62. SZÉKELYMUZSNA
62. SZÉKELYMUZSNA
1520-ban Muscha, 1566-ban Musna néven jelentkezik a forrásokban. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1567-ben a regestrum 35 kapuval jegyzi. (SZOKL. II. 219.) 1602-ben Muzna (C. Suciu: i. m.) a neve.
1545-ben plébániatemploma van, ebben az évben Kányádi Miklós a plébánosa, amint azt az egyik könyvébe bejegyezte, mint tulajdonosét: „Liber iste... nicoli de Kanad, plebani de musno.” (Bustya: A kányádi töredék. 295.)
Orbán Balázs (Székelyföld. I. 182., 28. jegyz.) még régebbi papjára is hivatkozik, szerinte 1283-ban Hermann volt Musna papja. Forrása a Codex Dipl. (T. VII. vol. III. supl., p. 100.), de nem bizonyos, hogy erre a Muzsnára vonatkozik.
Ettől függetlenül középkori templom állott ott, ahol ma a falutól északra a Szentegyház oldala nevű helynév őrzi emlékét. Ez jóval a XV. század előtti lehetett, mert a mai református templom, melyet később építettek, XV. századra utaló korjelző stíluselemeket őriz, amiből biztosan megállapítható, hogy a késő gótikus kor alkotása a XV. század végéről. Ilyenek: a nyugati homlokzaton nyíló szemöldökgyámos, pálcatagos keretű bejárat, az elfalazott ülőfülke, az egykori diadalív helye, a gótikus kőfaragványok töredékei, a támpillérsoros bordás mennyezet, amely elpusztult, a nyolcszög három oldalával záródó szentély. A templom javairól az 1660. évi leltár beszél, amelyben még ostyasütőt is számon tartottak.
Az 1642. évi feljegyzés szerint a hossza 12 öl, melyből 6 öl boltozatos, 6 öl gerendás-padlásos, cserepes kőtorony. 1704-ben labancok pusztítják, és 1721-ben még romos a templom. Az 1802. évi földrengés súlyosan rongálja: omlófélbe jut. Ekkor pusztulhatott el a szentély boltozata és a diadalív is, amelyet ezért lebontottak. Azóta egyszerű kazettás mennyezete van.
1761-ben tornyát említik, de nem lehet eldönteni, hogy ez hol állott.
Mai tornya néhány méterre a templomtól 1834–1837. között épült. Középkori harangja is volt, amelyet 1788-ban újraöntöttek, amikor a 295. évében volt, vagyis 1493-ból.
Középkori tiszta katolikus lakói a reformáció idején részben reformátusok, részben unitáriusok lesznek. A középkori templom 1642-ben a fejedelmi bizottság döntése után az unitáriusok birtokában marad, a többségi elv alapján. A bizottság meghagyja, hogy a cinterem melletti pusztára a reformátusoknak külön templomot kell építeni. (Dávid L.: A középkori Udvarhelyszék. 290.; Kovács: Magyar ref. templomok. 163.) Mivel a reformátusok részére elrendelt templomépítés elmarad – bár az unitáriusok háromannyian vannak –, 1648-ban a reformátusoknak adják át a régi templomot s az ő birtokukban van azóta is. (Ker. Magvető. 1884. 94.; Juhász: Ref. egyházmegyék. 41.) Az unitáriusoknak pedig közös erővel új templomot építenek.
A XVIII. században református és unitárius anyaegyháza és temploma van (Benkő J.: Transsilvania. II. 189, 228.), és e század elején is hasonlóképpen. (Helységnévtár. 1913.)
Református templom
