12. HOSSZÚFALU
12. HOSSZÚFALU
1366-ban Huzyufalu néven írják az oklevelek. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1456-ban Nagyfalu, 1500-ban Hozwfalw, 1504-ben Langendorf, 1514-ben Hosszufolw, 1551-ben Hoszwfalu, 1625-ben Hosszúfalu (uo.) formában fordul elő.
A XIV. században Csernáthfalu Szent Mihály egyházához tartozik, annak filiája. 1456-ban még filia, de 1527-ben már önálló, s így bizonyos, hogy már a reformáció előtt saját temploma van (lásd Csernátfalunál).
Önállóságának jele, hogy 1544-ben Honterus már mestert is talál Hosszúfaluban. (Orbán: Székelyföld: VI. 163.)
A templom a megsokasodott hívek befogadására kicsinynek bizonyul, és ezért a XVIII. században bővítik, majd 1868-ban egészen újat építenek: „oly díszesen, hogy Hétfalu magyar templomai közt az első helyet méltán magának követelheti”. (Orbán: i.m. VI. 163.)
A reformáció idején a katolikus hívek mind unitáriusok lesznek, a templommal együtt. Lévén magyarok, tovább léptek a reformáció útján, de a brassói szász evangélikusok nyomására felszámolják a református egyházat: a papok egy részét megnyerik, másokat elűznek, mint 1646-ban Böszörményi Jánost, 1668-ban Krizbai Tamást, mert a lutheránus Szeli szerint „a hosszúfalusiak hite 1645-ben megfertőződött”. Így aztán hosszú ideig csak lutheránus egyház áll fenn Hosszúfaluban.
A XVIII. században lutheránus anyaegyház és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 208.; Helységnévtár. 1913.)
A református egyház a XVIII. században filia és csak a század elején lesz anyaegyház. (Helységnévtár. 1913.)
Lutheránus templom
