66. SZÉKELYSZENTMIHÁLY
66. SZÉKELYSZENTMIHÁLY
1333-ban a pápai tizedjegyzékben jelentkezik először (Beke: Az erd. egyházmegye. 176.; Orbán: Székelyföld. I. 107.; Documente. XIV. C., III. 170.) de Sancto Michaele néven. 1566-ban Szent Mihályként (C. Suciu: Dicţionar istoric.) említik. 1567-ben a regestrum 10 kapuval jegyzi. (SZOKL. II. 219.) 1576-ban ismét Szent Mihály (C. Suciu: i. m.) a neve.
1333-ban plébániatemploma van, papja, Márk a pápai tizedjegyzék szerint ebben az évben 6 banálist fizet. Ugyanezen évben Pál pap is szerepel 23 dénár befizetéssel. 1334-ben újra Márk a pap, aki 3 régi banálist fizet. (Orbán: i. m. I. 107., 12. jegyz.; Beke: i. h.; Documente. XIV. C., III. 170.)
A falu neve is templomáról tanúskodik, amelyet Szent Mihály főangyal tiszteletére szenteltek. Márk, illetve Pál pap Szent Mihály-temploma helyébe később egy gótikus stílusú templomot emelnek vagy a régit építik át, amely 1842-ig áll fenn, amikor lebontják és helyére nagyobb templomot építenek.
A régi templomot lebontáskor 400 évesnek becsülték, amint ezt Székely Sándor és Kelemen Lajos is megállapította a templomról fennmaradt leírások alapján. 1789-ben ezt írják a templomról a vizitációs jegyzőkönyvben: „Tizenöt kőlábakkal megerősített kőtemplom. Napkeletről való része bolthajtásos, a nyugatról való része pedig szép virágokkal ékesítve mennyezetes.” A festett kazettás mennyezet korát felirat örökítette meg: 1778.
Zsindellyel fedett kőtornya volt. (Dávid L.: A középkori Udvarhelyszék. 300.; Kelemen Emlékkönyv. 535.)
A templom lebontásakor leírták, hogy „falaoldala olajas enyves festékkel belölről behozva – oda sok állatok, emberek valának rajzolva –, mely szép munkát még annyi üdő sem vala képes megsemmisíteni...” (Kelemen Emlékkönyv. 540.) Maguk a falfestmények legkésőbb a XVI. század elejére mutatnak, a katolikus korra.
Orbán Balázs azt is megörökíti megbízható emberek állítására hivatkozva –, hogy „igen díszes, faragványos kövekkel volt burkolva... E feliratok között több hun betűkkel írt is volt.” (Orbán: i. m. I. 107.) A köveket beépítették az új templomba.
A régi templom érdekessége, hogy alapjaiba 7 római írásos votiv oltárkő volt beépítve. Ebből hármat az új templom falába úgy helyeztek el, hogy szövege olvasható, a többi négyé pedig nem. Azoknak a szövegét csak lemásolva mentették meg. A szakértők megállapítása szerint az oltárköveket az északi castrumból hordották ide a XV. századi vagy még előbbi templom építésekor. (Kelemen Emlékkönyv. 535.; Orbán: i. h.)
A régi templomban ezek a római kövek a fundamentumba voltak beépítve, eldugva… „nehogy a Rómaiak közül többen itt járva, volt tanyájukra ismerjenek”, amint naivul a szentmihályiak 1842. évi jelentése írja.
A lebontáskor még megvolt egy feliratos régi harang is, de feliratát nem tudták kiolvasni, s örökre elveszett, mert 1848-ban ágyút öntöttek belőle. (Orbán: i. h.)
Az új templom a kolozsvári unitárius templom belső terének megformálását idézi. (B. Nagy M.: Stílusok. 49.)
A középkori tiszta katolikus falu a reformáció idején az unitárius vallásnál állapodik meg templomával együtt és filiáival: a két Bencéddel, Kobátfalvával, Demeterfalvával és Kadáccsal. A filiákról egy 1711-ben öntött harang felirata tanúskodik: „Opera unitariorum fusa est Szentmihály, Bencéd, Kobátfalva, Kadits. Anno Dn.” 1711. (Dávid L.: i. m. 300–301.)
Az 1789-i leltározás egy gótikus kehelyről is megemlékezik, amelynek „szárán vagyon egy ezüst négyszegre kimetszett virágokkal való ékesség”.
A XVIII. században unitárius anyaegyház (Benkő J.: Transsilvania. II. 228.), és e század elején is csak unitárius temploma és egyháza van. (Helységnévtár. 1913.)
Unitárius templom
