem határozható, mert az az időjárástól s ennek következtében a termés minőségétől függ; «hoc anno – mondja levele végén – scio quod omnia bono modo procedent, nam in illis ditionibus dum pluvić continuantur, omnia victualia abundant, dum autem siccitas temporis est, in illis partibus est penuria magna omnium victualium.» Egy másik magyar levelében, mely a gyulai várban 1562 junius 21-ikén kelt, tudósitja a magyar királyi kincstárt, hogy «az tavalyi esztendőben mind az váradi pispekséghez való dézmát, mind az egri pispekséghez valót beszedettem» valamint az előtte gyulai kapitányok is beszedék s arról való számadást is beküldte, melyből megláthatja a kincstár: «mint keljen megelégiteni az pispek uraimat.» Most ott «az bárány nem drága, miérthogy mostan apró; hetével s nyolczával is megveszik egy forinton.» Késón válaszol, mert «az posták szinte ide alá nem járnak, hanem csak Kassáig jönnek és némelyek Egerbe mennek és aztán onnan .... kerül ide alá az levél.» – Végre egy harmadik 1563 april 23-án «in arce nostra Nikilspwrgh» kelt levelében tudósitja a királyt, hogy a váradi püspök békési tizede megéri az 550 forintot, annyit bárki is megadna érette, megadhatja ő felsége is annál inkább, mert «sua Dominatio Reverendissima (Forgách F.) in aula Suć Cćsareć Maiestatis ... continua esse debet, ubi graves expensas facere cogitur.» Budai országos levéltár kincst. oszt. Ecclesiastica. 16. 29. – 15. 7. és 9.
263Azonban a tizedekből begyűlt összegek nem állottak kizárólag a püspök rendelkezésére, mert azok negyedrésze már VIII. Bonifácz pápa intézkedése szerént a tizedfizető községek lelkészeit illette, s ez intézkedés századok multával is érvényben volt.* Amit a Chartularium emlit, hogy Meszesi Demeter püspök a tizednegyedet saját magának tartotta meg,* az csak ideiglenes jogsérelem lehetetett, mely előbb vagy utóbb, de mindenesetre orvoslást nyert.
THEINER Á.: Monumenta Hung. II. 552. l.
Batthyány-codex: I. 18. rubr. – Leges eccl. III. 236. l.
A tizedek mellé méltán sorozhatók a vámjövedelmek, de amelyekről még hézagosabbak a tudósitások. Imre király 1198-iki levele emliti, hogy már Szent-László Biharmegye vámját a váradi egyháznak adományozá, hogy püspök és káptalan fedezzék belőle szükségeiket,* s ez adományt Imre király Zaránd-, továbbá Ujvár-, Heves- és Békés-megyék vámjának azon részével toldotta meg, mely még a királyt illeté.* Ezek közől Bihar-, Békés- s Zarándmegyék vámjait a XIII-ik század második felében még békével birhatá a váradi egyház, mert Lodomér püspök 1273-iki levele nem emliti a kétséges birtokok között; továbbá Abaujvár- és Hevesmegyék vámjától sem esett még el, amennyiben az idézett levél a legöregebb jobbágyok tanuvallomásai után feljegyzi, hogy Abaujvár vámja a káptalant, Hevesmegyéé pedig a püspököt illeti egészen, t. i. egészen azon rész, mely a király adományából a váradi egyházra szállt;* de III. Endre uralkodásának, vagy 264az erre következő kornak zavaraiban még a békés, zaránd sőt biharmegyei vámok is idegen kezekbe jutottak. I. Károly király, ugy látszik, igyekvék legalább ez utóbbiakat a váradi egyháznak visszaszerezni, s I. Lajos mingyárt trónra léptével vissza is adá, sőt ki is egészité; de sikertelenül, vagy legalább nem tartós sikerrel, mert a még I. Lajos korában készült Chartularium e vámokat «kevés kivétellel» a többi megyebelieket pedig egészen az elidegenitett birtokok közé sorolja.*
«tributum castri bychor de Kewres ad usum episcopi et fratrum ecclesić waradiensis ex donatione beati Ladislai regis tempore suć fundationis collatum ... confirmamus.» Hazai okmánytár: VII. 2. l.
