XI. BENKOVICH ÁGOSTON (1681–1692)
XI. BENKOVICH ÁGOSTON
(1681–1692)
(1681–1692)
(Várad visszafoglalásáig)
Szent emlékű pálosrend már adott egy rendkívüli férfiút Váradnak püspökül: Fráter Györgyöt. Benkovich Ágoston szintén e rend tagjainak sorából lépett a váradi püspökségre. S az isteni Gondviselés úgy intézte, hogy azok a végzetes események, melyek Fráter György halálával következtek el a váradi püspökségre, csak másfél század múlva, a másik, szegény remetéből lett püspökkel érjenek véget.
A Benkovich név e korban szentség hírében állt. A zólyomvármegyei Dubravica község egyházában, a keresztkút felett, ma is függ egy olajfestményű kép, melynek főalakja karingben, vérveres stólával egy fiatal pap, alatta hegyek között egy kis város látszik, mely mellett a fentebbi fiatal pap, csakhogy kisebb alakban s karing és stóla nélkül, sírt ás, háta megett pedig kardját ráemelve egy magyar katona látható. Legalul végre ez a felírás van: V. P. Joannes Benkovich e Seminario A. S. Stephani Regis, Parochus Liberth–Banensis, in odium fidei ab Haereticis occisus Anno 1681.* Ennek a képnek kicsiny rézmetszetű kiadása is van, melynek példányai a felvidéki katolikusok imakönyveiben ma is előfordulnak.* Benkovich Jánost ugyanis, kit Tököly kurucai, miután vele sírját megásatták, lefejezték, – mint a hit vértanuját tisztelik.
Ipolyi A.: Schematismus hist. dioec. Neosol. (1876.) 194., 199.
E sorok írójának birtokában is van egy példány.
Egy másik Benkovich, és szintén Ágoston, ferencrendű szerzetes volt s oly szentéletű, hogy Jézus szent nevének említésével csodálatos gyógyításokat vitt véghez.* 145De hogy ezek állottak-e rokonságban a püspökkel? kimutatnunk nem lehet. Csak a nemesek között is két külön Benkovich-családot találunk. Az egyiknek címere: álló oroszlán, mely három kalászt tart,* a másiké: hármas halomból kiemelkedő fenyőfa.* A püspök az utóbbi családból származik.
Baja és Illok (Újlak) városok vizonyítványa 1722-ből. Orsz. lvt. Acta Paulinorum. 555. – Ebben a korban élt Benkovich Péter jezsuita is, ki 1659-ben Dobsinán született, Nagyszombaton lépett a rendbe és 1695-ben elhalt. (Budapesti egyetemi könyvtár kézir. Ab/139. Epistolae. Elogia defunctorum a S. Jesu. III. 202.)
Nagy Iván I. 302.
A püspök pecsétje Bihar vm. lvt.
Atyja: idősebb Benkovich Albert, anyja: Palásthy Anna volt. 1632-ben Nyitraapátiban született. Ifjan a pálosrendbe lépett. Újonc éveit a rend sopronmegyei bánfalvai* klastromában töltötte s 1653 március 7-ikén letette a szerzetesi fogadalmat.
Bondorf = Wandorf = Bánfalva. Rupp J.: Magyarország helyrajzi tört. I. 485. l.
A rend évkönyvei már életének e korából megjegyzik róla, hogy komoly ifjú volt, ki soha semmi könnyelműséget sem árult el, emellett szavaiban óvatos, tetteiben körültekintő.* Mindenesetre olyan alap, melyre építeni lehet.
Bpesti egyetemi könyvtár kézir. – Ab./154. Acta Paulinorum. II. 1675–1681.
A hittudományokat Rómában tanulta. Pappá szenteltetése után először a felvidéken mint misszionárius működött,* majd Zemplén vármegyében a terebesi, utóbb a sátoraljaújhelyi klastrom főnöke lett. Itt érte az a kitüntetés is, hogy Szegedi Ferenc egri püspök egyházmegyéjének keleti részeiben a katolikus oroszok helynökévé nevezte ki.
Bpesti egyetemi könyvtár kézir. – Ab./154. Acta Paulinorum. II. 1675–1681.
Benkovichnak előkelő tisztségeiben sok nehézséggel kellett megküzdenie. A régi, csendes klastromi élet egészen megváltozott. Rendtársai mint misszionáriusok szerte jártak a vidéken, hol mérföldeken keresztül sehol egy katolikus plébános nem volt. És míg keresték az elhagyott vagy eltévedett híveket, örökös életveszedelemben forogtak. Kurucok és labbancok közt akkor folyt az elkeseredett harc, mely nem egyszer vallásüldözéssé fajult.
A legnagyobb ingerültséget az egyházak bírásának kérdése okozta. Sárospatak egyháza e korban rövid harminc év alatt ötször ment át hol a katolikusok, hol a kálvinisták birtokába. Az egyházakkal pedig a papok, tanítók is kenyerüket vesztették. De még szomorúbb dolgok is történtek. 146Bársony György püspöknek s testvérének turolukai esete nem maradt egyedül. A protestáns papok pozsonyi elítéltetéséért a kurucok a katolikus papokon állottak boszút, kivált akikről tudták, hogy protestánsokat térítettek meg, vagy éppen templomokat vettek vissza.
Benkovich rendtársai közül is Csepelényi Györgyöt Újhely közelében, Fűzéren, Fejérváry Imrét s Dubniczky Györgyöt pedig Varanón elfogták. Csepelényit kegyetlen kínzások után meg is ölték. Az újhelyi klastromot ostrom alá fogták, egyházával együtt felégették és csak a szerzetesek hősies ellenállásán múlt, hogy zsákmányt vehettek benne.*
Szirmay. A: Notitia historica comitatus Zempléniensis Buda. 1804. II. 256.
