13. GALACFALVA
13. GALACFALVA
1345-ben Galoz, Golaz, Goloz, 1356-ban Galaz, 1587-ben Galacz néven jelentkezik a forrásokban. (C. Suciu: Dicţionar istoric.)
Középkori templomáról annak déli oldalába befalazott homokkövön szereplő dátum tanúskodik: 1487. (Ref. Névkönyv. 1890. 20.) Gótikus stílusban épült.
1754-ben megújítják, amint arról a templomban felállított sírkő felirata beszél: „Stephanus Wesselényi L.B. de Hadad, Eo dum viveret ardebat Jehobae amore, Uti has aedes ei Sacras, an Ille terres ad beatam Coelorum sedes evocato... renovare iussit A.S.R. MDCCLIV.” (Ref. Névkönyv. 1890. 20.) 1857-ben már romos.
1876-ban már üresen áll hívek nélkül. Br. Wesselényi Miklós kívánságára ismét megújítják, de úgy látszik ez az újítás már nem menti meg a templomot: hívek nélkül maradván, felszámolják s a desolata egyház javait a besztercei református egyház szervezésére fordítják, „hasztalan heverő harangját” pedig, egy másikkal összeöntve, Sófalvára viszik. Így a templom is megszűnik. (Ref. Névkönyv. 1890. 7, 20, 27.) 1929-ben köveinek maradványai még látszottak (Fabini)
Középkori katolikus hívei a reformáció idején előbb lutheránusok, 1600-tól reformátusok lesznek, a templommal együtt.
A XVIII. században még református anyaegyház. (Benkő J.: Transsilvania. II. 193.) 1853-ig saját papja van, de azután megszűnik. (Ref. Névkönyv. 1890. 22.)
