28. DIÓD
28. DIÓD
1264-ben Gyog, 1274-ben Gyogh, 1280-ban Superior Gyogh néven jelentkezik a forrásokban. (Györffy: Az Árpád-kori. II. 162.)
1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, Miklós a pápai tizedjegyzék szerint 40 dénárt fizet, 1332-ben 22 dénárt, 1334-ben 20 dénárt, majd 3 régi banálist és
9 dénárt. (Beke: Az erd. egyházmegye. 85.) Miklós elődje, Domokos – ugyancsak 1332-ben – 53 dénárt fizet. (Györffy: i.m. II. 163.; Documente. XIV. C., III. 124.; Beke: i.m. 82.)
A Miklós pap befizetéseit a Documente Heyudvásárra vonatkoztatja, melyet eltűnt településnek vél. (Documente. XIV. C., III. 124, 129, 159, 195, 207.)
1346-ban Lukács diódi papot említik (capellanus de Diog). (Batthyaneum. II. 139.; Teleki Codex. I. 214.)
1420-ban Máthé a plébános, aki 1440-ben mint tanú szerepel (Urkundenbuch. V. 54.; Beke: i.m. 83.) Diodi Mihály halálos ágyánál, igazolva, hogy a beteg végrendeletileg több birtokot hagyományoz a fehérvári székeskáptalannak, a több rendbeli jogtalanság, kár jóvátételére, melyeket a káptalannak okozott evilági életében.
1526-ban Antal a plébános. (Beke: i.m. 82.; Batthyaneum. II. 140.) 1450-ben Hunyadi János ferences kolostort építtet, és „hogy a temploma jól legyen felszerelve”, V. Miklós pápától búcsúengedélyt szerez. (Batthyaneum. i.h.) Ugyancsak Hunyadi János a templomot a székeskáptalannak adományozza, hogy elhalt testvére lelki üdvéért a katedrálisban szent misét végezzenek.
A XIII. században IV. Béla fiának, Istvánnak a tanácsosa, Gogyi András várat építtet (innen Diód-váralja neve is). Ez a vár elpusztul, de Hunyadi újraépítteti az általa alapított kolostor és templom körül. János Zsigmond leromboltatja. Várfalának töredékei a múlt század közepén, az északi oldalon, még 2–3 öl magasságban állottak, s az észak-keleti és északnyugati bástyák nyomai még látszottak.
A fennmaradt s egyszerű formában a vár oldalbástyájából 1779-ben újított templom mennyezete festett kazettás. A mennyezet alatt a falon többszínű festett fríz nyomai tűntek elő.
Egy feliratos tábla az 1732. évi javítás dátumát örökíti meg: „Anno Domini 1732. RENOVATUM MOJSIS ZEYK DANXELIS BIRO.” (Korunk. 1972. 353.)
Középkori katolikus lakói a reformáció idején reformátusok lesznek, a templommal együtt.
A XVIII. században református anyaegyház (Benkő J.: Transsilvania. II. 182.) Diód-váralja néven. E század elején már csak filia, melyet Tövis lát el. (Helységnévtár. 1913.) Az utolsó református lelkész 1848 után menekül el.
Református templom