Annál vigasztalóbb volt Benkovichra nézve néhány katolikus főúri családnak, a Homonnai Drugethek, a Sennyeyek, a Rákóczyak családjának részvéte s vallásos buzgalma. Ekkor már megtörtént ama, még csak kevéssel is azelőtt hihetetlen tény, hogy a protestantizmus zászlóvivőinek, a Rákóczyaknak egyetlen élő sarjadéka, 1. Rákóczy Ferenc, katolikus volt. Ennek köszönheti nagyrészben, hogy nem osztozott ő is apósa, Zrínyi Péter rettentő sorsában.
Rákóczy egész bensőséggel ragaszkodott a valláshoz, melyet anyja, Báthory Zsófia csepegtetett szívébe, s ifjú neje Zrínyi Ilona vele együtt vallott. Most a gyász, mely családjukat érte, a vész, mely az ő életét is oly közelről fenyegette, még vallásossabbá tette. Megemlékezett a pálosrend vértanujáról, Csepelényiről. S míg édesanyja Kassán ama szép, renaissance ízlésű, kéttornyú egyházat építette, ő Sátoraljaújhelyen a pálosok templomának déli oldalán egy csinos kápolnát emeltetett. Majd elhozatta nagy pompával Csepelényi hamvait s a kápolnában temettette el.*
Szirmay id. h.
E kápolna s abban egykori rendtársának sírja Benkovich lelkét mélyen meghatotta. Annak emléke kíséri őt egész életén keresztül s pályája, mely őt messze, magasra vitte, végre is e kápolnába tér vissza s itt szakad meg.
A pálosok minden hatodik évben választották magyar tartományfőnöküket. 1675-ben választási év volt s ekkor a rend bizalma Benkovichot tisztelte meg a főnökséggel.*
Acta Paulinorum. II. 1675.
147Gondosságát s erélyét, mit új állásában a rend egyházi s vagyoni ügyeinek rendezésénél kifejtett, a fennmaradt iratok elismeréssel említik. De említenek egy olyan mozzanatot is, mely általánosabb érdekű.
Rómában a Coelius-hegyen ma is áll egy sajátságos alakú kerek egyház, „San Stephano il rotondo”, mint a rómaiak nevezik,* s amilyenek Kerekegyház helyneveink tanúsága szerint, hajdan nálunk sem voltak szokatlanok. Ez az egyház a mellette emelkedő klastrommal együtt a XVI.-ik század utolsó negyedéig a magyar pálosrend birtoka volt. A klastrom udvarán a kút renaissance díszítésű, faragottkő káváján még ma is látható hazánk Ulászló korabeli címere.* Benn az egyház közepén pedig, a főoltár előtt fekszik Lászai János erdélyi főesperesnek, a gyulafehérvári székesegyház szintén renaissance ízlésű északi előcsarnoka építőjének* márvány síremléke.* Ezt az egyházat s klastromot Szántó István jezsuita atya, kiről már megemlékeztünk, mikor 1575-ben Rómába érkezett,* már szomorú állapotban találta. Egyetlen magyar pálos szerzetes lakott még benne, az is közel kilencven éves, világtalan aggastyán. Ennek láttára fogamzott meg az ő lelkében a gondolat, hogy e klastromból magyar papnevelőintézetet kellene alakítani. Szerinte Magyarország hanyatlásának főoka a katolikus papok hiánya volt. Tervének megvalósításáért évekig küzdött. De terve csak igen kis részben sikerült. A klastrom elvétetett a magyar pálosoktól, birtokai a német kollégiumnak adattak, hogy azok fejében tizenkét magyar ifjút neveljenek papnak. Hiába tiltakozott Szántó ez ellen, hogy a magyar ifjak azon nemzet fiai között éljenek, „melytől leginkább iszonyodnak”: az első közösügy megszületett s életben van ma is.*
a) Karácsony másodnapján, a templombúcsú napján Rómából mostanában is sokezer ember zarándokol a templomba, hogy a templom előtt a régi vigiliaünnepekre emlékeztető kis agyagharangocskát vásárolhasson búcsúfiaként.
Fraknói: Egy magyar jezsuita a XVI. sz-ban. (Kat. Szemle. 1887.)
Szeredai, A.: Collectio monumentorum. (Gyulafehérvár 1791.) 6.
Monumenta Vaticana. Series I. Tomus V. XV.
Fraknói id. m.
b) Bővebben tárgyalja P. Jul. Cordara: Collegii Germanici et Hungarici Historia. Romae. 1770. – Cardinal Andreas Steinhuber aus Gesellschaft Jesu. Geschichte des Collegium-Hungaricurn in Rom. Freiburg. 1895. I–II, 2. kiad. 1905. – Matricula et acta Hungarorum in Universitatibus Italiae studentium. Volumen secundum: Roma, Colegium Germanicum et Hungaricum. I. Matricula 1559–1917. Edidit: Dr. Andreas Veress. Bpest. 1917.
Száz év múlva, 1678-ban a magyar pálosok római klastromának ügye ismét felmerült. A rend generális procuratora tudósította Benkovichot, hogy Norfold bíbornok a klastrom visszaszerzésének gondolatával foglalkozik. Csakhogy már ekkor Szántó István lángoló lelkesedése rég kialudt; Benkovich pedig már ifjúsága éveiben kiérdemelte az „óvatos és körültekintő” nevet. Benkovich köszönte a bíbornok érdeklődését, de nem 148találta opportunusnak az ügy újabb bolygatását, hacsak Ő szentsége, a pápa magától s a pálosrend minden hozzájárulása nélkül nem intézkedik a rend javára.* így nem is lett a dologból semmi. Sem magyar pálos klastrom, sem magyar papnevelőintézet, de még csak egy magyar szállóhely sem, ami pedig még a cseheknek is van Rómában és nekünk is – volt…
Bpesti egyet. könyvt. kézir. Acta Paulin. II. 1679.
