13. HÖLTÖVÉNY
13. HÖLTÖVÉNY
1335 előtt castrum Heltheuim néven jelentkezik a forrásokban. Ez a megnevezés a Krizbától északnyugatra álló várra vonatkozik, melynek csak romjai maradtak fenn. (Györffy: Az Árpád-kori. 830.) 1377-ben Villa Heltwen, 1378-ban Heltwin, 1421-ben Holtwen, 1488-ban Heltesdorf, 1677-ben Höltövény (C. Suciu: Dicţionar istoric.) formában fordul elő.
Román stílusú templomának építését egyesek a XIII. századra (V. Drăguţ: Dicţionar enciclopedic. 161.), mások a XIV. század első felére teszik. (Rothbacher: Helsdorf. 76.)
Szent András nevét viselte.
Az eredetiből megmaradt a gazdagon tagolt nyugati kapu, a toronnyal. A kaput négy oszlopsor ívei tagolják fantasztikus figurákkal.
A XV. században, pontosabban 1452-től gótikus csarnoktemplommá építik át. Már 1400-tól készülhettek a munkálatokra, mert 1400. okt. 29-én búcsúengedélyt is szereznek a templom javára. A torony alatti templombejáró gótikus kori.
1498-ban falfestményekkel ékesítik, amelyekből főképp a szentély őrzött meg töredékeket. A sekrestye feletti mészréteg eltávolításakor a keresztrefeszítés jelenetének ábrázolása tűnt elő (V. Drăguţ: Arta gotică. 267/159.). Az 1802. évi földrengéskor a hajó boltozata beszakad a tetővel együtt és oldalfala jobb oldalt bedől. 1804–1807 között hozzák rendbe. A szentélyt és berendezését megmentik. (Rotbacher: i.m. 77.)
A szentély monumentális szárnyasoltára reneszánsz kori. 1520–1530 között készült.
A szárnyakon Jézus szenvedéstörténetét festették meg. Középen Jézus életnagyságú szobra állt, kétoldalt a négy evangélista faragott szobra. A többi táblák Péter, Pál és Jakab vértanúságát ábrázolták.
A szobrok és a keresztrefeszítés képe későbbiek, állítólag az eredeti szobrokat 1586-ban néhány képpel együtt moldvai betörők ellopták. Talán Csíksomlyóra is került belőlük. A keresztre feszítés képe újabbi, 1742-ből való. (Oprescu: Bisericile cetăţi. 221.; Roth: Die d. Kunst in S. 143–145.; V. Drăguţ: Dicţionar enciclopedic. 161.; Bíró: Erdély művészete. 69.) A predeálon Höltövény és Marienburg (Földvár) címere látható.
Az eredeti szobrok ezüstből voltak. A szoborfülkékben most Mózes, Ábrahám, Péter és Pál szobrai állanak. (Orbán: Székelyföld VI. 430.) Állítólag egy Höltövényből kidobott kisebb szárnyasoltár Csíkmenaságra került. Egy Mária-oltár a Budapesti Szépművészeti Múzeumban van.
Harangja is középkori, 1434-ben öntötték; felirata: „O Maria Pia, O Rex Gl...” (Szeghalmi in: Az EME évkönyve 189.; Wächner: Kronstädter Heimat. 77.)
A templomot 1547-ben épített kettős várfallal erődítették, két új toronnyal; a régi tornyot is megerősítették, mivel azt az 1533. évi földrengés megrongálta. A valamivel később épített külső négyszögletes fal sarkain még négy tornyot emeltek. Sajnos, ezekből csak egy maradt fenn, mert 1894–1895-ben lebontották és anyagát más építkezésekre használták fel. (Rothbacher: i.m. 79.; Komm mit. 1978. 95.)
Középkori katolikus lakói a reformáció idején lutheránusok lesznek, a templommal együtt. A XVIII. században lutheránus anyaegyház és e század elején is az. (Helységnévtár. 1913.)
Lutheránus templom
