II. TELEGDI JÁNOS (1613–1619)
II. TELEGDI JÁNOS
(1613–1619)
(1613–1619)
Van irodalmunknak egy inkább kuriozuma, mint komoly terméke, melynek érdekességét még növeli titokszerűsége. Olyan röpirat-féle munka a régi hún írásról, mely Leydenben, 1598-ban jelent meg Decsi János előszavával. Ma már egy példánya sem ismeretes, de kéziratban több helyen megvan. Szerzője: Telegdi János*, némelyek szerint a későbbi váradi püspök, majd kalocsai érsek.* Ez kissé hihetetlenül hangzik. Leyden, Decsi erősen protestánsok. Igaz, hogy abban a korban a katolikus és protestáns papok minden éles vitáik mellett sem zárkóztak el egymás elől a társadalmi életben. Rátkai György nagyszombati kálvinista prédikátor bejáratos volt Forgách Ferenc bíbornok-érseknél, érintkezett Pázmány Péterrel is. Hasonlóképen Samarjai, Veresmarti stb. érintkeztek a hittudós katolikus papokkal, Veresmarti meg is tért.* De az mégis sok lett volna, hogy Telegdi János, a katolikus pap, a protestáns Decsi előszavával adja ki munkáját. Vagy Telegdi 1598-ban még maga is protestáns volt?*
Rudimenta priscae hunnorum linguae brevibus quaestionibus et responsionibus comprehensa Opera et Studio Johannis Thelegdi cum praefatione epistolari Joannis Decii Baronii ad Telegdium. Lugduni. Batav. 8. r.
Tudománytár. 1840. VIII. 109–110. l.
Ipolyi A.: Veresmarty Mihály. 283–4. 326.
Ma már annyira ismerjük Telegdi életrajzát, hogy ez a feltétel nem merülhet fel. Az a valószínű, hogy Telegdi korábban írta munkáját és Decsi adta ki egy hozzá intézett levél kíséretében. Lehet. hogy külföldi tanulmányútjukon ismerkedtek meg, de melegebb viszonyt és személyes érintkezést később nem tételezhetünk fel közöttük már csak azért sem, mert Decsi Marosvásárhelyen lakott; a valláskülönbség nem zárta ki azonban, hogy Decsi Telegdi munkájának tudományos értékét el ne ismerje és mikor székely földre kerülve a Telegdi által közölt hún abc és a székely rovásírás közötti hasonlatosságot felfedezte, azt ne publikálja. Ma már különben a rovásírásról is változott a vélemény, úgy hogy Telegdi és Decsi munkáját nem kúriozumnak tekintjük, hanem komoly tudományos értéket tulajdonítunk annak. Telegdi rövidre foglalt, de jó életrajzát a reá vonatkozó irodalom felsorolásával Szinnyei Magyar írók élete és munkái c. műve XIII. kötetében találja az olvasó. Telegdi Rudimentáit pedig Sebestyén Gyula: Rovás és rovásírás c. munkájában. (R. Kiss István debreceni egyetemi tanár szíves véleménye.)
Telegdi származásáról nincs hiteles tudósításunk, csak sejthetjük, hogy fia Iehetett Telegdi Miklós püspök testvérének, ki Nagyszombatban szabó mester volt.* Családjáról csak annyit tudunk, hogy volt egy öccse, István, kire az Apponyi Balázs által 96elzálogosított Radván és Laback komárommegyei falvak részbirtokai átirattak.*
Telegdi Miklós származása. Új Magyar Sion. 1886. 83. l.
Nyitrai káptalani levéltár. Prot. 68. 143.
b) Teológiai tanulmányait Bécsben fejezte be. A kisebb rendeket a győri székesegyházban Kutassy János akkori győri püspök kezéből vette fel 1594. január 2-án, egy héttel később pedig szintén tőle Vöröskővárában alszerpappá szenteltetett. (Ugyanis Kutasy egyik legközelebbi barátja báró Pálffy Miklós volt, kinek vöröskői várába gyakran ment át Nagyszombatról.) Másnap (Pálffy Miklós másik barátja:) Fejérkövy István egyszerre zólyomi főesperessé nevezi ki. Ezután szenteltetett szerpappá és mint ujvári plebános kezdi meg lelkipásztori működését. 1605-ben esztergomi olvasókanonok, 1608. június 13-án pedig nagyprépost. 1611-ben, Rómában Bellarmin bíbornok püspökké szenteli. (Kollányi: Eszt. kan. 199–201; Jedlicska: Adatok br. Pálffy Miklós életrajza és korához.) Ezen adatok kizárják annak lehetőségét, hogy 1598-ban még protestáns lett volna.
