53. KISAPOLD
53. KISAPOLD
1288-ban Apold, 1289-ben Apoldya Inferior, 1308-ban Apoldia Inferior, 1508-ban Apold Inferior, 1532-ben Nyders polt néven jelentkezik a forrásokban. (C. Suciu: Dicţionar istoric.)
1310-ben plébániatemploma van, papja, János a Benedek püspök választását kivizsgáló oklevél aláírói között van, aki egyben székesegyházi kanonok. (Documente. XIV. C., I. 75.) Már előbb, 1309-ből ismeretes plébánosa: Rener. (Documente. XIV. C., I. 93.; Beke: Az erd. egyházmegye. 89.) 1330-ban Verner a plébános, akit egyesek az előbbi Renerrel azonosítanak (Documente. XIV. C., II. 324.), mások viszont nem. (Documente. XIV. C., II. 334.) 1332-ben Rener (Wernher) a pápai tizedjegyzék szerint 3 lotó ezüstöt, majd 1 fertót fizet, 1334-ben 88 dénárt, 1335-ben 110 dénárt. (Beke: i.h.) 1412-ben Pál plébános a jogi karon tanul Bécsben. (Tonk: Erdélyiek. 1857.)
1384-ben Szent Tamás temploma adományt kap (Urkundenbuch. II. 585.)
1462-ben István a plébános (Urkundenbuch. VI. 139.)
A templom eredetét a XIII. századra teszik.
A templom a XVIII. században még áll, és Kisalpold lutheránus anyaegyház, de nagyon megfogyatkozott lélekszámmal. (Benkő J.: Transsilvania. II. 209.)
1738-ban még lutheránus papja van. 1864- ben hal meg az utolsó pap, 1865-től megszüntetik a parochiát. A hegyen épült templom már az 1700-as évektől romladozó. Köveit a görögkeletiek bontogatják.
E század elejére lutheránus lakossága nagyon meggyérül.
