33. ENYEDSZENTKIRÁLY
33. ENYEDSZENTKIRÁLY
1256-ban bizonytalan érvényű oklevélben jelentkezik először Zenthkyral néven. (Györffy: Az Árpád-kori. II. 186.) 1274 Zentkeral, 1246-ban S. Rex, 1296-ban Zenthkyral, 1303-ban de Sanco Rege, 1317-ben Scentkeral, 1573-ban Zentkyraly, 1620-ban Szentkirály formában fordul elő. (Györffy: i.h.; C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1256-ban feltételesen, illetve 1274-ben biztosan jelentkező neve Szent István király tiszteletére szentelt templomának tanúja.
1332-ben plébánosa Mátyás, aki a pápai tizedjegyzék szerint 4 garast fizet, majd 40 dénárt, 1333-ban 20 dénárt, 1334-ben 40 dénárt, majd 3 garast, 1335-ben 4 garast és 9 dénárt. (Györffy: i.h.; Beke: Az erd. egyházmegye. 87.; Documente. XIV. C., III. 124, 138, 159, 206.)
XIII. századi temploma egyhajós, torony nélkül.
A XV. századi átalakítások során gótikus szentélyt kap, késő gótikus hálóboltozattal. Ebből a korból való déli és nyugati gótikus ajtókerete is. Utóbbi befalazva. A hajó mennyezete festett kazettás volt. 1901-ben lebontják és újat építenek. A fal külső oldalán két római eredetű domborművet örökítettek meg. A hiányzó tornyot a templomtól félszáz méterre álló, 1765-ből való harangláb helyettesíti. (Kovács: Magyar ref. templomok. I. 223.; Korunk. 1972. 351.)
A középkori tiszta katolikus falu a reformáció idején református lesz, a templommal együtt.
A XVIII. században református anyaegyház. (Benkő J.: Transsilvania. II. 183.) Az egykor virágzó református egyház a múlt században és e század végén Tompaháza társegyháza. (Ref. Névkönyv. 1868. 21.)
Református templom