1681-ben Benkovich tartományi főnökségének hat éve letelt. Utódjává Bébery Gergely választatott. Ő már ekkor még fényesebb állásra volt kiszemelve.
A magyar pálosrend e korban sűrűn adta hazánknak a püspököket. Kéry János,* Benkovichnak a tartományi főnökségben közvetlen előde, valamint Széchenyi Pál* egy évben, 1676-ban lette püspökök; majd Nádasdy László* s Esterházy Imre* következtek s a négy között a középponton Benkovich.
c) Szerémi, csanádi, végül váci püspök.
d) pécsi, veszprémi püspök, majd kalocsai érsek.
e) csanádi püspök
f) váci, zágrábi, veszprémi püspök, majd hercegprímás.
Még Luzensky Joákim halála évében, 1681 december 28-ikán megkapta kinevezését váradi püspökké s leleszi préposttá.* Most történt először, hogy a székhelyükről kizárt váradi püspökök egyike a leleszi prépostságot nyerte el. Pedig ekkor a szepesi prépostság üres volt. Ide azonban Sebestyén András erdélyi püspök helyeztetett át Leleszről. Szándékosan készítettek itt helyet Benkovichnak, hogy közelebb legyen Váradhoz. Már mutatkoztak annak jelei, hogy a közelségre szükség lesz.
Orsz. lvt. Collat. ecclesiast. II. 439, 40.
* * *
Sátoraljaújhely és Ungvár között a feleúton, magas domb tetején, a Ticze partján emelkedik Lelesz ősi monostora. Sugár tornya messze kilátszik a Bodrogköz síkjára s időbarnította falaival régi történetekre emlékeztet, melyek Bánk bán, Gertrud királyné koráig nyúlnak vissza.
Ide, e falak közé jött most Benkovich. A pálosok évkönyvei megjegyzik róla, hogy a rend törvényei tiltván a címzetes püspökségek elfogadását, ő még akkor is habozott, hogy elfogadja-e azt, amikor a rend főnöke feloldozá ama törvény alól. Végre a főurak unszolására megnyugodott sorsában.*
Acta Paulin. III. 1682.
1682 május 25-ikén a római kúria is megerősítette kinevezését* s ő megtarthatta ünnepies beiktatását.
Acta Paulin. III. 1682.
Különben Lelesz nem volt valami néptelen, elhagyatott 149hely.* Főuraink megerősített kastélyaihoz hasonlított inkább, mint klastromhoz. Falvak, városok tartoztak hozzá, csakhogy azoknak nagyrészét most idegenek birtokolták. Falait vízzel telt árok vette körül, kapuját töltött tarackok őrizték, udvarán fegyveres jobbágyok jöttek-mentek. Maga Benkovich is várkastélynak nevezi.
g) Igaz, hogy 1720-ban csak 15 magyar és 1 tót jobbágyot írtak össze Leleszen. – 1850 körül már 1215 katolikus, 15 zsidó lelket számlált. – 1910-ben is csak 1821 lakosa volt.
Érdekes, hogy Benkovich a megfogyott birtokok s megcsappant jövedelmek mellett hogyan ejtette módját a kastély kijavításának? Beleegyezett, hogy egyik-másik jobbágya megválthassa magát, így Somogyi Jánost száztíz magyar forint lefizetése után feloldja a jobbágyi kötelék alól s felhatalmazza, hogy ő felségétől nemeslevelet szerezhessen magának.*
Leleszi orsz. lvt. Protocol 105. fol. 123. fol. 224.
A megerősítést az is szükségessé tette, hogy a monostor egy féltett kincset is őrzött, a levéltárat. Jászótól s Egertől kezdve az egész északkeleti területen egyedül Lelesz volt hiteleshely. E terület nemes családéinak nemzetségi s birtokjogi ügyeinek szálai mind itt futottak össze.
Emellett a monostor egyháza az előkelőbb családok választott temetőhelye volt. A Dóczyak, Alaghyak, Sennyeyek, Anarcsyak stb. itt takarították el kedves halottaikat.* Ez ismét gyakoriabbá tette az érintkezést s meghittebbé a viszonyt a vidék s a monostor lakói között. A prépostnak ugyanis a lelkészi s a hiteleshelyi teendők miatt mindig több egyházi férfiút kellett maga körül tartani.
Szirmay, A.: Comitatus Zemplén II. 321.
Benkovich kiváló mértékben tudta megnyerni a vidéki családok bizalmát. Majd mint tanácsadót, majd mint békéltetőt belevonják családi ügyeikbe s viszonzásul apró kedveskedéseikkel halmozzák el. Így 1689-ben a Gersei Pethő-, a Barkóczy- s a Károlyi-családok közt „atyafiúságos osztályt” eszközöl, amiért azután Pethő Gáspárné, Haller Mária grófnő mannakásával kedveskedik a püspöknek.* Ungváron Homonnai Drugeth Bálintot, Zemplénben ifjabb Barkóczy Ferencet iktatja be főispáni méltóságába.* Olykor egyházi ünnepségeket is készít a családok, kivált az ifjúság örömére. Megjelenik mint püspök, hogy kiossza a bérmálás szentségét. Sárospatakon 1690 július 15031-ikén, a jezsuiták nagy ünnepén, – s ott akkor éppen jezsuita atyák voltak a lelkészek, – negyvenkilencet bérmált meg,* amely szám az akkori vallási állapotokra is világot vet.
Gróf Csáky-család lőcsei lvt. 226. 3. – Okmtár 15. sz.
Keresztúri: Descript. II. 81–82.
Sárospataki r. k. egyház anyakönyve.
