II. ZEMCHEI RADECZY ISTVÁN. 1567–1572.
II. ZEMCHEI RADECZY ISTVÁN.
1567–1572.
1567–1572.
Amit egy ekorbeli főpap, Telegdi Miklós jelentett a pápának, hogy a magyar egyház a végromlás szélén áll, s a katolikus hitnek itt maholnap még csak neve sem marad meg többé,* az a váradi püspökség területén már beteljesedett.
Schmitth Nicol: Episcopi Agrienses. (1768.) III. 115. l.
Pedig Várad e korban abba a sajátságos helyzetbe jut, vele, hogy egyszerre két püspöke is van. Forgách Ferenc leköszön ugyan a püspökségről, de azt a lelkiköteléket, mely őt a váradi püspökséghez csatolta, viselni kénytelen örökké. Azóta, midőn Miksa király engedelmével János Zsigmond udvarába távozik és ott fejedelmi tanácsosságot vállal, az a gondolat vezérli, hogy közvetlen közelből még hathat egyháza érdekében az ifjú fejedelemre. Ereiben a Zólyomiak merész, rendkivüliségekre hajló vére folyt (anyja Zólyomi-leány), mely őt nyugodni holtáig nem engedé. Lehetséges azonban, hogy Blandrata és Dávid Ferenc befolyását ellensúlyozni képtelen vala. Az meg bizonyos, hogy korán beletörődött az erdélyi viszonyokba. Már 1572-ben nősülni szándékozik,* s a következő évben írja Dudics Andrásnak, hogy már dispensatiója is van, de csak azon múlik házassága, hogy nem talál magához illő nőt Erdélyben.*
Dispensatiója ügyében Báthory István fejedelem, kinek Forgách kancellára s rokona volt, követet küld Rómába. Szilágyi S.: Carillo Alfonz. 5 l.
Ducicshoz írt magyar levelét közölte a Századok. 1880. 756–7. l. – Roskoványi Á.: De coelibatu et Breviario III. 441. l.
Alig két év múlva ismét mást gondol. Bérbe adja bizonytalan időre minden birtokát,* Olaszországba megy s Páduában 331577 január 19-én befejezi hányatott életét.* Sírja ismeretlen,* de „historiája” melyet korának történetéről, bár élesen írt, őrzi emlékét.*
1575. Szept. 1-én sógorának, Rátóti Gyulafy László fejedelmi tanácsosnak évi 800 frt.-ért bérbe adja a biharmegyei Diószeg város, Sámson és Egged községben levő részbirtokait. Orsz. lvt. Gyulafehérvári Bihar. 1. 28. – 1575. Okt. 1-én Báthory István fejdelem Kolozsmonostor és tartozékai jövedelmét biztosítja neki távolléte egész idejére. Gr. Forgách cs. lvt.
U. o.
Sírját kerestem 1888-ban Pádua minden egyházában s klastromában, de sikertelenül. Valószínű, hogy a jezsuiták kollegiumában temették el, de annak helyén ma már kaszárnya áll.
Kiadta Toldy Ferenc (Forgách Ferenc… magyar históriája. 1540–1572. Forgách Simon és Istvánfi Miklós jegyzéseikkel együtt. Közölte Majer Fidél. Kiegészítette Toldy Ferenc. Pest. 1866. Mon. Hung. Hist. II. o. 16. K.)