Lásd e munka I. kötetét 85. l. 2. jegyz.
A vámok egész összegéről már csak azért sem lehet szó, mert Abaujvár- és Hevesujvármegyék vámjainak tizedét az egri püspökség birta. «ltem decimam partem onmium tributorum, per quemcumque exigi consvetorum in comitatu videlicet .... Abaujvár .... Hevesujvár.» mondja e püspökség 1271-iki szabadalomlevele. FRJÉR GY.: Codex dipl. V. 1. 157. l.
«Sunt et alia tributa, quorum dominium ab ecclesia nostra est alienatum, videlicet duć partes tributorum Comitatus Byhoriensis et Circa Zarand exceptis paucis; item tributa, quć in Gomitatu novi Castri tam circa ipsum novum Castrum, quam circa Heves, et in Comitatu de Abawywar et de Bekes colligitur.» Batthyány-codex: I. 25. rubr. – Leges eccl. III. 238. l. – E munka első kötele 178. l.
Miben állt e kevés kivétel? s általában mit jövedelmeztek e vámok Szent-László egyházának? arról mélyen hallgatnak történeti forrásaink; csupán annyit emlitenek, hogy a jövedelmek két része a püspököt illette, harmadik része pedig a káptalant.*
«in duabus partibus Episcopo et in tertia parte nobis» Capitulo donavit rex. Batthyány-codex: I. 2. rubr. – Leges eccl. III. 222. l.
Ezekenkivül még más jelentékeny vámok birtokában is volt a váradi egyház. Ilyenek valának:
Várad-Velenczén, mely eredetileg a szomszéd Szőlősön volt felállitva, de miután Fenena királyné a váradi egyháznak adományozá, Váradra tétetett át s róla az utcza, melyben felállittatott, Vám-utcza» nevet nyert. Jövedelmezőségét mindennél jobban mutatja azon körülmény, hogy az Erdélylyel folytatott kereskedés e vámon ment keresztül. Tavaszszal, Szent-Benedek napján szokták bérbe adni.*
«quod quidem tributum tandem de ipsa Zewles ... in Waradinum, locum scilicet Venetia appellatum, translatum extitisset.» Nagyszebeni városi levéltár: U. II. 382. – E munka I. kötete 156. l.
Bihar városon. Az 1600-ik évi leltár szerént értékes egy vám, amennyiben néha hatszáz forintot is jövedelmezett évenként.* Bérbeadásának napja áldozó-csütörtök.
Budai országos levéltár kincstára: osztály: Urbariarum et Conscript. 36. 34.
Zilah és Szeged városok vámja, melynek, valamint az előbbenieknek 265jövedelme is két részben a püspököt, egy részben pedig a káptalant illette.*
«Tributi ... in vico Wenetia et in via Wamwcza exigi consveti, quod in festo sancti Benedicti de mense Martii, et tributi villć Bihar, quod in festo Ascensionis Domini locantur, item tributi, quod in villa Zylah et tributi, quod in Sceged exiguntur, – pars tertia nos (Capitulum) contingit, duabus partibus eorundem Episcopo deputatis.» Batthyány-codex: I. 25. rubr. – Leges eccl. III. 238. l.
Széplak és kerületének vámja, mely a Fekete-Körösön szedetett, a püspök és káptalan kőzött két egyenlő részben oszlott meg s a káptalan az őt illető részt Szent-György napján szokta bérbe adni. Ezeket a püspök és káptalan a Chartularium keletkezésekor s valószinüleg az egész középkoron át békével birta.* De voltak még egyéb vámok is, igy:
«tributum in villa Sceplak et eius districtu super fluvium nigri Crysii decurrentibus, in festo S. Georgii, quoad portionem nustram (Capituli) locari consvevit, inter nos et Episcopum ćqualiter dividitur; hćc omnia pacifice et quiete possidemus.» Bátthyány-codex: I. 25. rubr. – Leges eccl. III. 238. l.
