42.
42.
László Pál váradi kanonok jelentése Csáky bíbornokhoz az oláh papok ellenállásáról. Várad, 1724 szeptember 2.
Várad, 2. Septembris 1724.
Eminentissime Cardinalis etc.
Eminenciád kegyelmes parancsolatjából én esperesi [görög.-kat.] hivatalomnak szívesen megfelelni kívántam, de méltóságos püspök-nagyprépost vicarius uram ő nagysága magához hivatván, a törvényeket forgatta, hogy nékem nem lehet procedálnom, mert nincsen authenticum pecsétem, azonkívül nonnisi episcopi vel eorum vicarii causas revidere possunt. Mindezekben magamat submisse viseltem, mivel azt is proponálta: habeam fraternam charitatem, mert olyan hír vagyon, hogy ő nagysága már Eminentiád vicariusa nem volna, melyet szégyennek tart. Habeat patientiam, én a papokat – úgymond – sub sigillo vicariali egyben hivatom, s kegyelmednek resignálom; arra is reá állottam. Azok compareáltak, de longe aliter, mert egy régi jó esperestet, aki deák, magyar, német, görög és rác nyelveket alkalmaznia tud, ki is velem együtt vala Somlyón – a ráczok káplánynya levetette és mást tett helyébe; mást, egy régi öreg parochust a dioecesisből kiűzetett, kik mindketten értelmesebbek voltak a hit dolgában a többinél. Azalatt eltelvén 5 hónap, látván, hogy ő nagysága csak manuteneálja, megindultam visitatiora, és már 21 templomokat eljártam, mindenütt cathekizalnom kelletvén kénytelenségből is, mivel ittvaló oláh esperest ilyen currentalist bocsátott ki, hogy én pápistákká akarom tenni az oláhokat, és azért senki hozzám 500 ft. bírság alatt ne jöjjön. Amint is 29. Augusti gyűlést hirdettem ide Váradra, és az esperestek közöl egy sem jött el. Már a belényesi és sebes-körösi, esperestek helyett másokat tettem, a többivel igen lassan mehetek elő az itt való esperest miatt, ki iránt 451valami remediumot méltóztatnék Eminentiád parancsolni. Az Istennek nagy kegyelme, hogy mégis nyelvökön tudok és magok írásiból őket convincalom, s úgy a község contentaltatik, de azon kérnek, hogy aző ecclesiájokat ne vizsgáljam, hanem magok hitek szerént minden defectust írásban kezemhez hoznak. A Lakságiak ugyanteljességgel be nem bocsátottak. Alázatos szívvel követem Eminentiádat, hogy ezzel is merészeltem terhelni. Én ugyan csak nem desistálok vele való discursusról. Dum longaevam vitám et omnia desiderabilia Eminentiae Vestrae cordicitus humillime praecarer, maneo E. V.
humillimus capellanus
Paulus László, praepositus de Ruthensis, archidiaconus ritus Graeci, custos et canonicus Varadiensis m. p.
(Egy ív két első oldalán. Gróf Csáky-nemzetség szepesmindszenti levéltára: VII. 195.
(A váradi nemegyesült rácok egyháza s községe hova lett? oláh lett?)… Az olá papok nálam azolta egyszer is másszor is sokan voltak, kik Eminentiád kegyelmes gratiáját hálaadó szívvel köszönik. Mgos vicarius uram ő nagysága maga kívánja publicalni, s nem jöttek a terminusra; hihető szintén ma lévén karácsony napja, a sz. ünnepek kedvéért mulatták el… (László Csáky Imréhez, Várad 5 Januarii 1725. u. o.)
