19. BORBÁND
19. BORBÁND
1299-ben Barbanth, Borbánd néven jelentkezik az okiratokban. (Györffy: Az Árpád-kori. II. 135.; C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1302-ben villa Barbantina, 1326-ban Barbantino, 1339-ben Barbantina formában fordul elő. (C.Suciu: i.m.)
1302-ben plébániatemploma van, ekkor már dézsmát fizet a székeskáptalannak. (Beke: Az erd. egyházmegye. 78.; Documente. XIV. C., I. 19.) 1320-ban üresedésben levő plébániája jövedelmét 12 márkára becsülik. (Györffy: i.h.) 1326-ban Péter plébános képviseli a káptalant egy határjárási ügyben. (Documente. XIV. C., II. 172.; Györffy: i.h.) 1335-ben ugyanez a Péter a pápai tizedjegyzék szerint 40 dénárt fizet, 1336-ban pedig 3 pensa dénárt. (Györffy: i.h; Documente. XIV. C., III. 207.)
1335-ben a borbándi plébános tanúként van jelen egy nyilatkozatnál, amelyben a székeskáptalan oklevele szerint egy balázstelki özvegy felszabadít egy családot a szolgaságból. (Documente. XIV. C., III. 522.)
A székeskáptalan egyik 1451. évi oklevelében (f. 5. num. 24.) név szerint meg nem nevezett plébános szerepel.
Mivel a falu nevét a Rajnán túli Brabantból jött hospesekkel hozzák kapcsolatba, és ez a telepítés 1050–1150 közöttre esik; temploma is sokkal korábbi, mint a fenti okleveles adatok. (Györffy: i.h.) Egy 1299. évi határjárási leírásban a szentkereszt tiszteletére szentelt egyház szerepel. (uo.) Így kétségtelen, hogy legkésőbb a XIII. században, de még a tatárjárás előtt egyháza megvan.
A ma is álló templom a székesegyház 1277. évi pusztítását követő újjáépítésének stílusát mutatja: a szentély magas keresztboltozata, bimbós gyámkövei, Agnus Dei záróköve, lőréses ablakai, a két megmaradt oszlopfő, mind-mind a XIII. századra mutatnak. Eredetileg román stílusú, egyszerű lapos mennyezetű bazilikatemplom volt. Ekkori sekrestyeajtajának félköríves kerete is.
Az 1929. évi újításkor a vakolat alól az északi falon előtűntek a román kori félköríves ablakok, amelyeknek kerete azonos a székesegyház tatárjárás előtti kis román ablakaival. A szentély egyenes záródású. Diadalíve már a kezdődő csúcsíves stílust képviseli. Déli és nyugati csúcsíves ajtókeretei a XV. században készültek, 1451 körül. A mai csúcsíves ajtókeretek ősét a cinteremben elásva találták meg 1929-ben. A déli oldalon a XV. században nyitott félköríves ablakok már reneszánsz hatást mutatnak, de ezeket durván megfaragták, hogy az ablaknyílás nagyobb legyen. Mózes alapzatú szószéke a XVI. század alkotása: Mózes vállain áll a szószék az evangélisták féldomborműveivel és jelképeikkel. Szent Jánosé eltűnt. (Az Oltár. 1931. 169–172.) Kovács András szerint a gyulafehérvári székesegyházból származik 1630 előttről. (Fabini)
Ugyancsak 1929-ben a középkori vezeklés érdekes emléke, egy szégyenkő került elő.
A templomot egykor kőkerítés vette körül, amelyből csak a kaputorony maradt fenn. (Az Oltár. 1931. 170.; Korunk. 1972. 356.)
A középkori katolikus lakosság a reformáció idején, pontosabban 1564-ben református lesz. Az eredeti német lakosságot a török-tatár hadjáratok kipusztítják.
1714-ben az egész lakosság visszatér a katolikus hithez, a templommal együtt. A visszatérés érdekessége, hogy a több mint másfél évszázadig református hívek feltételként kérik, hogy románul tudó papot küldjenek, mert különben görög katolikusok lesznek. (Schematismus. 1882: 19.)
A XVIII. században katolikus anyaegyház (Benkő J.: Transsilvania. II: 162.), és e század elején is az. (Helységnévtár. 1913.)
Katolikus templom
A katolikus templom szentélye