Poroszló község s a tordai sóbányák vámja. Ez utóbbit talán azon kétezer darab kősó helyett nyerte a váradi egyház, melyet II. András király 1233-ban még minden évben kiadatni rendelt, amint általában Árpádházi királyaink nevezetes sómennyiséget bocsátottak a magyar egyház rendelkezésére;* de utóbb megszűnt ez általános sóadományozás s a Chartularium keletkezése korában már a tordai, valamint a poroszlai vámjog is, mely a püspököt s káptalant egyenlő részben illeté, a megszüntek közé tartozott.* Várad püspökei azonban még a XV-ik században is feles sómennyiséggel rendelkeztek;* de hogy mily forrásból? a tordai jogot nyerték-e vissza vagy pedig az erdélyi kereskedés vámjából nyerték-e? ki nem mutatható.
THEINER Á.: Monumenta Hung. I. 118. l.
Tributa alienata: «tributum villć Porozlo, necnon salifodinć in Thorda, quć nobis et Episcopo debentur.» Batthyány-codex: I. 25. rubr. – Leges eccl. III. 238. l.
E munka I. kötete 293. l. 3. jegyz.
A vámokhoz nevezetes földesuri haszonvételek is csatlakoztak igy a halászat, mely kivált Tisza-Füred határán volt jelentékeny s hasznának egyharmada a káptalant illette;* e továbbá a húsmérés s a 266majd minden faluban létezett «sernevelő-házak», melyek a napjainkban oly méltán hírhedt pálinkamérések helyét foglalták el.
Lodomér püspök fentebbi levele.
A jobbágyok azonkivül, hogy a püspök majorsági földjeit s szőleit művelék, szintén tekintélyes jövedelmet nyujtának részént földbérben, részént termesztményekben s ugynevezett ajándékokban, amint azt még látni fogjuk.*
Alább a káptalani birtokoknál s az egyes községeknél; mert teljes kimutatás nem maradt reánk.
Volt-e a püspökségnek jövedelme a Várad városában létezett fürdőkből* s nevezetesen azon hévforrásokból, melyek a város közelében, a Somlyóhegy alján fakadtak s az egész középkoron át «Szent-László fürdője» név alatt voltak ismeretesek? adatok hiányában biztosan meg nem határozható, de valószinü. Szent-László fürdeje legalább nagy látogatottságnak örvendett; nemcsak betegek, hanem egészségesek is ohajtoztak üditő forrásaihoz.*
A Chartularium a káptalan váradi birtokai közt emlit «unam turrim, ubi olim erat balneum lapideum, quod Demetrius episcopus occupaverat.» És ismét «unum balneum iuxta pontem, quo itur in vicum Olazy». Batthyány-codex: I. 27. rubr. – Leges eccl.. III. 239. l.
Lásd alább: HOMOROGI FŐESPERESSÉG – HÉVJÓ.
Hasonlóképen ismeretlen a belényesi ezüstbányákból befolyt jövedelem mennyisége; csak az bizonyos, hogy e bányák Imre püspök nagylelkű osztálya után is virágozának.* 1842-ben emlités van Székesfejérvári Jakabról, ki a belényesi aranybányában Báthory András püspök pénztárnoka volt;* a még későbbi Chartalarium pedig ezüst, ólom és vasbeli jövedelmeit emliti,* amik legalább részben kétségkivül a püspöki bányákból folytak be s azoknak fokozatos emelkedését s gazdagságát jelezik.
E munka I. kötete 162. l.
«Johannes babos dictus .... decimator domini Andreć episcopi cum Jacobo Albaregali exactore pecuniarum ouri foginć (igy) de Belenos.» Budai országos levéltár kincst. oszt. Monial. Poson. 41. 6. – D. L. 3533.
Batthyány-codex: I. 26. és 28. rubr. – Leges eccl. III. 239. l.
