3. BESENYŐ
3. BESENYŐ
1332-ben Villa Paganica néven írják a pápai tizedjegyzékben. (Györffy: Az Árpád-kori. I. 557.; C. Suciu: Dicţionar istoric.)
1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, János a pápai tizedjegyzék szerint fél fertó ezüstöt fizet, ugyancsak 1332-ben 16 garast, 1334-ben 4 garast és ismét 4 garast. (Györffy: i.h.; Beke:
Az erd. egyházmegye. 119.; Documente. XIV. C., III. 135, 147, 175, 193.)
1432-ben egy ajándékozási levélben szerepel a plébános is. (Urkundenbuch IV. 478, 491)
Ide, a határőrtelepre telepített németek pogány besenyőket találnak itt, s ők nevezik el paganicanak. A németek katolikusok voltak és bizonyára már az előző században templomuk volt. Második templomuk 1400-ból való, Mária tiszteletére szentelve.
A templom a XV. században kapta mai formáját; egyhajós, nyugati homlokzati toronnyal. Szentélye a nyolcszög három oldalával zárul. A hajó mennyezete hálóboltozatos, szentélye keresztboltozatos. A hajó záróköveit és gyámköveit címerpajzsok díszítik.
A szentély zárókövén Krisztus dicsfényes feje van kifaragva. A kőfaragások mind szépek. (V. Drăguţ: Arta gotică. 75.; Gh. Arion: Sculptura gotică. 81.) Nagyon szép a kőfaragásos domborművel díszített szentségfülke. 1804-ig kazettás mennyezete volt.
Renoválásakor középkori falfestmények nyomai is előkerültek. (Bíró: Erdély művészete. 65.) Szép ezüst kelyhe a gótikus és reneszánsz találkozásának idejéből való. (V. Drăguţ: i.m. 317.) A XVIII. században még várfal vette körül. (Fabini)
Úgy látszik, a középkori katolikus németek közé
a pogány besenyők is, miután a kereszténységet felveszik, beolvadnak, mert később róluk nincs adat.
A reformáció idején az egész egyházközség lutheránus lesz, a templommal együtt.
A reformációra való áttérésben a döntő lépés 1541-ben következik be, amikor papja, Pomeranius megházasodik. Erről értesíti a besztercei tanácsot, s az értesítésből az az aggodalom tűnik ki, hogy fél a „történhető” botránytól. (Ref. Névkönyv. 1889. 23.)
A Basta korszak és a XVII. század pusztításai következtében csak 14 család marad a faluban és a vidék 27 papjából mindössze Mettersdorf (Nagydemeter) papja menekül meg. (Göllner: Geschichte der D. in R. 195.) 1717-ben tatárok égetik fel, 1788-ban tűzvész pusztítja.
Ennek ellenére új életre kel és a XVIII. században anyaegyház, és e század elején is lutheránus anyaegyház van Besenyőn. (Benkő J.: Transsilvania. II. 208.; Helységnévtár. 1913.) 1944-ben nyugatra menekülnek az evangélikusok.
Lutheránus templom
A lutheránus templom bejárata
