54. KISENYED
54. KISENYED
1292-ben Enyed, 1320-ban dr. Engudino, 1330-ban de Enysdino, 1335-ben Enyd Saxonica (Mon. Vat I. 125.), 1370-ben Kysenyed, 1431-ben Kyseneg, 1510-ben Kysenyed néven jelentkezik a forrásokban. (Györffy: Az Árpád-kori. II. 141.; C. Suciu: Dicţionar istoric.)
1320-ban üresedésben lévő plébániája jövedelmét 20 márkára becsülik. Már 1302-ben szerepel mint dézsmafizető falu a székeskáptalan birtokaként (Documente. XIV. C., I. 19.), bár az lehet Nagyenyed is.
1320-ban bizonyosan van plébániatemploma az üresedésben lévő plébániánál.
1332-ben plébánosa Jakab, aki a pápai tizedjegyzék szerint 1 báni híján fél fertót fizet, majd 3 pensát, 1334-ben Miklós plébános 24 garast és 1 fertót ezüstben. (Beke: Az erd. egyházmegye. 91.; Documente. XIV. C., III. 129, 142, 180.; Györffy: i.m. II.142.)
1330-ban a sebesi dékánsághoz tartozó plébánosa kiegyezik az erdélyi püspökkel és káptalannal. (Györffy: i.h.)
Egykori temploma román kori, sokszöggel záródó szentéllyel, amely már gótikus kori. Eredetileg a szentélynek nem voltak támpillérei, és így nem lehet tudni, volt-e boltíves mennyezete vagy sem. (Kovács: Magyar ref. templomok. I. 210.)
Középkori katolikus lakói a reformáció idején reformátusok lesznek, a templommal együtt.
A XVIII. században református anyaegyház (Helységnévtár. 1913.; Benkő J.: Transsilvania. II. 182.), de megfogyatkozva, imaházzal.
Református imaház