A XV-ik század történeti emlékei hallgatnak e bányákról, de a kővetkező század első évei ismét felvetik emléköket. Ekkor azok művelését Thurzó János a körmöczbányai kamaragróf vette kezeibe* s ez ép oly vállalkozó szellemű, mint szakképzett és szerencsés férfiu fejleszthette 267ki itt a bányaipart annyira, hogy azt a következő kor mostohasága sem vala képes megsemmisiteni s Belényes réz- és vaskohói 1600-ban is működésben vannak.*
E munka I. kötele 341. l.
Érdekes a kimutatás, mely a belényesi vas- és rézbányák személyzetéről, azok fizetése s munkájok eredményéről 1600-ban készült. «Magistri et servitores Fabri Mallei: Bene magister fabrorum», heti fizetése 2 magyar forint, melyből, ha dolgozik, kikap egy forintot, a másikat angariakor, valószinüleg évnegyedenként. – Vidus Joon «magister destillatorić fornacis, quć si fluit bene, sin minus, laborat in malleo cum cćteris fabris» fizetése hetenként 1 1/2 forint, melyből a felet kikapja, az egészet angariára. – Koman Miklós heti fizetése 1 frt 15 denár; 50 denárt kikap, a többit angariára. – Turza Mátyás és Idus Peterko fizetésök hetenként 75 denár. «Isti iuxta eorum conscientiam et fidem Deo et suć Maiestati debitam fatentur: per unam diem et noctem – ita tamen, si omnia necessaria aquarum, carbonum adsunt – non plus, quam quinque centenarios ferri posse ipsos elaborare. Die sabbathi non laborant. Ferri lapides in fodina quaerunt et eruunt subditi. Unum centenarium ferri datur florenis 4. Ad fabros exponitur per hebdomadam 7 fl. 50 dr.» – A rézbányánál: Rigil József «Kohmester» heti fizetése 1 forint 75 dr. – Pramerid Ferencz, fizetése ugyanannyi. – «Bartus Spraiczer magister» heti fizetése 2 forint. Ennek fia hetenként kap 1 forint 50 drt. – Kopasz Mihály ugyanannyit. – Hotmany György «Baniaz mester» heti fizetése 1 forint 50 dr. «kozlpenz» 75 dr. – Varga András fizetése 1 forint 50 dr. – Pucza Márton 1 forint 60 dr. – Bajora János 1 forint 60 dr. – Ördög János 1 forint 50 dr. Ezeken kivül szénégetők hatan, kik 1 forintért 12 kosár szenet tartoznak adni; a szenet a hegyekről lóháton hozzák le. – Ezek után jönnek «Sadarok» hárman; ácsok ketten; «Hantarok» ketten; «Zungarok» vagy Lungarok? hatan; kovácsok ketten. – «Magistri Cupri: Michael Rézműves, Albert mester. Istis duobus magistris; quum laborant, ex centenario cupri Sal Rez vocati solvunt illis florenos 3. pro tabula cupri florenos 2. – Nicolao Literato Curatori inter laborantes est solutio ad duos equos, ad singalum equum quolibet mense dantur illi fl. 4. Kosztpénz hebdomadatim dantur denarii 75. – Alter servitor: Janki per hebdomadan habet fl. 1. kosztpénz 50 dr.» Budai országos levéltár kincst. oszt. Urbariarum et Conscript. 17. 6. – V. ö. Ecclesiastica. 15. 15.
És itt meg kell jegyeznünk, hogy ámbár e bányák az egész középkoron át belényesieknek neveztetnek, e név alatt nem maga Belényes városa, hanem annak vidéke értendő, mely a nevezett városkával, mint központjával egy uradalmi testet képezett s a váradi püspök ős birtokaihoz tartozott. E vidéknek Belényesen felül emelkedő bérczeiben fejlődtek ki ama sokat emlegetett bányák, nevezetesen a vastermelés a mai Vaskoh, a réztermelés pedig a mai Rézbánya helyén. Ez utóbbi helyen állottak a püspökség ezüst s aranybányái is.
Hátra van még a püspök jövedelmeinek két forrása, melyek 268egyike a megyei papság fiui szeretetéből, másika a hivek vallásos kegyeletéből fakadt.
