21. NAGYDEMETER
21. NAGYDEMETER
1317–1320 között Demetrii néven jelentkezik a forrásokban. (Györffy: Az Árpád-kori. I. 560.; C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1332-ben villa Demetrii, 1366-ban Noghdemeter, 1412-ben Naghdemeter, 1587-ben Magnus Demeter formában írják (uo.).
1317–1320-ban plébániatemploma van, ekkor a plébánia jövedelmét 24 arany forintra értékelik és Miklós pap a pápai tized számbavételekor 6 ezüst márkát fizet. (Documente. XIV. C., I. 266.) Ekkor üresedésben lévő plébánia.
1332-től Miklós pap fél fertó ezüstöt fizet, 1333-ban fél fertó ezüstöt, 1334-ben 1 fertó ezüstöt, 1335-ben 1 fertó ezüstöt. (Györffy: i.h.; Documente. XIV. C., III. 134, 161, 175, 193, 212.)
XI. Gergely (1374–1378) Panti Mihály nagydemeteri plébánost erdélyi kanonokká nevezi ki. (Beke: Az erd. egyházmegye. 118., jegyz.)
1447 előtt, István püspök idejében, Johannes Wyrich (Witich?) a plébános (Urkundenbuch. V. 192, 144, 344.) Püspöki vikárius is volt in spiritualibus. 1447-ben Christianus a plébános. E két plébánosról egy alapítványi misével kapcsolatosan esik szó, amely szentmisét minden hajnalban kellett végezni. Ez a Christianus decretorum doctor, többször szerepel peres ügyekben.
Az oklevélből azt is megtudjuk, hogy a templom Szent János evangélista tiszteletére volt szentelve. 1472-ben Mátyás király rendelete folytán a templom patrónusa Beszterce városa. (Urkundenbuch.VI. 534; Beke: i.m. 116.)
1477-ben Geréb László püspök Literati Bertalant nevezi ki plébánosnak, de a király a besztercei tanács panaszára eltávolítja. A király ugyanis 1473-ban meghagyja a tanács hatáskörében a papválasztási jogot. (Teleki: A Hunyadiak. XI. 535.; Beke: i.h.)
A fent említett Christianus 1430-ban bécsi diák volt.
1428 után Megerlein Johannes a plébános, aki 1418-ban Páduában orvosdoktori diplomát szerez. (Tonk: Erdélyiek. 249/893.)
Középkori templomát lebontották várfalaival együtt és 1815–99-ben új templomot építenek. (Fabini). Tornya 1488-ban épült. Kapubástyája a legszebbek közé tartozik. (V. Drăguţ: Arta gotică. 130.; V. Drăguţ: Dicţionar enciclopedic.) Védőszentje Szt. János apostol.
Középkori emléke egy reneszánsz díszítésű kehely. (Balogh J.: Az erd. renaissance. 330.) Nagyharangja is középkori. Felirata: „O rex glorie veni cum pace.”
Középkori tiszta katolikus lakossága a reformáció idején lutheránus lesz, a templommal együtt. A XVII. század eleji háborús esztendők idején csak a plébános maradt életben.
A többieket részben lemészárolták, részben hideg, éhség, pestis ragadta el. (Göllner: Geschichte der D. in R. 195.) A XVIII. században lutheránus anyaegyház (Benkő J.: Transsilvania. II. 208.), és e század elején is az. (Helységnévtár. 1913.)
Lutheránus templom
