SZENT MARGIT-KÁPOLNA
SZENT MARGIT-KÁPOLNA
A falutól nyugatra húzódó mező közepén magányosan egy kis kápolna áll. A hagyomány úgy tudja, hogy Tankó Margit építtette 1661-ben. (Schematismus. 1882. 63.) Valóban a Tankó birtok mellett áll.
A hagyomány által őrzött kornál régebbi lehet, mert ajtókerete és ablakkeretei is a gótikus kor alkotásai.
A kápolna külön értéke volt a töredékeiben fennmaradt szárnyasoltár: predella és képes szekrény, szárnyak. A szárnyképek: Szent Erzsébet, Szent Borbála, Szent Ilona, Szent Veronika, Szent Ágnes. Nagyobb méretéből arra következtettek, hogy nem a kápolna részére készült, a plébániatemplom mellékoltára lehetett. (Az Oltár. II. 59.; Bíró: Erdély művészete. 49.; Endes: i.m. 349.; Köpeczi–Sebestyén J.: Régi székely műemlékeink.)
1823-ban teljesen romos állapotban volt. Püspöki sürgetésre Henter János „kápolnabíró” javíttatja.
1944 őszén a háborús idők viszontagságai következtében a szárnyasoltár maradványai elpusztultak.
Újabban falfestmény-nyomokat is felfedeztek, melyeknek korát a XIV. század harmadik negyedére teszik. Két töredékes jelenet ismerhető fel: Vir Dolorum és az Angyali üdvözlet. Utóbbi csak feltételes azonosítással: Angyal és Mária. Előbbi: Szenvedő Krisztus, két oldalán Mária és Szent János. (László Zsuzsa, V. Drăguţ: Iconografia. 1972.)
A XVIII. században katolikus anyaegyház és e század elején is az. (Benkő: Transsilvania. II. 165.; Helységnévtár. 1913.)
Szent Margit-kápolna
