24.
24.
Gróf Pálffy János fővezér Csáky Imre érsekhez Károlyival és Rákóczyval folytatott tárgyalásairól Debrecen, 1711 február 4.
Illustrissime ac Reverendissime Comes,
Domine et Pater Colendissime!
Hogy minapában írott kgld levelire magam választ nem adhattam, akkor interveniált számtalan sok dolgaimnak és a publicumok miatt összvegyült hazánk javára czélozó éjeli-nappali sok nyughatatlan foghlalatosságimnak tulajdonítcsa kgld. Mert ugyanis nem kétlem vagyon eddig tudtára másunnét is kgldnek, hogy mynap innét Debreczenbűl meghindulván, circa 21 Januarii és Hatház nevű Hajdu városban menvén, azon nap ugyan Hatházra Károly Sándor hozzám jöve, kivel bőven beszélgetvén, mindenkíppen igyekeztem azon, hogy kglmes420urunk eő fölsége szolgálatit mentül jobban promoveállyam és hazánk csendességét is közelítsem. Amint is meghválván tőllem s igyenesen Rákóczihoz Munkácsra vévén úttyát, a mellettem levő hadakkal Kallóba mentem, az holott is majd egy hétnél tovább helyben lévén, újonnan hozzám jöve Károly Sándor és mind két részrűl adott parolánk szerint véle edgyütt csak kevés számú néppel mentem Vaja nevű faluban, s Rákóczi maga is hozzam conpactala, s mind két részrűl bőven kibeszéllettük magunkat. És noha kívánta vala azt, hogy ha magának eő Fölsége tam quoad vitam, quam etiam bona gratiat adni méltóztatnék, adatná vissza jószágait is, de én ezt sok helyes okokra nézve, kiváltképpen az eő felsége híveinek az kuruczság miatt lett éktelen károssodásainak érdemek szerént leendő meghjutalmazásokra nézve meghmondottam egyátallyában, hogy effélét ne is kívánnyon, mert semmi sem lészen belőlle, sőt ha eő fölségének volna is afféle szándéka, egyátallyában azon volnánk mi megkárosodott és hivségünk miatt mindenünkből ki fogyott magyarok, hogy lábaihoz borulván eő fölgének, abban ellent állani kívánnánk. Sok volna leírnom consequenter öt egész óráigh lett discursusunkat, hanem cathegorice meghmondottam Rákóczinak, úgy Károlinak is, hogy szintén beérik vele, ha eő Felsége nékiek kettejeknek fejékre és jószágokra nézve tellyes gratiat adni méltóztatik, ne is allegallyák közöttök és az országbeliek között lett szövetségeket és összeesküvéseket, mert tapasztalták eddigh is micsoda effectussa vala kemény hiteknek. A mint írhatom kgednek, úgy ha ugyan valamire nem mehetünk, s ellenek indulok azonnal, tisztei zászlóstul fognak hozzám jőni az eő fölsége hivségére, a mint nagyob részint tettek is előttem insinuatiot. Utollyára Rákóczi resolválá magát, hogy egy alázatos levelet fogh írni fölséges urunknak, melyet is szintén most várom kezemhez, s miglen eő felségének válassza jön reája, curier által felküldvén, addigh in forma suspensionis armorum az hostilitásoktúl mind két részrűl supersedealunk. Ők Bereg, Ugocsa, Szathmár és Máramaros vármegyékbe retrahallyák magokat, noha az eő felsége hadainak is Szathmár vármegye 420 oralis, s annyi equilis portiot fog praestalni. Reménlem jó effectussát fáradozásimnak, noha nekem ebben legkisebb hasznom vagy interessentiam más nincsen. Hanem hogy az eő fölsége továb való szolgálattyára nemzetemet és az országot kívánnám conserválni és 421hivségre akarnám Rákóczit manuducalni. Mindezeket Bercsényi most Lengyelországhban lévén, csak távolrúl halgattya; most is ki tecczik, hogy csak maga privatumát keressi a rosz ember. Akarám azonban azt is tudtára adnom kglnek, elő hozódván Telekessi úr dolga, tudokozódott töllem maga Rákóczi, miokra nézve fosztatott megh püspökségetűl; feleltem: azért hogy miért kellett nékie subscribálni a detronisatiot, noha eő egyebaránt azzal menti magát, kételen volt velle, mert kényszerítésbűl cselekedte Kire azt mondotta Rákóczi, hogy absolute senki sem kényszerítette, hanem valamint többek, úgy eő kglme is szabad akarattyábúl subscribalta. Caeterum továb mi fogh következni ezen állapotban, tudósítani kgldet el nem mulasztom, Permaneo
Ejusdem Illmae
Rmae Dominationis Vestrae
filius et servus paratissimus Comes Joannes Palffy
Dátum Debreczini 4. Februarii 1711.
(Gróf Csáky-család szepesmindszenti lvt. 7.341.)
