29. DOBORKA
29. DOBORKA
1309-ben Dobrica, 1330-ban Duburka, 1334-ben Doborca, 1488-ban Doborcka néven jelentkezik az okiratokban. (C. Suciu: Dicţionar istoric.)
1309-ben plébániatemploma van, ebben az évben plébánosa, János szerepel a gyulafehérvári káptalan perében. (Beke: Az erd. egyházmegye. 12., jegyz.; Documente. XIV. C., I.160.; Urkundenbuch. I. 291.) 1330-ban szintén János a plébános. (Documente. XIV. C., II. 324.)
1332-ben papja (bizonyára János) a pápai tizedjegyzék szerint 3 lotó ezüstöt fizet, ugyanezen év végén János pap 6 pensa dénárt, 1334-ben utóda Henrik 4 márkát, majd 2 márkát ezüstben 1, fertót pedig dénárokban, 1336-ban 1 lotó ezüstöt. (Beke: i.m. 91.; Documente. XIV. C., III. 128, 184, 219.)
1410-ben László a plébános. (Beke: i.m. 12., jegyz., Urkundenbuch. III. 558. után.)
Az eredetileg háromhajós bazilika román stílusban épült és régebbi, mint a helység első okleveles említése: a XIII. század közepén már áll. (Komm mit. 1973. 29.) A főhajó és oldalhajók között 5 pár oszlopon nyugvó árkádok állottak. A szentély egyenes záródású volt. A torony a főhajó nyugati frontja elé épült és a földszinti része a főkapu előtt boltozott előcsarnokot képezett.
A XV. század második felében török ostrom rombolja le a kenyérmezei ütközet korában kétszer is: 1479-áprilisában és októberében. Nem tudják teljesen visszaállítani, s ezért a két mellékhajó és főhajó közötti árkádokat lebontják, a külső falakat 1500-ban magasítják és védőemelettel erődítik. A román kori diadalív elé még egy diadalívet emelnek, de ez már csúcsíves. A szentélyt többszöggel záródó apszissal egészítik ki. Ekkor épül a sekrestye is. Így az eredetileg háromhajós templom csarnoktemplom formát kap.
Egyedülálló védelmi megoldást kerestek a toronynál: a régi karcsú torony köré, mintegy különálló köpenyként, hatalmas tornyot emeltek, mely a főhajóból is elfoglalt 4 métert, 1481-ből.
A felirat szerint a gótikus kori átalakításokat és erődítéseket 1515-ben fejezik be, amelyekhez a 7–8 méter magas tornyos várfal is tartozott. A tornyokból kettő elpusztult, kettő a kapubástyával épen maradt. 1599-ben leég, 1658-ban is.
Érdekessége az 1685-ből való sírkő, mely Zecki András lutheránus pap emlékét őrzi, aki „vir gigantae staturae et mirandi roboris” volt. 3 cm-es gyűrűje a bukaresti múzeumba került. (Komm mit. 1973. 30–31.; Oprescu: Bisericile cetăţi. 62, 65–66.; Fabritius: S. Kirchenburgen. 2.)
Középkori tiszta katolikus lakói a reformáció idején lutheránusok lesznek, a templommal együtt. A XVIII. században lutheránus anyaegyház és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 209.; Helységnévtár. 1913.)
Lutheránus templom