Csak annak nincs nyoma, hogy a szomszéd Munkács-vára lakóival meghittebben érintkezett volna. Pedig ott e korban a Rákóczy-árvák laktak s 1682 június 15-én fényes napja volt a várnak: Zrínyi Ilona esküdött meg Tököly Imrével. A királyi engedély a házasságra csak a lakodalom után érkezett meg,* ennélfogva alig hihető, hogy az esketést Benkovich végezte volna.
Angyal D.: Thököly Imre I. (1888.) 263. l.
Annál feltűnőbb, hogy midőn Thököly 1683 nyarán a török sereg nyomában Bécs felé vonul, Benkovich követi mindenütt Thököly táborát s még Pozsony alatt is vele van. Ez méltán feltűnést kelthetett s nemis hiányoztak, kik arra magyarázták, hogy Benkovich a kurucokkal tart. Nem volt benne semmi hihetetlen. Abban a korban sokan tettek így. Olyan férfiak, mint Draskovich, Batthyány, Barkóczy, Homonnay és mások szintén engedtek a kényszerűségnek s az önfentartás ösztönéből Thököly-hez hajoltak.* Koháry István csak egy volt.
h) A két táborban egymással szembenálló magyar főurakról Málnási Ö.: Gróf Pálffy János küzdelme Magyarország felszabadításáért. Eger. 1930. 5. l.
És mégis midőn Thököly a következő 1684. évben Ungvárt ostromolja,* kurucai a leleszi prépostság, és így Benkovich birtokait, mint a legnagyobb ellenségét, széltében-hosszában elpusztítják. Maga a nádor megsokalja ezt s felterjesztést tesz Bécsbe, hogy Benkovich, kit hűségéért mindenéből kifosztottak, neveztessék ki a sági prépostságra.* A kinevezés elmaradt, s annak elmaradása mintha összefüggésben volna azon tanúvallomásokkal, melyeket 1687-ben maga Benkovich gyűjt össze.
Bécsi cs. és kir. hadi levéltár. Feldacten: Türkenkrieg. 1684. 6. 9.
Esterházy Pál nádor levele a királyhoz 1686 szept. 12-én, Kismartoni herceg Esterházy levéltár. Prot. op. et lilt. ad Mai. 1681–88.
Ezek között legvilágosabb Klobusiczky Pálnak, Thököly belső emberének s zempléni alispánnak vallomása. Arra a kérdésre, hogy miért volt Benkovich Ágoston váradi püspök Thököly táborában, azt vallja, hogy magának Thökölynek szájából hallotta: „azért hozom magammal a püspököt, mert ismerem ez embert; ha otthon hagyom, még zavart támaszthatolt volna a hátam megett”.* 151A főtárgyra nézve, hogy t. i. Benkovich nem sajái jószándékából volt Thököly táborában – hasonlóképpen vallottak még Ferenczy Ferenc, Bodnár György és Literáti Leleszi István nemes emberek.* A vallomásokat a leleszi konvent hites tagjai tették írásba s ezek egyike, Páter Farkas István, kivel még gyakran fogunk találkozni.
Leleszi orsz. lvt. Actor. 1687. 21.
U. o.
Ezalatt megtörtént, hogy a törökök kudarcaikért bűnbakot kerestek. Thökölyt éppen Váradon elfogták s vasba verték. Mikor pedig hibájukat észrevették, későn volt. A leghevesebb törökbarátoknak is megnyíltak szemeik.
Petneházy a kurucok legjavával meghódolt a királynak s Budavár bevételénél egyike volt az elsőknek a vár falain.
Váradra nézve pedig Thököly elfogatása éppen úgy, mint egy negyedszázad előtt Rákóczy Györgynek halála, új, rendkívüli változások közeledését jelentette s Benkovich közellétének szükségét is napról-napra világosabbá tette.
* * *
A nevezetes 1687-iki pozsonyi országgyűlésen, mely a szabad királyválasztás és a fegyveres ellenállás joga felett döntött, – Benkovich püspök is jelen volt. S midőn december 9-ikén József ifjabb király megkoronáztatott: Lipót császár-király balján ő állt, míg jobbján Korompay Péter nyitrai püspök s kancellár foglalt helyet.*
Budapesti egyet. könyvt. kézir. Ab./50. Cseles gyüjt. VIII. 79.
Ez országgyűlés alatt a kormány Benkovich püspökkel fontos tanácskozásokat kezdett. Várad s azon alul Papmező, Szalonta, Borosjenő, Gyula még ugyan török kézen volt, de Budavár után Eger, Ecsed, Szolnok, Szarvas, Szeged, Arad már meghódolt. Sőt Szentjobb, Váradnak őrszeme is még 1686-ban visszafoglaltatott,* Petneházy és Mercy tábornokok már Váradot is megütötték belőle.*
Tudományos Gyüjt. 1836. VII. 17. (Holéczy Mihály: A szabadító háború Tiszántúl.)
Knauz N.: Buda ostromához. (Bpest, 1886.) 101. l.
Éles szem nélkül is látható volt, hogy Várad felszabadulásának órája közeledik. Ezt kellett most a hadi intézkedések mellett politikai úton is siettetni.
Szentjobb várával Bihar vármegyének északi része felszabadult. Bihar vármegyét harminc évi szünetelés után ismét meg 152lehetett alakítani. Erre az első lépés új főispán kinevezése volt. Ezt sürgették Bihar vármegye nemesei is követeik: Fodor György és Komáromy János által, kiket 1687 szept. 22-ikén Szentjobbon tartott gyűlésükből küldtek fel Pozsonyba.*
Kismartoni főlevéltár 1687. fasc.
