NAGYSOMLYÓI KOLOSTORTEMPLOM
NAGYSOMLYÓI KOLOSTORTEMPLOM
Kunits szerint (Dacia Siculica. 53.) már a XI–XII. században szerzetesek telepedtek le Csíksomlyón. Ezt a hagyományra épített feltevést két, részben kőbe vésett dokumentum hozza közelebb a történelmi valósághoz.
Tény, hogy a Nagysomlyó-hegyen, ill. annak kisebb csúcsán kolostor állott, várszerűen megerősítve, 150 lépés hosszú fallal körülvéve. Belül falhoz épített cellák sorakoztak. Kápolnája Szent Lukács tiszteletére volt szentelve.
Bizonyosra vehető, hogy a kápolna és a vár előbb állott és a korábbi vár falait alakították át kolostorrá.
A másik kőbe vésett dokumentum: a somlyói kolostor lábasházának falába beépített kő, ezzel a felírással: C.C. 1202. Úgy tartották számon, hogy ez a kő a nagysomlyói kolostorból származott. Értelmezés szerint: Conventus Cistercientium (vagy Carmelitarum vagy Chikiensis). Valószínűbb az első, mert éppen ebben a korban jelennek meg a ciszterciták Erdélyben (pl. Kercen). (Orbán: i.m. II. 16., 1. jegyz.)
A nagysomlyó-hegyi vár és klastrom még a nagy tatárjáráskor elpusztulhatott. A kápolna a XVI. században még állott. Az 1202-es dátum volna a csíki kereszténység első dátuma.
A csíki kereszténység a továbbiakban összefügg Csíksomlyóval, s azzal is, hogy a reformációkor – néhány kísérletet leszámítva – egész Csík megmarad a katolikus vallásban, mint Cserei Farkas írja: „A székelyek, mióta a scytiai pogányságból kitértek, mind ekkorig sok rendbeli háborúk, veszedelmek, idők, fejedelmek változása között is, az igaz hitben megmaradtak.” (Geographia Mariana Regni Hungariae). A fejedelmekre, háborúkra való utalás János Zsigmondra vonatkozik, akivel a Hargitán szembeszálltak „a vallási meggyőződésüket támadó János Zsigmond ellen, ki a reformációt el nem fogadókat üldözni rendelte” – amint Orbán (Székelyföld. II. 11.) idézi Losteinert. A hargitai csata 1567. Pünkösd szombatján dőlt el, aminek emlékére tartják minden Pünkösd szombatján a híres csíksomlyói búcsút. A csata helyét előbb kőkereszt, majd fakereszt jelölte. Helyette br. Henter Antal egy feliratos kőtáblás emlékoszlopot készült felállítani. A kőtábla el is készült és Simon Jukundián a
templom terén álló Nepomuki Szent János-kápolna homlokzatára helyezte. A kőtáblán ez olvasható: „Emlékére azon győzelemnek, melyet 1567 Pünkösd szombatján ezen helyen nyert ifjabb János Zsigmond király hada ellen az maga szent Hitét védelmező székely nép.”
Újabb vélemény szerint nem került sor csatára. A védelemhez elég volt a felvonulás.