a) Az utolsó negyven év kutatásai eredményeként ma már sok tekintetben másként látjuk Forgáchot. (Sörös P. Pongrác: Forgách Ferenc élete I–II. Századok 1896. – Bártfai Szabó László: Ghymesi Forgách Ferenc 1535–1577. Budapest. 1904.) Forgách Ferenc egész ifjan, 1556. augusztus 7-én neveztetett ki váradi püspökké, de a megerősítő bulla csak 1560. július 17-én állíttatott ki. Mivel kinevezésétől kezdve Várad egy évig ostrom alatt volt. azután pedig elesett, azért csak a Ferdinándnak hódolt békésmegyei részek tizedeinek 550 forintnyi bére lett volna jövedelme, de Gyulának 1556. szeptemberében török uralom alá jutása folytán ezt sem kaphatta meg. Békést és nyugati Biharmegyét a törökök pusztították el. Gyula lakosságának egyrésze Debrecenben keresett menedéket. 1557 kezdetén a regensburgi birodalmi gyűlésen nagy hatással képviseli Forgách a magyar országgyűlést és ezen időtől kezdve éveken keresztül állandóan Ferdinánd mellett dolgozik mint valóságos titkos tanácsos. Nagy tehetségével, sokoldalú tudásával szolgálta királyát, egyházát és hazáját, de a Bazilik János-féle actiója, – mellyel egyszerre akarta a királysághoz csatolhatni Erdélyt, magának pedig ténylegesen is megszerezni a váradi püspökséget, – összeomlott és ezen időtől kezdve szerencséje elhagyta, – csak a pozsonyi prépostságot tudja megszerezni. – Ferdinánd halálával (1564. júl. 25-én) pedig legnagyobb párfogóját is elveszti. Miksa mellett hasztalan várta győri püspökké való kinevezését, vagy hosszas alkancellári szolgálata után kancellárrá való előlépését. Talán már ekkor tervezi titkon, hogy ha a király mellett nem lehet, akkor – az erdélyi fejedelem mellett lesz kancellár. 1566 végén lemond a csak címet érő váradi püspökségről. 12 évi udvari szolgálat után ifjúkori tanulmányainak szinterére, Páduába megy, 1568-ban pedig János Zsigmond udvarába telepedik. János Zsigmond szívesen fogadja, de Békés mindenhatóskodása folytán csak Báthory István fejedelemmé választásakor. 1571-ben lett Erdély kancellárjává. Ez időben már az erdélyi környezet Bécs tisztelésétől megfosztotta. Ekkor kacérkodott (1572 végén és 1573 kezdetén) a nősülés terveivel, de valószínűleg nem volt komoly szándéka, mert a legszebb korában élő kancellár talált volna méltó élettársat, ha akart volna. A Bunyitay által idézett. Dudics Andráshoz írt 1573. nov. 26-i levele is érthetően tréfás, mert nagy tudású barátja, Dudics ekkor már hat éve lemondott pécsi püspök, lutheránus, nős ember volt és fia született. Forgách diplomáciai utazgatásaiban betegséget szerezve, 1575-ben Páduában telepedik le, hol két év múlva a San Francisco ispotályban pestis áldozata lett. Testvérei a velencei Tizek Tanácsánál Komjáthy János családi jogi képviselő útján perelték az örökség készpénzállományát. 6000 scadit, de a jogi képviselő közben elhagyta katolikus hitét, kénytelen volt Velencéból távozni és a páduai Hieronymonak átadni a képviseletet (Kárpáty-Kravjánszky Mór; Magyar inkvizíciós, perek Velencében. Bpest. 1933. 7–9). V. ö. még: Századok 1887. 564. – Horányi: Memoria Hungarorum. Bécs. 1775. 702. 1. – Siebenbürgisehe Quartalschrift. Hermannstadt. 1790. 1. 435. – Magyar historiájának Mayer-Toldy-féle kiadása. Pest. 1866. – Ismert. Bpesti Szemle 1867, Századok 1869. –Marczali: Magy. Tört. Kútf. Kézikv. 382. – Bártfai Szabó László: Gh. Forgách Ferenc váradi püspök évkönyvei tekintettel művelődéstörténeti adataikra. Bpest. 1904. Bíró Venczel: Forgách Ferenc mint történetíró. Kolozsvár. 1908.
Mint Forgách Ferenc, úgy utódja, Radeczy István* sem foglalhatta el püspöki székhelyét.
