HELYE. – FELOSZTÁSA. – KÁPOLNÁJA S TERMEI. – LAKÓINAK ÉLETE. – AZ UDVARI SZEMÉLYZET HÁROM OSZTÁLYA. – KÖZÉPKORI PÜSPÖKEINK RUHAVISELETE S ÜNNEPÉLYES MEGJELENÉSE.
A PALOTÁRÓL, mely Várad püspökeinek a középkorban lakásul szolgált, ugyanazon korból nem maradt reánk sem rajz, sem részletesebb tudósitás. A Chartularium csak arról értesit, hogy a püspöki udvar a vár déli részében állt, s egy későbbi, 1598-iki rajz szintén ide helyezi ezt. Minthogy pedig egyéb egykoru s teljesen hiteles adatok ugyancsak a vár e részébe helyezik ama palotát, melyben Izabella királyné lakott s hol később Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem született; jogosan hihetjük, hogy e fejedelmi lak nem egyéb, mint Várad püspökeinek palotája, és igy ami tudósitásaink ama lakról vannak, azok a püspöki palota képét tükrözik vissza.
Ezek szerént a székesegyháztól délre, ettől csak nehány, 20–30 lépésnyi távolban széles kő lépcsőzet emelkedék, mely a püspöki palotához vezetett. Ez egy emeletes épület vala, melynek központját a kápolna képezé, jobb és bal szárnyra osztván az épületet. A jobb szárny szobái téglával valának kirakva, de bal szárnya, mely a püspök tulajdonképeni lakául szolgált, már festett termeket mutat szárnyas ajtókkal s egy-egy teremben a kályha mellett kandallóval is. Itt volt nevezetesen 232egy «nagy szoba», mely a mai elfogadó termeknek felelhetett meg, továbbá egy ebédlő, egy «belső szoba», valószinűleg dolgozó terem, melynek zöld mázos kályháját veres virágok disziték, és egy háló szoba. Az utóbbi kettőnek, mint az egykoru feljegyzés emliti, fejedelmi fénnyel festett mennyezete volt.
A kápolnáról csupán annyit tudunk, hogy négy «hosszukás», tehát csúcsives ablaka volt, ami arra mutat, hogy a csúcsives épitészet korában a püspöki palota is, mint a székesegyház, átépitésen ment keresztül. Oltára a XIV-ik században Szent-András apostol tiszteletére vala szentelve, de 1600-ban már a bold. Szűz fatáblára festett képe állott rajta. Két ajtó nyilt beléje, egyik valószinűleg a püspök termeiből.
Az emelet többi helyiségei a vendégek s az udvari személyzet lakásaiul szolgálhattak; itt lehetett az iroda, a kincs- és levéltár, amint hogy két helyiség csakugyan «bolt»-nak neveztetik azon megjegyzéssel, hogy az egyik hajdan tárház vala. Alant szintén lakosztályok voltak, mintegy 11–12 helyiség, de ezekből csak az egy fürdőszoba rendeltetése ismeretes.
Eszerént az egész épület mintegy huszonnégy helyiségből állt és igy püspökeink laka, a mai igényekhez mérve, eléggé szerény vala, de a középkor amily pazar fénynyel emelte Isten házait, magán épitkezéseiben ép oly kevés igényü volt, amiért azután egyszerüséghez szokott szemeiben oly épületek is, melyek a váradi püspöki laknál sokkalta korlátoltabb arányokat tüntettek fel, paloták valának.
Különben a bemutatott épület csak a szoros értelemben vett püspöki lak vala; a püspöki udvarban, mely külön elkeritve állt s azonkivül a várban még számos épület létezett, mely részint szorosan az udvarhoz tartozott, mint a konyha, füszertár stb., részint pedig az udvari személyzet s mesteremberek lakául szolgált.
Püspökeink lakása világi főuraink palotáitól csupán abban külön233bözött, hogy még a legháziasabb foglalkozásra is, mint sütés, főzés, mosogatás, kizárólag férfiakat alkalmazának. A családi élet szelid örömeit, melyeknek a világi főurak palotái szinhelyei valának, a vallásos könyörület pótolá. «Az egyház kincsei»: éhező, szegény emberek mindennap meleg ételt kaptak püspökeink palotáiban, hol azonfelül még nehány, ugynevezett udvari szegény állandó hajlékot és ápolást is talált.
