16. PÓKAKERESZTÚR
16. PÓKAKERESZTÚR
1322-ben Keresztúr néven jelentkezik az oklevelekben (C. Suciu: Dicţionar istoric.), majd 1323-ban Kyrizthur (uo.), 1334-ben de Sancta Cruce (Beke: Az erd. egyházmegye. 154.), 1450-ben Kereszthur (C. Suciu: i.m.) néven.
1322-ben temploma van, ugyanis a falu Keresztúr nevét csak templomától kaphatta, mely a szent kereszt tiszteletére volt szentelve.
Temploma plébániatemplom, 1335-ben papja, Albert a pápai tizedjegyzék szerint 10 banálist fizet. (Beke: i.h.) Az 1384-ben kelt oklevél kifejezetten is szól a szent kereszt tiszteletére szentelt templomról, amikor Zsuki Miklós a Sárpatak melletti Keresztúr földjét, a benne levő „szt.keresztről nevezett kőtemplommal együtt... az erdélyi... püspöknek és a Szent Mihályról nevezett főegyháznak” adományozza. (Beke: i.m. 154., a Cista Capituli
f. 4., num. 38 után.)
A ma már teljesen újjáépített templom ősét a XIII. századra teszik. Gótikus stílusú kistemplom volt, szűk ablakokkal, masszív kő- és téglafallal, szentélylyel és faltámaszokkal ellátva. (Kovács: Magyar ref. templomok I. 159.)
Az akkori szentélynégyszög dongaboltozatához kolostorboltozatszerű boltfelület csatlakozott. (Kovács: i.m. I. 210.)
A megújításkor, 1901-ben a stílusjegyeket hordozó ablakok kereteit eltávolították, hasonlóképpen az ajtókereteket is. (Kovács: i.m. II. 658.)
Néhány faragott kő a templom mellett látható.
A nyugati és déli bejáratnál levő nagyon szép portikusokat a megújításkor eladták; „a nyugati gabonásul szolgál, a déli csőszkaliba lett a szőlőhegyen”. (Kovács: i.m. I. 167.; Balogh J.: Ref. templomok és tornyok. 6.)
Középkori katolikus lakói a reformációs évtizedekben reformátusok lesznek és azok ma is. A XVIII. században református anyaegyház (Benkő J.: Transsilvania. II. 187.) és ma is az.
Református templom