Igy: „Radeczy” írta nevét Miksa király azon levélben, melyet Pozsonyból 1561 június 16. ruszkai Dobó Istvánnak küldöttt Országos lvt. Neoreg. 1067. 19. – „Zemche” előnevét emliti Ferdinánd királynak Bécsben 1559 október 19. kelt oklevele Orsz. lvt. Királyi könyvek. I. 58. – Nagy Iván: Magyarország családai IX. 554. I. szerint 1560 jan. 1-én emeltetett nemességre, de a nemeslevél, mely ez állítás támogatására Győr megye levéltárából idéztetik, ugyan megvan ott, csakhogy Radez István nevére szól, kinek előneve „de Busan”. Ezen Radez István tehát egészen más személy. Különben is Radeczy Istvánnak „de Zemche” előneve, mely már az 1559-iki levélben előfordul, nyilván mutatja, hogy ő már a győri nemeslevél kelte, 1560 előtt nemes volt. Neve is eredetileg Hradeczy lehetett.
Forrásaink erdélyi származásúnak, nagyszebeninek mondják, tehát Oláh Miklós prímásnak földije, s talán rokona is volt. Annyi bizonyos, hogy az agg prímás kiváló hajlammal viseltetett iránta,* fokról-fokra emelte, alkalmat nyujtott képességei érvényesítésére s végrendelete egyik végrehajtójául is őt nevezte ki.* Viszont Radeczy a legbensőbb hálával ragaszkodik jótevőjéhez, kinek tiszteletére verset is írt.*
Schmitth M.: Episcopi Agrienses III. 133. l.
A másik végrehajtó Thelegdi Miklós esztergomi kanonok. Oláh Miklósnak Bécsben 1562 szept. 14-én kelt végrendelete a herceg Esterházy kismartoni lvt. 4. C. 24.
Timon, S.: Epit chron. Rerum Hung. Et. Transylv. 198. l.
Neve 1559-ben tűnik fel először, midőn Ferdinánd király a Vízkelety Tamás halálával megüresedett szkalkai apátságot adományozza számára. Ez apátság még akkor nem volt puszta cím: három falu és egy puszta képezte birtokát.* Ugyanezen 34időben Oláh Miklós prímás esztergomi kanonokká és Szent István esztergomi prépostjává nevezte ki,* csakhamar pedig az esztergomi káptalan nagyprépostságára emelte.*
Apátfalva, Wyerd, Pyho és Hrabova puszta. Kir. könyv. I. 58. l.
A Memoria Basilicae Strigon. 142 J. már 1555-ben mint esztergomi kanonokot említi. Ferdinándnak idézett 1559-iki, 1560-iki levele (Kovachich M.: Formulae sol styli L és LI. l.) nem szól a kanonokságról.
1566 máj. 11-én Nagyszombaton van és mint Szent István prépostja, s esztergomi prépost említtetik. Bécsi Staatsarch. Hung. 1567. b)
b) Kollányi Ferenc szerint (Esztergomi kanonok. Esztergom. 1900) 1555-ben lett esztergomi kanonok, megtarthatva előbbi apátságát is, 1564. nov. 13-án szentistváni prépost, 1575-ben pedig pozsonyi prépost lett. (159. l.) Kollányi arról említést nem tesz, hogy esztergomi nagyprépost volt.
Esztergom ekkor már a törökök birtokában volt. Magyarország első papja s káptalana és velük együtt a katolikus ügy az ország belsejéből egy határszéli városba, Nagyszombatba
szorult. E város volt hivatva arra, hogy nemzetünk szellemi mozgalmának a közeljövőben központja legyen. A nagyszombati iskolából fognak kikerülni azon nagyjaink, kik az egyházi szószéken s a diplomácia mezején majdan oly fényes sikereket aratnak; kik felemelik az ősi vallás már-már letiport zászlóját s magyar nyelvünknek is új lendületet adnak.
Ez iskola, a jövő első alapjait Oláh Miklós rakta le. Nevezetesen azáltal is, hogy maga köré gyüjtötte a száműzött egyházi férfiak jeleseit. A váradi székeskáptalan számüzött tagjai közül Ilosvai István, Mindszenti András, Derecskei Török János, Garai Pál, Vásárhelyi, Belczi Bálint szintén nála találtak menedéket.*
Memoria Bas Strig. 142–144. l. – A váradi püspökség tört. II. 56–7. –181.–184.–187. l.