Különben udvartartásukban versenyeztek leggazdagabb főuraink fényüzésével, sőt nem egy tekintetben felül is multák azt, amenyiben udvaruk rendes gyülhelye volt, mint azt Vitéz Jánosnál láttuk, a tudomány és müvészet képviselőinek, kiknek előadásai, vitái, karöltve a meg-megujuló egyházi ünnepélyekkel, sajátságos bájt és vonzerőt adának egy püspöki udvarnak. És ezért legtekintélyesebb családaink is örömest adák gyermekeiket apródokul püspökeink udvarába, hogy ott uri szokást tanuljanak.
A püspök udvari személyzete a fegyveres örségen kivül, melynek élén a várnagy állt, három csoportozatra oszlott: az egyházi, a gazdasági s a szoros értelemben vett udvari szolgák osztályaira.
Az egyházi osztályhoz tartozott először is a felszentelt helyettes püspök, kinek rendszerént asztala volt az udvarnál s azonfelül évi fizetése nem annyira pénzben, mint inkább terményekben. Ezután következett a püspök gyóntatója, továbbá káplányai, jegyzői, kiknek száma változott. Báthori András püspöknek két káplánya volt; Thurzó Zsigmondnak több jegyzője. E jegyzők, az élökön álló irodai főnökkel, vezették a püspök levelezéseit, szerkeszték hivatalos iratait s képezék 234az egyházmegyei kormány hivatali személyzetét. Az irodafőnök volt egyszersmind a püspök pecsétőre, s pecsét kettő volt: kisebb és nagyobb. Ezenkivül az iskola tanitója, a székesegyház orgonásza, rendszerént szintén egyházi férfiu, valamint az alőr s az aléneklő is többnyire a püspöki udvarban találták asztalukat. Végre több-kevesebb számu egyházi praebendarius, kik a hivatalosan megjelenő püspök előtt jártak, a többi udvari papok utána.
Legnépesebb vala a harmadik osztály, élén az udvarmesterrel. Ehez tartoztak a különféle mesteremberek, a belső cselédség s a konyha és istállók nagy számu személyzete. A középkor jelenünk szellemibb szórakozásainak hiányában a teritett asztaloknál keresett időtöltést; a hintók ritkább használata pedig, valamint a hadi szolgálat nagyobb számu hátaslovakkal szaporitá az istállók szokott állományát. Igy lőn, hogy középkori püspökeink udvari személyzete az őrségen kivül száz s néha több főre is felszaporodott.
235Ama kőlépcsőzet tehát, mely a püspöki palotától le a vár udvarára s a székesegyházba vezetett, meglepőleg festői látványt nyujtott valahányszor a püspök egyházi vagy hadi ünnepek alkalmával főpapi ornatusában vagy lovagi diszben fényes kiséretével ama lépcsőkön fel vagy lehaladt.
Püspökeink lovagi ruházata sem szinre, sem szabásra nem különbözött más, világi főurak viseletétől. Igy Hyppolit esztergomi érsek 236diszöltözete 1489-ben a következő vala: veres posztó nadrág, hermelinprémes skarlát posztó dolmány, ugyanilyen szinü tafota köpeny, pávatoll prémes, aranytaréjos föveg és sarkantyus kordován lábbeli. Ily öltözetben csak a nyakról függő arany kereszt mutatta a főpapot.
Különben püspökeink akkor is, midőn egyházi ornatusba öltözve valának, gyakran jelentek meg lóháton a nép között fejökön infulával, vállokon palásttal, jobbjokat áldásra emelve. Igy tartották rendszerént 237első bevonulásukat székhelyökre s a főpásztor kimagasló alakja, ama keretben, melyet a körülötte térdeire omló nép s a fáklyákkal, zászlókkal, mennyezettel s ereklyetartókkal eléje vonuló papság képezett, – egyike vala a középkori élet megragadó képeinek.