IV. HETESI PETHE MÁRTON 1587–1598
IV. HETESI PETHE MÁRTON
1587–1598
1587–1598
Bornemisza Gergely utódját Rudolf király csak másfél év mulva nevezte ki. Ez Hetesi Pethe Márton volt. Előkelő nemzetség tagja, mely később rokonságba jutott a Rákóczyakkal is.* Fivére, László a magyar királyi kamarának elnöke,* másik fivére, Imre pedig Radeczy István királyi helytartónak főjegyzője*
Győri füzetek III. 3. I.
Pozsonyi káptalani levéltár. Scepusiana.
Hcg. Esterházyak kismartoni lvt. 4. C. 26.
a) Kollányi szerint (Esztergomi kanonokok 183. l,) Imre atyja volt Mártonnak és csak kassai kamarai elnök. Fia, Márton 1552-ben született. Nagy Iván és Wagner szerint 1554-ben, V. ö. Pirchalla i. m. 303–340.
volt. Pethe Márton ritka gyorsasággal emelkedett egyházi pályáján, 1582 február 21-ikén mint pozsonyi kanonok a szerémi cimzetes püspökséget nyeri el,* de két hónap mulva már váci püspök és pilisi apát.* Itt is csakhamar újabb kitüntetések érik Rudolf király 1586 március 27-ikén a Radeczy István halálával megüresedett esztergomi Szent István prépostságot és kanonokságot adományozza számára, de azon kikötéssel, hogy a pilisi apátságot engedje át Joó Balázsnak, a király tanácsosa és titkára, Joó János testvérének.*
Orsz. lvt. Királyi könyvek I. 112–3. l.
1582 ápr. 29. Bécsben kelt kir. okl. Orsz. lvt. U. o. 113. l.
U. o. 126–7. 141. l.
b) Már 1579-ben, tehát kb, 27 éves korában esztergomi kanonok, 1585-ben pozsonyi prépost, (Kollányi 183, Rimely 239.)
Alig egy év múlva, 1587 aug. 13-ikán pedig váradi püspökké s egyúttal szepesi és jászói préposttá nevezte ki.*
Orsz. lvt. Királyi könyvek I. 141.
A püspökséghez azonban ő is azon viszonyban maradt, mint elődje, Bomemisza. A birtokok némi foszlánya ugyan neki is jövedelmezett,* de minden lelki öröm s vigasztalás nélkül. Csak a távolból mosolygott feléje a remény, hogy talán 56visszatérhet egyházmegyéjébe, s mint főpásztor, osztályrészét követelheti azon nagy munkából, mely ott a katolikus romok felépítése körül éppen folyamatban volt. Az első lépés erre már meg volt téve. Az erdélyi püspökség visszaállítása iránt a római szentszék s Báthory Endre bíbornok között már 1591-ben történtek tárgyalások,* 1595-ben meg éppen közelebbinek látszott a cél. Báthory Zsigmond, az ifjú erdélyi fejedelem lakodalomra készült. Menyasszonya, Mária Krisztina, Rudolf királynak húga, már útban volt Erdély felé. Kiséretéhez tartozott Pethe Márton váradi püspök is.* A király követe volt, látszólag csak tisztelet okáért, de tulajdonképpen titkos állami ügyekkel megbízva. Báthory Zsigmond már megtette ajánlatát, hogy bizonyos feltételek mellett lemond a fejedelemségről. A feltételek egyike: a katolikus hit védelme s az erdélyi püspökség visszaállítása volt.* Rudolf király, ha Erdély birtokába jut, kétségtelenül visszaállítja a váradit is. És Pethe püspök már a lakodalom harmadnapján, augusztus 9-ikén jelenthette a királynak, hogy a fejedelem elkészítette lemondásának oklevelét, át is adta anyósának, a főhercegnőnek, ki mihelyt a feltételeket biztosító királyi levél megérkezik, azonnal felterjeszti azt Ő felségének.*
Évenként hat szekeres ló, papucsok, halak,paplan, darutollak és hasonló ajándékok. Orsz. lvt. Ecclesiastica 15. 17.
Veszely K: Erdélyi egyháztörténelmi adatok 1860. 302–3. l.
Bethlen F: Hist. Transilv. III. 578. l. és c)
c) Szádeczky Lajos: Báthory Zsigmondné Mária Krisztierna. Bpest. 1883. (Klny. a Századokból.)
Magyar Történelmi Tár XXIII. (1877.) 156. 238–9. l.