Oláh Miklós nem kisebb szerencsével magához veszi a biharmegyei jobbágyfiút, Telegdi Miklóst is,* a nagy Pázmány Péternek előharcosát. Minthacsak tudta volna, hogy az ország legelnyomottabb részéből fognak jönni a leglelkesebb küzdők.
Eddig mint főúri származását emlegették; ellenkezőt mutat atyjának, Márton deáknak a biharmegyei Telegden 1567-ben kelt levele. Új Magyar Sion 1886. 84. – ez a Márton deák talán ugyanaz, kit Szántó István 1600-ki kézirata utolsó helyen említ azok között, kik Erdélyben katolikusok maradtak. Budapesti egyet. Könyvtár Hevenesy XI. 1. l.
A prímás ezen körének egyik legkiválóbb tagja Radeczy István volt. Finomabb műveltségét s tudományát a történetiró Istvánffy is említi.* Az érsek magasabb pályát is nyitott számára.
Istvánffy M .: História (1622.) 532. l.
Mikor Ferdinánd király az 1559-ki országgyűlés után a német rendektől segedelmet kért a török ellen, hasonló célból Rómába is követet küldött. E követ a prímás ajánlatára Radeczy 35volt, ki IV. Pius pápa előtt megragadó vonásokkal vázolta Magyarország szomorú helyzetét.* Követségének jutalma utóbb Forgách Ferencnek üresen hagyott püspöki széke lőn.* Egyúttal királyi tanácsosi, majd az ország kincstartói méltóságára emeltetett. Hogy a Váradról száműzött püspöknek illendő székhelye legyen, ezért 1568-ban a pozsonyi prépostságot nyerte el.*
Beszéde a Borghesse levéltárban. Faknói Vilmos szíves közlése. c)
c) Fraknói maga azonban (Magyarország egyh. és polit. összeköttetései a római szentszékkel. III. 1903.) nem emlékezik meg Radeczy e küldetéséről.
Miksa királynak Pozsonyban. 1567. jún. 16-án kelt levele (Orsrzágos lvt. Neoreg. 1067. 19.) még csak mint prépost-kanonokot említi; püspökké neveztetése tehát ezután történhetett. d)
d) Kollányi szerint 1567 január 29-én neveztetett kis püspökké, de a pápai megerősítés soha sem érkezett meg. Figyelembe kell venni azonban, hogy éppen ezen évtizedekben nagyon ritka volt a pápai megerősítés.
Miksa király adománylevele kelt 1568 szept. 16. Egy másik, 1569 júl. 29. Kelt királyi levél felhatalmazza, hogy pozsonyi káptalanában minden kanonoki széket ő tölthessen be. Királyi Könyvek. I. 86–87. l.
Püspökségének érdekében sem főpapi buzgalmát, sem befolyását nem érvényesithette. Székhelye, Várad zárva maradt előtte. Püspöki birtokai közül is csak azoknak vehette hasznát, melyek János Zsigmond birodalmán kívül estek. Ilyenek voltak: pestmegyei és nógrád megyei Kerepes, Lőrinczi, Szada, Veresegyház és a szabolcsi Püspökladány.*
Orsz. lvt. Ecclesiastica. 15. 16. 17.