Benkovich nem késett előterjeszteni Várad püspökeinek jogát a bihari főispáni méltósághoz. Levéltári kutatások sem kellettek hozzá; közkézen forgó történeti művekből is kimutatható volt a jog. Négy hét múlva az országgyűlés bezárása után, 1688 február 24-ikén Benkovich főispáni kineveztetése alá volt írva. Az oklevél említi szintén, hogy Várad püspökei a régi szent királyok adományából viselték a bihari főispánságot, de hogy az örökös főispánság volt, arról hallgat. Benkovich egyelőre egyszerűen főispánnak neveztetett ki.*
Keresztúri: Descript. II. 257.
Erre a vármegye gyűlésének összehívása következett. Benkovich ugyanazon évi augusztus 30-ikára, Szentjobbra hívta össze.
Az a föld, hol Bihar vármegye kereszténysége először fogamzott meg, – az lőn kiválasztva arra, hogy bölcsője legyen Biharvármegye újjászületésének is.
Szentjobb az 1556-iki saecularisatio óta sok kézen ment keresztül. Előbb Radnóti Kendy Ferenc fejedelmi tanácsúr s Küküllő vármegye főispánja bírta. De rajta is beteljesedtek Pázmány Péter szavai, hogy valaki az egyház jószágában részt veszen, nem kell hinnie, hogy akár magán, akár maradékján Isten áldása lehessen.* Kendy mint a Báthory Zsigmond ellen szőtt összeesküvés részese, jószágaival életét is elvesztette. Ekkor a fejedelem Szentjobbot tartozékaival együtt Kismariai Bocskay Istvánnak, a későbbi fejedelemnek adományozta.* Bocskaynak magvaszakadtával ismét a fejedelemre szállt s Rákóczy Zsigmond fejedelem adományából 1607-ben Rédey 153Ferenc birtokába jutott.* De a Rédeyek sem bírták csak harmadíziglen is. Már az említett Rédeynek fia, szintén Ferenc, a későbbi fejedelem korában törökkézre jutott, s ennek fia, László, valamint utódai a törökök kiűzése után sem tudták többé visszaszerezni. Az egyházi jószágok jogcíme kezdett érvényre jutni, Szentjobb pedig egyházi jószág volt.
Frankl: Pázmány Péter és kora. II. 445.
A kolozsvári egyetem könyvtár gróf Kemény József-féle kéziratai között (VI. 176) már 1595 ápr. 2. Gyulafehérváron kelt parancsa Báthory Zsigmondnak Bocskay Istvánt Szentjobbra és tartozékaiba bevezettetni rendeli. – Az eredeti adománylevél a herceg Esterházyak kismartoni levéltárában (Rep. 47. B. 50.) őriztetik, s minthogy az apátság birtokait minden eddig ismeretes közleményeknél hívebben sorolja elő, s mert különben is még kiadatlan, hű másolatban az okmánytárban mellékeljük. (16. sz.)
Rákóczi adománylevele töredékesen és sok olvasási hibával Simon, M.: Supplementum ad siss. G. Pray de Dextra S. Steph. (Vác. 1797.) 169–170.
A király már 1673-ban nevezett ki szentjobbi apátot – mint láttuk – Homonnay Drugeth Bálint személyében. Ez a kinevezés akkor a török foglalás miatt csak puszta cím volt, de 1686 után, mihelyt Várad visszavétele Szentjobb bírását is biztosította, már érvényesíthető lett volna. Ezt azonban Drugeth Bálint nem érte meg. *
i) Egyházi javadalmairól lemondva, 1688-ban vissza vonult Csejthe várába s ott 1691 május 26-án meghalt; vele kihalt fiágon családja is. (Bunyitay: Schem. Historicus. 1896. 185. – Veres: Matricula 70–71.)
Ő távol, Báthory Erzsébet gyászos emlékű várában, Csejtén lakott s bár még csak 38 éves, 1691 május 23-án már a halálba készült. Harmadnapra el is hunyt magával vivén a sírba fényesmultú családját.* Így történt, hogy amikor Bihar vármegye nemesei a Szentjobbra hirdetett gyűlésre mégjelentek: ott nem fogadta őket szokás szerint a szentjobbi apát. Szentjobb akkor még fegyverjogon királyi birtok volt s előbb vagy utóbb valamelyik apátnak kiváltania kellett. A várban csupán katonaság volt: száz puskás német, kétszáz hajdú s néhány huszár.* A gyűlés helyéül a vár alatti szabad mező jelöltetett ki.*
Végrendelete a br. Sennyey család levéltárában, hiteles másolata a kismartoni főlevéltárban. Rep. 4. A. 10. Kelt 1691. máj. 23.
Tudományos gyüjtemény. 1836. VII. 18. l.
Újabb munkák a gyűlést a várba helyezik, de ezt a vármegye jegyzőkönyve is megcáfolja. Bihar vármegye lvt. I. 1–9.
Megérkezett Benkovich Ágoston főispán-püspök is. 1556 augusztus 12-ike óta, midőn Zaberdy Mátyás, az utolsó váradi püspök-főispán elhunyt, most történt először, hogy Várad püspöke egyházmegyéjében nyíltan, ünnepélyesen megjelenhetett. Százarmincnégy év alatt tizennégy előde várta, remélte a napot, de csak ő, a tizenötödik érte azt meg! Mennyire érezhette, hogy Isten kegyelme őt, a szegény, alázatos szerzetest, mily dicsőségre, mily boldogságra választotta ki!
A gyűlésben először a királyi kinevező oklevelet olvasták fel, azután a királynak azt a levelét, amelyben a vármegyével az új főispán kineveztetését tudatta s egyszersmint a rendeket 154tisztelet s engedelmességre intette iránta. Ennek végeztével küldöttséget menesztettek a főispánhoz, mely őt a gyűlésbe meghívja s elkísérje.
Benkovich megjelent. Jobbján a beiktatásra küldött királyi biztos: Szirmay István, országbírói ítélőmester.
