4. BESZTERCE
4. BESZTERCE
1100 körül királyi vár épül a várhegyen.
1241-ben jelenkezik először az oklevelekben Nosa néven, a tatárjáráskori pusztítás kapcsán, melyet a város elszenvedett. (Györffy: Az Árpád-kori. I. 557.) 1243-ban Byztriczia, 1264-ben villa Bistiche,
1295-ben Beztece, 1309-ben Bextrica, sive Neusna, 1320-ban Nosna formában említik. (Györffy: i.m.
I. 558.; C.Suciu: Dicţionar istoric.) 1366-ban Bistricia Transsilvana, 1406-ban Nosen in Siebenbürgen, 1436-ban Besztertze (C. Suciu: i.m.) a neve.
Mivel a XII. század végén és a XIII. század elején már folyamatban van a szászok (németek a Szepességből) betelepítése, a plébánia legkésőbb a XIII. század elején létesül és temploma is akkor épül. (Nägler: Die Ansiedlung. 130.)
1260-ban már ferences kolostor és templom is van. (György: A Ferencrendiek. 60.)
1319-ből plébánosa neve is ismert: Miklós. Az ekkor üresedésbe került plébánia jövedelmének felét, 10 márkát a pápai tizedbe fizetik. (Györffy: i.m. I. 560.)
1332-ben Egyrhardus plébános 1 finom fehérvári ezüst márkát fizet. 1333-ban utóda jövedelmének fele után 9 és még 8 finom ezüst besztercei márkát (Györffy: i.h.)
1341-ben XII. Benedek pápa kivizsgáltatja a besztercei plébános panaszát a domonkos és ferences szerzetesek túlkapásai ellen. (Documente. XIV. C., IV. 34.; Beke: Az erd. egyházmegye. 116.)
1375-ben Péter a plébános és 1376-ban is, amikor a forrásokból azt is megtudjuk, hogy temploma Szent Miklós tiszteletére volt szentelve. (Urkundenbuch. II. 438.) 1397-ben Mihály a plébános. (Urkundenbuch. III. 171–173.) Elődje nyitrai püspök lett. (Beke: i.m. 116., jegyz.) 1402-ben a besztercei dékánság székhelye (de Bistricia et de Kyralia). 1529-ben Máthé
a plébános. (Beke: i.h.)
Első temploma román kori volt a tatárjárás előtti évtizedekből. Az 1241-es tatárjáráskor nagy pusztulás érhette, mert több ezer (6014) lakosának legyilkolásáról szól a krónika. További veszteségek érik az 1285. évi tatárbetöréskor is, mire 1286-ban László király a besztercei vám 2/3-át elengedi. A veszteségeket azonban kiheveri, tanú rá a következő században épített és ma is álló nagy gótikus templom.
A XV. század végén és a XVI. század elején többször átépítik.1515-ben a gyulafehérvári püspök engedélyt ad egy lebontott kápolna köveinek templomépítésre való felhasználásához. 1531-ben, a javításokra, a templom végrendeleti adományokat is kap. Még 1552-ben is tartanak a javítási munkálatok, de úgy látszik, ezek nem elégségesek a romladozó templom megmentéséhez, s ezért 1560–1563ban a régi alapok és falak részbeni megtartásával, Italus Petrus építőmester vezetésével újjáépítik. (Roth: Die d. Kunst in S. 110–111.; Kemény–Gyimesy: Ev. templomok. 150–152.) 74 m magas tornya 1470–1519 között épül.
Az újjáépítés előtti korból megőriztek néhány kőszobrot a sarkokon álló fülkékben; ezek: egy miseruhás pap, Szent Miklós, Szűz Mária és egy páncélruhás lovag. A segesvári és brassói hasonló szobrokkal való rokonsága alapján eredetüket a XV. század első felére teszik. Szent Orsolyának is volt egy féldomborművű szobra, de ez ma már nincs meg.
(Gh. Arion: Sculptura gotică. 15–16.)
Két középkori harangját (1440-ből) az 1852. évi tűzvész után újra kellett önteni. (Roth: i.m. 110.) Ugyancsak a XV. század emléke a Furnius-féle zománcozott kehely. (Batthyaneum. I. 77.)
A budapesti Nemzeti Múzeum egy innen származó ereklyetartó pacifikálét őriz, amelyet Szűz Mária, Szent Balázs, Szent Borbála és Szent Gergely szobrocskái díszítenek és a „Blasi de Bistric 1500” felirat. (Roth: i.m. 152.)
Két régi padja érdemel még említést: az 1508-ból való (8 üléses) felirata: „Hoc opus fecit fiert dominus magister Hospitalensis Anno Domini 1508 per magistrum Anthonium mensatorem”, az 1516-osé pedig: „Hoc opus fieri fecit venerabilis pater Benedictus de Bethlem ordinis praedicatorum ad honorem beate Mariae Viginis 1516.” (Balogh J.: Az erd. renaissance. 325.)
Lutheránus templom
A lutheránus templom bejárata
DOMONKOSOK KOLOSTORTEMPLOMA
MINORITA TEMPLOM ÉS RENDHÁZ
ISPOTÁLYOSOK TEMPLOMA ÉS RENDHÁZA
SZERZETESNŐK KLASTROMA
