50.
50.
Gróf Csáky Zsigmond tárnokmester jelenti Csáky bíbornok halálát. Pest, 1732 szeptember 3.
Az nagy bánat és majd elfelejthetetlen szívbéli keserűség, melyet Isten ő szent felsége az egész nyavalyás emberi nemzetre kiadott megmásolhatatlan törvénye által, s mostan reám s famíliámra bocsátott, midőn néhai, boldog emlékezetű méltóságos cardinalis uramot, nekem kedves uram öcsémet, ő eminentiáját váradi püspökségében rövidebb ugyan, de súlyos betegeskedése után legközelebb elmúlt Kisasszony havának 28-ik napján délutáni egy s két óra közben, előre minden lelki vigasztatalásokhan részesülvén, ez árnyék világból az örökkévalóságra kiszólította, – nem engedi, hogy érzékeny fájdalmimat voltaképen lehessen kimagyaráznom. Mindazonáltal ezen bánattal teljes levelemmel mindazért, hogy méltóságos személyéhez eleitűl fogvást fentartott kötelességemnek eleget tegyek, mind pedig az ilyen gyászos történetünket több méltóságos nagy jó uraim között Excellentiadnak is jelentvén, szomorúságunkat elterjeszszem, lévén teljes bizodalommal, hogy valamint Istenben üdvezült kedves uram öcsémnek véletlenül történt halálát, úgy azáltal nekünk, véreinek maga után hagyott elfelejthetetlen keserűségünket szánakodó szívvel venni, s lelkérűl, szegénynek, kegyesen megemlékezni, engem pedig tovább is tapasztalt atyafiuságos gratiájában familiammal együtt megtartani méltóztassék, melyért midőn esedezem, míg élek, maradok Excellentiádnak
Pesten 3-a Septembris 1732.
(Aláírás hiányzik. Szepesmindszenti levéltár: VI. 71.) 470
