69. SZÉKELYUDVARHELY
69. SZÉKELYUDVARHELY
Castrum Vduord néven az első okleveles adat 1301-ből való. (SZOKL. I. 64.)
Régebbi oklevelek adataiban Udvarhely Telegd elnevezéshez kapcsolódik. 1270-ben III. István oklevelében Szederjes és Szentkereszt plébániáinak helyét úgy határozza meg, hogy a telegdi székelyek szomszédságában van: „in vicinitate Siculorum de Telegd”. (SZOKL. II. 2.)
1224-ben, amikor II. András kijelöli a Szászföld határait, a kelet felé már meglévő székelyföldet, „terra siculorum”-ot jelöli meg határul Barótig. (SZOKL. I. 5.)
Egy 1280-ból való oklevél már a Telegdről elnevezett Diocesisról szól, amely egyházi körzetet jelent, a későbbi Telegdi Főesperesség néven szereplő székelyföldi három (Marosi, Erdőháti-Udvarhelyszéki és Csíki) alesperességre oszlott főesperességet. (Orbán: Székelyföld. 41., 6. jegyz.)
1276-ból név szerint is ismeretes főesperese: Magister Ladislaus, Filius Lorándi. (Schematismus. 1848. LVII.)
A fentiek alapján Székelyudvarhelyt Telegddel azonosítják. (Jakab–Szádeczky: Udvarhely vm. 199.)
A fenti dátumokon túl még legalább egy évszázaddal előbbre tehető Udvarhelynek mint központnak a keletkezése és főesperesi helye is egyben, mert az 1956. évi ásatások XI–XII. századi település nyomait hozták felszínre. Amikor a Szászföld betelepítése megindul a XII. század második felében és az 1200-as évek elején, akkor itt már megvolt az egyházi szervezet, tehát a telegdi főesperesség, is Telegd-Székelyudvarhely székhellyel. Maga a Telegd név a székely Adorján törzs Telegd nevű ágától származik. (Schematismus. 1848. LVII.)
Plébániájáról az első okleveles adat 1317-ből ismeretes, amikor plébánosa Conradus. (Schematismus. 1882. 191., a Fejér: Codex Dipl. után, VIII., II. 124.)
1333-ban a pápai tizedjegyzék szerint papja, István 7 és fél banálist fizet, 1334-ben 7 régi banálist. (Beke: Az erd. egyházmegye. 177.; Orbán: i. m. I. 41., 5. jegyz.; Documente. XIV. C., III. 169, 200.) Mivel legalább egy évszázaddal előbbre tehető Telegd egyházi szervezetének kialakulása, Udvarhelynek legkésőbb az 1200-as évek elején temploma kellett hogy legyen, amikor olyan kis falukban, mint az említett Szederjes és Szentkereszt, a század második felében már kőtemplom van.
1633-ban elhagyatott állapotban van a templom: „Az udvarhelyi templomot, Szent Miklóst megadták a katolikusoknak, igen pusztán”. (Dávid L.: A középkori Udvarhelyszék. 317.)
1661-ben tatárok pusztítják. Javítását Török Benedek végzi. (Schematismus. 1882. 192.) 1637-ben a tornyát magasítják. (Dávid L.: i. h.)
1783-ban gr. Batthyáni Ignác püspök megállapítja, hogy a templom nagyon szűk (28 lépés hosszú, 13 lépés széles) és rozoga, elégtelen a hívek befogadására. Ez készteti arra a híveket és plébánosukat, Kadicsfalvi Török Ferencet, hogy új templomot építsenek. 1788–1793-ban tervük meg is valósul: a régi templom anyagának felhasználásával felépül az új templom. Orbán szerint: „egyike honunk szebb és nagyszerűbb imaházainak”. (Orbán: i. m. I. 51.; Az Oltár. II. 46.; B. Nagy M.: Stílusok 35–37.; Schematismus. 1882. 192.)
Az új templomot kéttornyúnak tervezték, de csak egyet építettek. Az oltárképek (Szent Miklós, Szent István, Szent Alajos, Jézus megkeresztelése) az előző templomból valók, de nem középkoriak.
Székelytámad vár
Katolikus templom