A középkor papjai javadalmokhoz képest minden évben kisebb-nagyobb összeget nyujtának be a püspöknek s ezt szeretet-adománynak, vagy ama kor iratai szerént «charitativum», «charitativum subsidium»-nak nevezék. A váradi püspökség papjainak ily szeretetadományáról már ama XIII-ik századi tizedjegyzék mellett maradt reánk egy tudósitás, nem teljes ugyan ez sem, de mégis felette érdekes, és igy méltó arra, hogy egész terjedelmében bemutassuk.*
Archidiaconatus Humuruk.
In Sauli dimidia marca.
In Kordo viginti denarii.
In Bercenus (? Belenus = Belényes?) ferto.
Item Zeplak ferto.
In Janusd uncia.
In Evsy episcopi uncia.
In Patafaya uncia.
In Madaraz uncia.
In villa filiorum Marcelli XX denarios.
In Rodvan uncia.
In villa Danela (Ugra) uncia.
In Ruyd (Rojt) uncia.
In Tamasy uncia.
In Bykach uncia.
In Zekulteluk uncia.
In Posalaka uncia.
In Irugd uncia.
In Keruszeg uncia.
In Gyaran uncia.
In Gyurklaka (Gyéres) uncia.
In Sancto Andrea uncia.
In Sancto Michaele fertonem.
In Wrusy uncia.
In Lesuy (igy) unciam.
ln Archidiaconatu Byhoriensi summa sacerdotum.
In villa Aka fertonem.
In Bolch fertonem.
In Wanchud unciam.
In villa Zudus unciam.
In Maria dimidiam marcam.
In Priuardhyda unciam.
In Tamasy unciam.
In Hudus fertonem.
In Zalard fertonem.
In Adrian fertonem.
In Choay (Csohaj) unciam.
In Puklusteluk fertonem.
In Mykche fertonem.
In Sancto Lazaro unciam.
In Kyraly ferlonem.
In Zeplok fertonem.
In Moch fenonem.
In Behnezeu unciam.
In Sethur (Sitér) fertonem.
In Chatar fertonem.
In Kuachy unciam.
In Byhor dimidiam marcam.
In Fulpaul unciam.
In Pyspuky dimidiam marcam.
In Bors fertonem.
In Adam unciam.
In Myxe unciam.
In Sancto Johanne abbas cum sacerdote parochiali marcam.
In Artand unciam.
In Bezermen fertonem.
In Zakal unciam.
In Zamto unciam.
In Woyuoda fertonem.
In Pochej (Pocsaj) unciam.
In Star (Esztár) fertonem.
In Gabrian fertonem.
In Erpaul unciam.
ln Sarano unciam.
In Perch fertonem.
In Zebus (Szepes) fertonem.
In Debruchun dimidiam marcam.
In Bogus fertonem.
In Nyrpaul cum preposito fertonem.
In Leta dimidiam marcam.
In Kenez unciam.
In Nogmihal (Mihályfalva) fertonem.
In Zoloch unciam.
In Odun unciam.
In Kereky unciam.
In Kaga fertonem.
In Gyozeg (Diószeg) dimidiam marcam.
In Egged fertonem.
In Weed unciam.
In Mendscent unciam.
In Archidiaconatu de Kalota.
In Keer fertonem.
In Fudy fertonem.
In Jeneu fertonem.
In Thelegd fertonem.
In Bertem unciam.
In Baraud unciam.
Bécsi császári udvari könyvtár: Codex. 1062. folio 118. a. Másolta Barabás S.
269E tudósitás az egyházmegyének csupán három főesperesi kerületéből, tudniillik a homorogi, bihari s kalotaiból sorolja elő a községeket, illetőleg azok papjait, nevezetesen az elsőből huszonnégyet, a másodikból ötvennégyet, a harmadikból hatot; holott egyéb, kétségtelen adatok szerént mind e kerületek legalább még egyszer annyi lelkészi állomást számláltak. De a töredékes, csupa nevekből és számokból álló feljegyzés mégis mily vonzó képet tár elénk ama régi korból, hatszáz év előtti időből!
