A PÜSPÖK BIRTOKAI.
238A PÜSPÖK BIRTOKAI.
KIVÁLTSÁGOK. – A VÁRADI VÁR, KÖZSÉGEK, SZŐLŐK, MALMOK BIRTOKLÁSA. – TIZEDEK, VÁMOK. – SÓ- ÉS ÉRCZBÁNYÁK. – FÜRDŐK, SERNEVELŐ HÁZAK. – SZERETETADOMÁNYOK. – SZENT-LÁSZLÓ-NAPI OFFERTORIUMOK.
A VÁRADI püspökség, mely Szent-István királynak még csak vágyaiban élt, melyet utóbb Szent-László szerény préposti czimmel megalapitott, de később Szent-István vágyát megvalósitva püspökségre emelt: hasonló fokozatossággal gyarapodott jogok, kiváltságok és birtokokkal s emelkedett tekintélyben.
Királyaink alapiták, királyaink nevelték nagygyá nem csupán azon kegyelet miatt, mely őket koronáztatások után rendszerént elvezette Szent-László sirjához, hanem mert jutalmazni is tudták azon érdemeket, melyeket e püspökség papjai, mint egy ős, népes nemzetség, a haza védelmében, a király iránti hűségben, a közmüvelődés s a nemzeti érzelem és becsület emelésében szerzettek.
A birtokok és kiváltságok a hosszu századok alatt tekintélyes számra szaporodtak fel, mert az azokat megérdemelt szolgálat századokon át sem lankadott, s mert mig egyrészt hütlenség vagy gondatlanság el nem idegenité, másrészt bölcs gazdálkodás és takarékosság uj szerzeményekkel is gazdagitá azokat.
XIII-ik századi királyaink azon alapokat, melyekre nagy elődjök, Szent-László, a váradi püspökséget emelte, nem késtek még inkább kiszélesiteni s megszilárditani, de tetteik s adományaik emlékeit elseperte az idő, különösen ama nagy vihar, melyet tatárjárásnak nevez a történelem.* A XIII-ik században, midőn már történeti emlékeink 239szaporábbak lesznek, királyaink, sőt királynéinknak is majd mindenikét látjuk, mint érdeklődnek Szent-László váradi alkotása iránt, mint igyekeznek annak erejét, tekintélyét nevelni és igy állam-fentartó működésök hathatós tényezőjévé emelni. Ekkor már, mint a betetőzött s helyén megálló épületnél a kidiszités, megérkezett a kiváltságok adományozásának ideje is s az adomány indokául már nem csupán a Szent-László iránti kegyelet, a haza megmaradása s a királyi ház lelki üdve emlitettik, hanem Várad főpapjainak hazafisága s minden jutalomra méltó érdeme is.
Imre, a XII-ik század utolsó királya, midőn a váradi egyházat uj adománynyal tünteti ki, megjegyzi, hogy azt «piis prćdecessorum nostrorum vestigiis insistentes» míveli. Hazai okmánytár. VII. 2. l.
