6. BODOLA
6. BODOLA
1294-ben Budula, Bodola néven jelentkezik a forrásokban. (Györffy: Az Árpád-kori.
I. 827.; C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1242-ben már adományként szerepel. (Orbán: Székelyföld. VI. 60.) 1373-ban Bodula, 1420-ban Vodola, 1617-ben Bodolla (C. Suciu: i.m.) formában fordul elő.
Az 1405. évi osztozkodási levél szerint Szent Mihály tiszteletére szentelt kőtemploma van. Az osztozkodáskor kikötik, hogy a templom, a harangok és papilak nem képezik osztozkodás tárgyát. (Orbán: i.m. VI. 60.; Beke: Az erd. egyházmegye. 10, jegyz, Fancsali után.)
1334-ben a pápai tizedjegyzék szerint Lukács a papja, aki 6 sasos dénárt fizet (Orbán: i.m. VI. 60.; Beke: i.m. 105.), 1443-ban pedig Péter.
A plébánia előbb, a XIV. században a sepsi esperességhez tartozik, míg a következő században a brassói dékánsághoz. (Orbán: i.m. VI. 60, 2. jegyz.)
1443-ban Péter plébános a barcasági káptalan tagja (Urkundenbuch. V. 112.)
A középkori templomot újjáépítik, a régiből semmit sem őriz meg.
A katolikusok kápolnája egy középkori keresztelőkutat őriz, amely valószínűleg a középkori templomból származik. (Orbán: i.m. VI. 63.)
Középkori katolikus lakói a reformáció idején lutheránusok lesznek és egy ideig meg is maradnak annak, mivel a falu a szász Brassóhoz tartozik. A XVI. század elején újra katolikusok, de amikor földesuruk a református Béldi János lesz s prédikátorokat visz Bodolára, a hívek is áttérnek a református vallásra, de azzal a feltétellel, hogy megtarthassák a böjtöt, az ünnepeket és egy oltárt. Geleji Katona püspök elfogadja a feltételeket „egy időre, míg elméjük megvilágosodik”, és megengedi, hogy a három oltár közül egyet megtarthassanak, mivel oltáruk a lutheránusoknak is van. Kiköti azonban, hogy a templomban szentekről ne prédikáljanak és a szentek ünnepeiről ne hirdessenek semmit, csak a cinteremben. A földesúr is beleegyezik, hogy ezeken az ünnepeken a népet ne dolgoztassák. Orbán Balázs hozzáteszi: „úgy látszik, a katolikus ünnepekhez azért ragaszkodtak, hogy mentesüljenek az ingyen munkakötelezettség terhe alól”. (Orbán: i.m. VI. 62.)
A többség elve alapján 1640-ben lesz a templom a reformátusoké. (Kovács: Magyar ref. templomok. I. 163.) A XVIII. században református anyaegyház (Benkő J.: Transsilvania. II. 191.) és e század elején is az. (Helységnévtár. 1913.)
A kisebbségben maradt katolikusok csak 1770-ben kapnak udvari kápolnát a katolikussá lett Béldi Tivadar udvarában. (Orbán: i.m. VI. 63.)
Református templom