Esztergomi nagyprépost s választott boszniai püspök volt, midőn Mikáci után, 1613-ban váradi püspökké kineveztetett. Nála is, mint közvetlen elődeinél, csak az a néhány falu birtoklása képezte azt a gyönge szálat, mely őt a váradi püspökséggel összeköttetésben tartotta. De most, e falvak bírása körül nehézségek támadtak.
A pestmegyei falvak: Kerepes, Szada, Veresegyház, Lőrinci kezeibe jutottak háborítatlanul. A kerepesiekről tudjuk, hogy 1617 április 15-én kötelezték magokat, „hogy ez esztendőben tartoznak készpénzül adni 18 forintot, emellett tisztességes ajándékkal bemutatni magokat”.* Annál több gondot, de hasznot semmit sem adtak a tiszántúli falvak.
Orsz. lvt. Ecclesiastica. 15. 17.
Erdély fejedelmei országuk határát legújabban a Tiszáig, sőt azon felül is kiszélesítették. Ezáltal e határokon belül úgy a váradi püspök, mint mindazok birtokai, kik a magyar király hívei voltak, kétségesekké lettek. Az erdélyi fejedelem engedelme nélkül hozzájuk férni nem lehetett. Már a nagyszombati értekezleten, vagy mint akkor nevezték, traktán, a magánosok birtokviszonyainak tárgyalásakor a váradi püspök tiszántúli birtoklásának kérdése is felmerült.
Telegdi ott helyben lakván, személyesen kelhetett püspöksége jogainak védelmére.*
c) A bizottságnak nem volt tagja, a tárgyalásokon nem is jelenhetett meg, de mint érdekelt fél informálta a királyi biztosokat. Gooss: Österreichische Staatsverträge 440. (Baranyai Béla szíves közlése.)
El is készült rá jóelőre. Az ő kérelmére történt már 1615-ben az a többször idézett jászói tanuvallatás, mely a püspökség tiszántúli hat falvának birtoklását annyira kiderítette; de Telegdi a hat falunál most már többet is akart. Egyrészről az antireformáció fényes sikerei, másrészről Erdélynek vélt gyengesége s Bethlennek tapasztalt hajlékonysága arra bátorították, hogy püspöksége egyéb birtokainak viszszaszerzését is megkísértse. Összekerestette a birtokra vonatkozó okiratokat, nevezetesen a váradi káptalan statutumainak akkor még Jászón megvolt könyvéből kivette azon szakaszok hiteles másolatát, melyek a püspök és káptalan birtokaira vonatkoznak.* Így, az iratokkal kezében jelent meg a nagyszombati traktán. Itt azonban csak a mindig bírt püspökségi javakról akartak hallani s ezekről is, mint az már annyiszor megtörtént, 97csak azt végezték, hogy majd máskor végeznek. Újabb értekezletet tűztek ki Nagykárolyba.*
A váradi káptalan legrégibk statutumai. XX–XXIV.
Orsz. lvt. Ecclesiastica. 66. 49.
Ez amellett, hogy időveszteséggel járt, egyéb nehézségekbe is ütközött. Nagyszombat az ország egyik, Nagykároly a másik végén van. Telegdi préposti teendői mellett még mint a hétszemélyes tábla főpapja s az 1618-ki országgyűlés egyik bizottságának elnöke, különben is nagyon el volt foglalva.* Nagykárolyba már nem mehetett. Szerencséjére oly férfiúval rendelkezhetett, kinek szolgálatkészségét ismerte, lelkiismeretességében pedig éppen úgy bízhatott, mint a magáéban. Széplak, Kassa mellett, a régi apátsági birtok már ekkor az esztergomi káptalan birtokaihoz csatoltatott. A káptalan annak kezelését egyik tagjára, Kőrösi Márkra bízta, ki Széplakon lakott. Széplak Nagykárolyhoz fele útja se Nagyszombatnak. Telegdi felkérte Kőrösit, hogy menne el püspöksége ügyében Nagykárolyba. Kőrösi el is ment, de milyen időben és útban! Maga írja, hogy soha életében keservesebb útja nem volt. 1619 február 23-án indult el Kassáról és csak március 9-én ért Károlyba. Olyankor szoktak, kivált az Alföldön, a legnagyobb sarak lenni. Károlyban két hétig mulatott és mégis a több, mint egyhónapi idő alatt nem költött többet 17 forintnál. De legalább nem fáradt hiába. Az összes püspöki jószágok kiadásának követelésére mosolyogtak ugyan az erdélyiek, de a tiszántúli hat falut odaengedték a püspöknek.* Kőrösi örömmel értesíté ezekről Telegdit, megjegyezvén, hogy a többi birtokokat is visszaszerezhették volna, ha nincs ama nagyszombati végzés, mely úgy hangzik, hogy amit Erdély Báthory Zsigmond korában bírt, az ezután is nála maradjon. Levele végén pedig, minthogy Telegdi, mint nagyprépost, előljárója volt, egy kérést intéz hozzá.