A kölcsönös üdvözlések után Benkovich letette az esküt a királyi biztos kezeibe. Erre a vármegyei tisztikar megválasztása következett. Az alispánságra három jelöltje volt a főispánnak: Buday István, Baranyi Mihály és Rácz Mihály. Merőben új nevek Bihar vármegye régi történetében.
Bihar vármegye régi urainak nevei másképpen hangzottak.
Az Ártándy-, Bocskay-, Pázmány-, Thelegdy-, Zólyomy-családok kihaltak. A Csákyak, Tholdyak-elköltöztek; amazok a Szepességre, ezek Erdélybe. A Nadányiakból egy volt itthon: János, az író nagybajomi pap. A kisebb nemesség szétfutott vagy elszegényedett.
De a régi Bihar vármegye sem volt többé. Az új vármegyéhez illettek az új nevek, új emberek.
A három alispáni jelölt közül a két első megválasztatott évi kétszáz forint fizetéssel, s utánuk a többi tisztviselő. Jegyző ideiglenesen Gáli Márton lett.
A gyűlés másnap, augusztus 31-én véget ért, a vármegye pedig megkezdette működését. Első teendője volt azon hadtestnek élelmezése, mely már ekkor Várad és Szentjobb között, Félegyházánál táborozott, s míg hátával a vármegye északi részeit fedezte, szemeivel a váradi törökök mozdulataira vigyázott.*
Bihar vármegye jegyzőkönyve 1688.
* * *
Azt a véres küzdelmet, mely hazánk s a török hatalom között folyt, az egész keresztény világ részvevő figyelemmel kisérte. Rómában a Via Flaminia 138. számú háza kapujának két oldalán ma is ott áll két márványtábla, melyek a Tiberis kiáradását is ékes versekben Budavára visszavétele felett érzett örömmel hozzák kapcsolatba. A kapu bal oldalán:
Devicta Buda exultans et Thrace fugato
Huc Tyberis fluctus extulit usque suos
Die VI. Novembris MDCLXXXVI.
Huc Tyberis fluctus extulit usque suos
Die VI. Novembris MDCLXXXVI.
155Jobb oldalán:
Agria et Esseghium, Regalis vincitur Alba,
Belgradum captum est, o Tybri! quid facies?
Laetitiae iam parce tuae, demergimur omnes,
Si quoties Turcas vincimus, ipse redis.
Belgradum captum est, o Tybri! quid facies?
Laetitiae iam parce tuae, demergimur omnes,
Si quoties Turcas vincimus, ipse redis.
Az európai sajtó is hálás tárgyat látott a küzdelem egyes mozzanataiban, miket írásban s képekben sietett is megismertetni.
Így keletkezett több olyan rajz, mely Váradot* különböző korszakokból, de legtöbbször a török foglalás idejéből tünteti elő. Ezek között azonban sok a képzeleti mű. Megítélésüknél szem előtt kell tartani azt a nagy változást, melyen Várad épületei keresztül mentek. Amely rajzok még a XVlI-ik század második felében is úgy mutatják be Váradot, hogy a várban két vagy éppen háromtornyú egyház áll, magas épületek emelkednek: azok nem hű rajzok. Várad efféle épületei már a XVlI-ik század első felében eltűntek.
E munka III. 19–20.
A vár s a belváros terjedelmes alakja maradt a régi, mint az 1598-iki rajz mutatja.* De a külvárosok már nagyon megváltoztak. Kelet felől: Velence, délről: Vadkert-külváros elpusztult. A Kőrös jobb partján Olaszi még áll, sőt bevonatott a vár erődítési területébe, palánkkal vétetvén körül. Palánknak nevezték azt a helyet, melyet cölöp vagy sövénykerítés vett körül s a kerítésen kívül árok. Kisebb, portyázó csapatok ellenében védelmet nyújtott, de a nagyobb erőnek rendesen meghódolt. Olaszit az egykorú katonai térkép úgy tünteti elő, mint amelyet kőfal vett körül lőrésekkel s öt kisebb bástyával. Ellenben a szintén egykorú jelentések, köztük Lajos bádeni őrgrófé, ki Várad ostromát személyesen intézte, határozottan palánknak nevezi, mégpedig az említett értelemben.* Olaszi kerítése a Kőrös partjánál a mai Nagyhíd táján indult ki, az országút mentén a Párispataka mai hidjáig vonult s itt állt a Szent Egyedkapu; innen a Párispataka balpartján húzódott ismét a Kőrösig, melyet a mai Garasos-híd táján ért el.*
E munka II. 308. l.
Nagyvárad 1691 október 11-ikén felvett katonai térképe a Magyar Nemzeti Múzeumban. Leírása az Okmánytárban (17. sz.)
k) A bécsi Kriegarchív tárképtárában a következő ostromktérképek őriztetnek: – Kleine Land Carthen von Grosswardein sambi Anzeigung der Anno 1691 und 1692 geführten Approchen sowie auch dér campierenden Regimenter. Grosswardein den 10. Juni 1692. Kaiserfeld 1.l. Grosswardein 1692. H. III. c. 157.
– Prospect von Grosswardein wie solches von der Redouten 18 der perspectiven nach gesehen wird. Kaiserfeld 1. l. Grosswardein. 1692. H. III. c. 158. (Ezt közölte 1885-ben Bunyitay az Értekezések a Történelmi Tudományok Köréből XII. kötetének hatodik füzete mellékleteként „A mai Nagyvárad megalapítása ” c. akadémiai székfoglaló előadásának szövegéhez.)
– Belagerung dér Festung Grosswardein. 1. l. 1692 H. III. c. 159.
