7. CSÉPÁN
7. CSÉPÁN
1380-ban jelentkezik először az oklevelekben Chepán néven. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1518-ban Csipán (Beke: Az erd. egyházmegye. 12., jegyz., az Erdélyi Múzeum után), 1587-ben Czyepán (C. Suciu: i.m.) formában fordul elő.
1407-ben egy végrendelet szól a vártemplomról (Urkundenbuch III. 427) 1505-ben szerzetesekről van adat. (Fabini)
A plébániájára utaló adat 1518-ból jelzi, hogy a csépáni plébániát János vásárhelyi plébánosnak juttatják. (Beke: i.h.)
1528-ban Décsi György a plébános, aki nevét azzal örökíti meg, hogy a dési Mária-Magdolna-kápolnának egy mészárszéket hagyományoz. (Kádár: Szolnok-Doboka vm. VI. 113.)
A középkorban itt Ágoston-rendi barátok voltak, s így feltételezhető, hogy már a gótikus kor előtt volt templomuk. A tatárjárás előtt a templomhegyen tölgyfából épült templomuk állott, mely a tatárjáráskor elpusztult. Helyette nem építenek újat.
Ma is álló temploma a csúcsíves kor alkotása a XV. századból. Tornya a szentélyhez kapcsolódik. Tágas hajója alacsony. Kisméretű ablakai zöldes színű csépáni homokkőből készültek. Sajnos ezeket bemeszelték. Gótikus fali szentségfülkéjét reneszánsz díszítésű kőfaragás veszi körül. Kőkerítése még áll, de helyenként omladozva. (Léstyán J.: Besztercze műemlékei.) 1894–95-ben meghosszabbítják.
Középkori tiszta katolikus lakói a reformáció idején lutheránusok lesznek és azok is maradnak, mivel német telepesek.
A XVIII. században lutheránus anyaegyház és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 208.; Helységnévtár. 1913.) 1960-tól görögkeletiek használják.
Görögkeleti templom (volt lutheránus)