Biharmegye 84 községének papjait látjuk közeledni s mindenik kezében ott van szeretete adománya, melyet főpásztora számára hoz. Elül jön a Várad melléki Szent-János apátja a községi lelkész társaságában; ketten hoznak egy márkát.* Követik őket nyomba Debreczen, Bihar-Püspöki, Nagy-Marja, Léta, Diószeg lelkészei, mindnyájan a bihari főesperességből, s mindenik egy-egy fél márkával; a homorogi kerület lelkészei már szegényebbek, ott csak az egy sályii lelkésztől telik egy fél márka, a kalotai főesperességből pedig már egytől sem; ezeknek még a legtehetősebbjei, a telegdi, jenei, kéri, fudii lelkészek csak egy negyedrész markát adnak, de a Sebes-Körös völgyén aránylag mégis több a középszerű javadalom, mint Homorog vidékén, mert itt huszonnégy lelkész között csak ketten: a széplaki s belényesi lelkészek adnak egy negyedrész márkát, a többiek pedig, huszonnégy közől tizenkilenczen, a márkának tizenketted, a kardai s marcziházi lelkészek meg épen huszadrészét. Ily szerény adománynyal a bihari főesperesség lelkészei közől egy sem fordul elő.
Az itt szóban levő márkában volt 4 forint.
270Mily összeg gyült be évenként a szeretetadományokból? adatok hiányában meg nem határozható; de az idézett kimutatás összege, mely a vidéki papságnak mintegy negyedrészétől folyt be, meghaladja a tizenöt márkát, és igy ha ez összeget négyszeresen veszszük s ehez a legtehetősebbek, a központi egyháziak adományát is hozzá számitjuk, oly összeget nyerünk, mely közet jár a száz márkához.
Végül volt egy nap minden évben, mely Váradnak, sőt az egész hazának egyik legkedvesebb ünnepe vala, és ez Szent-Iván-havának 27-ike, Szent-László szentté avattatásának napja volt. Várad székesegyháza megtelt akkor a szent király tisztelőivel, köztök nem egyszer a legelső magyar emberrel, a királylyal is, de főurak, kivált főrangu hölgyek sohasem hiányozának. E napon rendszerént Szent-László városának főpapja végezte az isteni tiszteletet s miséje közben, mingyárt evangeliom után felkelt s megindult az ajtatoskodók serege, elül a király, nyomában a főranguak, majd a nép vénei, végül az egyház kincsei, a szegények; ősi szokás szerént körüljárták az oltárt s mig a főpásztor kenyeret és bort áldozott fel Istennek, ők is letették áldozatukat az oltárra; a szegények talán csak egy fillért vagy egy szál viaszgyertyát, de akinek Isten többet adott, azok arany, ezüst kelyheket, kereszteket, kupákat, serlegeket, bársony szőnyegeket, drága miseruhákat, oltárékitményeket stb. Ezek, valamint a gyertyák s fáklyák is a székesegyházra szállottak; a többinek fele része a püspököt illette.*
«Omnes etiam oblationes, quć pia liberalitate fidelium ad sanctissimas reliquias sancti Regis Ladislai in utroque eiusdem: translationis scilicet et depositionis .... festo .... offeruntur, in quibuscunque rebus consistant, prćter dimidiam partem oblationum festi translationis sancti Regis Ladislai, quć Episcopum nostrum contingit, ad nostram (Capituli) communitatem pertinent. – Ciphis vel aliis jocalibus argenteis videlicet duas marcas argenti singulariter ponderantibus, item crucibus, calicibus, purpureis tapetis, ornamentis altarium et sacerdotalium et his similibus per Regem, Reginam et liberos Regales et alios quospiam offerendis, ad usum ecclesić nostrć –, illis vero, quć ad luminaria pertinent sive in lucernis, dupleriis et candelis, sive in cera in dictis festivitatibus vel alio quolibet anni tempore ad reliquias sancti Ladislai offerendis ad usum luminariorum more solito deputatis.» Batthyány-codex: I. 28. rubr. – Leges eccl. III. 240. l.