- L’attaque de Grand Waradin recommancée le 2. May et rendu par les Turcs le 5. Juni 1692. 1: 2.700. 1. l. 1692. H. III. c. 160. (Eperjessy Kálmán: a bécsi hadilevéltár magyar vonatkozású térképeinek jegyzéke. Szeged. 1929., 66. l.)
* k) A bécsi Kriegarchív tárképtárában a következő ostromktérképek őriztetnek: – Kleine Land Carthen von Grosswardein sambi Anzeigung der Anno 1691 und 1692 geführten Approchen sowie auch dér campierenden Regimenter. Grosswardein den 10. Juni 1692. Kaiserfeld 1.l. Grosswardein 1692. H. III. c. 157.
– Prospect von Grosswardein wie solches von der Redouten 18 der perspectiven nach gesehen wird. Kaiserfeld 1. l. Grosswardein. 1692. H. III. c. 158. (Ezt közölte 1885-ben Bunyitay az Értekezések a Történelmi Tudományok Köréből XII. kötetének hatodik füzete mellékleteként „A mai Nagyvárad megalapítása ” c. akadémiai székfoglaló előadásának szövegéhez.)
– Belagerung dér Festung Grosswardein. 1. l. 1692 H. III. c. 159.
- L’attaque de Grand Waradin recommancée le 2. May et rendu par les Turcs le 5. Juni 1692. 1: 2.700. 1. l. 1692. H. III. c. 160. (Eperjessy Kálmán: a bécsi hadilevéltár magyar vonatkozású térképeinek jegyzéke. Szeged. 1929., 66. l.)
Várad 1691 október 11-ikén felvett katonai térképe.
Váradot ekkor ezerötszáz török őrizte. Várnagy volt: Abdul-Arif basa, kihez utóbb az Egerből kiszorult Ibrahim basa 157csatlakozott. A janicsárok főkapitánya volt: Ozmán Hasseki; főpapjuk: Mahomet.
A várban volt: 22 kisebb-nagyobb mozsár, 94 ágyú s köztük olyan is, mely egy lövésre két golyót szórt. Lőpor, élelmiszer bőven.*
Tudományos Gyüjtemény. 1836. VII 32, 48.
l) Az uralkodó Lotharingiai Károly javaslata alapján már 1687 augusztus elején el akarta rendelni Várad megvívását, mert elfoglalása nagyobb kiterjedésű téli szállásokat biztosított volna. Buonvisi pápai nuntius azonban a költségeket kiutalni nem óhajtotta, figyelmeztetve Lipótot arra, Várad vízárokkal van körülvéve, az ostromló hadseregnek élelmi és lőszerekkel a Duna mellékéről való ellátása nagy nehézségekkel járna s végül ha Várad megvívása nem sikerül, a hadsereg jó híre el van temetve. Azonban a lotharingiai hercegnek augusztus 12-i mohácsi csatával való elfoglaltsága s a bajor választófejedelem egyenetlensége, majd haza vonulása Várad megvívásának tervét jobb időre tolta el. (Fraknói V.: XI. Ince pápa és Magyarország fölszabadítása a török uralom alól. 1886. Budapest, 231–232.)
Az a figyelő hadtest, mely 1688-ban Várad felett, Félegyházánál ütött tábort, a következő évben megmozdult. Értesülvén, hogy a feketebátori vár basája Borosjenőbe ment, s az őrizet nagyrésze is adószedni jár a vidéken: Feketebátort meglepve elfoglalta s 150 hajdút vetett beléje* így Várad déli oldalán is egy erős pont hatalmába kerülvén, közelebb nyomult Váradhoz. Egyelőre nagyon is közel, minek éppen oly dicsőséges, de egyszersmint szomorú vége lett, mint Rákóczy Pál fentebb említett támadásának.
Tudományos Gyüjtemény. 1836. VII 32, 48.
Amint Tunyogi Sámuel ezredes július 3-ikán hajdúival új táborukat a vár közelében árkoltatta körül: a várból 1200 török rajtuk ütött. A hajdúk „német segítség nélkül is keményen viselték magukat, de nem győzhettek.”* A törökök közül elesett négyszáz, de Tunyoginak is négy zászlaja és öt hadnagya veszett el. Maga Tunyogi is oly nehéz sebet kapott, hogy egy óra múlva meghalt. Halála általános részvétet s fájdalmat keltett, kivált menyasszonya szívében, aki éppen a bihari származású Tholdy-namzetségnek egyik virága, Erzsébet volt.* Megszólalt felette a költészet múzsája és még abban az évben (1689) kikerült a lőcsei nyomdából egy szép ének a híres nevezetes, nemes, nemzetes és vitézlő Tunyogi* Sámuel ezredes hősi haláláról.
Bercsényi Miklós levele herceg Esterházy Pál nádorhoz Eperjesről 1689 július 17. Kismartoni főlevéltár. Rep. 72. 23. 39.
Nagy Iván: Magyarország családai. XI. 344
m) Itt – sajnos – a Bunyitay kéziratából két lap hiányzik; az n) jelzetig a hiányzó szövegrész tőlem van. A hozzá tartozó irodalom a következő: Tunyogiról a Történelmi Tár 1879. 372. – Nagyvárad 1691-i ostromáról a Mitteilungen des k. k. Kriegs-archivs. 1877. 271. – Visszavételéről ugyanaz és: Tóbiás von Hasslingen: Der Kais. Armee Feld-Zug Anno 1692. l–8. II. kézirat. Bécsi Krieg-sarchiv. 1692. 13. 4. A vár bevételének napja meghatározásához (június 6.) felhasználta Bunyitay: A mai Nagyvárad megalapítása c. munkájában (7. l.). – Fraknói Vilmos: Várad felszabadítása 1692-ben. Róma. 1892. – Nagyvárad kapitulációja 1692-ben. Hadtört. Közl. 1895. 548. – Rónai Horváth Jenő: Mely napon kapitulált Nagyvárad? (1692). Hadtört. Közi. 1896. 125. – Vényi F.: Nagyvárad visszafoglalása a törököktől. 1692. Hadtört. Közl. 1917. 71. 292.
