52. KELNEK
52. KELNEK
1269-ben villa Kelnuk, 1272-ben Kalnuk, 1307-ben Kelnek, 1488-ban Kelneck, 1651-ben Kelnik néven jelentkezik az okiratokban. (C. Suciu: Dicţionar istoric.)
1309-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, Berthold a székeskáptalannal fennálló nézeteltérések ügyében megidézett szász papok között szerepel. (Beke: Az erd. egyházmegye. 92.; Batthyaneum. II. 126., 129.; Documente. XIV. C., I. 93.; Urkundenbuch. I. 240.) Az 1309. évi oklevélből azt is megtudjuk, hogy a templomot Mindenszentek tiszteletére szentelték. (Urkundenbuch. I. 242.)
1318-ban Mihály a plébános, aki 20 márkát fizet a pápai megbízottnak, Rufinusnak. (Beke: i.m. 92., jegyz.; Batthyaneum. II. 136.) 1330-ban szintén Mihály a pap. (Beke: i.m. 92.; Documente. XIV. C., II. 324.) Ugyanez a Mihály a pápai tizedjegyzék szerint 1332-ben 7 lotó ezüstöt fizet, 1334-ben 4 aranyat, majd ismét 2 aranyat és 18 garast, 1335-ben is fizet, de az összeg kiolvashatatlan, 1336-ban 3 fertót és egy szektin ezüstöt. (Beke: i.m. 92.; Documente. XIV. C., III. 128.) Ő egyben a sebesi dékán is.
1400-ban Hetzel Antal plébánost felfüggesztik IX. Bonifác intézkedésére. (Beke: i.m. 92., jegyz.) 1438-ban ugyancsak felfüggesztik Lőrinc plébánost Albert király intézkedésére, mivel őt hibáztatják, hogy ellenállás nélkül feladta a várost, illetve a várat, amikor Murad ostromolta. (Oprescu: Bisericile cetăţi. 50.; Batthyaneum. II. 137.; Komm mit. 1973. 21.; Urkundenbuch. V. 42.) Utóda László lesz, akit a hívek választása után Albert király a püspöknek beiktatásra ajánl. (Beke: i.m. 14., jegyz.)
1469-ben az elhunyt Miklós pap utóda István plébános, aki Báznáról kerül ide és a Szentlélek rendjének a tagja (ordinis spiritus sancti). (Urkundenbuch. V. 369.)
A vár renoválásakor IV. Béla és V. István korát jelző pénzérméket találtak. A vár tehát a tatárjárás korában épült. Eszerint a XIII. században a felsorolt plébánosok temploma is állott. Valószínűleg az 1438. évi török támadás idején pusztult el, amikor a várat is bevették és lakóit fogságba hurcolták. (Drăguţ: Arta gotică. 132/14.; Drăguţ: Dicţionar enciclopedic.)
1430-ban a vár a Keling grófok birtokából Kelnek népe birtokába kerül, de mivel a török veszély állandóan ott lebegett fölöttük, megerősítik a várat és az északi részen egy külön kápolnát emelnek. Úgy látszik, a továbbiakban ezt használták és a korábbi templomot teljesen felhagyták, ill. nem építették újjá a rombolások után. (Oprescu: i.m. 49.; Göllner: Die Geschichte der D. in R. 172.)
A várban épült kápolna félkörívvel zárul és félköríves a diadalív is. A nyugati homlokzat kapuja késő gótikus, a szászsebesi nagytemplom déli kapujának hasonmása. Ezért ennek korát 1540-re teszik. A diadalív mellett a déli falon halvány falfestmény-töredék maradt fenn: dicsfényglóriás szent feje és felette drapéria. (Komm mit. 1973. 21.)
A XIV. század végén gótikus csarnoktemplomot építenek többszögű szentélyzáródással. 1868-ban egy részét lebontják. (Fabini)
A XVI. században egy harmadik falövet is húznak a vár köré és a központi erődtornyot 20 méterre magasítják. Ez volt Kelling egykori lakása.
A romos várat és a kápolnát 1962–1964 között megújítják. (Fabritius: S. Kirchenburgen. 1.)
1599-ben Mihai vajda támadása után csak 9 lakó marad a közel 100-ból.
Középkori tiszta katolikus lakói a reformáció idején lutheránusok lesznek és az övék lesz a várkápolna is. A XVIII. században lutheránus anyaegyház és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 209.; Helységnévtár. 1913.)
Lutheránus templom