János Zsigmond trónját végre is Báthory István nyerte el, kivel Várad vallási életében új fordulat állott be. Ezt azonban Radeczy István, mint váradi püspök nem érte meg, mert 1572 július 29-én Eger püspöki székére helyeztetett át,* hol mint királyi helytartóra is még fényesebb pálya várt.*
Orsz. lvt. Kilrályi könyvek I. 94–5 l. –Szép, függő, címeres pecsétje 1574-ből az Ibrányi család levéltárában.
e) Ugyancsak ezen időtájban, 1573-ban lett királyi helytartó. Ezen méltóságában még hajlik a rendiség felé és az 1576-iki országgyűlésen – mint királyi helytartó – meglepően erélyes szavakkal követelte a jelen levő Rudolf trónörököstől, hogy „Felséged uralkodása alatt bejött, s ezelőtt nálunk ismeretlen elnyomás, szolgaság és zsarnokság alól szabadította meg Magyarországot”. Rudolf e szavakon megbotránkozott s Radeczyt királyi megrovásban is részesítette; de elismerte, hogya magyaroknak a magyar ügyekben is jogtalanul rendelkező német kancelláriára, panaszra bőven van okuk és joguk. (Magyar országgyűlési emlékek. VI. 140, 157, 161; – Károlyi A.: Dobó I. és Balassa J. összeesküvése. Századok. 1879.) Az uralkodást még ezen évben átvevő Rudolf királyt mégis teljesen megnyerte magának a rendiség árnyoldalait gyorsan megismerő Radeczy, aki az uralkodó bizalmatlanságát a titkos összeesküvésekről tett jelentéseivel fokozta és 1582-ig az országgyűlés megnyitásának halogatására birta (Szilágyi S.: A magy. nemz. tört.: V. (Acsády Ignác) 455.). A volt nádor fiával, gróf Nádasdy Ferenccel való viszálykodásában – amikor Nádasdy szemére veti Radeczynek, hogy olyan jogokat gyakorol, mintha nádor lenne – maga Rudolf avatkozik be békítően. (Badoer velencei követ jelentése 1582. jan. 29-én Pozsonyból. Közli Kárpáthy-Kravjánszky Mór: Rudolf uralkodásának első tíz éve. Bpest. 1933. 154. 1.:) Non heri l’altro veramente consultandosi sopra di essa venne il Conte Nadasthi, figliuolo del Palatino morto, a si gravi parole et importanti iniurie col vescovo d’ Agria loccotenehte di Sua M-ta’ in questo Regno, che l’ Imperatore e’ stato astretto interponere l’ autorita sua”. – Radeczy maga is hangoztatja az uralkodó iránti hajthatatlan buzgalmát barátjához. Pálffy Miklóshoz 1582. nov. 26-án irt bizalmas levelében: „Mindenütt az ő felsége hasznát kerestem és mindenben hű és jámbor szolgája ő felségének lenni igyekeztem, voltam is. Nem kevés gyűlölséget őfelségekért magamra vettem, talán szidalmat is. Káros szolgája bizon soha ő felségeknek nem voltam. Ha az én kegyelmes Istenemet úgy szolgálhattam volna. mint ő felségeket, az két római császárt, kétség nélkül régen megüdvözültem volna. De talán ő szent felsége bűnöm szerint ver engemet, hogy gyakorta ő szent felsége szolgálatját, és az én papi hivatalomat hátra hattam ez világi én uram dolgaiért, és inkább embernek kedvét kerestem, hogy nem Istennek. Ezzel pedig fizetnek most énnekem az ő felsége jámbor tanácsosi, hogy vénségemre minden ok nélkül reám haragították ő felségét és így porongattatnak és orczáztatnak ő felségével, kit bizon nem érdemlettem. Látom, hogy azon praktikálnak, hogy az locumtenentia tisztjétől engemet megmentsenek. Ám övék legyen, bátor, az Ur Istennek ezután jobban ügyekezem szolgálni ebben vénségemben, hogy nem ekkoráig…” (Jedlicska Pál: Adatok erdődi báró Pálffy Miklós életrajza és korához. Eger. 1897. 91. 1.). Ennek ellenére még a következő évben, 1583-ban is Rudolfnak ezt tanácsolja: „A történelem sokakat említ, kik hatalmuk alapját biztosítani tudták. Okuljon tehát felséged is e példán, gondoljon valamit, s törje meg a magyarok gőgjét”. (Szilágyi: A magy. nemz. tört.: V. (Acsádi Ignác) 457).
***