A szalánkeméni győzelem után a fővezér, Badeni Lajos őrgróf Várad visszafoglalására vezette seregét. 1691 október 14-ikén a várost támadta meg nagy lendülettel. Két nap után Olaszi árkait és palánkjait áttörve, a felszabadító csapatok a védőket a várba való zárkózásra kényszerítik. Az ostromló tüzérség a vár védőit erősen ritkítja, falait pedig pusztítja. Azonban a várparancsnok visszautasítja a feladásra való üzenetet, mivel bízik a felmentő seregben és az őszi időjárás segítségében. Novemberben valóban annyira megsokasodtak a betegek 158az ostromló seregben, hogy Badeni Lajos a vár megvívását tavaszra halasztja. Gondosan körülzárja a várat, az ostromzár biztosítását Auersperg tábornokra hagyja, ő maga pedig Bécsben személyesen gondoskodik az ostrom sikeres befejezésének műszaki előkészítéséről. Nemsokára Auerspergtől Heissler lovassági tábornok veszi át az ostromzár vezetését, aki tavasszal a lőszernek Bécsből Várad alá szállítására és a zsoldfizetés elmaradása miatt elpártolással fenyegetőző rác csapatok kiengesztelésére sürgősen 50.000 forintot kért a pénzt teljesen nélkülöző udvari kamarától. A hadsereg pénzzavarán XII. Ince pápa segít, Tanara bécsi nuntius útján a szükséges összeg előteremtését magára vállalván. 1692 május 7-ikén Heissler teljes erővel újítja meg az ostromot. A tüzérség a vár egyik lőporraktárát levegőbe röpíti, sok épületét szétveri, különösen a falakat nyitogatja. A műszaki csapatok a vár főárkának vizét levezetik és május 30-ikán egyik bástyát olyan ügyesen aknázzák alá, hogy annak romjai valósággal betömik és áthidalják az árok legfontosabb részét. Heissler elrendeli a végső rohamra való előkészülést. A várat védő törökök kétségbeesett erőfeszítéssel sem tudják megakadályozni a szárazzá lett ároknak gályákkal és homokzsákokkal való betömését.*
n) Itt folytatódik Bunyitay kéziratának szövege.
Június 6-ikén, Úrnapjára következő pénteken öt előkelő török közeledett az ostromlók felé. Kezökben fehér kendőt lobogtattak. Felajánlották a várat tisztességes feltételek mellett. Ezek között volt Papmező és Szalonta váraknak átadása s az őrségnek szabad kiköltözése fegyvereivel s vagyonával. Heissler aláírta.
Másnap, június 7-ikén kétezer fegyverviselő török ugyanannyi fegyvertelen asszonnyal s a gyermekekkel együtt kivonult.*
A váradi vár nyugati kapujának felirata a vár bevételének napjául Úrnapját mondja (Keresztúri: Descript. II. 85.) ellenben Tobias von Hasslingen: Der kais. Armée Feldzug anno 1692. 1–8 (Bécsi cs. és k. hadilevéltár Feldacten: Türkenkrieg. 1692. XIII. 4.) így szól: „In dem Monath Junio, und zwar dem Tag nach corporis Christi, das ist dem 6. huius”. Nagyon kevés tévedéssel írja le az egészet Holeczy Mihály a tudományos Gyüjtemény 1836. VII. 46. Kár, hogy forrásait sehol sem jelöli meg.
Erre ismét megszólaltak az ágyúk, de most már örömet hirdettek. A katonák véres munkája véget ért. Következtek a béke apostolai: a papok.
Az ostrom alatt több ferencrendű szerzetes volt jelen, bátorítva 159a vitézeket s a hit áldásaival vigasztalva a haldoklókat. Egy némelyik áldozata is lett szent hivatásának.*
Benkovich levele Váradról 1701 aug. 1. Fridrich. U.: Hist. Ord. Minor. S. Francisci II. 190.
Jelen volt Benkovich püspök is. S midőn a hirtelenében hevenyészett oltár elé lépett, hogy megtartsa az ünnepies hálaadást: térde megtört, de lelke felmagasztosult az örömtől. Hazájának egy darab földje lett ismét szabad, s ez a föld éppen az ő öröksége, Szent László váradi püspöksége volt.*
A Benkovich által tartott Te Deum-ról ír Simon Máté pálos szerzetes: Supplementum ad dissertationem de Dextra S. Stephani. 175.
o) XII. Ince pápa Várad visszafoglalásáról Tanara bécsi nuntius június 8-i jelentéséből és Lipót császárnak rendkívüli követe, báró Göss János által küldött június 9-i leveléből értesült. A császár levelének átvételekor, június 21-én este Rómát kivilágították, július 2-ikán pedig a quirináli pápai palota kápolnájában maga a pápa tartott Te Deumot Várad felszabadításának örömére. Ugyanekkor herceg Liechtenstein Antal, a római császár állandó követe a pápától Várad megerősítésére megfelelő támogatást kért, jelentve, hogy Várad neve helyett a jövőben Incevára lesz a hely neve. XII. Ince előbb 8.000 forintot, szeptember 6-ikán pedig 30.000 forintot utalt ki a bécsi nuntius útján Várad megerősítésére. A váradi kapitány Ince pápa nevéről el is keresztelte – az egyik bástyát és kimerítő jelentést tett 1692 szeptember 16-án Várad akkori állapotáról. Ezen jelentést is teljes szöveggel közli Fraknói Vilmos: Várad felszabadítása 1692-ben c. díszes kiállítású dolgozatában. (Róma, 1892).
