15. PÓKA
15. PÓKA
1323-ban Pokateluka (C. Suciu: Dicţionar istoric.), 1334-ben Poukatelky (Beke: Az erd. egyházmegye. 152.; Documente. XIV. C., III. 179, 196.), 1472-ben Pókafalva (C. Suciu: i.m.) néven jelentkezik a forrásokban.
1334-ben plébániatemploma van, papja ebben az évben 10 régi banálist fizet és ismét 11 régi banálist. (Beke: i.h.; Documente: i.h.)
Középkori gótikus temploma rég eltűnt. Az egykori alapok után megállapították, hogy sokszögben záródó szentélye volt.
A templom pusztulása 1625. előtti évekre esik, mert 1625-ben a falu lakói már új templom építésére hoznak határozatot, amint Torda vármegye jegyzőkönyve megörökítette. (Kelemen: Művészett. I. 58.)
Az új templomot, a feltételezések szerint, 1661-ben Ali basa hordái lerombolják. Helyreállítására 1666–1668-ban kerül sor. Erről az akkor készült festett mennyezet felirata tájékoztat: „Anno Domini 1666. Die 11 juny reg[na]nte cel[sissimo] D[omino] principe Transsilva[niae] Michaele Apaffi, cura ac industria aedilium Stepha[ni] Szekely et Martini Maysis... respice me miserum tanto in somno re jacentem, n[on] bona[m] partem Christi [merentem]...” (hiányos) (Kelemen: i.m. I. 59., 87. jegyz.)
Az új templom mennyezete kazettáinak mintái egyrészt a magyarfülpösire emlékeztetnek, másrészt a Parajdi Ilyés mintáira.
Van egy harmadik csoport is, amelynek kazettái elütnek a többitől. Ezekről az a vélemény, hogy az 1706. évi nagyobb javításhoz tartoznak, melyről kettős feliratos tábla emlékezik meg: Anno 1706. Sok háborúsagok között is ujjonnon épitetet az Istennek háza (részletes felsorolás, kinek költségével és munkájával). (Kelemen: i.m. 60.)
1938 után új templomot építenek. A régiből néhány ajtó, illetve ablakkeret megmaradt beépítés nélkül.
A festett kazettákat is félretették a múzeum részére, de az 1944. évi háborús események áldozatául estek. (Kelemen: i.m. 91., jegyz.)
Vaskos haranglábjában középkori harang függött: „Sancta Maria, ora pro nobis 1500” felírással. Másik harangja 1577-ből származik, ezen ez olvasható: „Verbum Domini manet in eternum. Fridr. Laite 1577.” (Beke: i.m. 152.; Debreczeni: Erd. ref. templomok és tornyok. 12.)
Középkori tiszta katolikus lakói a reformáció idején reformátusok lesznek, a templommal együtt. A XVIII. században is református anyaegyház és azóta is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 187.)
Református templom
