23.
23.
Gróf Csáky Zsigmond tárnokmester Csáky Imre püspöknek, öccsének megbízásából a magyar kir. kancelláriának, irt levelében a Rákóczi-felkelés alatti nyomorúságukat ismerteti. Győr, 1708 október 24.
Én püspök öcsémmel, feleségemmel s 12 személlyel, 6 lóval hogyan menjünk, szekérnek fogadót mivel fizessünk? Vagy anélkül, taligán hurcolkodjunk? Nem érdemelünk ilyen példa nélkül való számkivetést, hiszen sem mi, sem eleink soha nem voltunk ellenségei eő Felséginek. Nyomorúságunk az udvarban tudva vagyon. Eleink hivsége és szives szolgálatai miatt jutottunk ilyen keserves haldokló sorsra. Szempillantásonkint keservesen nyögünk. 6 esztendő alatt én öcsémmel s hozzátartozóimmal 4500 írt kaptunk, ezt is csepegve. Tehát az udvarnak nagy költsége nem volt reánk, de olyanok, kiknek tisztük, jószáguk, jövedelmük, földjük megmaradt, 3–6.000 forintokat kaptak. Hogy nem szolgáltunk, nem rajtunk múlott, hanem azon, ki alkalmatosságot a szolgálatok elkövetésére nem nyújtott. 6 évi bújdosásunk alatt mi egy király kasszájának 4500 frt? Lehetetlen, hogy ő Felsége ok nélkül a halálnál keservesebb ostorral ostoroz bennünket ilyen sok érette való szenvedísért. Minden bécsi jóakarónknál tettünk szót, hogy a télen Pozsonyban szeretnénk telelni, vagy legalább a dieta alatt, de embereinket hova tegyük, miből fizessük ki, s mi egy fillérért is kinek istenkedjünk, ha az sem segít, akié vagyunk? Vagy úgy legyünk mint a cigányok, vagy mint egy elátkozott zsidó? Ha a dieta után adna ő felsége 2000 frt, addig miből éljünk s miből menjünk a dietára? Cselédeinket nem engedhetjük ki jámbor szolgálataikért mint ebeket, mert hisszük, hogy van Isten. 419Vagy frugális intentioval akarják kitólni szemünket. Kitől vegyünk már kölcsön, mikor egy fillér fundusunk a kerek ég alatt nem mutatható s ha látják még azt is, hogy urunktól elhagyattunk s megvettettünk.
Mindezeket megfontolván arra reserváljuk magunkat, hogy jóakaróinkból ellenségek számát ne szaporítsuk, s hogy kenyerünket könyhullatással s izetlen veszekedésekkel ne együk és hogy gonosz akaróinknak kedvét ne töltsük, emberek csúfjává ne legyünk, s ily messze idegen országban, hol semmi gyámolunk nincs, jobb magunkat megvonni oly helyre, hol kevesebb szem látván s ember nem forogván, kevesekkel is beérhetjük méltó ítélet nélkül, s nem vagyunk kitéve vendéglátogatásnak, mikor kanalunkat mi is megnyalnók. Azért magam résziről, ő felségétől elhagyatva a szégyen elől klastromba kívánok húzódni, hol egyedül az egy élő Istennek leszek obligatussa s ahol csendesen lehetnék ő Felsége erszényének ürítése nélkül. Csak a feleségem, gyermekem s cselédeik megélhetése számára kérek ő Felségétől rendelést vagy passzust a kurucoktól, hogy magukat jószágukban meghúzhassák. Szolgáimat pedig vegyék fel a bécsi gazda emberek szolgálatra, ha nem, akkor a számára is passzust. Ha a diétáig nem lesz ezekre rendelkezés, ne okozzanak elmaradásomért.
(Szepesmindszenti Csáky lvt. 132. 23.)
