24. HOMORÓDSZENTMÁRTON
24. HOMORÓDSZENTMÁRTON
1333-ban de Sancto Martine néven jelentkezik a pápai tizedjegyzékben. (Beke: Az erd. egyházmegye. 175.; Orbán: Székelyföld I., 6. jegyz.) 1487-ben Zentmártonnak (C. Suciu: Dicţionar istoric.) írják. 1567-ben a regestrum 27 kapuval jegyzi. (SZOKL. II. 218.) 1636-ban már Homorod-Szent Márton (C. Suciu: i. m.) a neve.
1333-ban plébániatemploma van, ebben az évben papja, Ábrahám a pápai tizedjegyzék szerint 8 régi banálist fizet, 1334-ben 10 banálist. (Beke: i. h.; Orbán: i. h.; Documente. XIV. C., III. 169.) 1333-ban ismert Szent Márton neve is, tanúja Szent Mártonról elnevezett templomának.
1514-ben Antal a plébános, aki azonos lehet egy 1523-ban feltűnő, Kányádról származó, de szentmártoni Antal plébánossal. (SZOKL. I. 327., III. 228.)
A középkori templomot 1888-ban lebontják, de a rá vonatkozó sok fennmaradt leírásból, az Orbán Balázsé a legrészletesebb. (Orbán: i. m. I. 161–162.) Leírása szerint formájában két kor stílusa ötvöződött egybe. A román stílus korát a köríves déli kapu és szintén köríves nyugati főkapu és a szentélyben a 6 köríves mélyedéssel készült fali papiszék képviselte. Ezek alapján a templom építésének idejét a román kor átmeneti korszakára, a XIV. századra teszi.
A templom lebontása után az új templom keleti homlokzatán megörökítették elődjének feltételezett építési idejét, miszerint a XII. században épült.
A román kori templom a XV. század végén, a gótikus átépítés során kapott új formát: az eredeti sík mennyezetet hálóboltozat váltja fel, új, a hajóval megegyező szélességű szentély épül, két boltszakasszal és sokszögű záródással, díszes ülőfülkékkel. A hajó is gótikus formát kap, a hálóboltozat és a külső pillérek által. Csúcsívesek lesznek az ablakok. E kornál korábbiak a falfestmények, amelyeket 1884-ben Huszka tárt fel. A felső képsorban Szent László legendája volt látható (Kihallgatás; A magyarok felvonulása; Részlet a harcból, A menekülő leányrabló kun; A kun lefejezése; Három fegyvertelen férfi). Alatta Szent Margit legendájának képsora 10 jelenetben: Követség a király előtt; Margit eljegyzése; Trónon ülő király, melynek csak a lába látszott; Margit megkorbácsoltatása, kínzása; Margit és két poroszló; A király egy bálvány előtt; Margit megkorbácsolja a bálványt; Olajban főzik; Lefejezése; Két angyal az égbe viszi lelkét; Testét a sírba helyezik. (Kolozsvári Közlöny. 1883. IX. 7., 204. sz.; Dávid L.: A középkori Udvarhelyszék. 162–164.) A képsort több helyen megcsonkították az utólag ráépített boltívek. A szentély ívmezőjében feltárt képek: Szent Kristóf, a vállán ülő kis Jézussal,
IES-HRS betűkkel; Kálvária; Sírbatétel; Pokol; Mennyország, amelynek ajtaját Péter nyitja meg, lába alatt BELIAL felirat és egy torz fej.
A Szent László legenda képsora XIV. századi, a Margit legendáé valamivel későbbi.
A szentély falképeit már a gótikus boltozás után, a XV–XVI. század fordulóján festették. (Balogh J.: Az erd. renaissance. 37/76.; Bíró: Erdély művészete. 65.)
A templomot az 1789. évi vizitációs jegyzőkönyv szerint 6, Orbán szerint (Székelyföld. I. 161–162.) 7 bástyás várfal vette körül az 1613–1629-es évekből. Egyik – ez lehet a hetedik – az a toronybástya, mely a XVII. század előtti kőkerítés keretében is fennállott, mint kaputorony. A középkori kőkerítést erősíthették meg, hogy biztosabbá tegyék a védekezést s elkerüljék azt a pusztítást, amelyben korábban része volt a templomnak a Báthori Gábor ellen betört tatárok részéről. (Entz G.: Székely erődtemplomok 2, 3, 6.; Kelemen: Művészett. I. 214, 217.)
A gótika idejéből származó tornyot magasították, legutóbb az 1775. évi renováláskor.
A várkastélynak számos ostromot kellett kiállnia. 1664-ből pl. felirat emlékezik meg az Ali basaféle pusztításról: „Hic chorus per manus gentium barbarorum, nefarias Turcarum destructus, in gloriam unius Dei Patris denue reaedificatus expensis Georgii Szász Anno Domini 1664.” (Orbán: i. m. I. 162.) (Szász helyett helyesen: Szakács.)
1691-ben is ostromolják, amiről egy zászlórúd felirata emlékezik meg, Bíró Gábor hősi halottal kapcsolatban: „Itt nyugszik nemzetes Bíró Gábor uramnak virágzó életének 23 esztendős korában, tatárok fegyvertől sok sebei után vitézül elhervadott teste. 8 8-bris 1691.” (Orbán: i. m. I. 163.)
1789-ben a várfal romos állapotban van, három bástyája már egészen leomlott. Helyreállítására nem kerül sor, pedig ez lett volna egyetlen élő tanúja a középkori építményeknek, mert a templomot lebontják és helyén 1888–1889-ben új templomot építenek. A régi bástyákból ma csak a toronnyá kiépített egyetlen bástya áll. (Dávid L.: i. m. 157, 164.)
A középkori tiszta katolikus lakosság a reformáció idején átéli a kor vallási változásait és az unitárius vallásnál állapodik meg, s az unitáriusoké lesz a templom is. A lakosság egy kisebb része azonban megmarad reformátusnak, vagy visszatér, s annyira megerősödik, hogy 1777-ben már anyaegyháza van. Ebből a korból származhatott templomuk is, amelyet 1911-ben teljesen átépítenek. (Kovács: Magyar ref. templomok. II. 653.)
A XVIII. században két protestáns anyaegyháza van a településnek, templommal: református és unitárius. (Benkő J.: Transsilvania. II. 188, 228.) E század elején is hasonlóképpen. (Helységnévtár. 1913.)
A középkori templom a reformáció előtt és sokáig azután is központi egyháza volt a környék több falujának (Abásfalva, Homoródkeményfalva, Gyepes, Kénos, Homoródremete, Lókod). (Orbán: i. m. I. 162.)
Unitárius templom