1618. évi 26. és 64. t. c.
Orsz. lvt. Ecclesiastica. 15. 18. – Keresztúri, I.: Descript. epp. et capit. Varad. II. 234.
A későbbi szomorú események érdekességet kölcsönöznek a kérésnek. Arra kéri ugyanis a püspök-prépostot, hogy ha kegyes akar lenni iránta: hívja öt vissza Széplakról. „Nem termettem rá erre a helyre, nem tudok annyira szigorú lenni, hogy jó gazda lehetnék; más az én természetem. Egyebütt inkább hasznomat vehetné a nemes káptalan.* 98Mi volt ez? előérzet, balsejtelem? Annyi bizonyos, hogy ha Kőrösinek, ennek az áldott jó léleknek kérése hamarjában teljesül, a későbbi napok véres áldozatainak száma eggyel kevesebb. Mikor ugyanis Bethlen Gábornak hadai még ugyanazon év (1619) őszén Kassán megjelentek, Körösit Pongrácz István s Grodecz Menyhért jezsuita atyákkal együtt elfogták s mindhármokat kegyetlen kínzások közt kivégezték.*
Keresztúri id. m. II. 235. l.
d) Kőrösi és társai haláláról: Mitosinka György: Virtus Purpurata Atletarum, Cassoviae. 1730. -Szilvásy István: A kassai három bajnoknak vérek bársonyával ékesített virtusok. Nagyszombat. 1731.
Telegdi sem vette sok hasznát a püspökségi javak viszszaszerzése körül kifejtett buzgalmának. A Nagykárolyban megítélt falvak közül még csak Tiszafüredet és Túrpásztót vette kezéhez,* midőn már 1619 július 12-én kíneveztetett nyitrai püspöknek.*
Történelmi Tár. IV. 188. l.
J. Vurum: Episcopatus Nitriensis memoria. 1833. 351.
e) Négy évvel később, 1623-ban kalocsai érsekké neveztetett ki, de azért nyitrai püspökségét is megtartotta, lévén a kalocsai érseki méltóság csak cím. Az érseki palliumnak Nyitrán, tehát az esztergomi érsek tartományában való viseléséért Pázmány panaszt tett Rómában, mire Telegdi az érseki jelvények használásától eltiltatott. A nyitrai káptalannak is controversiája volt, mely miatt Zongor Zsigmond olvasókanonok, vicarius a primásnál jelentést tett 1643. október 20-án. Telegdi nehány hónap mulva kénytelen volt lemondani és 1644-ben meg is halt. Négy év mulva Zongor megkapta a váradi püspökséget… Jellemző, hogy Telegdi nemcsak a váradi püspökség birtokait, de még a teljesen török megszállás alatt álló kalocsai érsekség birtokait is összeiratta. A vizsgálat jegyzőkönyve a kalocsai uradalmi levéltárban. Katona: Historia Colocensis Ecclesiae. II. 77–86. – Winkler Pál: Kalocsa története. 1927. 39–40. – Frankl: Pázmány Péter és kora. II. 388. – Még halála után is bonyodalom támadt egyik egy tartozásából. Pálffy Istvánnak ugyanis ezer aranyat adott kölcsön Telegdi. A követelést III. Ferdinánd számára engedményezte. Telegdi halála után, 1645. március 24-én III. Ferdinánd az engedmény alapján Pálffy Istvántól a pozsonyi vár fenntartására ezer aranyat érő gabonát követelt. (Jedlicska: Eredeti részletek a gr. Pálffy család okmánytárához. Bpest. 1910. 398. 1.
Annál több haszna lett az ő buzgalmából a hazai történetírásnak. Az idézett hiteles másolat, melyet a váradi káptalan statutumainak néhány szakaszából kivett, annyi dúlás után is fenmaradt, s a váradi püspökség alapíttatásának számos kérdésére döntőleg hatott.
Különben Bethlen Gábor hadjárata halomra döntötte az összes nagykárolyi végzéseket, s a váradi püspökök tiszántúli birtoklásának is véget vetett.
* * *