U. o.
Váradon ekkor Szent László király híres dómja még állt a fejedelmi s főpapi síremlékekkel, a szent királyok ércszobraival együtt. Különben is Várad e korban, mint legközelebb meglátjuk, a vallásos küzdelmek nevezetes székhelye volt, s az egész ország érdeklődéssel kísérte azokat. Csak Pethe Mártont, a számüzetésben élő váradi püspököt nem érdekelték azok? Alig gondolható, hogy erdélyi útjában, jövet vagy menet, habár titkon is, meg ne állapodott volna Váradon. S ha megszemlélte Szent László annyi századot látott dómját; ha átlépte a küszöböt, melynél őt az „Ecce sacerdos magnus” fenséges dallamának kellett volna fogadnia; ha merengett ama szent falak között, melyeknek az ő főpásztori áldó szavait kellett volna visszhangoztatniok: akkor ő volt az utolsó váradi püspök, aki még látta Szent László székesegyházát, és ő is életében – utoljára. 57Sorsa ezentúl nemhogy közelebb hozta volna Váradhoz, hanem még távolabb vitte tőle.
Kutassy Jánosnak esztergomi érsekké s prímássá neveztetésével megüresedett a győri püspökség. Egyike volt ez azon kevés püspökségeinknek, melyek még valóságosak voltak. Rudolf király méltányolta Pethe Mártonnak hosszas szolgálata érdemeit s 1598 április 16-ikán őt nevezte ki győri püspökké.*
Királyi könyvek I. 95.
Pethe Márton szerette a fényt, de ízlést párosított vele s történelmi érzékével maradandó becset bíztosított fényűzése tárgyainak. Főpapi ornátusa nehány darabjának jegyzéke reánk maradt. E darabok úgy az anyag nemessége, mint a kidolgozás művészete s gazdagsága által egyaránt kitűnnek. Püspöki süvegén s két kazuláján rajta van családi címere is.* Kelyhe pedig, mely a szepeshelyi székesegyház birtokában van, első tekintetre elárulja, hogy magyar főpapé volt: rajta díszlik Magyarország címere is. Egy másik szintén sodronyzománcos kelyhe, a pozsonyi ferencrendűeknél, remeke a magyar ötvösművészetnek; a budapesti ötvösműkiállításon is feltűnést keltett s egyik legnemesebb ízlésű főpapunk méltónak ítélte arra, hogy másolatot készíttessen róla.* Kétségtelen, hogy ha Pethe békésebb időkben él s váradi püspökségét elfoglalhatja, Szent László városának műkincseil megszaporítja.
Pozsonyi káptalani lvt. Scepusiensia – Okmánytár. 7.
Egyházművészeti lapok. 1885. 342. l.
De az akkori egyházi életből is feltárunk egy képet, melynek egyik kimagasló alakja éppen Pethe püspök. A leleszi premontrei rendű ős monostorban 1592 május 13-ikán fényes ünnepély folyt le. Szegedi Pál leleszi prépostot szentelték fel csanádi püspökké. Éppen azt a jelenetet látjuk, mikor Fejérkövy István nyitrai püspök s királyi helytartó huszadmagával a ma is meglevő csúcsíves egyház főoltára elé vonul, hogy a felszentelést végezze. Az egykorú tudósítás közléseiből megtudjuk, hogy a Fejérkövy jobbján álló, püspöksüveges főpap Pethe Márton váradi püspök, balján pedig Cserődy János tinnini püspök foglal helyet. Mindkettejök előtt egy-egy felszentelt pap főpásztori botjokat viszi, ami mai napság már nincs is szokásban. A fényes csoportban látjuk, mint diakónust, Naprágyi Demeter egri prépostot, ki később mint győri püspök szintén 58egyik szereplő tagja lesz püspökségünk történetének. És látunk még két, egészen idegen arcú s magatartású alakot: az egyik sági prépost, a másik egri kanonok, de mindketten olaszok.*
Leleszi országos levéltár. Protocollum 38. fol. 35. – Okmánytár. 8. sz.
d) Pethe mint szepesi prépost Zsigmond lengyel királynak meghatalmazása alapján a 13 szepesi városban is egyházi látogatást végezett s minden alkalmat felhasznált a protestantizmus terjedésének megakadályozására. Látogatása ellen a városok már előre hevesen tiltakoztak. Pethe mindenhol elmozdította a protestáns lelkészeket, helyükbe katolikus papokat állítván. Lőcsén a lakosság kőzáporral fogadta. Előbb Somorjára menekült, majd a németújvári várőrség fosztotta ki. (Kollányi i. m. 184.)–1600-ban kalocsai érsekké neveztetett ki, meghagyva a győri püspökség adminisztratorának is. Azonban csak utóbbi egyházmegyéjére támaszkodhatott. (Katona: Hist. Colocensis Ecclesiae. ll. 57–67) Utolsó éveit Bécsben töltötte, ahol 1605 október 3-án halt meg. A váradi székesegyház kincsmaradványai Bornemiszától Pethe kezébe jutottak, mint az Pethe Márton 1589 nov. 11-i elismervényéből megállapítható. (Komáromy András közleménye a Századok 1902. évf. 403 l.)
***
